Érzelmek viharában

Szomorú nap virradt a középkori Japánra. Az elmúlt nap egy véres csata fejeződött be, ami eldöntötte az emberek sorsát. Egy hosszú ezüstös fehér hajú fiú sírt egy fura ruhás lány élettelen teste felett, s elkeseredését csak fokozta hogy barátai súlyos sebekkel feküdtek a közelben. Nehezen állt fel s miután társait elvitte Kaede anyó falujába s az idős papnő gondjaira bízta őket visszament halott kedveséhez. Kesergésének halk léptek vetettek véget.

-Ölj meg Sesshoumaru nem fogok védekezni.-mondta szomorúan és felállt
-Szánalmas hogy egy halandót siratsz öcsém.-jött a hideg válasz a youkaitól
-Ha annyira szánalmasnak tartod miért vagy itt?-kérdezte színtelenül a hanyou
-Egy egyezséget ajánlok neked öcsém.-mondta nyugodtan Sesshoumaru
-Még is miféle egyezséget?-kérdezte egy halvány remény sugár kíséretében Inuyasha
-Visszahozom a lányt, ha eltűnsz az életéből míg nem szólok.-mondta egy gúnyos mosoly kíséretében a youkai
-Ezt nem kérheted tőlem.-suttogta elhaló hangon a hanyou
-Gondold meg öcsém. Nem lesz több lehetőséged.-mondta hidegen Sesshoumaru
-Rendben beleegyezek, de akkor vigyázz rá.-motyogta szomorúan Inuyasha, s egy utolsó csókot lehelt halott kedvese ajkaira

A hanyou szomorúan és könnyes szemekkel távozott, míg bátyja erősen koncentrálni kezdett és a kezében lévő Tenseiga lüktetni kezdett s egy könnyed csapással megölte az alvilág küldötteit. A hanyou még egy darabig figyelte bátyja ténykedését, majd egy fáradt sóhaj kíséretében visszament Kaede anyó falujába a barátaihoz. Eközben a tisztáson a miko lassan ébredezni kezdett, s az első akit meglátott a felette tornyosuló youkai volt. Szemeit ismét lehunyta s várta a halálos csapást, amivel Sesshoumaru végez vele. De legnagyobb meglepetésére a végzetes csapás elmaradt, s helyette érezte amint a youkai óvatosan felemeli és elsétál vele. Lassan ismét kinyitotta gesztenye barna szemeit amiket az őt vivő youkai arany szemeibe függesztett, s kérdőn nézett farkas szemet vele.

-Ne várd hogy az idióta öcsém érted jöjjön.-válaszolta a ki nem mondott kérdésre Sesshoumaru
-Hol van most?-kérdezte halk hangon Kagome
-Tisztes távolságban tőlem.-felelte a youkai
-Értem, de miért hoztál magaddal?-kérdezte egyre halkuló hangon a miko
-Hamarosan megtudod.-morogta és részéről befejezte a beszélgetést

A lány lassan ismét lehunyta szemeit, s mély álomba merült. Sesshoumaru lassan fénygömbbé alakult s egy távoli falu felé vette az irányt, amint elérte a falu határát visszavette emberibb alakját, s hideg nyugalommal sétált be a felbolydult faluba. Már megszokta hogy a halandók rettegnek tőle, s nyugodtan sétált az egyik kunyhó felé; majd mikor odaért kopogás nélkül belépett a házba és egy közeli futonra lefektette a kezében alvó mikot. Miután lerakta a lányt leült a kunyhó egyik távoli sarkába, s behunyta arany szemeit. Néhány perccel később halk lépteket hallott az ajtó felől, s nem sokkal később belépett a kunyhóba egy hosszú fehér hajú arany szemű lány. A bent pihenő youkai lassan felemelte tekintetét a belépőre, s minden sietség nélkül állt fel. A lány lassan elmosolyodott és a felálló youkai nyakába vetette magát, majd szorosan átölelte.

-Szia tesó!-mondta boldogan és megpuszilta a férfi arcát
-Szia Miharu!-üdvözölte nyugodtan Sesshoumaru
-Minek köszönhetem hogy megtiszteltél?-kérdezte Miharu, miközben elengedte testvérét
-Vigyáznod kellene egy kicsit erre a halandóra.-mondta és fejével a miko felé bökött
-Miért is?-kérdezte nyugodtan a lány
-Mert megkértelek rá és mert dolgom van.-mondta rezzenéstelenül a youkai, majd kisétált a kunyhóból

Amint kiért ismét fénygömbbé alakult és gyorsan közeledett társaihoz, majd mikor megérkezett felemelte a szundikáló kislányt és fénygömb formájában a falu felé száguldott. Amint visszaért gyors léptekkel visszasétált Miharu kunyhójához, s kopogás nélkül bement. Ahogy beljebb értek a kunyhóban orrát megcsapta egy idegen démon szaga, s miután lerakta a miko mellé a kezében alvó kislányt elindult a szag irányába. Ahogy elérte a kunyhó másik szobáját halkan belépett, s a lába egy pillanatra a földbe gyökerezett amint megpillantotta Miharut egy idegen férfi karjai közt. Sesshoumaru szemei egy pillanatra vörösre váltottak, ahogy a húgát egy vörös hajú férfi öleli. A pár annyira el volt foglalva egymással hogy észre sem vették a belépő youkait.

-Engedd el Miharut!-hallották meg a dühösen vibráló hangot, mire szétrebbentek
-Mit akarsz tőle?-kérdezte a vörös hajú, zöld szemű férfi
-Sesshoumaru, Ryuu kérlek beszéljük ezt meg.-kezdte Miharu, de Sesshoumaru közbe vágott
-Elég legyen, Miharu! Kezdesz úgy viselkedni, mint Inuyasha. Azt még hajlandó vagyok elfogadni hogy halandók társaságában élsz, de azt ne várd tőlem hogy örüljek annak hogy egy idegent ölelgetsz.-morogta Sesshoumaru, miközben szemei ismét vörösödni kezdtek
-Nem vagy az apám, hogy beleszólj az életembe! S egyébként is Ryuu a barátom és szeretem őt.-válaszolta hasonló hangnemben a lány

Sesshoumaru nem válaszolt csak morogva nézett húgára, aki egy darabig állta a youkai pillantását majd szemeit lesütötte és Ryuu mellé állt. A zöld szemű férfi aurája egyre jobban örvénylett körülötte, s ez kezdte megijeszteni Miharut. A két férfi egyre dühösebben nézett a másik szemébe, majd hirtelen kimentek a kunyhóból és a házikó mögött elterülő tisztásra ugrottak. A kunyhóban alvók lassan felébredtek a kintről beszűrődő morgások és reccsenések miatt, majd Miharuhoz csatlakozva kisiettek a kunyhó mögötti tisztásra. A miko szája tátva maradt ahogy a tisztáshoz érve meglátta az egymással szemben álló feleket, s ezzel nem volt egyedül mert a kis Rin is hasonlóan reagált. A tisztáson két hatalmas lény állt. Az egyik Sesshoumaru volt démon alakjában, s vele szemben egy a youkainál majdnem háromszor nagyobb vörös lény tornyosult a tisztás felé. A kutya alakban lévő Sesshoumaru erőteljesen morgott, míg a vele szemben álló Ryuu csak hangosan horkantott és orrán kénes szagú füst gomolygott ki. Kagome áhitattal nézett a vörös sárkányra, aki jóval a youkai fölé tornyosult közel 30 méter magasságával. A három lány csak állt és döbbenten nézett a két dühösen fújtató youkait, akik egyenlőre csak méregették egymás erejét. Eközben Kaede anyó falujában feszült volt a hangulat, hisz a hanyou semmit nem mondott nekik a történtekről. Lassan teltek múltak a hetek és a hónapok, de Inuyasha egyre jobban magába zárkózott ami kezdett feltűnni barátainak is. Sangoék nem tudták miért, de érezték hogy valamit titkol előlük. Igaz Narakuval végeztek és egyenlőre csak a kisebb szellemek jelentettek veszélyt, így elég sok dolguk akadt a falvakban. Az egyik faluban egy fiatal lányt kergettek, akinek hosszú fehér haja és kék szeme volt. Inuyasha meglepetten nézett a fiatal démon lányra, s nem volt szíve végezni vele ahogy a falusiak akarták, ezért inkább a védelmére kellt és magával vitte amin barátai nagyon meglepődtek. A hanyou ez után mindig a lányon tartotta a szemét, s mindentől próbálta megóvni.

-Mi a neved kislány?-kérdezte kedvesen a hanyou
-Yoriko.-suttogta ijedten
-Ne félj mi nem fogunk bántani.-mondta egy halvány mosoly kíséretében Inuyasha, mire barátai meglepetten néztek rá

Sango és Miroku döbbenete csak nőt, mikor a hanyou átölelte a fiatal lányt s megnyugtatóan megsimogatta a fejét. Közben Sesshoumaru és Ryuu még mindig egymással szemben állva méregették egymást, s végül a sárkány unta meg a tétlen várakozást és a youkaira támadt. Sesshoumaru csak épp hogy eltudott ugrani a támadás elől, de nem számolt az ellenfél nagyobb testalkatával és az egy közeli fának taszította a kutya alakban lévő youkait. Sesshoumaru nem adta fel a harcot és ismét a sárkány alakban lévő Ryuu-ra támadt aki ismét egy fához csapta ellenfelét egy erőteljes fark csapással. A youkai újra támadni akart, de egy fényes nyílvessző suhant el a két fél közt, s mindeketten arra kapták fejüket. Kagome íjjal a kezében nézett a két démonra, akik morogva és fujtatva néztek rá.

-Ryuu kérlek ne csináld.-kérte Miharu könyörögve, mire a sárkány lassan vissza vette emberibb alakját
-Miért avatkoztál bele, halandó!?-kérdezte morogva Sesshoumaru, miután ő is visszavette emberibb alakját
-Én, én csak segíteni akartam.-dadogta félelmében a miko
-Még egyszer ne avatkozz bele a csatámba, különben véged.-morogta a youkai és vészesen közel került a mikohoz, aki egyre jobban remegett a félelemtől
-S-sajnálom.-dadogta lesütött szemekkel Kagome

Sesshoumau egy fenyegető morgást hallatott a lány felé, majd Miharuék felé fordult s villámló szemekkel nézett rájuk. Miharu és Ryuu viszonozta a youkai tekintetét, aki egy dühös morranás kíséretében megfordult és könnyed léptekkel elsétált a nyomában Kagoméval és a kicsi Rinnel. Ennek már több hónapja, s azóta Miharu semmit nem hallott Sesshoumaruékról. A démon lány egy részt örült hogy bátyja és barátja nem ugranak össze, de kezdett hiányozni neki a testvére. Ryuu szinte mindennap Miharunál volt, s egyre jobban megszerette az inuyoukai lányt. A sárkány démon egy nap kissé idegesen kereste fel barátnőjét, hisz szülei kíváncsiak voltak választottjára.

-Miharu, beszélnem kell veled.-mondta kicsit idegesen Ryuu
-Miről? Valami baj van?-kérdezte aggódva a lány
-Nem nincs baj csak a szüleim szeretnének megismerni.-mondta a sárkány szellem

Miharu meglepetten nézett Ryuura s először nem akart hinni a fülének, de nem sokkal később boldogan ugrott kedvese nyakába. Eközben Inuyasha egyre több időt töltött barátaival és Yorikoval, ami még mindig meglepte barátait. Sőt a hanyou a kis róka szellemet sem bántotta mostanában, hanem inkább félre vonult ha a kis fiú idegesítette. A kis róka szellem egyre jobban kezdte megkedvelni a hanyou új megértőbb természetét, s egyre többet volt a fiú társaságában. Persze az idő múlásával Sango és Miroku egyre bizalmasabb kapcsolatba kerültek, s egyre több időt töltöttek kettesben míg Inuyasha a két fiatalra vigyázott. Az utóbbi időben Inuyasha egyre többet gondolt Kagoméra, aki bátyjával utazott együtt. Gondolataiból halk kuncogás térítette magához, s kissé ijedten nézett körbe hogy merre van Yoriko és Shippou. Amint megpillantotta a két fiatalt észre vette amint Mirokuékat lesik egy bokorból.

-Hát ti mit csináltok itt?-kérdezte nagyon halkan Inuyasha
-S-s-semmit.-dadogták egyszerre
-Nem vagytok még fiatalok ehhez?-kérdezte a hanyou, miközben ő is kilesett a bokorból
-Ugyan már Inuyasha, hisz előbb utóbb fel kell világosítsatok minket.-mondta nyugodtan Shippou
-Na jó gyertek innen, míg Mirokuék észre nem vesznek minket.-mondta Inuyasha, majd maga előtt terelve a két fiatalt elsétált

Mikor már elég messze értek a turbékoló pártól nyugodtan várta a két fiatal kérdésit, s tudása szerint válaszolt rájuk. Shippou és Yoriko ámulattal hallgatták a hanyou szavait, s egyre kényesebb dolgokat kezdtek kérdezgetni tőle, amitől a fiú színe egyre vörösebbre váltott. Eközben Sesshoumaruék egyre közelebb kerültek a hanyouhoz és barátaihoz, de a youkai ügyelt arra hogy öccse ne menjen utánuk. Már rég nem találkozott Innuyashával, de tudta még nincs itt az ideje annak hogy öccse ismét lássa a vele utazó mikót. Az elmúlt hetekben és hónapokban a lány egyre közelebb került Sesshoumaruhoz, s egy kicsit talán össze is zavarodott az érzései miatt. A miko és a youkai alig egy hete kerültek bizalmasabb viszonyba, s azóta nem szóltak egymáshoz s még csak nem is néztek a másikra; ami megijesztette Rint. A kislány szomorúan nézte ahogy pót apukája és a velük utazó miko miként távolodtak el egymástól, s egyre jobban elszomorodott hisz a múlt hétig nagyon jól megvoltak. Eközben Miharu Ryuu bejelentése után egyből készülődni kezdett az esti találkozóra, de kicsit tartott kedvese szüleitől. Lassan elérkezett az indulás ideje s Miharu feszülten karolt Ryuuba, aki gyors léptekkel igyekezett szüleihez s közben néhány fontos dolgot elmondott kedvesének. Ahogy megérkeztek a vörös sárkány szüleihez ahol Miharu tisztelettel köszönt a két idősödő dai-youkainak. Félelmei ellenére az este remekül sikerült, s Ryuu szülei is feltétel nélkül elfogadták a lányt annak ellenére hogy ő egy kutya szellem volt. Miután Ryuu és Miharu elhagyták a fiú szüleinek palotáját visszatértek abba a faluba ahol a lány élt. Lassan teltek múltak a hónapok, s Miharu ez idő alatt semmit nem hallott Sesshoumaruról. Közben Sesshoumaruéknál a szótlanság csatája véget ért, s a miko és a youkai végre képes volt néhány szót váltani egymással, ami örömmel töltötte el a velük lévő kislányt. Persze Kagome mélységesen hallgatott arról, hogy a közel fél éve a youkaijal töltött éjszaka nem múlt el nyomtalanul. Bár a férfi nagyon jól tudta hogy a miko titkolózik előtte, de egyenlőre ráhagyta a dolgot hisz ismét Miharu falujához közeledtek közel 1,5 év után. Még mielőtt a démon lány házához értek volna Sesshoumaru fénygömbbé alakult, s elszált megkeresni öccsét. Közben Kagome és Rin Miharu házához ért, majd óvatosan bekopogtak s nem sokkal később kilépett Ryuu és meglepetten nézett a két halandóra.

-Mit kerestek itt?-kérdezte nem túl barátságosan a szellem
-Minket Sesshoumaru nagyúr küldött Miharu samához.-mondta Rin tisztelettel
-Szóval a bátyám küldött titeket, de ő hol van?-kérdezte Miharu, miután megjelent az ajtóban
-Igen. Nem tudom nem mondott semmit.-mondta nyugodtan Kagome

Miharu lassan félre állt az ajtóból és magával húzta Ryuut is, hogy vendégeik be tudjanak lépni. A két lány Miharu előtt haladt el akinek egyből feltűnt a miko alig láthatóan gömbölyödő hasa. Még mielőtt megkérdezhette volna tőle hogy nem csal-e a szeme megérezte bátyja jelenlétét, s inkább csendben maradt. A youkai hamarosan belépett a kunyhóba, s szigorúan nézett a húga mögött álló sárkányra akit a legszívesebben darabokra szedett volna. A lányok egyre kényelmetlenebbül érezték magukat, hisz a két férfi közt szinte tapintható volt a feszültség. Az egyre kínosabbá és feszültebbé váló csendet Miharu törte meg egy halk köhintéssel, majd kissé rekedtes hangon megszólalt amivel felborzolta kedvese vágyait.

-Öhm, Sesshoumaru kérdezhetek tőled valamit?-kérdezte egy újabb torok köszörülés után
-Attól függ mit.-mondta a youkai
-Lehetne inkább négy szem közt?-kérdezte ismét Miharu
-Felőlem, de ajánlom hogy gyors legyél.-morrantotta Sesshoumaru, majd kisétált a kunyhó elé Miharuval
-Mi történt a lánnyal?-tette fel az őt érdeklő kérdést a lány
-Nem tudom miről beszélsz húgi.-mondta a youkai közömbösen
-Arról hogy az a papnő várandós, s szerintem te vagy a gyermek apja. Hisz rajtad kívül senki nem mehetett a közelébe az elmúlt közel 1,5 év alatt.-mondta határozottan Miharu

Sesshoumarut meglepte a lány következtetése, s inkább nem mondott semmit csak halkan morrant egyet. Inuyasha nem sokkal azelőtt érkezett meg barátaival mikor Miharu közölte bátyjával észre vételét, s a hanyounak és társainak a földbe gyökerezett a lába; majd a bátyjára támadt, aki könnyedén kitért előle.

-Miért csináltad ezt velem, Sesshoumaru?-kérdezte megtörten Inuyasha
-Mire gondolsz öcsi?-jött a hideg felelet a youkaitól
-Hogy mire gondolok? Arra amit az előbb hallottam.-morogta dühösen a hanyou
-Igazán? S mit hallottál pontosan?-ingerelte tovább Sesshoumaru, miközben rezzenéstelenül álltak egymással szemben
-Hogy mit!?-kérdezte egyre idegesebben a félszellem

Sesshoumaru hidegen nézett szembe dühös öccsével, aki az elmúlt 1,5 évben némi önuralomra tett szert, de az lassan kezdett elillanni. A hanyou keserű dühét bátyjára zúdította és néhány percnyi feszült várakozás után teljes erejéből rátámadt a youkaira. Már javában harcoltak, mikor Kagome és Ryuu a tisztásra értek. A testvérek nem foglalkoztak a néző közönséggel s egyre erősebb csapásokat mértek a másikra, míg hirtelen köztük nem termett Ryuu sárkány alakjában.

-Azta de nagy.-morogta a hanyou, s elnézett a sárkány mellett
-Állj félre.-morogta vörösödő szemekkel Sesshoumaru, mire Ryuu csaj fújt egyet

Miharu lemondóan sóhajtott egyet, majd könnyed léptekkel Ryuu mellé sétált; aki miután visszavette emberibb alakját átölelte kedvesét. Erre a gesztusra Sesshoumaru ismét morogni kezdett, s nem is szándékozott egyhamar abbahagyni. Kagome lassan Miharu mellé sétált, s maga elé meredve halkan megszólalt.

-Miért kell állandóan veszekednetek?-kérdezte alig halhatóan a miko, de nem nézett egyik férfira sem

Sem Sesshoumaru, sem Inuyasha nem nézett a mikora, s gondolataikba merülve bámultak maguk elé; s mire felnéztek már csak a miko hűlt helyét látták. Kagome miután nem kapott választ kérdésére várt még néhány percet, majd könnyeivel küszködve elszaladt. "Miért? Miért kell nekik folyton veszekedni? És én miért szaladtam el?"-kérdezte magától Kagome, s hamarosan egy tisztásra ért; amit egy kis patak szelt ketté és a miko leült annak partjára; miközben könnyei lassan lefolytak szép metszésű arcán. "Mi történt velem? Miért bánt annyira, hogy Inuyasha nem jön ki a bátyjával? És mit érzek irántuk?"-tette fel magának a kérdéseket a miko, s egyre jobban folytak könnyei. "Nem tudom mihez kezdjek, hisz még mindig szeretem Inuyashát, de nem hiszem hogy megtud nekem bocsátani. A helyében nagy ívben elkerülném magam, mert becsaptam és megcsaltam. Nem igazán értem még mindig hogy miért feküdtem le akkor Sesshoumaruval, hisz nem szeretem."-töprengett tovább. Töprengéséből Rin vékonyka hangja térítette magához.

-Minden rendben Kagome?-kérdezte aggódva a kislány
-Igen, Rin csak elgondolkodtam kicsit.-felelte a miko halvány mosollyal
-Értem, de miért szaladtál el? Talán haragszol Sesshoumaru nagyúrra?-kérdezte ismét Rin
-Ez egy kicsit bonyolult Rin. Nem haragszom Sesshoumarura csak kicsit össze vagyok zavarodva-mondta Kagoma
-Aha. Kagome ugye szereted a nagyurat?-jött az ártatlan kérdés a kislánytól
-Hát ööö... tudod Rin én kedvelem Sesshoumarut, de egy kicsit össze vagyok zavarodva és nem tudom pontosan mit érzek.-válaszolta a miko

A kislány csak bólintott, hogy megértette a mikot s még egy darabig beszélgettek más dolgokról is. A miko és Rin lassan feláltak a patak partjáról, s tovább beszélgetve sétáltak vissza Miharu falujába, ahol még mindig feszült volt a hangulat. Kagome félénken nézett körbe, majd halkan megszólalt.

-Inuyasha, Sesshoumaru beszélhetnék veletek?-kérdezte bizonytalanul, mire a testvérek nyugodtan követték
-Miről van szó?-kérdezte türelmetlenül a hanyou
-Hármónkról. Tudom hogy most haragszol rám Inuyasha, de eddig semmit nem tudtam rólad és te se kerestél meg.-mondta szomorkás hangon a miko
-Kérlek nem mehettem utánad, mert megegyeztem a bátyámmal.-morogta nyugtalanul Inuyasha
-Tttessék?-kérdezte döbbenten a lány
-Szóval a Naraku elleni harcban meghaltál és Sesshoumaru felajánlotta hogy megment, ha kilépek az életedből egy időre.-mondta a hanyou nyugodtan, mire a miko körül forogni kezdett a világ

Sesshoumaru egy gyors mozdulattal elkapta az összeesni készülő mikot, s a karjában tartva besétált húga kunyhójába. A bent lévők a belépő youkai és hanyou felé kapták a fejüket, majd gyorsan helyet csináltak az ájult mikonak. Miután a youkai lerakta a lányt már fordult volna ki a kunyhóból, de Miharu útját állta és maradásra bírta az enyhén dühös Sesshoumarut, majd kedveséhez fordult.

-Ryuu megtennél nekem valamit?-kérdezte kedvesen Miharu
-Persze édesem, mi lenne az?-válaszolta a sárkány démon
-Elhelyeznéd a szüleidnél a vendégeinket Sesshoumaru és a hanyou kivételével?-kérdezte a lány
-Rendben édesem, de legkésőbb két nap múlva visszajövünk.-mondta Ryuu, majd megcsókolta kedvesét

Miharu szenvedélyesen viszonozta kedvese csókját, s miután szétváltak a lány kissé kedvetlenül vett búcsút a sárkány szellemtől, majd lassan besétált kunyhójába; ahol bátyja és a hanyou morogva néztek a másikra.  Sóhajtva ment ki ismét és hamarosan egy vödörvízzel tért vissza, s miután egy tálba merített belőle óvatosan egy vizes ruhát rakott a miko homlokára. Közben szemeit végig az egymással szemben ülő és egymásra morgó youkaion és hanyoun tartotta, majd lassan közzéjük sétált és leült.

-Miért csinálod ezt Sesshoumaru?-kérdezte fáradtan Miharu
-Mire gondolsz Miharu?-kérdezte a youkai hidegen
-Arra hogy időnként feltűnsz nálam és fenekestül felforgatod az életem, hogy utána nyugodtan elsétálj mintha mi sem történt volna.-mondta hasonló hangnemben a youkai lány

Sesshoumaru csak egy morgással válaszolt, mire Miharu dühösen viszonozta a férfi gesztusát. Inuyasha csak értetlenül nézett hol Sesshoumarura, hol Miharura; de egy szót sem értett a kettejük párbeszédéből. Végül megunta hogy egy szót sem ért, s hangot adott kíváncsiságának.

-Ti meg miről beszéltek? S Sesshoumaru mi közöd van ehhez a lányhoz?-kérdezte morogva a hanyou
-Semmi közöd hozzá öcsém.-mondta hasonló hangnemben a youkai
-Mi, ti testvérek vagytok?-kérdezte döbbenten Miharu
-Igen, de nem örülök neki.-morogta Inuyasha

Miharu csak megkövülten nézett rájuk, s szemei és arca egyre nagyobb döbbenetett sugárzott. A youkai lány döbbenete lassan eloszlott, s felkészült arra hogy megossza a hanyouval titkát. Már épp megakart szólalni mikor halk mozgolódást hallottak a miko felöl, aki lassan és kissé bizonytalanul ült fel. Kagome kifejezéstelen szemekkel nézett a testvérekre, s szomorú hangon megszólalt.

-Miért csináltátok ezt velem?-kérdezte a miko
-Mire gondolsz?-kérdezte Inuyasha
-Arra amit nem rég mondtatok. Miért nem hagytatok békében nyugodni?-kérdezte ismét Kagome
-Ne-nem akartalak örökre elveszíteni.-suttogta maga elé Inuyasha

Kagome döbbenten nézett Inuyashára, s nem akart hinni a fülének. Kissé szomorkásan nézett rá, majd halkan és bűntudatosan megszólalt.

-Értem, de sajnos így is elvesztettél.-mondta a miko
-Tudom, de legalább életben vagy és csak ez számít.-suttogta Inuyasha
-Értem, de ha megszületik a baba én visszamegyek a saját világomba hacsak nem jön közbe valami.-mondta határozottan a lány
-Előtte még lenne egy kérésem hozzátok.-mondta Sesshoumaru töprengő hangon
-Mi lenne az?-kérdezte rosszat sejtve a hanyou
-Utálom, hogy ezt kell mondanom, de szükségem van a segítségedre hogy visszaszerezzük apánk területeit.-válaszolta hidegen a youkai

Inuyasha döbbenten nézett bátyjára, majd halványan bólintott hogy hajlandó segíteni neki. Kagome mosolyogva nézett a két fiúra, majd lassan felállt és megpróbált kisétálni a kunyhóból a fiúk mellett. A hanyou szomorúan nézett a mellette elhaladó mikora, de nem tett semmit amivel marasztalni tudná a lányt. Kagome épp Sesshoumaru mellett haladt el, amikor megérezte a csuklójára kulcsolódó kezet. Kérdőn nézett a youkaira, aki viszonozta a lány pillantását.

-Hova mész?-kérdezte fagyos hangon a youkai, de szeme másról árulkodott
-Csak sétálni akarok egy kicsit.-válaszolta nyugodtan a lány
-Rendben, de Miharu elkísér.-mondta Sesshoumaru, majd szúrósan nézett a lányra
-Oké, oké. Megyek már.-mondta a youkai lány és csatlakozott a mikohoz

Ahogy kiléptek az ajtón a fiúk még egy darabig hallgatagon ültek egymással szemben, s egyenlőre csak méregették egymást. A csendet végül a hanyou törte meg.

-Szer-szereted Kagomét?-kérdezte enyhén elcsukló hangon Inuyasha
-Hogy érted ezt öcsém?-kérdezte komor hangon a youkai
-Hogy hogy értem?-kérdezte és keserűen felnevetett, majd megválaszolta saját kérdését-Arra vagyok kíváncsi hogy szerelmes vagy-e Kagoméba vagy sem?
-Nem igazán tudom mi köze van ennek a dolognak Nyugathoz, s hogy a kérdésedre válaszoljak nem igazán tudom mit is értesz szerelem alatt.-mondta nyugodtan az idősebb fivér
-Ne köntör falazz már, hanem válaszolj normálisan.-morogta Inuyasha
-Igazán tudni akarod?-kérdezte a youkai, mire a hanyou bólintott és folytatta-Nem vagyok belé szerelmes, de mint nő vonz engem. S mióta velünk utazik egyre közelebb került hozzám. Talán úgy fogalmaznék, hogy aggódok érte és félek hogy történik vele valami.
-Gratulálok tesó! Elmondhatod magadról, hogy szerelmes vagy.-mondta Inuyasha

Sesshoumeru morrant egyet és ejtette ezt a számára kényes kérdést, s Inuyasha is jobnak látta ha nem firtatja tovább a dolgot. Eközben kint Kagome és Miharu nagyon jól elbeszélgetett, s hamarosan szóba került a mindkettejük számára fontos téma.

-Tényleg Kagome. Milyen érzés hogy egy apró lény növekszik benned?-kérdezte kicsit félénken Miharu
-Őszintén szólva, nagyon jó érzés. De miért kérdezed?-dobta vissza a labdát a miko
-Szóval Ryuuval szeretnénk minél előbb szülők lenni, de sajnos nem tudom hogy fogadná ezt a hírt Sesshoumaru.-mondta töprengve a youkai lány
-Nyugodj meg előbb-utóbb elfogadja, hogy családot alapítasz azzal akit szeretsz.-mondta Kagome
-És te szereted a bátyám vagy inkább Inuyashát?-kérdezte Miharu
-Nem tudom.-kezdte sóhajtva a miko-Inuyashát szerettem, de ő mindig csak egy tárgynak tekintett s ráadásul emlékeztettem egykori szerelmére is. Sesshoumaru iránt nem tudom mit érzek. Talán szeretem, de inkább csak egy nagyon jó barát akire mindig számíthatok.-mondta töprengve Kagome
-Értem, de legalább tudom hogy a batyámnak van még esélye nálad.-válaszolta mosolyogva Miharu
-Ugyan Miharu. Komolyan mondtam hogy ha meg lesz a baba haza megyek vele és nem hiszem hogy valaha is visszajövök ide, hacsak mást nem tartogat számomra az élet.-mondta letörve a youkai lány lelkesedését

Lassan visszafordultak a kunyhó irányába, miközben tovább beszélgettek különféle dolgokról. Néhány perc múlva már a kunyhó ajtaja előtt áltak és egymás után besétáltak. A kunyhóban elég nagy volt a csend s a fiúk egymással szemben ülve meredtek maguk elé, s néhány percbe beletelt mire a lányokra néztek. Majd a csendet megunva Kagome szólalt meg először.

-Mikor indulunk?-kérdezte nyugodtan a miko
-Amikor visszaérnek az öcsém barátai.-mondta enyhe gúnnyal a youkai

Inuyasha csak egy vicsorral jelezte hogy nem tetszik neki a bátyja kijelentése, majd figyelmét ismét a lányokra fordította.

-Sesshoumaru te mondod el vagy én mondjam el Inuyashának az igazságot?-kérdezte a youkai lány
-Miről beszélsz? Milyen igazságot?-kérdezte Inuyasha
-Nem hiszem hogy ennyire rossz orrod van öcsém.-kezdte Sesshoumaru-Miharu a nővéred, s az én húgom.
-Mi??? És ezt miért most mondod el nekem?-kérdezte dühösen a hanyou
-Hogy korekt legyek veled, meg Miharu már elakarta mondani.-mondta hanyagul a youkai
-Korekt? Ezt nevezed te korektnek?-kérdezte egyre dühösebben Inuyasha
-Ne veszekedjetek már megint. Inuyasha inkább örülj hogy egyáltalán megismerhetted Miharut.-mondta Kagome nyugodtan és leült

Inuyasha hitetlenkedve nézett a lányra, majd megadóan sóhajtott. Közben Miharu a vacsorát készítette, s magában mosolyogva hallgatta testvérei vitáját. Mosolya még szélesebb lett mikor arra gondolt, hogy hamarosan nagynéni lesz. Annyira elmerült a gondolataiban hogy észre sem vette mikor Inuyasha besétált a kis konyhába.

-Min mosolyogsz?-kérdezte kedvesen a hanyou
-Jézusom, megijesztettél.-mondta Miharu kicsit összerándulva a váratlan hangtól
-Bocsi nem volt szándékos.-mentegetőzött Inuyasha
-Semmi baj. A kérdésedre a válasz az hogy örülök hogy hamarosan nagynéni leszek, s lehet hogy hamarosan anya is hacsak Sesshoumaru nem fog megint összeveszni Ryuuval.-mondta enyhe gúnnyal a youkai lány az utolsó szavakat
-Ugyan miért veszne vele össze?-kérdezte értetlenül a hanyou
-Fogalmazzunk úgy hogy szerinte Ryuu egy gyík, aki nem érdemel meg.-felelte cinikusan Miharu
-Gyík? Miért mondod ezt?-tette fel a következő kérdést Inuyasha
-Tudod Ryuu egy vörös sárkány szellem és ez feletébb idegesíti Sesshoumarut.-mondta nevetve a youkai lány

Inuyasha értetlenül nézett rá, majd vállat vonva tovább beszélgettek, míg a másik szobában Sesshoumaru és Kagome egymással szemben csendben ültek. A néma csendet végül a youkai törte meg.

-Visszamész az öcsémhez?-kérdezte halkan, de érthetően Sesshoumaru
-Nem.-mondta határozottan Kagome
-Akkor mihez akarsz kezdeni?-kérdezte a youkai
-Ha minden jól megy haza fogok menni miután megszületett a baba.-mondta nyugodta a miko
-Értem. Tehát végleges a döntésed?-kérdezte a youkai
-Igen, de szeretném ha tudnád hogy semmit nem bántam meg.-válaszolta a lány
-A gyerekkel mit akarsz csinálni?-tette fel a mindkettejük számára lényeges kérdést Sesshoumaru
-Magammal viszem és felnevelem.-felelte Kagome
-Nem gondolod hogy ebbe nekem is van beleszólásom?-kérdezte enyhe ingerültséggel a hangjában a youkai
-Kérlek gondold végig itt milyen élete lenne?-kérte a miko
-Azt hiszed nem tudnám megvédeni?-kérdezte egyre dühösebben Sesshoumaru
-Nem ezt mondtam, csak arról van szó hogy nem lehetsz mindig mellette és ezt sokan ki fogják használni hogy bántsák.-mondta Kagome, miközben Miharu és Inuyasha a konyha ajtóból figyelte őket

Sesshoumeru morgott nem tetszése kinyilvánítására, s szemei vörössen izottak fel. Inuyasha már azon volt hogy bemegy hozzájuk, de Miharu a karjára tette a kezét s nemet inetett a fejével.

-Miért nem engedsz be?-kérdezte enyhe ingerültséggel a hanyou
-Ezt kettejüknek kell tisztázni, de egyet értek Kagoméval abban hogy itt veszélyes félszellemnek lenni.-mondta enyhe keserűséggel a hangjában Miharu
-Miért lettél ilyen szomorú? Talán miattam?-kérdete félszegen Inuyasha
-Nem miattad, csak eszembe jutott egy régi barátom.-mondta szomorkásan a youkai lány
-Akarsz róla beszélni?-kérdezte a hanyou
-Nem tudom. Talán.-kezdte Miharu, majd egy keserű sóhaj után folytatta-Tudod ismertem egy félszellem lányt és szegényt néhány úgynevezett fajtársa először megalázta s miután mindannyian kiszórakozták vele magukat szinte halálra rugdosták.-mondta könnyek közt a lány
-Ki ki volt a lány?-kérdezte döbbenten a hanyou
-Ryuu húga. Jobban mondva féltestvére.-válaszolta könnyezve Miharu
-Ő nem tett semmit hogy megvédje a testvérét?-kérdezte hitetlenkedve Inuyasha
-De, de még ő is fiatal volt akárcsak Yume. Tudod, Ryuu anyja nehezen fogadta el Yumét, de végül nagyon megszerette és saját lányaként nevelte, míg az édesanyja náluk dolgozott mint szolgáló.-mondta a youkai lány
-Tudom milyen kitaszítottnak lenni.-felelte hasonló hangulatban a hanyou
-De legalább te még élsz nem úgy mint Yume, aki mindössze 16 éves volt emberi években.-mondta könnyezve Miharu

Inuyasha csak bólintott és vígasztalóan átölelte a youkai lányt, majd mindketten bementek Sesshoumaruhoz és Kagoméhoz. Mikor odaértek hozzájuk mindketten leültek, s kérdőn néztek a nem túl beszédes párra. Végül a csendet Miharu törte meg.

-Minden rendben?-kérdezte nyugodtan Miharu
-Szerinted?-kérdezett vissza Sesshoumaru mogorván
-Nyugi, nem kell leharapni a fejem egy ártatlan kérdés miatt.-válaszolta felemelt kezekkel a youkai lány
-Te és az ártatlanság? Na ne nevettes húgi! Te és az a gyík...-mondta a youkai, s folytatta volna ha nem folytják belé a szót
-Gyík!? Ryuu nem gyík, hanem sárkány! És ha arra vagy kíváncsi hogy lefeküdtem-e vele akkor a válaszom igen és nagyon élveztem.-szakította félbe Miharu dühösen

Sesshoumaru morogva nézett húga szemébe, aki dacosan viszonozta a szigorú pillantást míg Kagome próbálta visszatartani feltörő nevethetnékjét. Inuyasha eközben értetlenül nézett testvéreire, s enyhe pírral hallgatta nővére kifakadását. Kagome lassan felállt és kisétált a kunyhóból még azelőtt hogy kitört volna belőle a nevetés. A miko a kunyhó mögötti tisztásra sétált, s egy nagyobb kőre leülve nézett maga elé, míg egy forgószél fel nem riasztotta töprengéséből. Inuyasha a kunyhóban hirtelen erőteljesen morogni kezdett, majd halkan szitkozódva felállt.

-Mi a fenét keres itt az az átkozott bolha fészek?-kérdezte dühösen magát a hanyou
-Kiről beszélsz Inuyasha?-kérdezte Miharu
-Kougárol a farkasok vezéréről.-morogta vissza, miközben kirohant

Miharu kíváncsian követte Inuyashát a kunyhója mögötti tisztásra, ahol meglátta az említett farkas szellemet, aki épp Kagoménak udvarolt.

-Kagome kedvesem, ugye jól bánik veled a pincsi?-kérdezte a farkas szellem a miko kezeit fogva
-Kouga, kérlek engedj el. S van neve is a "pincsinek" ahogy te nevezed méghozzá Inuyasha. S igen jól bánik velem főleg hogy majdnem két éve találkoztunk utoljára.-válaszolta kimérten Kagome
-De hát érzem rajtad a pincsi szagát!-mondta döbbenten Kouga
-Kit neveztél te pincsinek bolhafészek?-kérdezte dühösen az épp megérkező hanyou
-Téged pincsi. Mit csináltál az asszonyommal?-kérdezte enyhe dühvel a farkasz szellem
-Kagome nem a te asszonyod és semmi közöd hozzá bolha zsák.-kontrázott Inuyasha

Miharu a jelenet láttán elnevette magát, míg bátyja fejcsóválva nézte mögülle a két fél szócsatáját. Kagome lemondóan sóhajtott, majd könnyed léptekkel faképnél hagyta a veszekedőket s a távolabb álló két youkaihoz sétált, ahol Miharu egyből kérdésekkel bombázta.

-Ki az a fickó aki ennyire fel tudta húzni Inuyashát?-kérdezte kíváncsian a youkai lány
-A neve Kouga és egy farkas klán vezére. Egyébként Inuyashával ki nem állhatják egymást, s mindig ezt csinálták mikor találkoztak.-válaszolta a miko
-Szánalmas bolondok.-morogta az orra alatt Sesshoumaru
-Ez még nem is olyan vészes. Ennél már sokkal jobban is összeugrottak.-mondta Kagome
-Ig-igazán?-kérdezte halkan kuncogva Miharu

Sesshoumaru morrant egyet majd a vitázókhoz sétált, s könnyedén fejbe kólintotta átkozódó öccsét; mire Kouga elmosolyodott.

-Mi az pincsi már mást is felhúztál?-gúnyolódott a farkas démon
-Csend legyen ordas.-kezdte morogva Sesshoumaru, majd folytatta-Te meg öcsém intézd már el ezt a kis szájhőst.
-Szájhős? Ki vagy te hogy így beszélj velem?-kérdezte meggondolatlanul Kouga
-Fogd be ordas ha kedves az életed.-morogta Sesshoumaru villámló szemekkel

Kouga tovább akarta inegerelni az amúgy is dühös youkait, de ösztöne megállásra késztette és miután intett Kagomének eltűnt a már jól ismert forgószélben. Inuyasha még szitkozódott volna egy ideig, ha bátyja ökle nem találkozik a fejével és észhez nem téríti. Morogva nézett bátyjára, de nem tett semmit a megtorlás érdekében és némán sétált Miharuékhoz. Miharu nehezen palástolta mosolyát és inkább magára hagyta dühös öccsét és morgolódó bátyját, majd Kagoméba karolva elindult Ryuu szüleinek palotájába. A fivérek egy darabig még farkas szemet néztek egymással, majd szemeiket a lányok felé fordították, akiknek már csak a halvány körvonalait látták.

Folytatás következik...