Sajnos nem tudom még mikor tudom folytatni, mert most eléggé belekéne húznom a tanulásba, de amint tudom küldöm a további részeket! :D
Jó olvasást! Eszti


Kagome szép lassan rendbe jött. Szíve még mindig Sessért dobogott, még most is sokat gondolt rá. Nem tudta kiverni a szellemet a fejéb"ol. Kagome sokat dolgozott a faluban. A gimnáziumot levelez"on befejezte, így már csak az ékk"o kereséssel foglalkozott és a faluval. Az ékk"o fele náluk volt, míg a másik Narakunál. Úgy döntöttek, amíg meg nem születik a kicsi, addig nem keresik Narakut. Kikyót nem hagyhatták magára. A miko szép lassan gömbölyödött. Kagome sokat segített neki. Inuyasha boldog volt, hisz mellette voltak barátai és szerelme, ki az "o gyermekét hordta a szíve alatt. A félszellem folyton a kismama pocakját simogatta, s nagy örömére végre érezte a pici rugdosását. Sango és Miroku nos "ok jól meg voltak, amíg, egy Augusztusi meleg napon...

-Mirokuuuuuu!!! -kiáltotta bedühödve a szellemirtó.

Kagome csak nézte a perleked"o párost.

"-Tudom, mennyire szeretik egymást, de akkor miért nem e szerint viselkednek"- vakarta meg fejét a lány. Egy edénybe szedte a gyógynövényeket. Szörnyen fáradt volt, letörölte az izzadtságot arcáról, majd visszatért munkájához.

-Igen kedvesem - próbálta engesztelni a lányt, s b"unbánó tekintettel nézett rá.

-Kit szeretsz jobban engem, vagy a szép lányokat? -kérdezte üvöltve.

-Természetesen téged- mondta a szerzetes.

-Akkor miért másokat kérsz meg rá, hogy legyenek a gyermekeid anyja? -kérdezte, s szinte majdnem elsírta magát.

A férfi már nyitotta száját, hogy válaszoljon a lánynak, ekkor egy férfi szólalt meg, s lépett ki a s"ur"ub"ol.

-Muszáj az egész erd"o hallatára veszekednetek-kérdezte h"uvösen.

Kagome szíve megdobbant. Kiejtette kezéb"ol az edényt, s a sok gyógynövény a földre zuhant. Szép lassan felemelkedett, s a t"ole néhány méterre álló férfire nézett. Sesshoumaru volt az. A férfi semmit sem változott. Kagome tincseibe bele-bele kapott a szél. A férfi rezzenéstelen arccal nézte, de belül vadul kalapált a szíve. Kagome csodálatosan nézett ki. Fél év telt el azóta, hogy nem látták egymást. Kagome sokkal n"oiesebb volt, mint az el"ott, de szemei most nem vidámságot sugároztak, hanem inkább komorságot.

"-Ne, így sokkal nehezebb lesz"- gondolta, s nagyon elszomorodott.

Er"ot vett magán, s nyugalmat er"oltetett hangjára.

-Miért jöttél? -kérdezte csöndesen, s nem nézett a férfira.

Sangoék csak ámultak, hisz tudták, mennyit sírt a lány a férfi miatt.

-Úgy hallottam, Kikyó gyermeket vár, így gondoltam békét kötök az öcsémmel. -mondta,  közben fürkészte a lány arcát.

"-Valójában miattad jöttem, és mert Te rádöbbentettél, hogy magányos vagyok, plusz tényleg ki akarok békülni az öcsémmel." -gondolta.

-Csak ezért jöttél? -kérdezte h"uvösen a lány.

A férfi csak bólintott.

-Akkor kövess!- mondta Kagome, s a falu felé indult.

Miroku és Sango követték "oket, s már nyoma sem volt az el"obbi perlekedésnek. A szerzetes oda ment a lányhoz, megfogta kezét és oda súgta neki.

-Csak téged szeretlek -mondta, s megcsókolta lányt.

Sango megnyugodott, érezte, hogy a férfi igazat mond.

 

A Nagyúr belépett az egyik kunyhóba. Kikyó egy ágyon feküdt, mellette Inuyasha ült, s fogta a lány kezét. A miko szinte már alig bírt mozogni olyan nagy volt a hasa.

-Nem sokára szülni fog- jegyezte meg Kagome.

Inuyasha észre vette a jövevényt, s fölállt.

-Miért jöttél? -kérdezte gyanakodva.

-Azért, hogy kibéküljünk és hogy gratuláljak. -mondta s közelebb lépett testvéréhez.

-Van a dologban valami trükk?- kérdezte továbbra sem bízva a szellemben.

-Nincs. És azért is jöttem, hogy szóljak, Naraku tervez valamit és azt hiszem Kikyóra és a gyermekedre fáj a foga.

-Köszönöm -mondta Inuyasha, s elmosolyodott. Sesshoumaru átkarolta öccsét, s akár az igazi testvérek megölelte.

"-Még is csak megváltozott egy kicsit" -gondolta Kagome, s lesütötte szemeit.

A fiúk odaléptek Kikyóhoz. Kagome boldog volt, hisz végre kibékültek.

-Mond csak -kérdezte Inuyasha -nem akarsz velünk itt maradni, amíg meg nem születik a kicsik?

Sesshoumaru elgondolkozott.

-Ha megtámadna minket Naraku, azt hiszem szükségünk lenne rád.- mondta, s Kagoméra nézett. Kagome bólintott.

-Még mindig veled utazik az a kislány nem? Neki is jobb lenne, ha egy kicsit tanulhatna. -érvelt tovább Inuyasha.

-Rendben -mondta -elmegyek Rinért.

S már indult is.

-Remélem nem gond. -mondta Inuyasha.

-Ó, de hogy is ne butáskodj -er"oletett mosolyt az arcára a lány - Végre kibékültetek igazán jó lesz, ha végre tényleg egy család lesztek -mondta.

-Akkor jó -mosolyodott el a jövend"obeli apa.

-Inuyasha, kérlek hozz egy kis vizet nekem -mondta Kikyó.

-Már is hozom -állt rendelkezésre, s már el is szelelt.

-Csak beszélni akartam veled -mondta a miko- tényleg minden rendben?

-Persze -nevetett Kagome.

-Nekem nem tudsz hazudni.

Kagome arcáról lefagyott a mosoly.

-Ez így most még nehezebb lesz. Akár hogy próbáltam, nem tudom "ot kiverni a fejemb"ol -mondta, s arcán hideg könnyek csurogtak végig -mit tehetnék?

-Sajnos, akár mennyire is szeretnék, nem tudok neked segíteni.

-Tiszta szívemb"ol örülök neki, hogy kibékültek és hogy "o is segít megvédeni téged, ha Naraku az életedre törne. De most itt van és kénytelen vagyok vele beszélni és ránézni. Na jó. Elég a nyavalygásból, eddig is kibírtam, most is ki fogom -mondta, s átölelte a lányt -köszönöm, hogy meghallgattál, sokat segítettél.

Kikyó is átölelte a lányt.

-Máskor is, bár semmit se tettem - s elmosolyodott.

Közben Inuyasha visszatért a vízzel, s odanyújtotta a lánynak.

-Köszönöm -mondta.

Inuyasha leült a lány mellé, s egy forró csókot lehelt ajkaira.

-Na jó, akkor én most megyek és meger"osítem a véd"o falat. Ha bármi van, csak szóljatok -mondta Kagome, s kisétált a kunyhóból.

A falu határában megállt, s várta, hogy megérkezzen a Nagyúr. Nem sokára egy kislány szaladt hozzá.

-Kagome -kiáltotta már messzir"ol Rin.

-Szia -nevetett Kagome, s fölkapta ölébe a lányt -hogy te hogy megn"ottél.

Mögötte lassan jött a szellem is és a kisgnóm, ki kantáron vezette a sárkánylovat.

A férfi nézte a lányt.

"-Bárcsak rám is rám nevetne." -gondolta.

Kagome lerakta Rint, majd imára rakta a kezét. Kagomét kék fény vette körül, s egy hatalmas fal emelkedett el"otte.

Sesshoumaru és Rin csak ámultak. Kagome megfordult, s egy kedves mosollyal az arcán szólt Rinhez.

-Mehetünk? -kérdezte, s kézen fogta a kislányt.

"-Olyannak kell lennem, mint bármikor máskor. -gondolta - azt kell hinnie, hogy már kihevertem!"

A kis csapat Kagome kunyhójában kapott szállást. Rin elment a falusi gyerekekkel játszani, míg Kagome elment sétálni, nem is sejtve, hogy valaki követi.

Egy tisztáshoz ment, mely a falu területén kívül esett. Leült a zöld f"ube, s csak nézte az eget. A kis rétet hatalmas cseresznyefák övezték. Meleg szell"o fújt a tisztáson, s óvatosan cirógatta a lány hosszú haját. Az ég oly tiszta volt és kék, mint a tenger, egy felh"o sem lebegett az égen. A madarak különféle dallamokat csicseregtek a lány fülébe, s kellemes virágillat szállt mindenfele. Kagome élvezte ezt a kis pihen"ot sok mindent kellett elrendeznie magában. Ekkor egy alak lépteit hallotta közeledni. Megfordult, s Sesshoumarut látta közeledni.

"-Pedig már kezdtem magamat jól érezni" -gondolta, s fölállt. Nem nézett a férfi szemeibe. H"uvös tekintettel ment el a szellem mellett. Sesshoumaru nagyon meglep"odött.

"-Nagyon haragszik rám -gondolta -egyáltalán minek jöttem ide"

Ekkor Kagome megfordult. A férfi ráemelte tekintetét. A szél kicsit meger"osödött, s zöld levelek hulltak le a fáról, beterítve a lányt.

Mindkettejük szíve megdobbant. Oda akartak menni egymáshoz, de féltek a visszautasítástól. Aztán Kagome megfordult, s visszaindult a faluba.

"-Mindent elrontottam -gondolta a férfi - ha nem hallgatok az álmomra, akkor most egyikünk se lenne magányos"

A férfi követte a lányt. Nem szóltak egymáshoz.

"-Nem sírhatok!" -kiabálta magában Kagome. Szívében hatalmas tüskével ment a falu felé.

Sötétedésre értek oda. Már mindenki várta "oket.

-Hol voltatok? -kérdezte Sango.

-Csak sétáltam, s összetalálkoztunk. -mondta, s annyiban is hagyta a dolgot -megyek, megcsinálom a vacsorát, jössz Sango? -kérdezte.

-Megyek -mondta, s a lány után szaladt.

-Beszéltetek? -kérdezte barátn"ojéért aggódva Sango.

-Nem -mondta egyszer"uen -csak a tisztásra mentem és ott találkoztunk.

-Értem, még mindig szereted? -kérdezte.

-Igen -válaszolta -tiszta szívemb"ol.

Sango átölelte barátn"ojét.

-Veletek mi van? -váltott témát Kagome.

-Nos, -kezdte -nagyon szeretem, de félek. Mi lesz, ha megun? Azt nem élném túl.

-Azt nem hiszem -mondta egy sunyi vigyorral Kagome, s kevert egyet a forró levesen.

 

Másutt:

-Megkérem Sango kezét -mondta a szerzetes -ma vacsora után.

-Valóban? -kérdezett vissza Inuyasha -és a gy"ur"u?

-Azt már Kagome elintézte -mondta izgatottan a szerzetes.

-Szóval "o tudta meg legel"osz"or? -kérdezte a félszellem.

Miroku bólintott.

-Áruló -mondta Inuyasha, gúnyosan.

 

Vacsora után:

Mindenki készült fölállni és nyugovóra térni.

-Várjatok egy kicsit -kezdte a szerzetes, oda ment Sangohoz.

A lány nem értette mi van, miközben Inuyasha és Kagome nagy vigyorral nézett rá.

-Mond, hozzám jönnél? -kérdezte a fiú.

Sango el"oször teljesen lefagyott, majd elkezdett bólogatni és a végén a fiú nyakába ugrott.

-Igen! -mondta nevetve, s eleredtek könnyei.

Miroku el"o vett egy karikagy"ur"ut, melyen csak egy kis, de annál szebb drágak"o volt. Ráhúzta a lány ujjára, s megcsókolta.

-Te ezt végig tudtad -nézett Sango barátn"ojére.

Kagome nevetett. Mindenki boldog volt. Sess csak nézte a nevet"o Kagomét, szemeibe most újra a régi csillogás költözött.

"-Milyen gyönyör"u, bár csak mindig ilyen lenne! Mit tettem, a tisztáson, annyira h"uvös volt, szinte megrémített." -gondolta.

Kagome észre vette, hogy Sess "ot bámulja. Szemük egy pillanatra találkozott, majd a lány elkapta tekintetét.

"-Soha többé nem fog a szemembe nézni" -gondolta Sess, és elszomorodott.

Miután kimulatták magukat nyugovóra tértek, s már most örültek a holnapnak. Csak Kagome és Sess nem tudtak aludni. Mindketten forgolódtak, s folyton a másikra gondoltak, majd "oket is elnyomta az álom.

 

Másnap:

Sesshoumaru hamar fölkelt. Körülnézett mindenütt, de sehol sem találta Kagomét, majd mikor már megunta a keresgélést leült a kunyhó elé a f"ube. Sokáig ült ott magányosan. Rin közben elment a falubeli barátaival játszani. Aztán egy ideges alak közeledett felé.

-Hol van Kagome? -kérdezte idegesen Inuyasha.

-Nem tudom felelte a férfi.

-Meg kell keresnem, Kikyónál nem sokára megindul a szülés -mondta reszketve az idegességt"ol.

Sesshoumarum fölállt.

-Te menny vissza Kikyóhoz én meg megkeresem. -mondta a szellem, s már ott se volt.

Inuyasha csak bámult testvére után, majd a kunyhójukba futott.


-Kagome -kiáltozta a Nagyúr, de sehol sem találta. Ekkor meghallotta egy közeli vízesésnek a zúgását és arra vette az irányt.

"-Biztosan fürdik"- gondolta.

Nem is tévedett. Mikor odaért meglátta a lányt. Nem tudta levenni róla a szemét. Kagome egy dalt énekelt, ugyanazt, mint már korábban. A férfit teljesen megbabonázta. Majd észhez tért és elkiáltotta magát.

-Kagome!!!!! -kiáltotta.

Úgy tett mintha még csak most ért volna oda. A lány maga elé kapott valamit.

-Mi történt? -kérdezte.

-Kikyó szülni fog- mondta a szellem.

Kagome bólintott.

-Kérlek fordulj el egy percre! -mondta a lány. Sesshoumaru engedelmeskedett a lány kérésének, de ugyanakkor szívesen legeltette volna még szemeit a lány idomain és kecses alkatán. Kagome már kész is volt, s a szellemmel együtt futottak a falu felé. Szerencsére hamar odaértek. Inuyasha már teljesen ki volt akadva.

-Bocsi a késésért! -mondta Kagome, s kicsavarta hajából a felesleges vizet-na jó, most pedig kifelé! -utasította a fiúkat.

(Nos, azt hiszem egy kis magyarázatra szorultok. Eléggé nyakatekert a dolog, de hát az én fejemb"ol pattant ki, úgy hogy nem csoda. Hol is kezdjem? Talán ott, hogy Kikyónak még mindig szüksége van az ékk"ore, hogy újra élhessen, "o egy szellem. De van itt egy kis böki, Inuyashát félszellemnek, Sesshoumarut pedig szellemnek nevezzük, valójában "ok démonok, csak amikor magyarra fordították az animét, elbénázták, mert hogy túl ijeszt"o legalább is úgy tudom, ha nem így van kérlek szóljatok! Ezért "szellemek". De ez nem helyes. Hisz "ok élenek. Így, h érthet"obb legyen, ezentúl féldémonnak és démonnak fogom nevezni "oket. Igaz, furán hangzik, de ez a valóság. A következ"o, amit tisztáznom kell. Kikyónak gyerekei születnek, szellem ugyan, de kimondta, hogy nem lehetnek gyerekei? Ez viszont azt fedi fel, hogy a megszületend"o gyermekek félig élnek félig pedig szellemek, így nekik is szükségük van a szent ékk"ore, hogy igazán élhessenek. Így tovább folyik a kutatás az ékk"o után. :D Ha bármi kérdésetek van nyugodtan szóljatok, vagy ha bármi értelmetlen írtam akkor is :D el"ofordul...)