A múlt titkai
Liriel 2007.02.10. 12:40
mult
3.rész
Felszínre kerülő
érzelmek
-Elnézést
hercegnőm.-suttogta, miközben próbált
felállni
Reitonak épp akkor
sikerült felállnia az ájult
lányról,
mikor belépett a szobába Sesshoumaru
és a
nyomában a többiek. Inuyasha és
bátyja
együtt morogtak Narakura, de Inuyashával
ellentétben
bátyjának vörösen izzottak a
szemei dühében.
Lassan Naraku is felállt és az ájult
lányhoz
sétált, miközben egyik szemét
végig
Sesshoumaruékon tartotta míg a
másikkal Kagomét
nézte. De ezzel nem volt egyedül, mert Inuyasha,
Sesshoumaru és Reito is végig
pásztázta a
lány meztelen testét s mindhármuknak
nagyon
tetszett a látvány. Legelőször
Sesshoumaru tért
magához és morogva indult volna Kagome
segítségére,
de Naraku megállította.
-Állj meg
Sesshoumaru! Ő csak az enyém lehet és senki
másé.-mondta Naraku, de ezt Shun is hallotta
és
most először támadt kételye a hanyou
szándékait
illetően
-Tegyél le róla
Naraku. Ő nem a te tulajdonod és előbb velem kell
végezned
hogy megkapd!-morogta Sesshoumaru
-Na meg persze velem!-értett
egyet bátyával Inuyasha
Sango kicsit meglepetten
nézett a testvér párra hisz nem volt
titok hogy
ki nem állhatják egymást és
most mégis
egyet értettek valamiben. Míg Naraku a
két
fiúval volt elfoglalva addig Sango és Kikyou
óvatosan
odament Kagoméhoz és a Reitotól
kölcsönkért
kimonó felsőt ráadták az
ájult lányra,
majd Kirara segítségével a csapat
többi
tagjához vitték. Reito is elindult a
három lány
után, de ismét megbotlott egy
kiálló
padló deszkában és
egyensúlyát
vesztve Narakura esett, aki szitkozódva
próbált
kimászni a nem éppen pehely
súlyú kígyó
szellem alól. A jelenet láttán szinte
mindenkiből kitört a nevetés, de gyorsan
észhez
tértek és ismét Naraku felé
fordultak.
Végre Narakunak is sikerült lelöknie
magáról
Reitót és miután felállt
szembe fordult a
csapattal.
-Most végetek!-mondta
dühösen Naraku
-Nem hinném,
inkább
neked van véged.-válaszolta fapofával
Sesshoumaru
-Mégis mit akarsz te
Kagométól?-kérdezte
féltékenyen
Inuyasha
-Ő lesz az asszonyom és
a segítségével leigázhatom
az árny
harcosokat is.-mondta egy gonosz mosoly
kíséretében
Naraku, mire Shun lép be az ajtón
-Szóval
átvertél!
Nehogy azt hidd hogy a fajtám olyan könnyen
hagyná
hogy leigázd őket.-mondta hidegen Shun
-Ugyan már te csak
egy eszköz voltál ahhoz hogy megszerezzem magamnak
a
lányt és az ékkő
szilánkokat.-válaszolta
Naraku
-Van amit még te se
tudsz Naraku. Ő nem egy egyszerű szellem.-mondta Shun egyre
hidegebben
-Igazán?-kérdezett
vissza Naraku
-Igen, de ha engem át
is tudtál verni ne hidd hogy a többiekkel is ilyen
könnyű
dolgod lesz.-válaszolta Shun
Naraku már nem
válaszolt csak Shun felé csapott aki
könnyen
kitért a csapás elől és
ellentámadást
indított amivel súlyosan
megsebesítette volt
szövetségesét, de nem csak őt hanem a
körülöttük
állókat is. Naraku gyorsan eloldalgott a
sérüléseivel,
de először még az ájult
Kagoméra támadt
s a két dai-youkai se tudta teljesen kivédeni a
támadást; így a mikot
eltalálta Naraku
csapása és súlyos sebeket okozott a
lánynak.
„Mi a fenéért bámulom
még mindig? És
miért voltam annyira dühös mikor
megláttam,
hogy Naraku felé közeledik?
Egyáltalán mit
akarok tőle?”- kérdezte
magától teljesen
tanácstalanul. Töprengéséből
egy a vállára
nehezedő kéz térítette
magához, ami
apjához tartozott. A társaság
néhány
perces döbbenet után ismét
útra kelt, de
most Kaede anyó faluja felé vették
útjukat.
Út közben Shun lehajtott fejjel kullogott a csapat
nyomában és közben magát
szidta a
figyelmetlensége miatt. Sesshoumaru egész
úton
csak maga elé meredt és azon töprengett
mégis
mit érez Kagome iránt, de még
saját maga
sem tudta mit akar a lánytól. Egy idő
után
Kirarához sétált és levette
a macska
szellem hátáról a lányt,
majd saját
kezében vitte tovább a falu felé
miközben
Kagome arcát és testét
tanulmányozta
teljes oda figyeléssel. Gondolatai lassan
visszatértek
egy aranyos és eleinte félénk
kislányhoz,
aki csak körvonalaiban hasonlított a karjaiban
tartott
fiatal nőre. Annyira elmerült a gondolataiba hogy
észre
se vette mikor húga kérdezett tőle valamit, s
csak a
szemei előtt ide-oda himbálózó
kézre
tért magához.
-Mi van Mina?-kérdezte
Sesshoumaru morogva
-Neked meg mi bajod
van?-kérdezte hasonló hangnemben Mina
-Semmi bajom. Miért
érdekel?-jött a hideg válasz
-Mert a bátyám
vagy és aggódok érted!
Tehát mi
bajod?-kérdezte most már kedvesebben Mina
-Semmi csak nehéz
elhinni hogy milyen félénk volt mikor
először
találkoztunk.-motyogta az orra alatt Sesshoumaru
-Nem igazán
emlékszek
rá hisz még kicsi voltam, de azt tudom hogy
utána
anya nagyon megbüntetett.-válaszolta Mina
-Haha!-nevetett fel
keserűen-Soha nem felejtem el amit akkor mondott: „Nyugat
örököse
nem viselkedhet úgy mint könnyelmű
gyerek!”.-morogta
feszülten
Mina együtt érzőn
nézett bátyjára, majd
tekintetét lassan
felemelte az előttük haladókra és
megengedett
magának egy meleg mosolyt öccse és
Kikyou láttán.
Mosolya hamar az arcára fagyott mikor egy kezet
érzett
végig simítani a derekán át
a fenekéig,
s dühösen kereste a
„merénylőt” aki már
a lány előtt állt és egy
száll virágot
nyújtott felé.
-Virágot a
virágnak.-mondta Reito
csábítóan
-K-k-köszönöm.-válaszolta
pirulva és dadogva Mina
-Szállj le a
nővéremről!!-morogta Inuyasha
-Nyugi öcsi nem lesz
semmi bajom.-mondta mosolyogva és lopva a
kígyó
szellemre pillantott
-Nem engedem hogy a nővérem
egy csúszó-mászóval
flörtöljön.-morogta
egyre fenyegetőbben a hanyou
-Nyugodj meg kedvesem a
nővéred tudd magára vigyázni.-mondta
Kikyou
miközben arrébb vonszolta a tiltakozó
félszellemet
-Eressz már el
Kikyou!-morogta felháborodva Inuyasha
A csapat tagjai annyira el
voltak foglalva saját gondolataikkal hogy észre
sem
vették, amikor Shun lemaradt tőlük és
visszatért
a klánjához ahol fejmosásban
részesítették.
-Shun! Csalódtam
benned.-mondta egy idősebb nő
-Mégis miért
Reina?-kérdezte hidegen Shun
-Mit képzelsz
magadról! Egyenlőre nekem tartozol
engedelmességgel.-mondta
Reina hidegen
-De csak addig amíg
Kagome át nem veszi tőled a trónt.-mondta
pimaszul
Shun
-Ahogy mondod Shun, de addig
még sokat kell tanulnia. Hozd el hozzám hogy
megbizonyosodjak arról hogy ő az utódom, de előbb
még
egy kiképzés vár
rád.-mondta Reina s
elbocsátotta a fiatal harcost
Shun morcosan követte a
nő parancsait és ismét a kiképzők
parancsainak
engedelmeskedett, de egyáltalán nem volt
ínyére
a dolog. Bármit szívesebben csinált
volna mint
hogy ismét átvegye a régen tanult
dolgokat, de
egyenlőre még nem akart ujjat húzni
Reinával.
Eközben a csapat már Kaede anyó
falujánál
járt és lassan az öreg anyó
kunyhója
felé sétáltak, miközben a
falusiak
visszahúzódtak házaikba.
Először Inuyasha,
Sango és Kikyou lépett be az
öreganyó
kunyhójába, majd őket követte
Sesshoumaru a
karjaiban fekvő Kagoméval. Amint belépett a
kunyhóba
az öreg anyó és a két gyerek
riadtan néztek
az ájult mikora, s Kaede egyből neki állt hogy
kitisztítsa Kagome sebeit. Amint Sesshoumaru lerakta a
kezéből
az ájult lányt az öreg miko
hozzá kezdett a
sebek ki tisztításához, de előbb
minden fiút
kiparancsolt a kunyhóból Shippou
kivételével.
Az öreg anyó elhűlve látta a
lány testét
borító sebeket és
karcolásokat. Kagome
karja és lába tele volt horzsolásokkal
és
a mellkasán egy nagy
zúzódás nyomai
voltak, miközben oldalán egy igen csúnya
és
mély vágás volt
látható. Miután
minden sebet ellátott kisétált a
többiekhez.
-Rendbe fog jönni, de
most pihenésre van szüksége.-mondta
Kaede anyó
-Mégis mennyi
időre?-kérdezte türelmetlenül Inuyasha
-Még nem tudom fiam,
de van egy-két nagyon csúnya
sérülése
aminek idő kell.-válaszolta az öreg miko
-Mégis
milyenek?-faggatózott tovább a hanyou
-A mellkasán egy nagy
zúzódás nyoma van, ami már
kezd kékülni.
Akkor az oldalán egy igen mély
vágás
látható, aminek jó pár nap
kell míg
begyógyul.-mondta nyugodtan az anyó
-Keh, biztos vagy
benne?-kérdezte nem túl lelkesen Inuyasha
-Igen.-jött a
határozott válasz Kaede felől
Inuyasha morogva vonult el
egy közeli fához, aminek ágai
közzé
vetette magát. Sesshoumaru eközben végig
maga elé
meredt, majd hirtelen felkapta a fejét és a
kunyhóra
nézett ahonnan halk
szöszmötölés
hallatszott. A kunyhó ajtajában nem
soká
megjelent Kagome, aki igen nehézkesen mozgott a
testét
borító számtalan
zúzódás és
karcolás miatt. Amint kiért a
kunyhóból
bizonytalan léptekkel a csapat felé indult
és
megállt Sesshoumaru előtt, majd a youkai nyakába
borult és sírva fakadt. Sesshoumaru
kissé
félénken ölelte át a
síró
mikot és nyugtatólag simogatta a
hátát,
miközben Kagome arra az ijedt kislányra
emlékeztetett
akit neki kellet szórakoztatnia hosszú
évekkel
ezelőtt. Emlékeiből az ellazuló karok
térítették
magához és lassan felvette, majd visszavitte a
kunyhóba
és az ölében tartva a lányt
elaludt. Lassan
egy hét telt el azóta hogy
kiszabadították
Kagomét, s a lány napról napra jobban
volt.
-Sesshoumaru! Uh, de fáj
a fejem.-suttogta Kagome
Az említett felkapta
a fejét a halk hangra és egy halvány
mosollyal
nyugtázta, hogy a lány jobban van. Bár
a testét
borító apróbb karcolások
már
begyógyultak az oldalán lévő
vágás
még mindig nem akart rendbe jönni, s szinte naponta
kellett rajta a kötést cserélni. A
vágás
nagyon nyugtalanította Kaede anyót, de erről nem
szólt
senkinek és tudásához
mérten ellátta
azt napról-napra. Eközben Inuyasha egyre
türelmetlenebbül
mászkált a kunyhó és a falu
körül,
mert már indult volna Naraku
keresésére de amíg
társai nem hajlandóak
összeszedelőzködni
addig nem tehetett ez ügyben semmit. Eközben a
kunyhóban
Kagome megpróbált felállni Sesshoumaru
segítségével, de még nem
igazán
ment neki a dolog.
-Köszi hogy
segítesz.-mondta Kagome egy halvány mosoly
kíséretében
-Nincs mit.-jött a
biztató válasz
Miután Kagome
sikeresen felállt elindultak az ajtó
felé, de
még mielőtt kiléptek volna rajta
belépett
Inuyasha és figyelmetlenségében
rálépett
a kis főnix farktollaira.
Folytatás
következik....
|