13.rész
Naraku balul sikerült terve

Naraku lassan hátra fordult és a mögötte lévő asztalról elvette kellékeit, s gúnyos mosollyal fordult vissza a megbénított Sesshoumaru és Shun felé. Miközben Kagura a szoba egyik távolabbi sarkába sétált, s ezzel könnyű célpontot nyújtott a megbúvó Takedának. Közben Naraku egyre közelebb sétált a youkaihoz és az árnyharcoshoz, majd visszament a mikohoz és lassan lehúzta róla a vékony köntöst így szabaddá téve a lány vállát és hátát s egy apró csókot lehelt a lány lemeztelenített nyakára, majd pár lépést tett a megbénítottak felé és önelégülten mosolygott tovább. Sesshoumaru szemei vörösen villantak fel, mikor meglátta hogy Naraku a mikohoz ért erőteljesen morogni kezdett, miközben démon aurája egyre jobban örvénylett körülötte. Naraku egy gúnyos kacaj kíséretében Kagome hátához sétált, majd a kezében lévő tőr szerű tárggyal felhasította a lány vállát és belerakta a másik kezében lévő nagy darab szennyezett ékkő szilánkot majd hátra lépett. A lányt fekete aura vette körül, ami vadul örvényleni kezdett körülötte. Shun nyugodtan figyelte az eseményeket, míg Sesshoumaru tovább morogva próbált megmozdulni.

-Erre nem számítottál igaz Naraku?-kérdezte Shun gúnyosan
-Miről beszélsz kölyök?-kérdezte hasonlóan a gonosz hanyou
-Arról hogy megástad a saját sírod azzal hogy az irányításod alá akartad vonni Kagomét.-felelte nyugodt hangon az árnyharcos, mire a mellette lévő démon lenyugodott
-Ugyan miért ástam volna meg, hisz most már hozzám tartozik.-mondta nevetve és a lány mellé sétált, majd egy csókot nyomott a miko szájára

Kagome hangosan morogni kezdett, miközben a fekete aura egyre jobban örvénylett körülötte. Shun csak mosolygott és végtelen nyugalommal figyelte amint Naraku besétál a saját csapdájába, hisz a miko most nem volt önmaga és még Naraku sem volt képes irányítani. A hanyou ijedten oldotta fel a bénítást, s elsőként menekült ki a palotája udvarára nyomában a többiekkel. A palotából nem sokkal később hangos recsegést-ropogást lehetett hallani, amint az épület fa szerkezete megadta magát a belülről rámért nyomás alatt. Néhány pillanattal később egy fekete fej bukkant elő a palota lyukas tetején, amely lassan felemelkedett és láthatóvá vált a feje tetején néhány tűz piros szőr. Naraku döbbenten hátrált a palota külső falához, amikor a fekete és tűz piros sávokkal tarkított kutya elé sétált majd lehajolt hozzá. A gonosz hanyou szinte teljesen a falhoz lapult, miközben vicsorgó fogakkal nézett farkas szemet. A youkai alakban lévő Kagome egyre közelebb hajolt Narakuhoz, miközben vicsorgott és hátborzongatóan morgott hozzá. Shun még időben felszállt s magával rántotta az enyhén döbbent Sesshoumarut is, miközben egyre feljebb emelkedett vele. Néhány perc múlva már meglátták a nem messze tőlük lévő Takedát is, aki épp Kagurát tartotta fogva maga előtt. Shun elvigyorodott barátja láttán, aki a döbbent és mérgesen tiltakozó szélboszorkányt tartotta maga előtt. Lassan Sesshoumaru is megnyugodott, s ő is megengedett magának egy halvány mosolyt a velük szemben lévő jelenet láttán. Eközben a kutya alakban lévő miko sikeresen elkapta Naraku bal karját, s annál fogva felemelte a döbbent hanyout. Kagome a fogai közt tartotta Naraku bal karját, majd nemes egyszerűséggel leejtette a földre, ahova hatalmas puffanással csapódott be. A gonosz hanyou szemei elkerekedtek a döbbenettől, mikor megérezte hogy egy nagy fekete mancs nehezedik a mellkasára. Végső elkeseredésében mérges gőzt engedett a kutya közeledő pofájába, majd mindent hátra hagyva elmenekült. Naraku menekülés közben elhagyta a nála lévő ékkő darabot és a szélboszorkány szívét is csak hogy mentse az életét. A faképnél hagyott dühös kutya most másik ellenfél után nézett, majd a nem messze felette lebegő Shunra és Sesshoumarura támadt, mire a youkai kiszabadította magát az árnyharcos kezéből, s ereszkedés közben felvette kutya alakját. Hamarosan a miko előtt egy nagy fehér kutya állt, aki nyugodtan nézett a vele szemben álló fekete és tűz piros szőrű kutyára. A két kutya egy ideig csak morgott egymásra, majd Sesshoumaru közelebb óvakodott a mikohoz és óvatosan a lány orrához érintette a sajátját. A kutya alakban lévő Kagome erőteljesen morgott Sesshoumarura, aki hátrált egy kicsit így nagyobb teret engedve a lánynak. A feketés színű kutya továbbra is morgott, míg a fehér csak állt és várt. Hirtelen a kutya alakban lévő Kagome megindult és teljes erejéből a szintén kutya alakban lévő Sesshoumarura támadt, aki épp hogy ki tudott térni az első támadás elől, amit több is követett. A felettük lebegő árnyharcosok és a szélboszorkány elhűlve nézte a két kutya csatáját, ami egyre jobban eldurvult. Kagura kissé félénken megszólalt Takeda karjai közt.

-Miért nem avatkoztok közbe?-kérdezte bizonytalanul a szélboszorka
-Hát tudod kedves Kagura nem ment el teljesen az eszem, hogy közzéjük álljak.-válaszolta Shun
-Nyugi Shun. Reméljük hogy hamarosan Kagome a régi lesz és észhez tér.-tette hozzá Takeda
-Hát arra várhatunk még tesó, de el kell ismernem hogy tetszik a látvány.-mondta vigyorogva a zöld szemű srác
-Te ezt most komolyan gondoltad?-kérdezte elhűlve Kagura
-Igen. De neked meg mi bajod? Úgy nézel ki mint aki szellemet látott.-mondta viccelődve Shun
-Idióta vagy tesó.-mondta vigyorogva Takeda

Shun már épp visszaakart vágni neki mikor meglátta a felszálló Saekot és a feléjük közeledő csapat társaikat. A zöld szemű harcos teketóriázás nélkül Saeko után eredt, s egy kis kergetőzés után sikeresen elfogta a tiltakozó lányt. Mire visszaért foglyával addigra már Takumiék is odaértek, s kelet ura dühösen nézett lányára, aki nem volt ön maga. Kelet ura nyugodtan lépett előre, majd a válla felett hátra szólt barátjának.

-Vidd innen őket.-bökött fejével a fiatalok felé a dai-youkai
-Rendben. Neked nem lesz bajod barátom?-kérdezte enyhe aggódással a hangjában Inu no Taishou
-Nem, majd a táborban találkozunk.-mondta egy fél mosoly kíséretében Takumi

Nyugat ura bólintott, s a fiatalokat maga előtt terelve elindult Mináék felé. A két árnyharcos kissé vonakodva követte a levegőben az alattuk haladókat; de nem ellenkezdtek az idősekkel. Közben Sesshoumaru még mindig Kagoméval szemben állt, mikor közéjük állt Takumi kutya alakjában. A miko a hirtelen feltűnt új ellenfélre fordította figyelmét, s néhány pillanatnyi habozás után neki támadt a kutya alakban lévő apjának. Kelet ura jóval a két fiatal felé tornyosult, s fehér bundáját lágyan fújta a szél miközben pofáján két igen halvány zöld méregcsík volt látható, ami szinte beleolvadt fehér bundájába. A fiatal youkai nehezen adta át helyét idősebb társának, s a háttérből figyelte annak nyugodt és kiegyensúlyozott mozgását, amivel a vele szemben lévő feketés színű kutyát is valamelyest megnyugtatta. Takumi egyre közelebb sétált Kagoméhoz, aki végig morgott, de egyenlőre még nem támadt apjára. Kelet ura mindenre felkészült, még arra is hogy ha kell bántsa lányát, bár ezt nem szívesen tette volna meg. A feszült légkört a lányt  aura törte meg ami örvényleni kezdett körülötte, majd egyre jobban kezdte elveszteni fekete színét és először szürkébe, majd fokozatosan fehérbe és rózsaszínbe ment át. A folyamat néhány perc alatt ment végbe, s lassan a fekete tűz vörös szőrű kutya átalakult egy először szürkés, majd lassan fehérre vált szőrű kutyává. Takumi nyugodtan közelebb sétált a tántorgó lányához, aki lassan elvesztette egyensúlyát és összeesett. Amint földet ért a lány ismét emberi alakjában tündökölt, de fekete haja fehérre váltott s csak egy-két tincs maradt fekete. Időközben Sesshoumaru is visszavette emberi alakját, s kissé nehézkesen sétált a mikohoz, aki ájultan feküdt apja előtt. A dai-youkai szinte egyidőben vette fel emberi alakját lánya összeesésével, s miután a miko visszaváltozott ölbe vette és a fiatalabb youkaihoz sétált.

-Minden rendben Sesshoumaru?-kérdezte Takumi
-Igen.-felelte a fiatal youkai
-Ideje visszamenni a többiekhez, s neked is el kell látni a sebeid, mert elég csúnyák.-mondta a dai-youkai
-Elismerem jól helyben hagyott Kagome, de nem akartam bántani.-válaszolta egy fájdalmas grimasz kíséretében Sesshoumaru
-Elég erős vagy ahhoz hogy fénygömbként menjünk vissza a többiekhez?-kérdezte még Takumi
-Persze. Induljunk.-felelte Sesshoumaru

Mindketten fénygömbbé alakultak, majd gyors iramban közeledtek Mináékhoz, ahol Inuyasha ismét dührohamot kapott Reito és a nővére miatt.

-Te féreg azonnal vedd le a kezed Mináról.-hallatszott már messziről a hanyou hangja
-Inuyasha kérlek nyugodj meg.-kérlelte Kikyou kedvesét mind hiába
-Még hogy nyugodjak meg? Hogy nyugodjak meg mikor a nővérem egy csúszó-mászót ölelget?-kérdezte dühösen Inuyasha, miközben Takumiék alakot öltöttek
-Már megint mi bajod van öcsém?-hallották meg Sesshoumaru komor hangját
-Mi bajom van!? Ez a féreg már megint Minát taperolja.-morogta Reito felé a hanyou

Sesshoumaru lemondóan megcsóválta a fejét, majd arrébb sétált és leült egy közeli fa tövébe. Takumi a pihenő youkaihoz sétált és lefektette mellé lányát, majd kedveséhez fordult és kérőn nézett rá. Kasuga szavak nélkül is megértette párja kérését, s minden teketória nélkül elkezdte ellátni Sesshoumaru és lánya sebeit, miközben Sango végig segítkezett mellette. Shun és Takeda közelebb óvakodott a tüsténkedő nőkhöz, miközben "foglyaikat" magukkal húzták.

-Shun ne álljatok már itt mint két idióta.-morrant rájuk Kasuga
-O rendben nénikém. Tudunk valamiben segíteni?-kérdezte kicsit félve Takeda
-Igen próbáljátok lecsendesíteni Inuyashát és hozzatok egy kis vizet.-adta ki a parancsot a nő
-Rendben.-válaszolt egyszerre a két árnyharcos

Folytatás következik...