|
A múlt titkai
Liriel 2006.12.29. 09:08
Prologus
Köszönet az ötletekért Mesinek
Prológus
Egy palota kertjében egy 4-5 éves
kislány játszik, s a palota
ablakából egy arany és egy smaragd
zöld szempár figyelte minden mozdulatát.
A bent lévő férfinak rövid
fehér haja volt és a mellette
álló nő hosszú fekete
hajával szép kontrasztot alkottak. A kint
játszó kislánynak hosszú
fekete haja, smaragd zöld szeme és egy
pár zöld méregcsíkja volt. A
bent lévő pár aggódva nézte
a kislány minden mozdulatát, s nehéz
szívvel bár de meghozták
döntésüket.
-Akkor biztonságba viszed
Kagomét?-kérdezte a nő
-Persze Kasuga, de veled mi lesz?-kérdezte
aggódva a férfi
-Nem lesz semmi bajom, de szólnunk kellene Nyugat
urának is.-mondta töprengve Kasuga
-Tudom, de nem akarlak magadra hagyni.-mondta
-Muszáj, mert különben
Kagoménak baja esik. Takumi kérlek
minél előbb induljatok.-mondta Kasuga
-Rendben, akkor még ma elindulunk.
Még egy darabig beszélgettek s pár
óra múlva Takumi és a kis
Kagoméval a karjaiban
fénygömbbé alakult és nyugat
fele repült. Hosszú út állt
előttük, s még csak az elején
jártak, mivel a kis Kagome miatt sűrűn meg kellett
állniuk. Aznap este az erdőben
éjszakáztak és korán reggel
folytatták útjukat nyugat
irányába. Már lassan egy hete
úton voltak mikor végre
elérték nyugat határát,
ahonnan gyalog folytatták útjukat s egyből
belebotlottak a területen járőröző
katonák egyikébe. A járőr az
idegeneket a palotába vezette, ahol egy nagy terembe
zárták őket míg a terület ura
nem dönt a sorsuk felől. Az egyik
szolgáló értesítette a
palota urát, aki épp felesége
és alig egy éves lányuk mellett volt.
Kicsit meglepetten ment a fogadó terembe, ahol
már várták őt. Takumi megfordulva egy
keserű mosollyal üdvözölte
barátját, aki meglepetten viszonozta a
feléje nyújtott baráti jobbot. A magas
arany sárga szemű, hosszú fehér
hajú férfi érdeklődve
nézett barátja háta
mögé, ahol Kagome teljesen apja
lábához lapult ijedtében. Takumi
mosolyogva figyelte lányát, de mosolya hamar
lehervadt amint eszébe jutott jövetelük
valódi oka, de még mielőtt belekezdhetett volna
mondandójába az ajtón egy 8-9
éves forma arany sárga szemű, hosszú
fehér hajú fiú robbant be a terembe.
-Sesshoumaru!-hallatszott az szigorú hang, mire a
fiú megdermedt
-Hagyd csak Inu no Taishou barátom.-mondta
elnézően Takumi
-Miért kerestél barátom? Mert nem
véletlenül vagy itt.
-Ez igaz Inu no Taishou, de ezt inkább
négyszemközt mondanám el neked.-mondta,
s közben a két gyerekre nézett
-Rendben Takumi. Sesshoumaru kérlek vidd magaddal ezt a
fiatal hölgyet és szórakoztasd
el.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon
A fiú kissé morcosan engedelmeskedett apja
parancsának, de mivel nem akart neki
csalódást okozni ezért jó
pofát vágott hozzá. Miután
a két fiatal kiment a teremből Takumi azonnal a
lényegre tért, s mereven nézett ki az
udvarra tekintő ablakon. Inu no Taishou figyelmesen hallgatta
barátját és megértette
aggodalmát, hisz neki is volt egy fia és
már nem csak rá és a
feleségére kellet vigyáznia hanem a
lányára is. Még jó darabig
beszélgettek, s közben az udvaron
játszó két fiatalt
nézték. Nem sokkal azután hogy
Sesshoumaru és Kagome elhagyta a fogadó termet
elindultak az udvar felé, de a kis lány
kissé megszeppenve követte a nála
idősebb fiút. Folyosók hadán
keresztül eljutottak a palota legszebb
részébe, magába a kertbe ahol
már élvezettel szemlélte a
csodálatos kilátást és
kezdett feloldódni. A fiú még mindig
morgott amiatt hogy apja
„rásózta” a lányt,
de minél tovább nézte annál
inkább kezdte megkedvelni. Kagome halvány
mosollyal az arcán fordult Sesshoumaru felé,
akinek kicsit tátva maradt a szája, mert
még eddig egy lány se mosolygott rá
őszintén. Bár nem is igen ismert ezelőtt
lányokat a húgán és az
anyján kívül, na persze ott voltak a
különböző tartomány urak
elkényeztetett lánykái és
fiacskái. Eddigi élete során Kagome
volt az első aki őszinte mosollyal ajándékozta
meg, s az sem volt mellékes számára
hogy fiatal kora ellenére nagyon is szemre való
lány volt. A lány lopva megnézte
magának a fiút, s kicsit megnyugodott hogy nem
kell tőle tartania. Fiatal kora ellenére hamar megtanulta
hogy mindig szülei közelében maradjon,
mert a legtöbb vele egy korú és
nála idősebb fiúk mindig
piszkálták. Pár perces néma
fürkészés után mindketten
elmosolyodtak, majd egyöntetűen elkezdtek
fogócskázni. Eközben a két
felnőtt a fogadó terem csendjében
tárgyalt, de közben azért szemmel
tartották a kint játszadozó gyerekeket.
-Miért akarsz elmenni, Takumi
barátom?-kérdezte immár
sokadjára Inu no Taishou
-Nincs más választásom, mert
különben akár a lányom
életével is fizethetek, ha maradunk. Valamint
Kasuga is azt szeretné, ha biztonságba
helyezném Kagomét.-mondta komolyan
-Értem, de remélem azért
pár napig még maradtok. A fiamnak sem
árt egy kis felelősség és ahogy
látom remekül elvannak.-mondta egy ravasz mosoly
kíséretében
-Miben sántikálsz, te „vén
róka”?-kérdezte rosszat sejtve
-Én ugyan semmiben.-mondta nagy
„ártatlan” arccal
-Na persze higgyem is el. Na bökd ki mire gondolsz.-mondta
nyugodtan
-Tudod igen csinos lányod van, s a fiam se épp
egy „kripta szökevény”.
-Mit akarsz ezzel mondani? Csak nem összeakarod őket
boronálni?-kérdezte
-Miért ne? Szép pár
lennének, de egyenlőre csak eljegyzésre
gondoltam. Ezzel mindketten be lennénk
biztosítva, s az sem elhanyagolható
tény hogy jól kijönnek
egymással.-mondta, miközben a kint
játszó gyerekeket nézte
-Hm igazad van barátom, de ne feledd el hogy még
mindketten gyerekek.-mondta beleegyezően
-Akkor megegyeztünk?-kérdezte
kíváncsian
-Igen, de ez egyenlőre maradjon a családunk
közt.-mondta
A két dai-youkai kezet rázott és
írásban is lefektették
iménti egyezségüket, s jól
elrejtették arra az esetre ha valaki megakarná
semmisíteni. Eközben a kertben Kagome és
Sesshoumaru remekül elszórakoztak, de mihelyst a
két férfi levette róluk a
szemét egy 11-12 év körüli
fekete hajú, smaragd zöld szemű fiú
szállt le eléjük korom fekete
szárnyai segítségével.
Kagome riadtan bújt Sesshoumaru mögé, s
közben idegesen játszadozott egy kis
kígyó alakú karkötővel,
miközben ijedten fürkészte az idegen
fiút. A srác halványan elmosolyodott
és a lány felé
sétált, miközben ő egyre jobban
hátrált s míg háta egy
fának nem nyomódott.
-Hm szóval te vagy a nagy Takumi
lánya?-kérdezte gúnyosan
-Ki vagy te?-kérdezte félve
-Csak nem félsz kislány?
Egyébként Shun vagyok.-felelte
félvállról
-Hagyd békén!!-morogta idegesen Sesshoumaru, mert
kissé megijedt a várható
büntetéstől
-Ch mit akarsz kutyuli? Talán meg akarsz
halni?-kérdezte egyre gúnyosabban
Sesshoumaru egyre jobban morgott miközben Shun egyre
gúnyosabban vigyorgott, s töretlenül
közeledett Kagome felé aki egyre jobban elkezdett
félni. Már csak egy méter
választotta el az idősebb fiút a
lánytól, de még mielőtt
elérhette volna megjelent köztük egy magas
szőke hajú és szürke szemű
férfi. Shun mogorva tekintettel nézett a
hírtelen előtte termő férfira, s
legszívesebben ketté hasította volna
ha nem érezte volna a másik szellem
fölényét, de így csak
morgolódások közepette
elrepült. Amint Shun eltűnt a férfi is
„felszívódott” és
ismét kis gazdája csuklóján
díszelgett mint egy közönséges
karkötő, de ezt a még mindig
rémült lány nem vette észre
és a vele lévő fiú is túl
dühös volt ahhoz hogy jobban odafigyeljen a
történtekre. Még
néhány percig ugyanott
álltak mint mikor Shun megjelent, de ezt a
kábultságot egy szolgáló
megjelenése rázta fel. A két gyermek
engedelmesen követte az idősödő nőt a
fogadó terembe ahol már
várták őket. Takumi egyből észre vette
lánya kissé remegő kezeit,s a mellette
haladó Sesshoumaru dühös
morranásait. Inu no Taishou is látta a
két gyermek zaklatott viselkedését, s
barátja aggódó tekintete sem
kerülte el figyelmét. Mindkét apa
kíváncsi volt arra hogy miért
zaklatottak gyermekeik, s ezt meg
próbálták
anélkül megkérdezni, hogy
megbántság őket. Elsőnek Takumi kezdte el
faggatni lányát, aki
készségesen válaszolt apja minden
kérdésére.
-Mi történt kicsim?-kérdezte
aggódva Takumi
-Egy Shun nevű fiú jelent meg.-mondta még mindig
reszketve Kagome
-Értem kicsim. Hogy nézett ki ez a
Shun?-kérdezte
-Hát fekete haja, zöld szeme és fekete
szárnyi voltak.-mondta
Takumi ijedten nézett lánya háta
mögé, s csak barátja látta
ijedt és rémült tekintetét.
Mindkét gyerek feszülten figyelt a két
férfira, de tekintetükből semmit nem tudtak
kiolvasni. Lassan kezdet besötétedni s ezzel egy
időben a fiatalokat egy nevelőnő vitte magával. A nevelőnő
háta mögött Sesshoumaru elkezdett
bohóckodni és érdekes fintorokat
vágni, amivel megnevettette Kagomét, de ezzel
magukra haragították az idősödő
hölgyet és szobafogságra
kárhoztatta őket az est további
részére. Eközben a felnőttek
még beszélgettek egy darabig, s bár
Takumi nehéz szívvel de úgy
döntött hogy másnap reggel
ismét útra kelnek hogy meg tudja
védeni egyetlen lányát.
Néhány perccel később egy
szolgáló kopogott be hozzájuk hogy
kész a vacsora. A két barát
gondolataikba mélyedve mentek az ebédlő
felé, ahol már várta őket Seiya
és Mina de Sesshoumaru és Kagome nem voltak ott.
A palota ura rosszallóan nézett a nevelő nőre aki
időközben tájékoztatta a gyerekek
szerinte botrányos viselkedéséről. Inu
no Taishou alig bírta komoly
ábrázattal végig hallgatni a nő panasz
áradatát, de nem tehetett mást s
pár perc múlva a két kis
kópé is köztük ült.
Seiya szigorú szemekkel nézett fiára,
aki még mindig szórakoztatta a mellette
ülő lányt ezzel kivívva anyja
haragját, de ezzel most nem foglalkozott mivel jobban
érdekelte a mellette ülő lány mint anyja
várható szidása. A vacsora
néhány apróbb
affértól eltekintve remekül
sikerült, s hamarosan mindannyian nyugovóra
tértek. Másnap korán reggel Takumi
szomorúan búcsúzott
barátjától, s
néhány perc múlva elindult
oldalán keservesen síró
lányával. Inu no Taishou és a mellette
álló Sesshoumaru még jó
darabig nézett a lassan halványodó
alakok után, s a fiú egyre jobban elkeseredett
mert úgy érezte hogy elveszíti első
és eddig egyetlen barátját.
Eközben Kasuga aggódva gondolt
lányára és
férjére, de tudta muszáj volt
megtenniük az óv
intézkedéseket. Rég nem
érezte magát ennyire magányosnak, de
most nagyon örült a régi
emlékeknek, amik
családjáról villantak
emlékezetébe. Édesanyját
látta maga előtt amint épp apjával
beszélgetnek és nevetgélnek, de ez
gyorsan megváltozott mert megjelent egy fekete
szárnyakkal rendelkező férfi és
dühösen nézett anyjára. A
férfi Kasuga szeme láttára
végzett apjával, majd anyját
felpofozta és magával vitte vele együtt.
Az akkor még kislány Kasuga ijedten szaladt
anyjához és erősen kapaszkodott bele
így férfi kénytelen volt őt
is magukkal vinni. Pár nappal később tudta meg
hogy a férfi aki végzett apjával
édesanyja nagyapja volt, de mivel anyja cserben hagyta
népét így az
unokáján akart bosszút
állni mert elhagyta klánját egy
„átkozott
kutyáért”. De azt még ő sem
tudta hogy lánya anyja egy papnő leszármazottja
volt, s ezt a képességét
tovább adta családja minden nő
tagjának. Kasuga már inkább volt kutya
szellem mint árnyharcos és ez
megjelenésén is látszott. Feje
két oldalán egy-egy fekete kutya fül
díszelgett és csak szeme színe mutatta
hogy egy harcos klán leszármazottja, de
még így is tudta irányítani
a családjától
örökölt erejét. Persze
lánya teljesen más volt mint annak
idején ő, hisz Kagoméban minden őse ereje
megvolt, de ezt a kislány még nem tudta
és csak anyja érezte valódi
erejét. Ez talán köszönhető
volt annak hogy családjában
öröklődött a miko vér
és így valahogy visszafogta a kislány
erejének jó részét.
Eközben Takumi már messze járt a nyugati
területektől, s közben jó
néhány szellemmel volt kénytelen
végezni mert mindegyik
„ebédnek” nézte
lányát. Az egyik ilyen
támadás egy gödör
közelében történt és
csak nehezen tudta megvédeni magukat, aminek a
végén mind ketten beleestek a
gödörbe és ájultan hevertek
annak alján. Takumi több mély sebből
vérzett és a kis Kagome
hátán is látható volt egy
nagy karmolás nyom. Már lassan egy napja
feküdtek eszméletlenül, mikor
rájuk talált egy a húszas
évei közepén járó
nő és rémülten rohant
segítséget kérni
apjától. Néhány perces
erőlködés után már mind a
kislány mind a férfi egy kis szentély
padlóján feküdt, s a nő és az
idős férfi óvatosan bevitte őket a
házba ahol tudásukhoz mérten
ellátták sebeiket, majd pedig
kihívták a mentőket. A mentősök alig
tíz perc alatt kiértek és
megrökönyödve nézték a
két alakot, de döbbenetüket gyorsan
legyőzték és a két
sérültet bevitték a
kórházba. Négy évvel
később már egy család voltak
és a nő aki megmentette őket anyja ként szerette
párja lányát, aki semmire nem
emlékezett előző életéből. S
boldogságuk felhőtlen volt mert már nem sok volt
hátra, hogy megszülessen Takumi és Miyu
közös gyermeke. Kagome nagyon örült
a kistestvérnek és már alig
várta hogy kezébe foghassa őt. Ez a
vágya alig egy hónap múlva
teljesült, de örömük nem volt
teljes mert Takumi „balesetet” szenvedett
és életét vesztette. Persze ők nem
tudták hogy a férfi visszatért a
középkorba ahol még épp
idejében érkezett barátja
segítségére aki halandó
párját és közös
kisfiukat akarta megmenteni. Miután megmentették
őket Takumi eltűnt és hosszú ideig senki nem
tudott róla semmit, de Inu no Taishou is követte
barátja tettét s csak ritkán
látogatta meg második
családját. Néhány
évvel később a két férfi
közösen járta a
középkor világát, s
mindketten gyászolták szerelmüket akik
időközben meghaltak. Izoyai a kis Inuyashán
kívül még egy kisfiút hagyott
árván. A második kisfiút
Mina vette magához és sajátja
ként nevelte, aminek bátyja nem igen
örült de egyre jobban kezdte megkedvelni az
Ishigamira keresztelt fiúcskát. Eközben
a modern Japánban egy 15 év
körüli lány igyekezett az
iskolába, s szerencséjére
épp a tanár előtt esett be a terembe.
Régi külsejéből csak fekete haja maradt
meg, s szeme színe a barna és a zöld
keverékére váltott, de mikor
dühös volt szemei ismét régi
smaragd zöld színükben
tündököltek. Az eltelt évek alatt
méregcsíkjai eltűntek és
régi életére csak a
„karkötője” emlékezete, ami
arany színben tündökölt
kezén, s félalkarját elfoglalta; s
csak nagyon ritkán vált meg az
ékszertől mert az eltelt évek során ha
ránézett mindig édesapja jutott
eszébe. Az elmúlt 7-8 évben rengeteg
dolog történt vele, de mégis a legjobb
az öccse születése volt akivel ez
idáig remekül kijöttek
egymással.
Foélytatás következik...
| |