11.rész:
Kellemetlen meglepetés

A csapat feszülten figyelte környezetét, de egyenlőre nem láttak senkit csak a gonosz aurát érezték. Hamarosan hangos és gúnyos nevetésre lettek figyelmesek, s nem soká több száz szellem támadt rájuk amiket néhány perc alatt a más világra küldtek. Egy pávián bundás alak figyelte őket a fák rejtekéből, s mikor végeztek a szellemeivel újabb nevetést hallatott és lassan elősétált rejtekéből.

-Jó újra látni benneteket, barátaim.-mondta, s gúnyosan megnyomta az utolsó szót.
-Barátain? Keh, állmaidban Naraku! Mi soha nem voltunk barátok!-morogta idegesen Inuyasha
-Ugyan Inuyasha! Kivételesen nem harcolni jöttem.-kezdte negédes hangon Naraku-Tudod kíváncsi voltam hova tűntetek el.
-Te nem vagy normális ember.-mondta egyre ingerültebben a hanyou
-Ember, hm?-gondolkodott el Inuyasha mondatán

A társaság feszülten nézett Narakura, hogy most miben töri a fejét, de legnagyobb meglepetésükre levette csukjáját és szélesen elmosolyodott; majd Kagoméhoz sétált.

-Te nem is üdvözölsz?-kérdezte Naraku, miközben letérdelt a miko elé
-Miért örülnöm kéne neked?-kérdetze pimaszul a lány

Naraku ismét elmosolyodott és védő burkot vont maguk köré, majd közelebb hajold a dühös lányhoz. Eközben a csapat többi tagja lassan magához tért a döbbenetből, majd a védő burkot kezdték ostromolni ami kitartott, s csak nézhették a bent történő dolgokat.

-Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy dühösen?-hallották Naraku hangját

Kagome csak morgott és méregzöld tekintetét Narakura irányította, miközben a gonosz hanyou az álla alá tette a kezét és közelebb hajolt a lányhoz. Az orruk szinte összeért s Naraku ajkai egyre közelebb kerültek a miko ajkaihoz, majd lágy csókot lehelt rá s utánna felállt majd leengedte védőburkát. Yume kihasználta a gyengülő burkot s lángolva átrepült rajta, majd Narakura támadt aki egy könnyed mozdulattal végzett a főnixszel. Kagome dühe egyre fokozódott, s még mielőtt Naraku elmehetett volna elkapta a csuklóját és koncentrálni kezdett. A hanyou egy gonosz félmosolyra húzta a száját, majd lassan eltávolodott a lánytól és köddé vált; de még előtte visszaszólt a döbbent csapatnak.

-Még találkozunk.-mondta egy gonosz nevetés kíséretében

Kagome még mindig dühösen bámult az eltűnő Naraku után, majd tekintetét lassan Yume maradványaira fordította s lassan eleredtek az eddig visszatartott könnyei. A döbbenet lassan eloszlott a csapat tagjai körül s egy emberként mentek a síró mikohoz.

-Minden rendben, kicsim?-kérdezte Takumi aggódva
-Apa. Megölte Yumét.-mondta sírva Kagome
-Nyugodj meg kicsim, minden rendben lesz és Yume is hamarosan visszatér hozzád.-nyugtata kelet ura pityergő lányát
-Biztos?-kérdezte könnyes szemekkel

Kelet ura mosolyogva bólintott, majd segített felállni lányának és nyugat örököséhez vezette. Sesshoumaru kissé bizonytalanul vette át Kagome támogatását, de bizonytalanságát legyőzte és örömmel fonta karját a lány dereka köré.

-Menjetek lássátok el a sebét.-mondta határozottan Reina
-Rendben Reina.-mondták kórusban, majd elsiettek

Lassan visszasétáltak abba a szobába, ahol nem rég még hárman lábadoztak. Mindannyian Naraku furcsa viselkedésén töprengtek, s Kagome egyre dühösebb szemekkel nézett maga elé, hisz nem akarta elhinni hogy Naraku megcsókolta és az még jobban dühítette hogy ő maga nem tett ez ellen semmit. Töprengéséből egy igen dühös és mogorva hang térítette magához.

-Még is mi a fenéért engedted annak a szemétnek, hogy megcsókoljon?-hallották Inuyasha dühös hangját
-Inuyasha ez nem tartozik rád! S egyébként sincs jogod kérdőre vonni.-válaszolta fagyosan a miko

A hanyou csak tátogni tudott, ami bátyját mulattatta. Kagome hidegsége még Shunt is meglepte, hisz eddig a lány mindenkivel kedves és megértő volt most meg az ellenkezője. A zöld szemű árnyharcost egy a vállára nehezedő apró kéz rántotta vissza, s gyorsan a kéz gazdája felé fordult.

-Nimiko.-kezdte mosolyogva-Mit keresel te itt?-kérdezte kedvesen
-Takeda küldött hogy szeretne veled beszélni. Míg el nem felejtem Reina néni azt üzeni, hogy meg van elégedve Kagoméval és most már bármikor elmehettek.-mondta egy mosoly kíséretében a lány
-Köszönöm. Máris megyek.-mondta Shun, miközben átölelte a lány vállát

Lassan és komótosan lépkedtek Takeda szobája felé, miközben rengeteget beszélgettek hogy behozzák az egymás nélkül töltött éveket. Már majdnem megérkeztek mikor szembe ment velük Kumiko, aki kicsit féltékenyen nézett az árnyharcos mellett sétáló fiatal lányra. Majd a fiúhoz sétált s egy gyilkos pillantás kíséretében megcsókolta Shunt, akit váratlanul ért a "támadás". Amint magához tért első döbbenetéből dühösen nézett a lányra, miután megszakította a számára kellemetlen csókot.

-Még is mit képzelsz magadról Kumiko?-kérdezte nem túl kedvesen a lányt
-De Shun én szeretlek és egyébként is hamarosan összeházasodunk.-mondta könnyes szemekkel a lány
-Felejtsd el! Soha nem foglak elvenni.-mondta érzelem mentes hangon a fiú
-De miért?-kérdezte értetlenül Kumiko
-Mert nem szeretlek és még egyszer nem kezdek a fajtámmal semmilyen viszonyt.-mondta Shun, majd megfogta Nimiko kezét és folytatták útjukat

Kumiko szomorú szemekkel nézett a távolodók alakja után, s lehajtott fejjel elindult az ellenkező irányba. Annyira elmerült az önsajnálatban hogy észre sem vette hogy valaki szemben közeledik felé, s egyenesen neki ment. Felnézett és egy arany barna szempárral találta magát szembe.

-Bocsánat, nem volt szándékos csak kicsit elgondolkodtam.-motyogta a könnyeivel küszködve
-Semmi baj én se nagyon figyeltem.-válaszolta kellemes hangon a szempár tulajdonosa
-Találkoztunk már valahol?-kérdezte kíváncsian a lány
-Hát öhm, azt hiszem igen amikor idejöttünk a bátyámékkal.-mondta enyhén pirulva Ishigami
-És a bátyádék hol vannak?-kérdezte Kumiko megfeledkezve saját bajáról
-Hát az idősebbik épp a jegyesével van, a nővérem valahol Reitoval beszélget és Inuyasha meg állandóan Mina nyomában van meg persze a barátnőjével beszélget.-mondta kicsit komikus hangnemben a hanyou

Kumiko akaratlanul is elnevette magát és tovább beszélgetett Ishigamival, miközben lassan kisétáltak a palota udvarára. Egészen addig jó hangulatuk volt, míg szembe nem találták magukat a dühösen fújtató Inuyashával, aki halhatóan szitkozódott.

-Átkozott, baka(idióta), fattyú.-morogta Inuyasha, amint elhaladt öccse mellett
-Minden rendben Inuyasha?-kérdezte Ishigami dühös bátyját
-Megölöm, felnégyelem, kikészítem, ha hozzá mert nyúlni Minahoz.-morogta tovább
-Öhm, Inuyasha ugye nem Mina után leskelődsz megint?-kérdezte rosszat sejtve a legifjabb testvér
-Nem tartozik rád öcsi.-morrantotta és folytatta útját

Kumiko és Ishigami értetlenül néztek a morogva és fújtatva elhaladó Inuyasha után, majd egy vállvonás után tovább beszélgettek és sétáltak a kellemes levegőn. Amint egyre messzebb kerültek a palotától észre vették amint, Mina épp Reitoval beszélget és néha-néha közelebb hajolnak egymáshoz. Ishigami nehezen tudta visszatartani feltörni készülő kuncogását, hisz most már értette miért volt olyan ideges bátyja. Kumikot kézen fogva nővéréékhez sétált.

-Sziasztok! Mina ugye tudott hogy Inuyasha nagyon mérges rátok?-kérdezte a fiú és kitört belőle az eddig visszafolytott nevetés
-Örülök hogy ilyen jó kedved van öcsi, de remélem nincs igazad.-mondta szigorúan Mina

Ishigami nem tudott válaszolni a rátörő nevetés hullámok miatt, s miután Mina megunta öccse nevető görcseit kézen fogva Reitot elsétáltak magukra hagyva Kumikoékat. Közben Inuyasha elindult megkeresni nővérét és feltett szándéka volt hogy végez Reitoval, ha a kígyó szellem akár csak egy újjal is hozzá nyúlt nővéréhez. A hanyou dühe egyre jobban fokozódott, ahogy meglátta a felé közeledő Mináékat. Amint a közelébe értek egyből Reitora förmedt.

-Vedd le a mocskos kezed a nővéremről!-kiáltotta Inuyasha
-Nyugi kölyök Mina már felnőt és tud magára vigyázni, így nem szorul a segítségedre.-mondta Reito
-Te nyomorult csúszómászó.-morogta a hanyou
-Hé öcsi mit csinálsz itt.-hallották meg Sesshoumaru hangját
-Ez a ez a csúszómászó Minát taperolja!-morogta és Reitora akart támadni

Sesshoumaru még azelőtt blokkolta Inuyasha támadását, mielőtt az elérte volna a kígyó szellemet. A hanyou morogva és egyre dühösebb ábrázattal nézett bátyára és a tőle nem messze kézen fogva álló Mináékra, majd dühtől remegő hangon megszólalt.

-Csak nem te is a pártjukon állsz Sesshoumaru?-kérdezte a dühtől reszketve Inuyasha
-Idefigyelj öcsi. Én nem aggódnék a helyedben Mináért, mert bár nem látszik nagyon jó harcos és ha neki egy csúszómászó kell akkor áldásom rájuk.-mondta hidegen Sesshoumaru, majd elsétált
-Hé azért mert kígyó szellem vagyok még nem kéne le csúszómászózni.-mondta morcosan Reito

Sesshoumaru egy váll vonás után megfordult, s szembe találta magát Kagoméval és az őt támogató Kikyouval és Sangoval. Eközben Shun már beért Takeda szobájába, ahol Nimiko egyből Manamihoz és Mikotohoz sietett játszani, míg a felnőttek beszélgettek. Shun kérdőn nézett a vele egyidős fiúra, majd tekintetét az elmerülten beszélgető lányok felé fordította s nem sokkal később halkan megszólalt.

-Miért akartál látni, Takeda?-kérdezte nyugodtan Shun
-Csak meg akartam kérdezni, hogy nem lenne-e gond ha veletek tartanánk?-kérdezte komoly hangon Takeda
-Én tudom hogy holnap napkeltekor elmegyek, de hogy Kagoméék mikor indulnak azt nem tudom.-válaszolta Shun
-Értem, ha nem baj veled tartanánk a lányokkal. Mit terveztél Nimikoval?-kérdezte a barna szemű fiú
-Magammal viszem.-mondta egyszerűen a zöld szemű harcos

Még egy darabig beszélgettek, s mindketten arra lettek figyelmesek hogy már nem hallják a lányok beszélgetését. Ahogy odanéztek azt látták hogy a három lány egymás mellett alszik, majd mikor ismét el kezdték volna a beszélgetést halk kopogást hallottak. Takeda hallkan az ajtóhoz sétált, majd kinyitotta és meglepetten nézett Kagome smaragd zöld szemeibe.

-Gyere be.-mondta és félre állt az ajtóból
-Kösz csak kérdezni akartunk valamit és utána megyünk is pihenni.-mondta egy mosoly kíséretében
-Mit szerettél volna kérdezni?-kérdezte Shun is az ajtóhoz lépve
-Hogy nincs-e kedvetek velünk jönni?-kérdezte enyhén pirulva a miko
-Miért is ne? Mikor indultok?-tette fel a következő kérdést Takeda
-Holnap hajnalban, hacsak az öcsém nem csinál hülyeséget.-mondta hidegen Sesshoumaru

Még egy darabig beszélgettek, s nem sokkal később elköszöntek egymástól majd mindannyian aludni tértek. Hisz másnap ismét útra kelnek hogy összegyűjtség a Shikon szilánkokat és hogy megkeressék Narakut.

Folytatás következik...