|
Eső novemberben
Eszter 2007.03.16. 10:19
eso6
Sajnos nem tudom még mikor tudom folytatni, mert most
eléggé belekéne húznom a
tanulásba,
de amint tudom küldöm a további
részeket! :D
Jó olvasást! Eszti
Kagome szép lassan rendbe jött. Szíve
még
mindig Sessért dobogott, még most is sokat
gondolt
rá. Nem tudta kiverni a szellemet a fejéb"ol.
Kagome
sokat dolgozott a faluban. A gimnáziumot levelez"on
befejezte,
így már csak az ékk"o
kereséssel
foglalkozott és a faluval. Az ékk"o fele
náluk
volt, míg a másik Narakunál.
Úgy
döntöttek, amíg meg nem születik
a kicsi, addig
nem keresik Narakut. Kikyót nem hagyhatták
magára.
A miko szép lassan
gömbölyödött. Kagome
sokat segített neki. Inuyasha boldog volt, hisz mellette
voltak
barátai és szerelme, ki az "o
gyermekét hordta a
szíve alatt. A félszellem folyton a kismama
pocakját simogatta, s nagy
örömére végre
érezte a pici rugdosását. Sango
és Miroku
nos "ok jól meg voltak, amíg, egy Augusztusi
meleg
napon...
-Mirokuuuuuu!!! -kiáltotta bedühödve a
szellemirtó.
Kagome csak nézte a perleked"o párost.
"-Tudom, mennyire szeretik egymást, de akkor
miért nem e
szerint viselkednek"- vakarta meg fejét a lány.
Egy
edénybe szedte a
gyógynövényeket.
Szörnyen fáradt volt, letörölte
az
izzadtságot arcáról, majd
visszatért
munkájához.
-Igen kedvesem - próbálta engesztelni a
lányt, s
b"unbánó tekintettel nézett
rá.
-Kit szeretsz jobban engem, vagy a szép lányokat?
-kérdezte üvöltve.
-Természetesen téged- mondta a szerzetes.
-Akkor miért másokat kérsz meg
rá, hogy
legyenek a gyermekeid anyja? -kérdezte, s szinte majdnem
elsírta magát.
A férfi már nyitotta
száját, hogy
válaszoljon a lánynak, ekkor egy férfi
szólalt meg, s lépett ki a s"ur"ub"ol.
-Muszáj az egész erd"o hallatára
veszekednetek-kérdezte h"uvösen.
Kagome szíve megdobbant. Kiejtette kezéb"ol az
edényt, s a sok gyógynövény a
földre
zuhant. Szép lassan felemelkedett, s a t"ole
néhány méterre
álló férfire
nézett. Sesshoumaru volt az. A férfi semmit sem
változott. Kagome tincseibe bele-bele kapott a
szél. A
férfi rezzenéstelen arccal nézte, de
belül
vadul kalapált a szíve. Kagome
csodálatosan
nézett ki. Fél év telt el
azóta, hogy nem
látták egymást. Kagome sokkal
n"oiesebb volt, mint
az el"ott, de szemei most nem vidámságot
sugároztak, hanem inkább komorságot.
"-Ne, így sokkal nehezebb lesz"- gondolta, s nagyon
elszomorodott.
Er"ot vett magán, s nyugalmat er"oltetett
hangjára.
-Miért jöttél? -kérdezte
csöndesen, s
nem nézett a férfira.
Sangoék csak ámultak, hisz tudták,
mennyit
sírt a lány a férfi miatt.
-Úgy hallottam, Kikyó gyermeket vár,
így
gondoltam békét kötök az
öcsémmel.
-mondta, közben fürkészte a
lány
arcát.
"-Valójában miattad jöttem,
és mert Te
rádöbbentettél, hogy magányos
vagyok, plusz
tényleg ki akarok békülni az
öcsémmel."
-gondolta.
-Csak ezért jöttél? -kérdezte
h"uvösen a
lány.
A férfi csak bólintott.
-Akkor kövess!- mondta Kagome, s a falu felé indult.
Miroku és Sango követték "oket, s
már nyoma
sem volt az el"obbi perlekedésnek. A szerzetes oda ment a
lányhoz, megfogta kezét és oda
súgta neki.
-Csak téged szeretlek -mondta, s megcsókolta
lányt.
Sango megnyugodott, érezte, hogy a férfi igazat
mond.
A Nagyúr belépett az egyik kunyhóba.
Kikyó
egy ágyon feküdt, mellette Inuyasha ült, s
fogta a
lány kezét. A miko szinte már alig
bírt
mozogni olyan nagy volt a hasa.
-Nem sokára szülni fog- jegyezte meg Kagome.
Inuyasha észre vette a jövevényt, s
fölállt.
-Miért jöttél? -kérdezte
gyanakodva.
-Azért, hogy kibéküljünk
és hogy
gratuláljak. -mondta s közelebb lépett
testvéréhez.
-Van a dologban valami trükk?- kérdezte
továbbra sem
bízva a szellemben.
-Nincs. És azért is jöttem, hogy
szóljak,
Naraku tervez valamit és azt hiszem Kikyóra
és a
gyermekedre fáj a foga.
-Köszönöm -mondta Inuyasha, s elmosolyodott.
Sesshoumaru
átkarolta öccsét, s akár az
igazi
testvérek megölelte.
"-Még is csak megváltozott egy kicsit" -gondolta
Kagome,
s lesütötte szemeit.
A fiúk odaléptek Kikyóhoz. Kagome
boldog volt,
hisz végre kibékültek.
-Mond csak -kérdezte Inuyasha -nem akarsz velünk
itt
maradni, amíg meg nem születik a kicsik?
Sesshoumaru elgondolkozott.
-Ha megtámadna minket Naraku, azt hiszem
szükségünk lenne rád.- mondta,
s
Kagoméra nézett. Kagome bólintott.
-Még mindig veled utazik az a kislány nem? Neki
is jobb
lenne, ha egy kicsit tanulhatna. -érvelt tovább
Inuyasha.
-Rendben -mondta -elmegyek Rinért.
S már indult is.
-Remélem nem gond. -mondta Inuyasha.
-Ó, de hogy is ne butáskodj -er"oletett mosolyt
az
arcára a lány - Végre
kibékültetek
igazán jó lesz, ha végre
tényleg egy
család lesztek -mondta.
-Akkor jó -mosolyodott el a jövend"obeli apa.
-Inuyasha, kérlek hozz egy kis vizet nekem -mondta
Kikyó.
-Már is hozom -állt rendelkezésre, s
már el
is szelelt.
-Csak beszélni akartam veled -mondta a miko-
tényleg
minden rendben?
-Persze -nevetett Kagome.
-Nekem nem tudsz hazudni.
Kagome arcáról lefagyott a mosoly.
-Ez így most még nehezebb lesz. Akár
hogy
próbáltam, nem tudom "ot kiverni a fejemb"ol
-mondta, s
arcán hideg könnyek csurogtak végig -mit
tehetnék?
-Sajnos, akár mennyire is szeretnék, nem tudok
neked
segíteni.
-Tiszta szívemb"ol örülök neki,
hogy
kibékültek és hogy "o is
segít
megvédeni téged, ha Naraku az életedre
törne.
De most itt van és kénytelen vagyok vele
beszélni
és ránézni. Na jó.
Elég a
nyavalygásból, eddig is kibírtam, most
is ki fogom
-mondta, s átölelte a lányt
-köszönöm, hogy meghallgattál,
sokat
segítettél.
Kikyó is átölelte a lányt.
-Máskor is, bár semmit se tettem - s
elmosolyodott.
Közben Inuyasha visszatért a vízzel, s
odanyújtotta a lánynak.
-Köszönöm -mondta.
Inuyasha leült a lány mellé, s egy
forró
csókot lehelt ajkaira.
-Na jó, akkor én most megyek és
meger"osítem a véd"o falat. Ha bármi
van, csak
szóljatok -mondta Kagome, s kisétált a
kunyhóból.
A falu határában megállt, s
várta, hogy
megérkezzen a Nagyúr. Nem sokára egy
kislány szaladt hozzá.
-Kagome -kiáltotta már messzir"ol Rin.
-Szia -nevetett Kagome, s fölkapta ölébe a
lányt -hogy te hogy megn"ottél.
Mögötte lassan jött a szellem is
és a
kisgnóm, ki kantáron vezette a
sárkánylovat.
A férfi nézte a lányt.
"-Bárcsak rám is rám nevetne."
-gondolta.
Kagome lerakta Rint, majd imára rakta a kezét.
Kagomét kék fény vette
körül, s egy
hatalmas fal emelkedett el"otte.
Sesshoumaru és Rin csak ámultak. Kagome
megfordult, s egy
kedves mosollyal az arcán szólt Rinhez.
-Mehetünk? -kérdezte, s kézen fogta a
kislányt.
"-Olyannak kell lennem, mint bármikor máskor.
-gondolta -
azt kell hinnie, hogy már kihevertem!"
A kis csapat Kagome kunyhójában kapott
szállást. Rin elment a falusi gyerekekkel
játszani, míg Kagome elment
sétálni, nem is
sejtve, hogy valaki követi.
Egy tisztáshoz ment, mely a falu
területén
kívül esett. Leült a zöld f"ube,
s csak
nézte az eget. A kis rétet hatalmas
cseresznyefák
övezték. Meleg szell"o fújt a
tisztáson, s
óvatosan cirógatta a lány
hosszú
haját. Az ég oly tiszta volt és
kék, mint a
tenger, egy felh"o sem lebegett az égen. A madarak
különféle dallamokat csicseregtek a
lány
fülébe, s kellemes virágillat
szállt
mindenfele. Kagome élvezte ezt a kis pihen"ot sok mindent
kellett elrendeznie magában. Ekkor egy alak
lépteit
hallotta közeledni. Megfordult, s Sesshoumarut
látta
közeledni.
"-Pedig már kezdtem magamat jól
érezni" -gondolta,
s fölállt. Nem nézett a férfi
szemeibe.
H"uvös tekintettel ment el a szellem mellett. Sesshoumaru
nagyon
meglep"odött.
"-Nagyon haragszik rám -gondolta
-egyáltalán minek
jöttem ide"
Ekkor Kagome megfordult. A férfi ráemelte
tekintetét. A szél kicsit
meger"osödött, s
zöld levelek hulltak le a fáról,
beterítve a
lányt.
Mindkettejük szíve megdobbant. Oda akartak menni
egymáshoz, de féltek a
visszautasítástól. Aztán
Kagome megfordult,
s visszaindult a faluba.
"-Mindent elrontottam -gondolta a férfi - ha nem hallgatok
az
álmomra, akkor most egyikünk se lenne
magányos"
A férfi követte a lányt. Nem
szóltak
egymáshoz.
"-Nem sírhatok!" -kiabálta magában
Kagome.
Szívében hatalmas tüskével
ment a falu
felé.
Sötétedésre értek oda.
Már mindenki
várta "oket.
-Hol voltatok? -kérdezte Sango.
-Csak sétáltam, s
összetalálkoztunk. -mondta,
s annyiban is hagyta a dolgot -megyek, megcsinálom a
vacsorát, jössz Sango? -kérdezte.
-Megyek -mondta, s a lány után szaladt.
-Beszéltetek? -kérdezte
barátn"ojéért aggódva Sango.
-Nem -mondta egyszer"uen -csak a tisztásra mentem
és ott
találkoztunk.
-Értem, még mindig szereted? -kérdezte.
-Igen -válaszolta -tiszta szívemb"ol.
Sango átölelte barátn"ojét.
-Veletek mi van? -váltott témát Kagome.
-Nos, -kezdte -nagyon szeretem, de félek. Mi lesz, ha megun?
Azt
nem élném túl.
-Azt nem hiszem -mondta egy sunyi vigyorral Kagome, s kevert egyet a
forró levesen.
Másutt:
-Megkérem Sango kezét -mondta a szerzetes -ma
vacsora
után.
-Valóban? -kérdezett vissza Inuyasha
-és a gy"ur"u?
-Azt már Kagome elintézte -mondta izgatottan a
szerzetes.
-Szóval "o tudta meg legel"osz"or? -kérdezte a
félszellem.
Miroku bólintott.
-Áruló -mondta Inuyasha, gúnyosan.
Vacsora után:
Mindenki készült fölállni
és
nyugovóra térni.
-Várjatok egy kicsit -kezdte a szerzetes, oda ment Sangohoz.
A lány nem értette mi van, miközben
Inuyasha
és Kagome nagy vigyorral nézett rá.
-Mond, hozzám jönnél?
-kérdezte a fiú.
Sango el"oször teljesen lefagyott, majd elkezdett
bólogatni
és a végén a fiú
nyakába ugrott.
-Igen! -mondta nevetve, s eleredtek könnyei.
Miroku el"o vett egy karikagy"ur"ut, melyen csak egy kis, de
annál szebb drágak"o volt.
Ráhúzta a
lány ujjára, s megcsókolta.
-Te ezt végig tudtad -nézett Sango
barátn"ojére.
Kagome nevetett. Mindenki boldog volt. Sess csak nézte a
nevet"o
Kagomét, szemeibe most újra a régi
csillogás költözött.
"-Milyen gyönyör"u, bár csak mindig ilyen
lenne! Mit
tettem, a tisztáson, annyira h"uvös volt, szinte
megrémített." -gondolta.
Kagome észre vette, hogy Sess "ot bámulja.
Szemük
egy pillanatra találkozott, majd a lány elkapta
tekintetét.
"-Soha többé nem fog a szemembe nézni"
-gondolta
Sess, és elszomorodott.
Miután kimulatták magukat nyugovóra
tértek,
s már most örültek a holnapnak. Csak
Kagome és
Sess nem tudtak aludni. Mindketten forgolódtak, s folyton a
másikra gondoltak, majd "oket is elnyomta az álom.
Másnap:
Sesshoumaru hamar fölkelt.
Körülnézett
mindenütt, de sehol sem találta Kagomét,
majd mikor
már megunta a keresgélést
leült a
kunyhó elé a f"ube. Sokáig
ült ott
magányosan. Rin közben elment a falubeli
barátaival
játszani. Aztán egy ideges alak
közeledett
felé.
-Hol van Kagome? -kérdezte idegesen Inuyasha.
-Nem tudom felelte a férfi.
-Meg kell keresnem, Kikyónál nem
sokára megindul a
szülés -mondta reszketve az
idegességt"ol.
Sesshoumarum fölállt.
-Te menny vissza Kikyóhoz én meg megkeresem.
-mondta a
szellem, s már ott se volt.
Inuyasha csak bámult testvére után,
majd a
kunyhójukba futott.
-Kagome -kiáltozta a Nagyúr, de sehol sem
találta.
Ekkor meghallotta egy közeli vízesésnek
a
zúgását és arra vette az
irányt.
"-Biztosan fürdik"- gondolta.
Nem is tévedett. Mikor odaért meglátta
a
lányt. Nem tudta levenni róla a
szemét. Kagome egy
dalt énekelt, ugyanazt, mint már
korábban. A
férfit teljesen megbabonázta. Majd
észhez
tért és elkiáltotta magát.
-Kagome!!!!! -kiáltotta.
Úgy tett mintha még csak most ért
volna oda. A
lány maga elé kapott valamit.
-Mi történt? -kérdezte.
-Kikyó szülni fog- mondta a szellem.
Kagome bólintott.
-Kérlek fordulj el egy percre! -mondta a lány.
Sesshoumaru engedelmeskedett a lány
kérésének, de ugyanakkor
szívesen
legeltette volna még szemeit a lány idomain
és
kecses alkatán. Kagome már kész is
volt, s a
szellemmel együtt futottak a falu felé.
Szerencsére
hamar odaértek. Inuyasha már teljesen ki volt
akadva.
-Bocsi a késésért! -mondta Kagome, s
kicsavarta
hajából a felesleges vizet-na jó, most
pedig
kifelé! -utasította a fiúkat.
(Nos, azt hiszem egy kis magyarázatra szorultok.
Eléggé nyakatekert a dolog, de hát az
én
fejemb"ol pattant ki, úgy hogy nem csoda. Hol is kezdjem?
Talán ott, hogy Kikyónak még mindig
szüksége van az ékk"ore, hogy
újra
élhessen, "o egy szellem. De van itt egy kis böki,
Inuyashát félszellemnek, Sesshoumarut pedig
szellemnek
nevezzük, valójában "ok
démonok, csak amikor
magyarra fordították az animét,
elbénázták, mert hogy túl
ijeszt"o
legalább is úgy tudom, ha nem így van
kérlek szóljatok! Ezért "szellemek".
De ez nem
helyes. Hisz "ok élenek. Így, h
érthet"obb legyen,
ezentúl féldémonnak és
démonnak
fogom nevezni "oket. Igaz, furán hangzik, de ez a
valóság. A következ"o, amit
tisztáznom kell.
Kikyónak gyerekei születnek, szellem ugyan, de
kimondta,
hogy nem lehetnek gyerekei? Ez viszont azt fedi fel, hogy a
megszületend"o gyermekek félig élnek
félig
pedig szellemek, így nekik is
szükségük van a
szent ékk"ore, hogy igazán élhessenek.
Így
tovább folyik a kutatás az ékk"o
után. :D
Ha bármi kérdésetek van nyugodtan
szóljatok, vagy ha bármi értelmetlen
írtam
akkor is :D el"ofordul...)
| |