|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.06.29. 09:37
Pár perc múlva Kagome ellépett
nővérétől, majd szobája
felé vette az irányt, hogy
megköszönje Sesshomarunak. Belépett
és meggyújtott pár
gyertyát. Sesshomaru nem volt ott, így Kagome
nyugodtan lefürödhetett. Felvett egy rövid
selyem hálóinget, aminek vékony
pántjai voltak és egy annál alig
hosszabb, szintén selyem köntöst. Mind a
kettő sötét rózsaszínben
pompázott. Haját kiengedte, amiből a
jázmin édes illata áradt. Bőre pedig a
vörös rózsa és a
jázmin elegyét hordozta. Kagome
csábításra
készült, bár tudta hogy ehhez
elég lenne, ha átmenne a youkaihoz,
mégis teljesen fel akarta tüzelni a
démont, hogy ne fogja magát vissza. Ne
gondolkodjon, csak érezzen. Tekintete hirtelen az
erkélyre esett. Eszébe jutott, ahogy reggel a
youkai "átugrott" hozzá. Teljesen
megdöbbent. Majd a fésülködő
asztalon lévő rózsára
nézett. Elmosolyodott. Megcsóválta a
fejét és az ajtóhoz
sétált. Sesshomaru a mai
viselkedésével kiérdemelt egy hatalmas
jutalmat. Nem kopogott a démon
szobájánál, hanem belépett.
Odabent teljes sötétség volt.
Csupán Sesshomaru keserédes szantálfa
illata terjengett, bódítólag hatva
Kagomére. Beljebb lépett, és
bár tökéletesen kiismerte
magát ebben a szobában, azért
óvatosan mozogott hisz vaksötétben csak
a reflexeire támaszkodhatott. Lassan haladt
befelé. Érzte hogy valaki van
mögötte, így megállt. Hirtelen
valaki a háta mögé suhant, és
egy heves mozdulattal magához rántotta. Kagome
először kicsit meglepődött, majd
élvezettel dőlt neki a youkai fedetlen
mellkasának, és símult bele annak
erős, bódító
ölelésébe.
Fenekénél érezte a démon
vágyakozását, ami nagyon erős volt
iránta.
- Tudod, hogy most nagy veszélyben vagy?-
kérdezte Sesshomaru szokatlanul mély hangon.
- Igen tudom.- mosolygott a lány.- Menjek el akkor?-
kérdezte incselkedve.
- Mostmár még ha akarnál, sem
tudnál.- mondta, majd egy erős mozdulattal
megfordította a lányt, és
mohón megcsókolta.
- Ah... Sesshomaru mi van?- kérdezte a csók
után a miko.- Mi történt veled?-
kérdezte.
- Mi történt volna? Idejöttél.
Ráadásul árad belőled ez a
bódító illat. És nem tudom
magam türtőztetni. Sajnálom.- nézett
félre.
- Nocsak.- fonta karjait a youkai nyaka köré.- A
nagy Sesshomaru nem tudja fékezni magát? Mintha
eddig fékezted volna nagyuram.- incselkedett a miko.-
És légy szíves nézz
rám amikor veled beszélek.- majd amikor
már a youkai ráfordította
ragyogó arany szemeit, akkor kimondta.- Pontosan ezt
akartam.- mosolyodott el.- Hogy ne tudd fékezni magad egy
kicsit sem.- majd az ágy felé kezdett
hátrálni.
- Mi? Erre készültél?- nézett
rá döbbenten a démon, de ő is vele
hátrált, közben egy pillanatra sem
engedte el a miko derekát.- Arra nem gondoltál,
hogy mi lesz, ha fájdalmat okozok?
- Fájdalmat?- nevetett fel, s hangja puszta
csengése még inkább felperzselte a
youkait, így az még inkább
magához húzta.- Ugyan mivel? Azért nem
vagy te egy vadálllat.
- Kutya démon vagyok, édes.- mondta mikor a
lány puhán elfeküdt az
ágyon.- És az sokkal rosszabb.- majd
izzó szemekkel végignézett az alatta
lévő mikon.- Mi a fene?- majd egyik kezét a
lány combjára tette és
végig simított rajta.- Te tényleg egy
csábításra
készültél?- nézett
rá.
- Arra hát.- mosolygott, majd közel
húzta magához a démont.- De
tovább beszélgetünk, vagy
előveszünk ennél fontosabb dolgokat is?-
simított végig, Sesshomaru alhasán,
amitől a youkai megremegett.
- Igazad van. Vannak ennél fontosabb
kérdések is amik behatóbb
vizsgálatot érdemelnek.- majd lehajolt,
és mélyen megcsókolta a
lányt.
Sesshomaru forró csókjaival hintette be Kagome
vállait, aki átölelte a youaki
nyakát. Szíve fölött
érzte a démon szívét mi
most egyszerre dobbant az övével. Egy volt a
gondolatuk. Mind a ketten ugyan arra vágytak ebben a
pillanatban.
- Mire vágysz?- kérdezte Kagome, bár
inkább sóhajtásnak tűnt.
- Rád.- mondta, mély rekedt hangon Sesshomaru.
- Most itt vagyok. Azt tehetsz velem, amit akarsz.- közel
hajolt a démonhoz, és szinte bele lehelte a
szájába.- Kieresztheted a démont.
Sesshomarut mintha kicserélték volna. Szeme
tűzben égett. Lelhajolt és Kagome
érezte hogy a csókja megváltozott.
Sokkal mohóbb lett, ha ez egyáltalán
már lehetséges. Levette a
lányról a köntöst, majd
gyengédnek egyáltalán nem nevezhető
mozdulattal, egyszerűen széttépte a finom
hálóinget. Kagome kicsit sajnálta azt
a ruhát, de nem volt ideje azzal foglalkozni, majd a youkai
a saját nadrágját is levette.
Sesshomaru újra elindult a miko
nyakától. Forró csókjaival
árasztotta el a lány ezen
testrészét, és addig
kínozta amíg érezte, ahogy a
lány léggzése felgyorsul.
Nyelvével kitapintotta a miko ütőerét,
és érezte, ahogy az egyre jobban gyorsul.
Elmosolyodott, majd leljebb indult. Nyelvével vette birtokba
a lány bőrét, mi édes volt
és puha. Leért a lány
melléhez. Kínzó
lassúsággal kezdte kényeztetni a miko
melleit. Körbe hintette csókjaival,
nyelvével körözött. Majd
lágyan kezdte csókolgatni a
mellbimbókat, később pedig nyelvével
lágyan csiklandozta. Míg
szájával kényeztette az egyiket, addig
kezével a másikat. Gyengéd
és erősebb mozdulatokkal masszírozta,
ujjával körözött a
keményen magasodó mellbimbón. Majd
lassan rázárta forró, puha ajkait.
Amilyen puha és gyengéd volt ez a mozdulat,
annál erősebb és keményebb volt,
amikor megszívta. Miközben szívogatta,
nyelvével édesen csiklandozta is. Kagome
felnyögött és neki feszült
Sesshomaru szájának. De ekkor a démon
abbahagyta tevékyenségét,
és lassan leljebb indult. Nyelvével
körbejárta a lány hasát,
miközben ujjai már annak belső combját
simogatta. Majd ajkaival is még lentebb
merészkedett. Óvatosan
szétfeszítette a lány combjait,
és ajkaival vette birtokba a miko
legérzékenyebb pontját.
Közben szemei, időről időre vörös
színbe csapott át, majd újra
kitisztult. Egyre beljebb merészkedett a
kívánatosan szűk üregben, mi
forró volt és édes. Nyelve
mélyen a lányban járt,
lágyan mozogva benne, és ezzel egyre
inkább az élvezet felé sodorva őt.
Kagome hátra feszült az
érzéstől, miközben egyre hangosabban
nyögdécselt, és egyre jobban
verejtékezett. Már nem sok volt hátra
sz élvezet pillanatáig, de Sesshomaru megint
abbahagyta. Kagome fel akart ülni, hogy most ő
kényesztesse a youkait, de a démon visszanyomta.
A miko értetlenül nézett rá,
de Sesshomaru nem mosolyodott el, mint ahogy ilyenkor szokott. Mintha
nem is ő lett volna. Szemei parázslottak a
vágytól, mozdulatai sokkal mohóbbak
lettek. Nem szólt semmit, csak cselekedett. Nem
gondolkozott… érzett. Végig
simított a lány hasán, majd hirtelen
megragadta a miko derekát, és erős mozdulattal a
hasára fordította Kagomét.
- Sesshomaru, mi van veled?- kérdezte nyögve.
- Semmi.- hajolt közel a lány
füléhez, miközben végig
simított Kagome hátán.- Te
kérted, angyal. Azt kérted engedjem
szabadjára a démont. Hát legyen. Most
nem tud megállítani senki. Érted?
Senki. Mert ha most valaki bejönne azon az ajtón,
azt darabokra szedném, és még te sem
tudnál megállítani. Ha azt mondtad,
eddig sem fékeztem magam, akkor ezek után meg
fogod magad gondolni.- aztán hangja megváltozott,
rekedt lett.- Még most elmehetsz, Kagome. Nem akarom, hogy
utána megbánd. Nem akarlak megalázni.
- Haha…- nevetett fel a miko.- Megalázni?-
nevetett, majd komolyabb hangot ütött meg.-
Sesshomaru, te tudod kontrollálni a démont, aki
vagy. És igen. Pontosan tudom, hogy eddig sem fogtad vissza
magad soha. De… szeretném újra
látni azt, amikor fékezhetetlen vagy.
Zabolátlan, megállíthatatlan.
És nem fogom megbánni. Nem akarok elmenni.-
suttogta az utólsó mondatot.
Sesshomaru megcsókolta a miko hátát,
majd négykézlábra emelte. Lassan
és érzékien végig
simított a lány gerincének
vonalán, mitől az megremegett. A youkai lassan lusta,
érzéki mosolyra húzta ajkait. Egy
démon mosolya volt ez. Egy olyan
démoné, aki most teszi
magáévá a
párját, kit örök
társául választott. Egy miko
és egy démon. Egyenlő felek. Mindig is azok
voltak. Mind a ketten nemesek. Büszkék
és makacsok, de most felvállaják az
érzéseiket. Mind a ketten megértettek
valamit.A youkai szeme vörösen izzott fel,
és a színe olyan is maradt. Sesshomaru
átölelte a lány derekát,
és egy erős lökéssel
beléhatolt. Kagome felsikított az
érzésre. A láyn forró volt,
szinte égetett. A youkai félre
simította a miko haját, és lassan ő is
ráereszkedett. Nem kezdett el lassan mozogni benne. Azonnal
gyors, erőteljes ütembe kezdett. Mozgása minden
lökésnél fokozódott. A ritmus
vad volt. Zabolátlan, nyers. Ahogy Sesshomaru. Kagome most
megengedte neki, hogy így fejezze ki azt, amit
iránta érez. A vágyat, a
tüzet, a szenvedélyt. És azt a nyers
szerelmet, amit soha nem tudott kimondani. Hát megmutatta.
Minden szépítés
nélkül. Minden szó
nélkül. Csupán tettekkel, mozdulatokkal
fejezte ki. Sesshomaru légzése
zihálássá vált, ahogy
percről percre egyre fokozódott a tempó
és az élvezet. Kagome nagyokat
nyögött, de nyögései lassan
sikításokká erősödtek. Egyre
jobban közeledtek a beteljesüléshez. Ahogy
egyre feljebb jutottak egyre vadabb ritmusban szeretkeztek.
Később, amikor elérték a
csúcsot, Sesshomaru erősen megszorította Kagome
csípőjét, míg a lány a
belemarkolt az alatta lévő ezüstszín
takaróba. A szobában egy férfi
és egy női ordítás keveredett. Majd
Kagome keze elernyedt, így a lány az
ágyra esett, Sesshomaru pedig utána.A youkai
szeme visszaváltozott arany színűvé,
miközben gyengéden elmosolyodott, és
még közelebb húzta a lányt.
Egy ideig így pihentek. A youkai a miko
hátát simogatta és
csókolgatta. A lány egy idő után
visszanyerte egyenletes légzését,
így a démon azt hitte, hogy elaludt. Lassan
megfordította, és miközben betakarta,
szorosan magához húzta. Utána csak
nézte a sötében, a miko
gyönyörű arcát.
- Remek.- nyögte a lány, csukott szemmel.
- Azt hittem alszol.- mosolyodott el a démon.- Mi remek?-
kezdte simogatni a lány arcát.
- Elzsibbadtam.- mondta incselkedve, de érezte ahogy
Sesshomaru egyre feszültebbé válik,
így a youkai nyaka köré fonta a karjait,
és nagyon közel húzta
magához.- Úgyhogy mostantól kezdve
neked kell vinned engem.
- Hát persze.- majd morogva a másik
oldalára fordult.- Hátaslónak
néz engem.- majd azonnal megenyhült, amikor
megérezte, hogy Kagome nagyon közel ment
hozzá, mellei a hátának
préselődtek, a lány pedig maga felé
fordította a démon arcát.-
Sajnálom, hogy nem élvezted. És azt,
hogy csak magamra gondoltam.
- Nem élveztem volna?-kérdezte a miko kicsit
gúnyosan.- Nem érezted?
- De. Éreztem. De az még nem jelenti azt, hogy
élvezted is.- mondta a youkai gondterhelten.- Elvesztettem a
fejem.
- Mint már annyiszor.- mondta a miko viccelődve.- Ugyan
olyan volt, mint eddig. Ugyan olyan jó. És ugyan
annyira vad is. Kivéve azt, hogy most nem
mosolygtál rám, nem suttogtál
édes szavakat. Ezúttal a rideg démon
akart élvezni. De ti ugyan az a személy vagytok.
Vagyis te voltál. Kicsit rideggebb volt, és nem
éreztem benned olyan forrónak a tüzet,
mint amilyen ilyenkor szokott lenni, na meg a póz sem volt
valami kényelmes.- viccelődött tovább.-
De egyébként hoztad a formád. Pokolian
jó volt. De nagyon fárasztó is.-
mosolygott a démonra, majd mikor az a miko felé
fordult, a lány nagyon közel bújt
hozzá, lehunyta a szemét és
még utoljára elsuttogott valamit.-
Köszönöm mind azt, amit nekem
adtál magadból.- még egyszer
megcsókolta a youkait, azzal a
mézédes, puha csókkal amit az annyira
szeretett, és elaludt.
- És én köszönöm, azt,
hogy az enyém vagy, és hogy szeretsz.-
mosolygott, és közben simogatta a miko
arcát. Hangja teljesen más lett.-
Köszönöm, hogy megmutattad, mi a szerelem.-
majd nagyon közel hajolt a lányhoz.-
Megőrjítesz.- suttogta, majd boldogan fogadta, ahogy Kagome
elmosolyodik.
Nem sokkal később Sesshomaru is elaludt. Hajnalban Kagome
előbb felkelt, és mivel még mindig
nehéznek érezte végtagjait, elment
megfürdeni. Nem telt el 10 perc, amikor a miko már
a medencében állt, kinyílt a
fürdő ajtaja. Sesshomaru kicsit hunyorogva lépett
be mivel szeme még mindig a kinti
sötétséghez volt szokva. Amint kicsit
hozzá szokott, pillantása azonnal a
medncében lévő Kagoméra esett. Lassan
besétált ő is hozzá. Csendben a miko
háta mögé ment, és
hátulról szorosan átölelte.
Kagome már meg sem lepődött ezen, csak nagyot
sóhajtva beledőlt a youkai karjaiba. Sesshomaru pedig
mosolyogva ölelte át. Majd maga felé
frodította és mohón
megcsókolta. Utána átölelte
és csak álltak egymással szemben, egy
szó nélkül, ezzel az egyetlen
mozdulattal beszélve. Nem tudni meddig álltak
így, de elég sokáig az biztos, mert
arra eszméltek föl, hogy valaki
dörömböl az ajtón.
- Sesshomaru, Kagome!- hallották Sawada hangját.-
Tudom, hogy mind a ketten bent vagytok.-
élcelődött.- Gyertek, ki vagy bemegyek.
- Meg ne próbáld.- kiáltott ki
Sesshomaru.- Ha be mersz jönni darabokra szedlek.- morgott,
miközben kimászott a medencéből,
és dereka köré csavart egy
törölközőt.
- Jól van nyugi.- mondta kicsit komolyabban.-
Azért jöttem, mert Inutasihou
küldött. Vendégetek jött.- mondt
kicsit gúnyosan.
- Ki?- szólalt meg Kagome is, aki eddig jól
szórakozott a két démon
veszekedésén.
- Hát régen nem látott
barátunk: Yarita.- mondta ki és várta
a hatást, ami nem is maradt el.
- Mana? (mi van?)- kiáltott fel Kagome.
- Öööö... Kagome.-
nézett rá vigyorogva Sesshomaru.
- Mondjad.- mondta kicsit dühösen, majd
végig nézett magán, és
látta hogy kiállt a medence
szélére, ráadásul nem fedi
semmi a testét, az előtte lévő youkai pedig
kéjesen legeltette rajta a szemét.-
Sesshomaru...- mondta vészjósló hangon
a miko, mire a démon inkább odadobott neki egy
törölközőt.- Szóval mit keres ő
itt?- lépett ki immár
törölközőben, a szobába.
- Hát remek kérdéseid vannak Kagome.-
nézett vágyakozva a lányra, akinek a
törölköző nem fedte a vállait,
és lábait.
- Meg ne próbáld.- lépett ki morogva
Sesshomaru is.- Még csak ne is nézz rá.
- Elég már.- fordult feléjük
a miko.- Sawada légy szíves és
szórakoztasd Yaritát amíg, mi
felöltözünk.- kérte.
- Mi??- kiáltott fel.- Te meg vagy őrülve.
Én ugyan nem. Egyszer Sesshomarut is majdnem
megölte, nem vagyok hülye, hogy oda menjek
hozzá.
- Ugyan már, Inutaishou ott lesz, és nem
soká mi is megyünk.- lépett be Kagome az
öltöző szobába.
- Hát persze. És szerinted, ki tudna
megállítani egy fekete
sárkányt?- kérdezte szkeptikusan-
Senki. És valahogy nem akarom megöletni magam.
- Kérlek Sawada.- nézett rá a miko.
- Jól van.- sóhajtott az, majd pár
pillanat múlva, egy hatalmas vigyor terült el az
arcán.- De akkor tartozol nekem egy feledhetetlen
éjszakával.- nézett rá, de
meg is bánta, ugyan is Sesshomaru úgy
képen törölte, hogy Sawada azt hitte, hogy
az orrcsontja elcsúszott.- Megőrültél?
Már megint betörted az orrom. Hagyd már
abba. Kagome azonnal készíts neki valami
nyugtatót.
- Idióta. Te barom!- ordítozott a
démon.- Ha még egyszer meglátom, hogy
akár csak hozzá érsz,
esküszöm az lesz az utólsó
napod, és még az sem fog érdekelni,
hogy a rokonom vagy!!
- Sesshomaru!- hallatszott egy mély, tiszteletet
parancsoló hang.- Úgy gondolom elég
lesz.- jött bejjebb Inu no Taishou.
- De apa...- kezdte volna a démon, de a dai- youkai
közbe vágott.
- Semmi de. Menj és hagyd Kagomét
felöltözni. És öltözz
fel te is.- nézett végig fián, akin
még mindig csak egy törölköző
volt.
- Jó megyek.- hajtott fejet apja akarata előtt, de
azért még egyszer oda ment Kagoméhez
és megcsókolta, majd kimenni
készült.- Sawada, gyerünk.- morrant
rá unokaöccsére.
- Nekem Inutaishou nem mondta.- vigyorgott, majd látva, hogy
Sesshomaru neki akar menni, beugrott Inutaishou
mögé.- Na most gyere.
- Sawada kifelé.- dörrent rá
Inutaishou.- És ha meglátom
valamelyikőtöket itt, amíg Kagome
öltözik, az ne várja, meg amit kap.-
mondta miközben kiterelte a két démont.
Sesshomaru még egyszer visszapillantott, és
Kagome tekintetét kereste, amit meg is talált.
Mélyen a miko szemébe nézett, majd az
erkély ajtóra. Kagome követte szerelme
pillantását, és
visszanézve, mosolyogva bólintott. A youkai is
elmosolyodott és mostmár elment. Inutaishou is
visszanézett a lányra majd kacsintott, amin a
miko felnevetett, majd végleg magára maradt.
Végre nyugodtan felöltözhetett. Felvett
egy barackvirág színű kimono felsőt,
és egy mélykék nadrágot.
Ajkait enyhén kirúzsozta. Haját
szépen kifésülte, és
összefogta. Pár pillantattal később az
erkélyhez ment, és kinyitotta. Még
szinte meg sem fordult, amikor erős kezeket érzett a
derekán.
- Igazán gyors vagy.- mosolygott Kagome.- Rekord
sebesség.
- Csodálkozol?- csókolta meg a lány
nyakát.- Gyönyörű vagy.- majd kicsit
mérgesen maga felé fordította a
lányt.- Ugye nem így akarsz lemenni?
- De igen. Miért?- majd a lány
eltávolodott a youkaitól és
incselkedően körbefordult előtte.
- Öh…- nyögött egyet.- Nem
kéne ilyen messzire menned, angyal.- sóhajtott,
majd újra karjaiba vonta a lányt.
- Menjünk.- fogta meg Kagome a youkai kezét
és húzta kifelé.
- Jó. De ha Yarita egy ujjal is hozzád
ér, akkor megölöm.-
mérgelődött a démon.
Kagome felnevetett és megszorította Sesshomaru
kezét. A youkai elmoslyodott, majd a miko
derekára csúsztatta a kezét, a
lány pedig a démonéra. Így
sétáltak le, nem is sejtve micsoda
meglepetésben lesz részük.
Folytatása következik…
| |