A múlt titkai
Liriel 2007.01.02. 13:28
1.rész
Régi-új
ismerős
Az
erdő csendjét hangos veszekedés zaja verte fel, s
egy
közeli tisztáson egy kutya fülű
fiú és
egy fura ruhás lány veszekedett. A
tisztás
környékéről minden
élőlény
elmenekült aki és ami tehette, de egy
hosszú fehér
hajú és arany sárga szemű
férfi feléjük
tartott. Amint odaért egy darabig érdeklődve
figyelte
a veszekedőket majd közelebb ment hozzájuk.
-Khm.-köhintett,
de nem figyeltek rá
-Mégis
mi a fenéért kell neked folyton haza menned?
Mikor az
ékkő a legfontosabb?-morogta a fiú
-Szóval
én csak arra vagyok jó hogy ékkő
szilánkokat
keressek?-kérdezte a lány fenyegetően
-Én
nem ezt mondtam. Csak annyit mondtam hogy felesleges az a dolgozat
izé, amit folyton emlegetsz.-mondta idegesen a fiú
-Inuyasha!-kezdte
fenyegetően-FEKSZIK! FEKSZIK!-kiáltotta, majd megfordult
-Ezért
még megfizetsz Kagome.-morogta Inuyasha a földet
köpködve
Kagome
már nem figyelt a morgolódó
félszellemre,
hanem figyelmét a tőlük nem messze
álló
férfira szegezte. A férfi is
érdeklődve
figyelte a lányt, s hamarosan észre vett egy
kisebb
kígyó fejet kikandikálni a
lány blúzának
ujjából. Lassan Inuyasha is
feltápászkodott
a gödörből amit
becsapódásával
okozott s egyből morogni kezdett a szemben álló
alakra.
-Mit
akarsz itt Sesshoumaru?-kérdezte ellenségesen
-Semmi
közöd hozzá korcs.-mondta
jéghidegen a
Sesshoumaru nevű alak, majd Inuyashára támadt
A
félszellem még épp időben
tért ki a
támadás elől, de a másik
fél csak el
akarta őt távolítani a lány
közeléből,
aki még mindig érdeklődve nézett az
arany sárga
szemekbe. „Hm érdekes olyan ismerősnek tűnik ez a
fickó!
De nem ismerhetem vagy mégis?”-kérdezte
magát
gondolatban s közben
„karkötőjével”
játszott,
ami szisszent egy kicsit. A két fiú egyszerre
fordult a
lány felé, aki szintén
értetlenül
nézet „karkötőjére”.
Kagome még mindig
hol karkötőjére hol Sesshoumarura
nézett, ami
kezdte idegesíteni
útitársát s ennek
hangot is adott.
-Még
is mi a fenéért bámulod a
bátyám
Kagome!?-kérdezte feszülten
-Csak
nem féltékeny vagy
öcsi?-kérdezett vissza
gúnyosan az idősebb testvér
Most
Inuyasha támadt bátyára ami
már kezdte
untatni a lányt és faképnél
hagyta a két
küzdő felet, s elindult a Csontok kútja
felé hogy
haza menjen. Alig tett meg száz métert mikor egy
fekete
hajú és smaragd zöld szemű
férfi elkapta,
s már készült vele felemelkedni a
magasba korom
fekete szárnyai
segítségével, de még
mielőtt túl magasra emelkedhetett volna a lány
sikított egyet. A két
csatázó néhány
perces fázis késéssel fogta fel a
történteket,
de akkor is egymással versengve indultak a lány
megmentésére. A lány nem
várta tétlenül
míg el rablója magasabbra ér, hanem a
férfi
kezébe harapott aki erre felszisszent, de nem
szállt le
hanem folytatta útját. Már majdnem
elérhetetlen
magasságba ért mikor egy sárga energia
ostor
lejjebb kényszerítette és egy arany
szemű és
fehér hajú férfi megmentette a
lányt. A
férfi mosolyogva nézett a fiatal
lányra, majd
lerakta és nyugodtan elsétált
míg Kagome
figyelte eltűnő alakját. A férfi még
egyszer
vissza fordult és búcsút intett a
lánynak,
majd folytatta útját s
felkötött haja
ritmusosan súrolta hátát. Mire a
férfi
teljesen eltűnt feltűnt a láthatáron Sesshoumaru
és
Inuyasha, akik a változatosság
kedvéért
ismét egymás torkának estek. Kagome
megunva az
értelmetlen vitát elrohant a Csontok
kútjához,
majd bele ugrott és ismét a modern
Japánban
találta magát. Amint kimászott a
kútból
felment a szobájába és belevetette
magát
a tanulásba, de gondolatai néha-néha
visszatértek Sesshoumaruhoz és
megmentőjéhez.
Egészen késő éjszakáig
tanult és
utána fáradtan tért
nyugovóra, hisz
reggel iskolába kell mennie. Gyorsan elrepült az
éjszaka
maradéka és Kagome hangos óra
csörgésre
ébredt, amit egy erőteljes mozdulattal elhallgattatott majd
kimászott az ágyából
és készülődni
kezdett az iskolába. Miután felvette
egyenruháját
lement és elköszönt
édesanyjától,
majd az iskolába rohant és miután
odaért
bement a termébe ahol barátnői
lerohanták
kérdéseikkel. Szerencséjére
hamarosan
megszólalt a csengő ezzel megmentve a lányt a
további
kínos kérdésektől. Lassan a
tanár is
belépett és kezdetét vette az első
óra,
s ezt követte a második és a
többi. Szinte
minden órán dolgozatokat írtak, amivel
teljesen
lelombozták a diákokat, s már alig
várták
hogy vége legyen a tanításnak. Lassan
elérkezett
az utolsó óra is és végre a
diákok
haza mehettek, de Kagome nem úszta meg ennyivel mert
barátnői
a nyomában voltak és folyton
kérdezgették.
A lány már nagyon kezdte unni ezeket a
kérdéseket
ezért játszadozni kezdett a
karkötőjével
ami ismét sziszegni kezdett, de ezt senki nem vette
észre.
Kagome végre hazaért és sikeresen
lerázta
barátnőit, majd miután bement a házba
és
miután köszönt
családjának felment a
szobájába. Amint felért lerakta
táskáját
és mint előző nap most is leült tanulni, mert aznap
tudták meg hogy 1-1,5 hét múlva
vizsgázniuk
kell, ezért a végzős diákok
zöme a
következő napokat tanulással
töltötte, s ez
alól Kagome sem volt kivétel. A lány
annyira
belemerült a tanulásba hogy teljesen megfeledkezett
barátairól , akik már nagyon
várták
vissza. Kagome az elkövetkező órákban
csak annyi
szünetet tartott, ami feltétlenül
muszáj
volt. Az egyik ilyen szünet alkalmával egy
pár
soros levelet írt, de hamarosan meg is feledkezett
róla.
Ismét késő estig tanult, s csak hajnal fele
tért
nyugovóra, de másnap reggel ismét
korán
fent volt. Szerencsére a következő 1-1,5
hétben
nem kellett iskolába mennie tekintettel a
vizsgákra.
Miután Kagome előző este elaludt a
„karkötője”
lesiklott kezéről s miután magához
vette a lány
által írt levelet elindult a Csontok
kútjához
és belecsusszant, de amint átért a
kúton
már emberi alakjában volt. Felnézett a
tiszta
csillagos égre és egy könnyed
mozdulattal
kiugrott, de mivel az elmúlt hosszú
éveket kígyó
alakban töltötte egy kicsit
félresikerült
mutatványa és arccal lefelé
ért földet.
Nehezen feltápászkodott és
szitkozódva
kezdte leporolni magát.
-A
fenébe!-sziszegte, s közben tovább
porolgatta
magát
Szerencsétlenségére
más is látta kis
produkcióját, s egy
enyhe fintorral jutalmazta azt. Arany sárga szemeivel
megvetően nézte az idegen férfi
idétlenkedését,
de közben gondolatai visszatértek gyerek
korába és
rég látott barátjához.
Eközben a
férfi elindult Kaede anyó faluja felé,
de még
mielőtt odaért volna egy piros ruhás igen morcos
fiúval találta szembe magát.
-Ki
vagy és mit csináltál
Kagoméval?-kérdezte
idegesen
-Reito
vagyok, a hercegnő védelmezője.-mondta nyugodtan
-Mi
van? Ember érzem rajtad Kagome szagát! Hova
vitted és
mit csináltál vele?-kérdezte
féltékenyen
-Már
mondtam kölyök, hogy semmit nem csináltam
a
hercegnőmmel.-sziszegte
-Ezt
meséld a nénikédnek.-morogta, s
közben a
többiek is megjöttek
-Nyugi
már kölyök. Én nem akarlak
bántani, de
ha muszáj megteszem.-figyelmeztette
-Inuyasha
legalább hallgasd meg
mit akar mondani.-kérte Miroku
-Fogd
be szerzetes! Ez nem tartozik
rád!-tajtékzott
-Nyugi
van kölyök, már
mondtam hogy nem akarok balhét!-sziszegte idegesen Reito
-Hol
van Kagome? Mond meg most
azonnal!-kiabálta Inuyasha
-Már
mondtam egyszer hogy a
hercegnőm otthon van.-mondta unottan
Inuyasha
még idegesebb lett erre
a mondatra és veszetten morogni kezdett Reitóra
aki egy
lemondó sóhaj
kíséretében várta
ellenfele támadását. A
háttérben
lévő szerzetes és szellemirtó
elnyomott egy
lemondó sóhajt és az ideges
félszellemre
néztek, aki már támadásba
is lendült.
Reito egy apró mozdulattal félre állt
az ideges
hanyou támadása elől és csak
„gyengéden”
hátba vágta a fiút, aki majdnem
elterült a
földön de még időben sikerült
megállítania
esését. Mikor visszanyerte
egyensúlyát
újult erővel támadt a magabiztos
kígyó
szellemre, aki kénytelen volt megleckéztetni a
forró
fejű fiút. Inuyasha kikerekedő szemekkel nézett a
youkaira aki egy halvány mosollyal figyelte
miközben a
fiú eldől, de csak lebénította mert
nem akarta
megölni nyugat egyik
örökösét. Inuyasha
minden áron felakart kelni, de végtagjai nem
engedelmeskedtek akaratának és csak
feküdt
bénultan. Miroku tátott szájjal
nézett
Reitóra aki közömbösen figyelte a
megbénított
félszellem minden mozdulatát.
-M-m-m-mit
c-c-csináltál
vele?-kérdezte rémülten Shippou
-Nyugalom
nem lesz semmi baja, csak egy
ideig nem fog tudni mozogni.-mondta nyugodtan
-Akkor
jó.-mondta megnyugodva
Sango
-Hoztam
nektek egy levelet, de most már
mennem kell különben a hercegnőm mindenhol keresni
fog.-mondta, majd átadta a levelet és elment.
Inuyasha
mereven és dühös
szemekkel bámult az eltűnő alak után, de
még
jó darabig eltart mire megtudja mozdítani
lebénult
tagjait. Eközben Reito már a modern
Japánban volt,
s ismét
„karkötőként”
vigyázta Kagome
minden mozdulatát. Már egy hete
egyfolytában
csak tanult Kagome, de már csak egy napja volt arra hogy
felkészüljön a végső
vizsgákra amikre
következő nap kerül sor. Remegve várta a
vizsga
napját, s addig minden szabad idejét
tanulással
töltötte. Gyorsan elszállt a
maradék idő és
most nagy hévvel készülődött az
iskolába
hogy letegye végső vizsgáját. A
végzős
diákok alig várták hogy túl
legyenek ezen
a napon, s egyeseknek gyorsan míg másoknak
lassabban
teljesült ez a vágyuk. Kagome az elsők
között
vizsgázott és az elmúlt hét
tanulással
töltött kemény órái
meghozták
gyümölcsüket, mert szinte minden
tárgyból
jelesre vizsgázott és végre nem kellet
megosztania figyelmét a modern és a
középkori
Japán közt. Amint haza ért felment a
szobájába
és végig nyúlt az
ágyán, s pár
perc múlva már aludt is. Annyira ki volt
merülve
hogy csak másnap este ébredt fel, de csak annyi
időre
míg evett valamit és megfürdött
és
utána visszafeküdt aludni. Következő
reggel már
korán fent volt és neki kezdett csomagolni, mivel
készült visszamenni barátaihoz, de
szerette volna
meglepni őket valamivel. Pénzt vett magához
és
elindult vásárolni, majd miután
mindent
beszerzett hazament és még pakolt némi
enni
valót, majd a régi szentélyhez sietett
miután
elköszönt
családjától beleugrott a
kútba; s hamarosan a jól ismert táj
tárult
a szeme elé. Miután kimászott a
kútból
egy igen dühös szempárral
találta szembe
magát, s ha ez még nem lett volna elég
megjelent
Sesshoumaru is ami ismét vitához vezetett.
-Hol
a fenében voltál? És
ki volt az a fickó aki meglátogatott
minket?-kérdezte
féltékenyen Inuyasha
-Milyen
fickó? Egyébként
otthon voltam és tanultam mert nem rég volt az
utolsó
vizsgám és most már nem kell
ingáznom
olyan sűrűn.-mondta boldogan
-Szánalmas
vagy öcsém.-mondta
hidegen
-Fogd
be Sesshoumaru! Ez nem tartozik
rád!-morogta Inuyasha, majd ismét Kagome
felé
fordult-Mégis ki volt az a fickó aki egy levelet
hozott
nekünk?
-Már
mondtam hogy nem tudom
miről illetve kiről beszélsz!-mondta egyre
dühösebben,
mikor megjelentek Sangoék
-Kagome!-ugrott
a lány nyakába
Shippou
-Sziasztok!
Minden rendben?-kérdezte
barátait
-Igen
csak nem igazán tudtunk ki
igazodni egy érdekes fickón, de Inuyasha
összecsapott
vele és csak tegnap tudott megmozdulni.-mondta cinikusan
Miroku
-Mi
van szerzetes?-kérdezte még
mindig dühösen a hanyou
Kagome
lassan elindult Kaede anyó
faluja felé, s közben
hátra-hátra nézett
Sesshoumarura; de még mindig nem tudta honnan ismerheti ha
ismeri egyáltalán. Sesshoumaru amint
észrevette
hogy a lány kezd eltávolodni tőlük
utána
ment s már majdnem megszólította mikor
egy
falusi szaladt feléjük.
-Szellem!
Szellem!-kiabálta
idegesen
-Mi?-kérdezte
Kagome kedvesen,
miközben megállította a férfit
-Kaede
anyót két szellem
tartja fogva!-mondta idegesen
-Máris
megyek.-felelte a fiatal
miko
Kagome
futásnak eredt s pár
perc múlva már az öreg papnő
kunyhója
előtt állt társai
társaságában,
majd óvatosan benyitott a kunyhóba és
amit
látott attól leesett az álla. Az
anyó egy
nővel és egy fiatal fiúval
beszélgetett mikor
beléptek, s a fiú egyből Sesshoumaru
nyakába
ugrott aki kicsit morcosan vette tudomásul a heves
érzelem
nyilvánítást.
-Szia!!!-kiáltotta
boldogan, s
közben szorosan megölelte a szellemet
-Ishigami
kérlek, ne légy
ilyen heves.-mondta egy elnéző mosoly
kíséretében
a lány
-De
Mina! Olyan rég láttam
Sesshoumarut és egyébként is ő
a...-nem tudta
befejezni, mert Mina belé folytotta a szót
-Nyugi
öcsi. Tudom hogy hiányzott,
de ha arra nem képes hogy meglátogasson minket
akkor
nem érdemli meg hogy
üdvözöld.-morogta kicsit
mérgesen Mina
-Mina!
Mi a fenéért
jöttetek utánam!? Megmondtam hogy hamarosan
meglátogatlak
benneteket.-morogta Sesshoumaru
-Na
persze, ahogy az elmúlt
években is, mi?-kérdezte ugyan olyan
dühösen
-Attól
még hogy a húgom
vagy nincs jogod így beszélni velem!-morogta
-Igen
a húgod vagyok és
Ishigami meg az öcséd! Legalább őt
meglátogathattad volna, ha már engem semmibe
veszel.-mondta egyre dühösebben
Sesshoumeru
nem mondott semmit csak
morgott és közben farkas szemet nézett
húgával,
aki állta az idősebb youkai
pillantását,
miközben a körülöttük
lévők
döbbenten nézték a vitájukat.
Inuyasha
teljesen megdermedt a hallottaktól, de lassan visszanyerte
lélek jelenlétét és egyből
bátyjának
esett.
-Mégis
miért nem mondtad
el hogy van egy nővérem és egy
öcsém?-kérdezte
dühösen
-Nem
tartozott rád.-morogta
-Még
hogy nem tartozott
rám!?-kérdezte idegesen
Sesshoumaru
nem válaszolt csak
dühösen kivonult a kunyhóból a
nyomában
Inuyashával, s amint elhagyták a falut a
dühös
félszellem bátyjának rontott aki
könnyedén
kitért a csapás elől. Még egy darabig
csatároztak, de egyikük sem figyelt a
többiekre
egészen addig amíg Mina
közéjük nem
állt és dühtől vöröslő
szemekkel rájuk
nem szólt.
-Azonnal
hagyjátok
abba!-kiáltotta
Folytatás
következik...
|