|
A múlt titkai
Liriel 2007.04.02. 12:35
mult11
10.rész:
Keserű igazság
Kagome és Shun szótlanul követte
Takedát a szobájába s
útközben összefutottak
Takumiékkal, akik kérdőn néztek a kis
csapatra. Takeda egy apró bólintással
jelezte nekik hogy kövessék őket, s maga sem tudta
miért de érezte hogy megbízik
bennük. Gondolataiba merülve mutatta
társainak az utat. "Eddig Kasugán
kívül senki nem ismerte az igazi énem.
Még Shunnak se mondtam el mindent pedig őt
tényleg a barátomnak mondhatom, még
annak ellenére is hogy csúnyán
átvertem a húgommal együtt. Igaz hogy
vannak barátaim, de egyikben sem tudok megbízni s
még Shun se tud mindent."-gondolta keserűen, mert most
érezte igazán hiányát az
igaz barátoknak. Időközben megérkeztek a
szobája elé, s mindannyian bementek
majd leültek. Amint mindannyian helyet foglaltak Takeda
újra bemutatta a mellette álló
zöld szemű lányt.
-Szeretném bemutatni Nimikot azoknak, akik még
nem ismerik.-mondta Takeda, miközben maga elé tolta
a riadt lányt
-Mégis ki ez? És mi minek
jöttünk ide?-kérdezte morcosan Inuyasha,
mivel nővére ismét Reitoval
flörtölt
-Mindjárt rátérek a
lényegre, de ehhez szükségem van Shun
beleegyezésére is.-válaszolta
nyugodtan Takeda és jelentőség teljesen az
említettre nézett
-Csak nyugodtan tesó, elvégre
családban marad.-válaszolta Shun enyhe
keserűséggel, mire mindenki ránézett
kivéve Kagomét
-Rendben tesó, de szólj ha abbahagyjam.
Elvégre a te múltadról van
szó.-mondta a barna szemű fiú
-Megegyeztünk, de most térjünk
rá a lényegre.-kezdte komoran Shun-Mint
tudjátok Kagome az unokahúgom, de nem csak vele
vagyok rokonságban hanem Takedával és
a húgával is. Bár Kagoméval
ellentétben velük szinte együt nőttem fel,
de ez nem akadályozta meg Miyát abban hogy
rászedjen.-mondta és szünetett tartott
-Ahogy mondod, de ebben én is a
segítségére voltam s
egyáltalán nem vagyok büszke magamra
emiatt. Na már most anyám és Kasuga a
nagynéném csak fél
testvérek.-tette hozzá Takeda, mire mindenki
döbbenten nézett rá
-Na igen, de ezt Reina ügyesen titkolja. Csak az
édesanyjuk közös, s Kasugával
ellentétben Reina egy árnyharcos lánya
és ő inkább az apjára
ütött. Meglepő fordulat nem igaz?-kérdezte
Shun, mire mindenki bólintott
-Szóval ott tartottunk, hogy a húgom
átverte Shunt az én
segítségemmel. A lényeg hogy
sikerült rávennie Shunt arra, hogy
néhány éjszakát
együtt töltsenek.-kezdte, majd némi
szünet után folytatta-De arról
még Shun se tud, hogy azoknak az
éjszakáknak következménye
lett.-fejezte be, mire mindenki felhördült
-Ezzel arra akarsz célozni, hogy Nimiko Shun
lánya?-kérdezte döbbenettel a
hangjában Kagome
-Pontosan húgi és
örülök hogy megismerhettelek, bár
jobb lett volna más körülmények
közt.-mondta egy keserű mosoly
kíséretében Takeda
Shun dermedten ült a helyén, míg a szoba
döbbent csendjébe egy kopogás nem
hasított. Takeda idegesen szólt ki.
-Ki az?-kérdezte a szoba gazdája
-Engedj be bátyjó beszélnem kell
veled.-hallatszott Miya hangja
Takeda még válaszolni sem tudott, mivel Shun
hirtelen az ajtónál termet és
kilépett rajta majd karon ragadta Miyát
és maga után húzva kiment vele az
udvarra. A bent lévők még egy darabig
döbbenten néztek a kiviharzó Shun
után, majd Kagome lassan felállt és a
fiú után ment; amivel kivívta
Sesshoumaru féltékeny
pillantását. A miko egy apró
csókot lehelt morcos kedvese ajkaira, majd
kisétált a szobából.
Néhány perccel később Sango
és Kikyou is követte őt. Kikyou előbb
ért ki az udvarra mint Sango, mivel a tayia még
elment átöltözni. Az idősebb miko szemei
elé szörnyű látvány
tárult, ahogy az egyik gyakorló térhez
ért. Kagome a földön feküdt
és körülötte egyre
növekvő vértócsa volt, míg az
árnyharcos előtte térdelt de már ő is
több sebből vérzett. Kikyou igyekezett
segíteni nekik, de őt is támadás
érte. Miya volt az aki a segíteni
akaró mikora támadt, s őt is sikerült
súlyosan megsebeznie. Mire Sango odaért, addigra
már mind Kikyou mind Kagome mind Shun a
földön feküdt, s Miya az új
ellenfél láttán ismét
támadásba lendült. Sangonak
még épp időben sikerült eldobnia a
csonttörőt amivel megállította a
rátámadó Miyát. A csata
zajára Reina is előjött, s megdöbbenve
látta amint lánya próbálja
megtámadni a szellemirtót. A nő
döbbneten nézett lányára, aki
kissé elborult szemekkel nézett a tayiara
és az előtte fekvőkre. Ismét le akart csapni, de
ezt már anyja akadályozta meg egy hatalmas
pofonnal.
-Mit műveltél már megint!?-kérdezte
dühösen
-Anya én nem... Shun megakart ölni.-suttogta zavart
tekintettel Miya
Reina hidegen nézett a felállni
próbáló árnyharcosra, aki
ráemelte fájdalommal teli zöld
tekintetét.
-Ugyan már nénikém csak nem hiszel
neki?-kérdezte a fiú egy fájdalmas
grimasz kíséretében
-Miért ne hinnék?-kérdezett vissza
Reina
-Egyet akartam megtudni, hogy mi jogon titkolta el előlem hogy van egy
lányom.-kezdte Shun keserűen-De amint feltettem neki a
kérdést nekem támadt.-fejezte be
Reina nem igen hitt neki s tekintetét
visszafordította lányára, ki zavarosan
és összefüggéstelenül
motyogott maga elé. A nő hirtelen megértette hogy
lánya nem beszámítható, s
népe érdekében be kell őt
zárnia. Eközben Takeda
szobájában már kezdték
hiányolni a lányokat, s mindannyian a
keresésükre indultak. Amint kiértek az
udvarra a két dai-youkai riadtan nézett a
másik szemébe, s gyors léptekkel
megindult Reináék felé. A csapat
többi tagja csak néhány perccel
később ért oda, s az ő lábuk is
földbe gyökerezett. Miközben Nimiko remegő
térdekkel bújt el Takeda
mögött, hisz senkinek nem vallotta volna be hogy
halálosan retteg anyjától. Takumi
lassan lánya felé lépett,s egyre
vörösödő tekintettel nézett
Reinára.
-Mit műveltél vele?-kérdezte visszafolytott
dühvel
-Én semmit.-felelte Reina
-Elnézést Takumi nagyúr.-kezdte
Sango-De Reina úrnőnek
köszönhetjük hogy mind a négyen
élve megúsztuk.-tette hozzá
tisztelettel a tayia
Takumi csak bólintott, majd lányához
sétált és óvatosan az
ölébe vette az épp hogy
lélegző mikot. Inuyasha hasonlóan cselekedett
csak ő Kikyout vette az ölébe, míg
Takeda Shunnak segített. Sesshoumaru döbbenten
állt apja mellett s mozdulni is alig tudott, de lassan erőt
vett magán és Takumihoz
sétált; aki megértette a
néma kérést és
óvatosan a youkai kezébe fektette
ájult lányát. A három
sérültett egy egymásból
nyíló szobába vitték, ahol
mindhárman külön szobában
voltak ugyan de könnyen szemmel tudták őket
tartani. Sango önként válalta a
sérültek
ellátátsát s a
segítségére volt még Mina
is. A két lány szinte éjt
nappallá téve vigyázta a
sérültek állapotát, de csak
Kikyou és Shun állapota kezdett javulni egy
hét intenzív ápolás
után. Kagome még mindig nem tért
magához és az oldalán illetve
mellkasán lévő seb sem akart
begyógyulni, s a két lány kezdett
attól félni hogy a miko hamarosan meghal. Mintha
ezt Yume is megérezte volna-aki eddig a
háttérben volt-izgatottan repkedni kezdett
gazdája élettelennek tűnő teste felett, s
néha leszált a lány
vállára egy kis időre s utána
újult erővel folytatta a repkedést. Sesshoumaru
szinte állandóan a miko mellett volt, s csak
akkor volt hajlandó magára hagyni mikor apja
parancsolt rá. Bár a két dai-youkai is
aggódott a két mikoért és
egy kicsit Shunért is, de tudták hogy nem
hagyhatják el magukat a sérültek
érdekében. Sesshoumaru ismét Kagome
ágya mellett virrasztott, mikor belépett a
szobába Takumi és kissé morcosan
nézett a kialvatlan youkaira.
-Sesshoumaru ezzel nem használsz a
lányomnak.-mondta szigorúan a dai-youkai
-Tudom, de nem akarom magára hagyni.-mondta tőle szokatlanul
szomorú hangon Sesshoumaru
Takumi bólintott egyet majd a karjánál
fogva kihúzta a szabadba a tiltakozó
Sesshoumarut, míg bent Yume újra repkedni kezdett
és néhány tollpihe a mikora hullott. A
tollpihék lassan beleolvadtak a sebekbe és
pár pillanat alatt
begyógyították azokat, de Kagome
még ezek után se tért
magához. Kasuga lépett be a
sérültek szobájának
előterébe, s először Shunt nézte meg aki
épp ki akart szálni az
ágyából.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte Kasuga
-Felakarok kellni.-mondta tömören a fiú
-Még nem kellhetsz fel! Most azonnal feküdj
vissza.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon Kasuga
Shun egy fáradt sóhajjal engedelmeskedett, s
hamarosan újra álomba merült. A nő csak
mosolygott rajta, hisz tudta milyen makacs tud lenni a fiú;
de most látszott rajta hogy még mindig nem
jött teljesen rendben. Lassan kisétált
az alvó fiútól és Kagome
szobája felé vette az irányt.
Óvatosan belépett a szobába s
leült a lány ágya mellé, majd
mesélni kezdett neki. Már jó ideje ott
volt, mikor léptekett hallott közeledni de nem
foglalkozott vele. Hamarosan belépett a szobába
Takumi, aki amint meglátta a bent lévő nőt
lába gyökeret eresztett. Kasuga lassan az
ajtóra emelte zöld szemeit, s meglepetten
nézett az ajtóban álló
férfira. Takumi egy lépéssel a nő
mellett termet és szorosan átölelte,
amikor érezte hogy valaki húzkodja a
kimonóját.
-Apa ugye rendbe jön Kagome?-kérdezte
sírós szemekkel Souta
-Nem lesz semmi baja erős lány, hisz tudod.-gugolt le a
fiúhoz, miután elengedte Kasugát
-Ki ez a fiú?-kérdezte
kíváncsian a nő
-Ő a fiam Souta.-mondta enyhe bűntudattal Takumi
-Igazán? És miért nem
szóltál róla?-kérdezte
Kasuga nyugodtan
-Mert azt hittem halott vagy.-válaszolta a férfi,
miközben Souta oda-visszakapkodta a fejét
köztük
Jó néhány percig néztek
farkas szemet egymással végül Kasuga
elmosolyodott és Takumi nyakába ugrott,
miközben Souta értetlenül
nézett rájuk.
-Hiányoztál.-mondta boldogan a nő
-Te is nekem, de mi történt?-kérdezte
kelet ura
-Miután Kagoméval elmentetek
néhány árnyharcos jött a
keleti palotába, hogy magukkal hozzák
Kagomét ide az ő
területükre.-magyarázta kicsit komoran a nő
-Értem. Utána mi
történt?-jött az újabb
kérdés
-Mi történt volna velük jöttem,
hogy titeket békén hagyjanak.-mondta egyszerűen a
nő
Takumi csak nézte egykori kedvesét, akit
még most több év elteltével
is szeretett; de nem mintha Souta anyját nem szerette volna
pont ellenkezőleg. Ismét elmosolyodott és
ismét átölelte a nőt, miközben
egyik kezével közelebb húzta magukhoz
Soutát. Egyikük sem vette észre az
ajtónak támaszkodó Shunt s az
ébredező Kagomét, amig az árnyharcos
meg nem szólalt.
-Milyen megható családi jelenet.-mondta kicsit
gúnyosan a fiú
-Shun ha még egyszer gúnyolódsz velem
saját kezűleg látom al a bajod.-mondta viccesen
Kasuga
-Oké-oké, csak vicceltem
nénikém.-motyogta
-Pedig nem volt vicces.-hallatszott egy halk erőtlen hang
-Kagome! Nővérkém jobban vagy?-"ugrott" a
nyakába Souta
-Persze öcsi, de még mindig fáj az
oldalam.-mondta nyugodtan
-Mióta vagy fent?-kérdezte leplezetlen
megdöbbenéssel a dai-youkai
-Elég régóta.-kezdte,
miközben megpróbált
felülni-És azt is hallottam, amit ti
beszéltetek.
-Értem.-válaszolta kelet ura
Shun még mindig az ajtóban állva
vigyorgott az immár ülő Kagoméra, aki
kislányosan kinyújtotta az
árnyharcosra a nyelvét. A bent lévők
megrőkönyödve nézték a
két fiatalt akik egymásra
öltögették a nyelvüket, amig be
nem lépett hozzájuk Takeda és
Sesshoumaru valamint Mikoto, Manami és Nimiko.
-Itt meg mi folyik?-kérdezte vigyorogva Takeda
-Ö-ö-ö-ö-ö
semmi.-válaszolta egyszerre Shun és Kagome,
miközben elpirultak
-Úgy látom már mindketten
jól vagytok.-mondta még mindig vigyorogva Takeda
Még jó darabig beszélgettek
és viccelődtek, s közben egyre többen
lettek. Kagoméék az együt
átélt kalandjaikal
szórakoztatták az ott lévőket,
míg Shun és Takeda gyermek csínjeiket
mesélték el; de mindenki ügyelt arra
hogy ki ne ejtsék Miya nevét. Inu no Taishou,
Takumi és Kasuga csak mosolyogva hallgatta a fiatalok
élmény
beszámolóját, s egy egy
résznél együt nevettek velük.
Remekül telt az éjszaka és lassan
mindannyian elfáradtak, s miután
elköszöntek egymástól mindenki
visszament a saját szobájába illetve
csak majdnem mindenki. Sesshoumaru az éjszakát
Kagome mellett töltötte s szorosan magához
ölelte a lányt, aki boldogan bújt az
ölelő karok biztonságába; míg
Inuyasha Kikyounál volt mint az elmúlt
héten minden éjszaka. Kagome felébredt
az éjszaka közepén, s mivel nem tudott
visszaaludni óvatosan kimászott az ölelő
karok börtönéből; majd halkan
kisétált a közös nappaliba.
Leült és csak nézett maga
elé, míg egy kezett nem érzett a
vállán.
-Miért nem alszol?-hallotta Shun kedves
kérédsét
-Nem tudok.-mondta a miko
-Ugyan kislány pihenned kellene.-mondta az
árnyharcos
-Hé ne nevezz kislánynak és
egyébként neked is pihenned
kéne.-mondta kissé morcosabban mint ahogy akarta
a miko
Shun csak elmosolyodott és játékosan
vállon ütötte a mikot, aki erre
enyhén "megrázzta" a fiút. Egy darabig
kergetőztek míg valaki be nem lépett a
szobába, s kissé idétlen
képett vágott a bent látott jelenet
miatt.
-Hé gyerekek ezt nem itt kéne
elintézni.-hallották meg Takeda hangját
-Mit is mondtál tesó?-kérdezte huncut
mosollyal Shun
-Meg ne próbált! Hallod Shun! Ha megteszed
esküszöm, hogy megbánod!-mondta a barna
szemű fiú, miközben egyre csak
hátrált
-Miért is jöttél
Takeda?-kérdezte kissé lihegve Kagome
-Csak szólni akartam, hogy anyám négy
napot adott hogy formába hozzunk és
utána le akar tesztelni.-mondta komoly hangon Takeda
A szobára hirtelen csend ült, s
mindhárman a gondolataikba merültek majd lassan
elköszöntek egymástól
és ismét nyugovóra tértek.
Kagome tudta hogy másnap újra kezdik az
edzéseket, de érezte hogy sebei még
nem gyógyultak be rendesen; de nem tehetett mást
mint hogy részt vesz rajtuk. A másik
szobában Shun is hasonló gondolatokkal
küszködött, s lassan mindketten
álomba merültek hisz másnap
nehéz napjuk lesz. Másnap reggel korán
keltek s reggeli után egyből a gyakorló
térre siettek, s egész nap
megállás nélkül gyakoroltak.
A következő néhány napban
keményen gyakoroltak, s a nap közbeni
edzéseket megtoldották
néhány éjszakai
gyakorlással. Hamarosan elérkezett a
felmérés napja, s Reina már
korán reggel kint várta Kagomét. A
miko pár perc múlva megjelent és
megállt Reina előtt, majd tisztelettel meghajolt
felé.
-Akkor kezdjük.-mondta hidegen a nő
Kagome csak bólintott és
felkészült a harcra. Reina nem habozott
és a mikonak támadt, aki ügyesen
védekezett, de egyre jobban belehasított az
oldalába a fájdalom. Kagome még
épp kitudta védeni a felé
irányuló csapást, s egyből vissza is
támadt. Reina meglepetten ugrott félre a
csapás elől s oldalát fogva újra a
lányra támadt, aki nem tudta időben
megállítani a támadást
és az megsebezte az oldalán. A miko
fájdalmasan felszisszent és
próbált felállni, de az
oldalán lévő seb megadásra
kényszerítette.
-Minden elismerésem kislány.-mondta
büszkén Reina
-Kösz.-nyögte Kagome, majd az oldalára
szorította a kezét
Az eddig háttérben álló
csapat döbbenete lassan feloldódott, s a
két nőhöz sétált.
-Ez szép volt, de nem gondoljátok hogy
óvatosabban is bánhatnátok
egymással?-kérdezte Kasuga komoly hangon
-Igazad van húgom, de ezt te is végig
csinálhatnád.-válaszolta Reina
-Ugyan engem rá nem veszel ilyen
hülyeségekre, akkor inkább
légy te az uralkodó.-mondta nyugodtan Kasuga
A két nő még egy darabig ugratta
egymást, amikor Inuyasha és Sesshoumaru halkan
morogni kezdett. Sango kérdőn nézett a
testvérekre s lassan ő is megérezte a
feléjük közeledő gonosz aurát.
A még mindig térdelő Kagome szemei elkerekedtek
döbbenetében, ahogy megérezte az egyre
közeledő majdnem teljes szent ékkövet.
Folytatás következik....
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
