|
Sessy és Kagome
Mátrix 2006.07.28. 08:01
4.rész és egyben utolsó
8. fejezet
Béke
Pár orával késöbb Kagome
már teljesen megnyugodott és már nem
sirt elmesélte hogy miket mondott Inuyashának
és aztis megtudta Sessy hogy nemmondta el mifolyik most
kettöjük között. Kis idö
mulva lement az édesanyához is és vele
is elbeszélgetett egy darabig... de ugy hogy elmondta a
többieknek is. Sauta ezután mégjobban
megutálta Inuyashasát.
Néhány ora mulva Kagome ismét
elbucsozott a családtol mert ugydöntött
hogy nem érdekli semmi visszamennek a
többiekért és a
"lányáért" hisz ha a többiek
utálják is attol még Rin szereti
öt.
-Kagome biztos hogy ezt akarod? kéredezte Sessy a kuthoz
érve
-Igen! Szeretem Rint mégha odaát
találkozunk Inuyashával akkor is. mondta
és megragadta a szellem kezét és ugy
ugrottak a kutba. Mikor kimásztak csodálkozva
látták a csapatot Sango Miroku és
Shippou Kikyo Inuyasha és Rin na meg Jekyn is otvolt
és a jo öreg Kayde.
Kagome rettegve figyelt szét tudta jol hogy most mind
ömiatta vannak itt. Mindenki öt figyelte
és a szellemet.
-Kagome... istenem de boldog vagyok hogy nincs semmi bajod!!!
kiáltotta Sango és a karjaiba futott
Kagome könyezve tekintett szét barátai
közt. Malyd visszaölelte Sangot.
-Hát nem haragszotok rám? kérdezte
könyezve
-Már mért haragudnánk?
kérdezte Kikyo
-Azért mert csak ugy eltüntem. felelte lehunyt
szemekkel Kagome
-Inuyasha mindent elmesélt... mondta Shippou a
lány nyakában
-Khm... köszürülte Kikyo keményen
a torkát
Inuyasha aki eddig a hátérbe volt most
elöjött a képén hatalmas
tenyérnyomok és a fején is egy csomo
pup volt. Kagome elöt megált kezét a
hátamögöt tartotta és csak
mereven a földet nézte. De nem mozdult. Ebben a
pillanatban Kikyo Sango és szinten mindenki
köszörülni kezdte a torkát a fiu
még mindig nem mozdult. Kikyo egy nyilat vett elö
egy láthatatlan mozdulatta jol beledöfte a fiu
lábába aki fájdalmas arcal
térdre hullot.
-Ka... Kagome.. én én izé... halgatott
el de egy erös köhintés a
hátérböl megint szora
késztette. -Szoval bocsás meg... mondta
félénken
Sesshoumaru aki eddig csak figyelte az eseményeket hangos
nevetésbe tört ki... Eddig még eltudta
valahogy folytani a feltörö
kárörvendést de most aztán
minden kijöt belölle.
-Te te? de nem tudta folytatni a nevetés folytogatta
Inuyasha nem messze volt attol hogy fel ne keljen és neki ne
roncson a fölényeskedö
bátyának de megigérte jobbanmondva
megfenyegették ha valami olyat mer tenni amivel megharagitja
Kagomét nagyon sulyosan kikap. Ezért csak
türte tovább a megalázást
és ismét Kagomére figyelt aki
szomoruan nézet a fiu szemébe.
-Kagome... ez... ez a tiéd... mondta és egy
virágot tartott a lány elé.
-Inuyasha köszönöm... és elvette
a virágot -Inuyasha kérlek kelj fel. mondta
csendesen.. Én... Nagyon megbántottál.
De Inuyasha én tudom menyire önfejüvagy
és makacs... és aztis tudom hogy nekem is szolnom
kellet volna hogy ez történik de nem volt
rá idöm. Nagyon sokat harcoltuk egymás
mellet. És sokat köszönhetek nektek. Egy
párszormár meghaltam volna ha ti nem vagytok...
Inuyasha én nem haragszom rád csak soha nem mondj
ilyet többet mert ez nem igaz... mondta mindezt
könybenuszo szemmekel és felsegitette a hanuyut
-Kagome szerintem itt a legföbb idelye hogy mesélj
nekünk egy nagyot. mondta Sango mosolyogva
-Jo csak mégvalami... Tudom nem lesz könyü
választani de ha aztakarjátok hogy veletek legyek
akkor ezt elkell viselnetek..
-Haljuk Kagome? szolt Miroku
-Szeretném ha Sesshoumaru és Rin is
velünk jöhetne. mondta és Rinhez
lépet és megsimitotta a fejét
-Kagome amit Sesshoumaru és Rin tettek veled azzal
kiérdemlik azt hogy velünk legyelnek
mégha ez egyeseknek nem a legnagyobb vágyuk...
mondta Kikyo fölsöbséges hangon
és Inuyashára nézet a szemei szinte
villámokat szortak.
-Ugye Inuyasha? kérdezte Sango a hangja mintha csak zenget
volna. Egyértelmü kérdés volt
de a hang a választ is tartalmazza.
-Igen... mondta Inuyasha megalázottan
-Szoval akkor egycsapat vagyunk? kérdezte vidáman
Kagome és a csapatra nézett aztán a
pillantása Sesshoumarura tévedt aki nehezen tudta
elfolytani a kárörvendését. A
lány érdekes csillogást vett
észre Sessy szemében látta benne hogy
Kagomét bárhová
követné foleg ha melletük ilyen
idioták vannak mint az öccse. Sessy
lágyan bolintott és átölelte
a lábánál toporgo Rint.
Páróra mulva eltávolodtak a falutol.
Ujra utnak indultak Inuyaha terve szerint a josnö
segédje felé... Nemsokat
sétáltak Kagomének
világossá vált hogy Kayde miat
találtak rájuk mert Inuyasha felismerte Rint.
Ezalat az idöalat Inuyasha végig csendben menetelt.
Kagome viszont egész nap Sango és Kikyonak
mesélte mitörtént vele és
halgatta hogy velük mitörtént, csak
késö este áltak meg.
-Tulajdonképpen most hovamegyünk?
kérdezte Sessy hidegen
-Aki Naraku mellet van josnö, annak a
segédjéhez
készülünk. szolalt meg Miroku
-Értelmetlen. jelentete ki a szellem
-Ezt meg hogyérted? döbent le a szerzetes
-Hagyad már. Nemlátod hogy csak okoskodik.
csatant fel Inuyasha
-Drága öcsém ugylátom
én egy lépéssel mindig
elötted járok. mondta
fölényesen Sesshoumaru
-Evvel mire célzol? kérdezte ingerülten
Inu
-Ahoz neked semmi közöd. mondta a szellem
és elforditotta a fejét
-Ha tudsz valamit el kell mondanod. mondta Miroku
-Ha Kagome akkor nem került volna veszéjben a
josnöhöz mentünk volna. Tudom hol
rejtöszködik a josnö. mondta magabiztosan
-Ez igaz? És hol van? kérdezte Miroku
-Ugyan mért mondanám el? kérdezte
és lekezelöen nézet
öccsére és a férfira
-Sesshoumaru nagyur... én tudom. Azért mert
már egycsapat vagyunk! mondta Rin boldogan
Sessy bolintott a lánynak
-A sikolyerdön tul van. Öhozzá indultunk
csak Kagoménak haza kellet mennie. zárta le a
témát és egy
fánakdölve probált elaludni
Eközben Kikyo és Sango faggaták
Kagomét a toban.
-Kagome te szerelmes vagy Sesshoumaruba?! kérdés
let volna de nem kellet kérdezni látni lehetett.
-Ezt honnan veszitek? nézet a két
lányra pirongva
-Inuyasha mesélte hogy ép csokoloztatok amikor
rátoktalált. magyarázott Sango
-Meg amugyis lehet látni. nevetett Kikyo -Csak a vak nem
veszi észre. Még mostis pirosvagy mint az alma.
-Szoval mesélj. kezdte Sango
-És mit? kérdezte pedig tudta mire
kiváncsiak
-Csak az elején. Mesélj el mindent. mondta Sango
-Az elején hát jo. Arrol tudtok hogy elmentem a
tohoz. Megtámadtak. Rin észrevett és
mint utobb megtudtam haldokoltam egy napig probáltak
magamhoztériteni, de nem ment meghaltam. Sesshoumaru
támasztott fel a Tensaigával. Titokban elvitt egy
messzi hejre hogy elrejcsen Inu elöl hogy netudja öt
kritizálni. Ételt hordott nekem és
nemengedte hogy megtámadjanak. Nem engedte hogy
lássam öt tehát fogalmam se volt kisegit
nekem. Mikor felerössödtem akkor
megtámadott egy tigris az egyiket az én tudtom
nélkül ö ölte meg a
másik már a barlangban járt
és megtámadott volna de ö megmentett.
Rájöttem hogy végig ö segitett
nekem. Azért maradtam vele hogy segitsek neki.
-Jo oké ez mind szép és jo de
mitöl lettél belé szerelmes?
türelmetlenkedett Kikyo
-Párnappal ezek után láttam
elöször mosolyogni. Nagyon kedves volt velem.
Azelött csak halando voltam akkor hallototam a nevemet az
ö száljábol. Aznap este
történt mégvalami.... titokzaskodott
Kagome
-Mi? kérdezte izgatottan Sango
-Büntudatom támadt mert elözö
este durván bántam vele. Ö nagyon
szereti Rint de én aztmondtam neki hogy
kiméletlen vele és hogy csak azért nem
mondja hogy fáradt mert tiszteli Sessyt. Nagyon
megbántottam. Aznap este korán áltunk
meg Rint kérdezte hogy fáradt-e. Sessy megmondta
a kislánynak hogy soha nem akar ugyviselkedni mint ahogy
vele bántak azok az emberek akik kidobták a
falubol. Aznap este beszélgettem vele bocsánatott
kértem tölle azét amit mondtam neki.
Azthiszem ezvolt az elsö nap amikor ugyéreztem...
hogy valami vonz negem hozzá.
-És még mi volt? kérdezte Kikyo furcsa
mosolyal
-Másnap elmentem fürödni de valamit
észrevettem egy halott nö volt furcsa kitekert
nyakkal. Már halott volt legalábbis azt hittem
felkelt és elkezdett mozogni. Nagyon
megrémültem hátrálni kezdtem
de nekiütköztem Sessynek. A nöt
legyözte de annak a testéböl kirobbant egy
kis sárkányszerü micsoda egyenesen Sessy
felé száguldot az a kis dög
és a hasába kötött ki. Nagyon
megrémültem féltettem öt. Azt
mondta hogy ö Naraku egyik
számüzött inkarnácioja.
Keromarunak nevezte magát.
-Mi... Naraku? De hisz neki már nincs hatalma.
döbbent meg Sango
-Hallottad azt mondta számüzött... Lehet
hogy még akkor csinálta amikor még az
égkö nálla volt. mondta Kikyo
-Az lehet. Kagome hogytudtátok legyözni azt a kis
dögött? kérdezte Sango
-Nyillat szurtam Sesshoumaru lábába
kilyöt belölle a szellem és nekem
támadt. Megöltem mire visszanézetem
Sessy talpon állt egy ugyanolyan vakarcsal
küzdött. Nyilat szurtam le elé
és láttam hogy nagyon gyenge nembirta
magaelött mégcsak a kardját se
megtartani. Hát segitettem neki, megfogtam a
kezét és legyöztük azt is.
Mikor elengedtem összeset. Elvonszoltam a táborig
bekötöttem a sebeit. Mire végeztem
énis elfáradtam és elaludtam csak azt
nem tudtam hol alszom... Csak másnap reggel tudtam meg....
-Rajta aludtál el? csattant fel Sango
-Igen. Szoval arra ébredtem hogy a nevemett
ismételgeti. Nem tudtam miért de nagyon
megnyugtatott hogy jolvan... a nyakába ugrottam
örömömben. Késöbb
jötem rá hogy ez még nem az az
idö. Innentöl fogva minden megváltozott.
Rintöl kaptunk egy-egy babát. Engem és
ötábrázol. Volt nállunk egy
napig. Az utolso nap estéjén a
hátán vitt én elaludtam csak este
keltem fel. Rinnék tüzifáért
voltak. Malydnem megcsokolt, de jött Rin.
-Na ne. mondta dühösen Kikyo
-Másnap reggel jötetek ti. Mi akkor ép
fürödni mentünk Rinnel. Neki elmondtam
mindent hogy szeretem Sessyt. És van egy lányom.
Rin anyukája vagyok.
-Mostvallotad be nekünk is. nevetet Sango
-Tudom... Aznap jötettek ti is. Tudjátok mi
történt. Négy napig nem
láttam azthittem soha nemfogom látni... De
tévedtem azért nemtudott jönni mert Inu
folyton a kut körül volt. Rin mindent elmondott
neki... Mikor megláttam a karjaiba estem.
-Megcsokolt? kérdezték izgatottan
Sangoék
-Igen... felelte bizonytalanul a lány
-És....? tették fel a kimondatlan
kérdést
-Miaz hogy és? kérdezte Kagome de tutta jol mire
gondolnak
-Kagome!!! szoltak rá hangosan
-Igen. mondta lesütött szemekkel elpirulva leste a
vizet
Sango és Kikyo ezt a választ
várták ám mégis meglepte
öket ez az egész... "A nagy Sesshoumaru egy
halandoval" kicsit furcsa volt. A hosszu csendett Kikyo törte
meg:
-Azthiszem eléggé kiásztatuk
magunkat... szolt rekedten
-Kérnék tölletek valamit... ha lehet ez
maradjon hármonk közt... mondta Kagome
Sango nembirta viszatartani ezért kitört
belölle egy mondta:
-Szerintem kilenc honap mulva ugyis mindenki megtudja... mondta nevetve
és erre Kagome teljesen elpirult
-Azthiszem vissza mehetünk... mondta Kagome fáradtan
Mire visszaértek már mindenki aludt Kikyo
lefeküdt Inuyashával szembe. Sango pedig Miroku
vállára tette a fejét. Kagome
mosolyogva tekintet körül de szeme megakat a gnomon
aki a tüzet vigyázta
hozzálépet és a kezét a
vállára tette.
-Jekin. Menj aludni most ugyse tudnák semmit se pihenni.
sutogta
-Jo. sutogta a kis talpnyalo hálás szemekkel
Kagome szembefordult a tüzzel és gondolkozni
kezdett. Valyon tényleg állapotos leszek... De
akkor csak félszelemeket szölök.
Sesshoumaru utálja a félszellemeket. Lehet hogy a
saját fiját is utálja malyd... Kagome
annyira kécségbeeset ezektöl a
gondolatoktol hogy halkan sirni kezdett. De nemvolt elég
halk... Sesshoumarunak kipatantak a szemei és
látta hogy kedvese sir. Csendesen felált a
lány hátamögé került
leült és átkarolta a lányt.
-Kagome mi a baj? kérdezte aggodva
-Félek... mondta és könyei a szellem
karjára potyogtak
-Nem kell félned... Én mindig melleted leszek.
sutogta és ovon szoritotta magához a
lányt
-Nem érted, ha egyszer gyerekünk lesz te
utálni fogod mer csak egy "korcs" lesz? kérdezte
elcsuklo hangon
-Kagome.... ö az én fiam... hogy
mondhatnák ilyent a saját véremre?
kérdezte komoly hangon
-Sessy. Inuyasha is a salyát véred... mondta
halkan a lány
A szellem magával szembeforditotta a lányt
és arcát fölemelte
-Kagome tényleg gyerekeink lesznek? kérdezte
és szemei felragyogtak
-Nemtudom... De te örülnél neki?
kérdezte a lány reménykedve
A szellem szavak hejet egy csokkal mondott el mindent... hogy mennyire
örülne egy kisgyreknek és ha Kagome
örökre vele maradna
-Remélem olyan erös hanoyuim születnek
mint az öcsém. mondta a csok után a
szellem
Kagome felfogta az üzenetett ö már nem
utálja a testvérét...
Eközben valaki végig hallotta a
beszélgetést. Persze erröl senki
nemkiván értesiteni senkit... Inuyasha volt az.
Kagome tényleg szereti a báttyámat...
Azt mondta Sesshoumaru hogy olyan gyereket akar mint én.
Kagome tényleg igazat mondott. Bár nemvallota be
magának de nagyon jolesett neki amit a báttya
szavai. Lehet hogy egyszer lesz igazi családom?
végül evve a kérdéssel aludt
el. Kagome is lassan megnyugodott a szellem karjaiban aludt el. Reggel
az egész tábor hangos
kiabálásra kelt. Kikyo kiabált
magábol kikelve.
-Hova tünt az égkö?! kérdezte
és mindent felforgatott magakörül
-Micsoda?! Elhagytad az égkövett?
kiabálta magábol kikelve Inuyasha
-Inuyasha nyugodj le... Nem kell kiabálni Kikyouval. mondta
Miroku
-Tegnap este még a nyakamba volt az égkö
most meg nem találom sehol se. mondta remegve a
papnö
Kagome nyugodtan ébredt Sesshoumaru karjaiba. Mikor
meglátta hogy Inuyasha csunyán beszél
Kikyouval és dühösen ordibál
nagyon mérges lett.
-Fekszik!! mondta Kagome és Kikyouhoz fordult. -Kikyou mi
történt?
-Nemtalálom az égkövet!!! mondta siros
hangon Kikyou
-Mért nem tudsz rá jobban vigyázni?
kiabálta a földön hasalva Inuyasha
-Inuyasha... mondta Kagome fenyegetö hangon -Egy kicsit
maradjatok csendben. mondta és körbetekintett malyd
Rinhez lépet -Megmutatod a gyöngyöt?
kérdezte és a kislányra mosolygott.
Rin remegö kezekkel nyujtotta oda az
égkövet Kagomének.
-Ugye nem csináltam semmi rosszat? kérdezte
reménykedve a kislány
-Hol találtad? kérdezte Kagome és
megpuszilta Rin arcát
-Ugyan hol? Hát el... de nem tudta befejezni a mondatott a
félszellem mert Kagome félbeszakitotta
-Fekszik!!!! Ne bántsd a lányomat!! mondta Kagome
szigoruan
-Reggel találtam ahogy elmentem fürödni.
Kagome ugye nem csináltam rosszat hogy elhoztam ezt a
láncot? kérdezte megbáno arcal
-Dehogy is.
-Hazu... csatant fel Inu de most mindenki egyszerre
válaszát hallotta
-Fogd be!
-Add oda Kikyounak a követ ö hagyta el. mondta
szeliden a lánynak és a kezébe adta az
égkövet.
-Tessék. mondta Rin Kikyounak és a
kezébe nyomta a szent követ -Ne tessék
haragudni. mondta bizonytalanul.
-Nem haragszom inkább köszönettel
tartozom. mondta Kikyou mosolyogva -És tegez nyugottan.
9. fejezet
Meglelt ellenség
Napok telltek el és csak mentek elöre. Mindenki
csendes volt nemtudtak mitkezdeni az ujj hejzettel Jekint és
Rin nameg Shippout visszaküldték Kayde
falujába mert ha tényleg
megtalálják Narakuékat nagyon
nehéz lesz megbszabadulni töllük...
Közel voltak a céljukhoz de nemtudtak olyan gyorsan
haladni mint amikor Sesshoumaru és Kagome mentek
egyedül. A testvérek napok ota nemszoltak
egymáshoz. Sesshoumaru ha belekötött az
öcsébe az csak pislantott egyet és
tovább ment.. Nemtudta elfelejteni amit Kagomének
mondott a bátya. Valahogy ugyérezte
nemképes a békülést kezdeni
ezért csak nemtörödött vele
nemszolt bele a dolgaiba és nem vitázott vele.
Már nagyon közel jártak a sikoly
erdöhöz...
Aznap reggel Kagome kelt fel elsönek Sesshoumaru
ölében ébredt. Mozsdani indult a
közeli tohoz. Ovatosan lefejtette magárol a szellem
karjaitt. Amikor elért a közeli folyohoz gyorsan
levetközött és bement a vizbe... De
ép mikor feljött a vizböl hangos
zörejt hallot a bokorbol kezeit magaelékapta
és lejjebukot a vizbe hogy ne lássák
meg.
-Ki az? kiabálta remegve
-Nyugodj meg csak én vagyok... szolt egy hang és
utánna elölépet Sesshoumaru is
-Szolval csak kiváncsiskodsz? mondta a lány
megnyugodva
-Ö ö ö nem, csak meghallotam hogy
elmentél és azthittem hogy valami bajod lesz...
szoval csak aggodtam miattad. mondta a szellem
-Tudok magamra vigyázni már
nagykislány vagyok... De azért
köszönöm... mondta és
kisétált a vizböl malyd egy
türölközött
kötött magára.
-Én azért mégis jobban szeretem ha
melletemvagy.... szorosan melletem. mondta és közel
huzta magához a lányt
-Ugylátom felolvadt a jég... azt mondtad hideg
leszel. mondta és átkarolta Sesshoumaru
nyakát.
-Azt szeretnéd ha hüvös lenék?
mosolyogta Sessy
-Dehogy is. mondta Kagome és megcsokolta de
történt valami... Nagyon elgyengült
ugyérezte minden ereje kimegy a lábibol hogy
elnehezülnek a pillái és alig kap
mégcsak levegöt is, utánna
egyszerüen eszméletét vesztette.
Sesshoumaru csak tartotta a kezében a lányt
és nemtudott vele mihez kezdeni.
Kétségbeesetten szolongatni kezdte a
lányt de nemsikerültfelébreszteni.
Karjaiba vette és elkezdett vele futni a táborig
mivel nemnagyon volt joban senkivell ezért
öcsének szolt.
-Inuyasaha! szolt neki és megrázta a
vállát mert még mindenki aludt
-Te... tessék? szolt bizonytalanul
-Segítened kell azthiszem Kagome bajban van.... mondta
remegö hangal Sesshoumaru
-Mi a baj? kérdezte Inuyasah de amikor meglátta
Kagomét a karjaiba nem
kérdezösködött
-Sango! kiáltota
-Tessék? Mitörtént Kagomével?
nézet a lányra
-Nemtudom csak ép fürödnivolt
és miután kijött a vizböl
össze eset.. Ugye nem komoly? kérdezte agodva
-Honnan tudjam? kiáltotta dühösen Sango
-Amugy meg jolenne ha kimenétek innen... meg akarom
vizsgálni. mondta hangosan.
Már mindenki kiment a barlangbol ahova bevitték a
lányt. Sesshoumaru fels-le járkált
olyan ideges volt. Mikor kijött Sango a barlangbol kicsit
megkönyebbülve tapasztalta a lány
mosolyát.
-Mitörtént vele? kérdezte aggodva
-Szerintem ha bemész hozzá ugyis megtudod. mondta
Sango mosolyogva
Sesshoumaru gondolkozás nélkül berohant
a barlangba és Kagome mellé ment.
-Jol vagy? kérdezte aggodva
-Sango nem mondta?
-Nem. Mit kelletvona mondani?
kérdezösködöt a szellem
feszülten
Kagomének felragyogott a szeme malyd felkelt és
megölete Sesshoumarut
-Gyereked lesz. sutogta a fülébe
Sesshoumaru elfelejtett levegötvenni olyannyira
ledöbbent hogy egyszerüen nemjutott
eszébe...
-Ez komoly?! kiabálta és a levegöbe
emelte Kagomét és megpörgette
-Igen! kiáltotta Kagome -De ne pörges mert
szédülök! mondta nevetve
A szellem soha életébe nem volt ilyen boldog mint
most, legszivesebben mindenkinek elmesélte volna hogy
gyermeke lesz de nem tehette könnyen
kihasználták volna ezt az ellenségei
és ezt nem engedhette.
-A többieknek azért elmondhatom?
kérdezte Kagome elgondolkodva mert a szellem elmondta neki
hogy ezt titokba kellene tartani.
-Ök a barátaid! mondta mosolyogva
Kagome kiszaladta a barlangbol mindenki aggodva pillantott
rá.
-Kagome jol vagy? kérdezte Kikyou
-Hát... ennél jobban nem is lehetnék!
mondta boldogan
-Akkor mi volt a baj? kérdezte Miroku
-Semmi különös de van valami amit elkel
mondanom nektek. folytatta bizonytalanul Kagome. -Szoval hát
én... Sango inkább mond el te.
háritotta a feladatott
barátnöjére
-Mondjátok már el mi a baj? Remélem
nem vagy beteg. mondta Inuyasha Kikyout ölelve
-Nyugi Kagoménak semmi baja. Bár ezt nem nekem
kellene elmondani de legyen... Kagome állapotos.
Mindenkinek egyszerre eset le az álla. Kikerekedet szemekell
néztek hol a lehendö apára hol
Kagoméra.
-Hát gratulálok. mondta rekedten Kikyou
Kagome mosolyogva nézet végig barátain
és olyan boldog volt hogy legszivesebben mindenkit
átkarolt volna. Mindenki a lányhoz ment
és átölelte öt.
Gratuláciok halmazait kapta.
-De kérlek benneteket erröl ne
beszéljetek másnak. Tinektek elmondtam mert ti a
barátaim vagytok. Nagyon sokminden köt
hozzátok és mindegyikötöket
szeretlek. nézet végig a többieken
-Kagome ez szinte természetes hogy nem mondjuk el
mitörtént...
-És szerintem mi is elégsokmindent
köszönhetük neked.vette átt
Kikyou Sangotol a mondatott
Egy pár orával késöbb a
csapat tovább indult nem vesztegetheték az
idöt miután Kagome rábeszélte
a többieket hogy ne küldjék vissza
öt Kayde falujába. Ezn a napot nemsokat tudtak
haladni Sessy álandoan Kagome után ment egy perc
egyedülétet se nagyon adott neki, most
mégjobban féltette mint amikor még
nemtudott a gyermekéröl. Az ö
ötlete volt hogy menjen vissza a faluba Kagome mert
féltette öt és a kicsit. Napok teltek el
jobban mondva majd két hét. Elsö
napokban nagyon nehéz volt. Kagome állando
jellegel szédült, hányt vagy gyenge
volt. Aztán abba maradtak ezek a tünetek.
A sikoly erö végénél
táboroztak le aznap éjjel. Már
mindenki nagyon fáradt volt pedig már nemmesze
volt a kastélytol. Kagome nemmesze észre vett egy
tavat a tábortol.
-Mindjárt jövök elmegyek
lefürdeni mert már két napja nem
találtam valami rendes fürdöhejet...
panaszkodott a lány
Sesshoumaru felált hogy kövesse Kagomét
de az vissza küldte.
-Nem kell követni mindenhova. mondta Kagome
Sesshoumaru lehuppant egy fatövébe és
megprobált aludni mikor a testvére
lépett elé.
-Régen nem beszéltem Kagoméval de ugye
jol van?! kérdezte Inuyasha
-Azért nem beszéltél vele mert nem
akarsz. Amugy jol van. mondta a szellem de rá se
nézett a félvérre
Inuyasha nem szolt többet vissza ment Kikyouhoz. Nem akart
már vitatkozni bátyával
töbször probált vele beszélni
de ö mindig hideg és ellenszenves volt vele.
Szomoruan nézet szét és Kikyou
mellé ült.
-Még mindig nem szol hozzád
normálisan? kérdezte Kikyou szomoruan
-Miröl beszélsz? kérdezte
feszülten Inu. Bár soha nem emlitette de
érezte Kikyou hogy mostanában valahogy
máshogy néz az idösebbik
felére.
-Tudod te.
-Nem egyszerüen nem képes velem normális
hangon beszélni pedig én igyekszem vele nem
vitázni de ö gyülöl engem.
Azthiszem joblenne ha én elmennék innen. mondta
bánatosan
-Kell neki egy kis idö. Szerintem ö
nemgyülöl csak éppen még
nemtudja mit akar. De hidd el malyd megenyhül. mondta
és átölelte a fiu nyakát
-Szeretlek Kikyou.
Kis idö mulva mikor már Inuyasha lehiggadt
és elszunditott Kikyou bár kicsit
félve de a szellem mellé ment. Hátha
én tudok valamelyest rá hatni. gondolta
és leült háttal Sesshoumarunak
-Mit akarsz Kikyou? kérdezte csukot szemmel a szellem
-Beszélni veled. mondta csendesen
-Mit akarsz?
-Gondolkodj. Mitgondolsz mért vagyok itt. Azt
szeretném ha nem lenne vita itt, pontosabban csak te
és Inuyasha közt. mondta Kikyou kicsit
felbátorodva
-Mit akarsz vele. Nem ölöm meg
örüljön neki. Nemfogok még
hálát is mondani mert itt lehetek. mondta
feszülten Sesshoumaru
-Én nem erröl akartam beszélni veled.
Inuyasah már töbször is
békülni akart veled. De te folyton elutasitod
ahejet hogy egy kicsit elgondolkodnál. Nekem sokat
mesélt a gyermek korárol hogy volt olyan
idö amikor nem voltak álandoak a viták
söt még joban is voltatok nem értem
mért nemtudsz legalább egyszer
beszélni vele. Egyébként a
kisbabának se tesz jot ha folyton
feszültség van körülötte
attol hogy még nem született meg sokmindent
észrevesz. És mégiscsak te
volnál az apja.... mondta Kikyou és
magára hagyta a szellemet a gondolataival.
Eközben Kagome már megmozsdott de csak ült
a toparton és figyelte a lassan megjelenö
csillagokat. Gondolkodott. Miután megunta az
egyfolytában csak ülést elment
sétálni. Nem vette észre de hamarosan
olyan messze került a tábortol hogy senki nemvette
tudta hogy holvan. És azt meg ö nemvette
észre hogy valaki követi.
El se hiszem nemsokára gyermekem lesz. O ha ezt a
családom megtudja... De elsönek még
végeznünk kell Narakuval. Ha ö meghal
végre nyugtunk lesz. Még az a szerencse hogy
Naraku már nemhasználhatja az
égkö erejét. Emlékszem amikor
Inuyasha a Tessaigával csapást
küldött arra a szemétre elejtette az
égkövet. Na és igen ö megint
elmenekült de már nem volt ereje. Haldoklott ha az
a josnö nem segitet volna neki már nyugtun lenne
tölle. Miroku is vissza kapta a
szabadságát de sajnos Kohaku meghalt. Kikyou
pedig visszakapta az életét és
Inuyashát. végülis ha
ugyvesszük hepiend lett a vége... de
várjunk mégsincs vége... Ameddig ilyen
alakok élnek mint Naraku nem lessz nyugtom...
De itt Kagome abba hagyta a gondolkozást mert hangos
nevetésre lett figyelmes.
-Ki ki van ott?! kérdezte remegö hangon
és egy botot vett a kezébe. Ujbol nevetett a hang.
-Ne csinálja kivan ott?! kérdezte Kagome sikitozva
-Tényleg nem tudod? derengte vészjosloan egy
hang. Kagome ide-oda kapkodta a fejét de
nemlátott semmit amugy is sötét volt de
most aztán semmit nem talált. Egyszer egy
erös szurás hasitott a hátába
és hirtelen összeeset. Onantol nem
látott semmit és nem érzett...
-Nemtudod hogy hovament Kagome? kérdezte Sesshoumaru az
öccsét. Tulajdonképpen nem aggodot a
lányért mert az alig 10 perce ment el, csak
azért kérdezte most ezt mert mással
nemtudta kezdeni és azért mert amit Kikyou
mondott neki.
-Nemtudom de ne aggodj érte, nem lessz semmi baja. nyugtatta
Inu
Sesshoumaru nem tudott mást kinyögni
ezért csak állt és leset
elöre a semmibe.
-Mért nem ülsz le rossz
rádnézni hogy itt szobrozol. mondta a
félszellem
-De.... nem baj? kérdezte elgondolkodva
-Nem.
Sesshoumaru leült az öccsével
hátal és elgondolkodva nézett
körül.
-Nem is mondtam még nekedd... szolalt meg Inu kis
idö mulva
-Mégis mit? értetlenkedett a szellem
-Csak gratulálni akarok... a gyereketek.
-Kösz. mondta Sessy kimeredt szemekkel
Láthatolag jolmegvoltak igaz nemmondták ki
egymásnak söt még magujnak sem de a
béke közel járt hozzájuk.
Beszélgettek legalább fél
orát még akkor is amikor már mindenki
elaludt körülöttük
kivéve Kagomét mert ö mindig nem
került vissza.
-Kezdek aggodni Kagoméért. mondta Sessy
-Utánna megyek megnézem hol lehet.
-Nekem itt valami nagyon nem tetszik. mondta Inu
-Miaz?
-Valami furcsa szag... ismerös... de nemtudom... Uram isten ez
Naraku szaga. mondta Inuyasah kikerekedett szemekkel
-Micsoda ez nem.... Kagome... sutogta magaelé Sesshoumaru
és futásnak eredt
-Várj énis megyek. mondta a
félvér és bátya
után eredt. Követték Kagome
illatát és egy tisztáson
kötöttek ki ott elvesztették a nyomokat.
-Nem érzek semmit. mondta idegesen a szellem
-Nyugodj meg. mondta a hanoyou
-Mi az hogy... várj ez Naraku szaga. Elrabolta
Kagomét. Követnünk kell. mondta egyre
kétségbe esetebben
-Várj szolnunk kell a többieknek. mondta Inu
és karon ragadta a bátyát
Mikor visszaértek rögtön
elmagyarázták a hejzetett a töbieknek
és együtt indultak vissza a tissztásig
Kikyou Inu hátán Kirara pedig Sangot
és Mirokut vitte. Sesshoumaru pedig egyedül
száguldott elöl Inunak is nehezen tudta
utolérni. Utánna követni
kezdték a szagokat fél ora mulva a hegyek
mögött találták magukat ahova
eleve menni akartak. Egy romos kastély
élöt áltak meg.
-Ide hozták volna Kagomét?
értetlenkedet Sango
-Gonosz eröket érzek. aggodalmasokodott Miroku
-Várj Sesshoumaru ne érj hozzá. mondta
Kikyou mikor a szellem a kapuhoz ért
-Mért?
-Védöburok. felelte Inu. Sango felkapott egy
követ és a kapuhoz dobta de az a kapuhoz sem
ért és porrá válva
szált szét
-Akkor most mégis merre? kérdezte
tanácstalanul Sesshoumaru
-Én megprobálom hatástalanitani a
védöpajzsott. mondta Miroku és
pergamenekett vett elö amin
külömbözö szimbolumok voltak
és a kapura tette. -Most! kiáltotta a szerzetes
és föltárult a kapu a többiek
pedig besiettek rajta
Kagome eközben magához tért. De
nemtüdott mozdulni se mert egy köoszlophoz volt
láncolva. Hova kerültem vajon holehetnek a
többiek? Mitakarnak töllem? kérdezte
magában némán és
erölködni kezdett hátha kijut valahogy a
láncok szoritása alol.
-Ugylátom végre magadhoz
tértél. kezte ugyanaz a gunyos hang mint aki
elrabolta
-Mitakarsz töllem? kérdezte Kagome remegve
-Hogy mit? A véredett és a barátaid
vérét akik azthiszik megmenthetnek. nevetett fel
a nö és elölépet a Kagome
elötti oszlop mögül. Hosszu fekete haja
majdnem a bokájáig ért és a
feje tetejéröl két
denevérfül nött ki nagy szemi voltak. Lila
kimonot viselt a kezében pedig egy ezüst
szinü gömbött tartott a homlokán
pedig egy pánt volt amin egy vörös
kö villogott.
-Ki vagy te? És ha megakarsz ölni akkor eddig
mért nem teted?! sipitozott Kagome
dühösen.
-Minaryko vagyok aki látja a jövöt.
És ha megöltelek volna nem
látják a többiek és akkor hol
marad az élvezet?!
-Azthiszem engem már nemkell bemutatni. szolt egy
ismerös nyájas hang és Naraku is
elöbujt egy oszlop mögül
-Naraku.... mondta undorodva Kagome
-Pontosan és most megbosszulom amit velem tettetek.
Elloptátok töllem a hatalmamat. mondta gunyos
nevetéssel a képén -Megfizettek
mindenért.
-Én ezt kétlem. szolt valahonnan Inuyasha hangja.
-Ugylátom te nagyon nemférsz a
börödben Naraku. Ha aztakarod nem végzek
mégegyszer félmunkát.
Megöllek Naraku. vicsorogta Inuyasha
-Á... josnö ahogy megmondtad. Itt a
felmentösereg a nyomorult halandokkal és a
két polyáca. nézet Naraku a
két testvérre
-Kagome ugye jolvagy? vette semmibe Sesshoumaru Narakut és
Minarykot. Átölelte a lányt Kagome
viszont alig tudott mozogni a láncok miatt.
-Pont ahogy lenniek kellet. mondta selytelmesen Minaryko és
a gömb a kezében fényleni kezdett
és egy fénycsova vágodott ki a szellem
felé de Kagome ellökte magátol
Sesshoumarut igy öt találta el a csapás.
-Na jo elég legyen ebböl! kiabálta Inu
és nekitámmadt Narakunak Kikyouval a
hátán. Miroku és Sango pedig
Minarykoval probált elbánni
-Kagome ezt mért tetted? kérdezte aggodva a
szellem és megölelte a lányt akinek a
hasán egy seb tátongott
-Sze... szeretlek.. mondta elhallo hangon és kilehelte a
lelkét
-A gömb soha nemtéved. Elpusztult a fatyad
és a mocskos halando is... Jaj mennyire sajnálom.
nevetett Minaryko de szavai süket fülekre
találtak.
-Te áljcsak meg! kiabálta Sango és
eldobta a csontbumerángott
-Kagome nemhagyhatsz igy itt. mondta a szellem és elszagatta
a láncokat malyd a tensaigáért nyult.
Mikor meglátta a küldtteket megölte azokat
de valami mégsem stimmelt Kagome hasán a seb
nemgyogyult be.
-Most elástad magad. nevetet Minaryko
Kagome kinyitotta a szemeit ami vörösen csillogott,
nevetni kezdett és hosszu agyarai kivillantak. Hoszu
vérszinü körmei nöttek
és az arcán méregcsikok lettek.
-Kagome... mitörténik vele? kérdezte
kétségbeseve a szellem
-Vigyáz Minaryko varázslata alat áll!
kiáltotta Miroku de Sesshoumaru rá se hederitett.
Megölelte a lányt evvel lefogta a karjait de az
kapálozni kezdett. Sesshoumar erössen
ölelte a lányt.
-Naraku most végzek veled egyszer és mindenkorra.
kiabálta dühösen Inuyasha. Naraku mozdulni
sem tudott mert Kikyou nyilai a földnek szegezték.
-Nem értitek te nemölhetsz meg engem!
kiabálta magábolkikelve Naraku
-Tévedsz! Naraku véged!!!! malyd
magaelé tartotta a Tessaigát mikor megjelent a
szélborda belehasitott. A hatalmas pusztitás
ledöntötte a kastély eggyik
oldalát Naraku hején pedig csak 3
nyilvesszö maradt némi ruhacafattal alatta
és a kard retentö erejének jelei.
-Ennek vége. jelentette ki Inu
-Mennyi szenvedést okozott nekünk.
nézett a hejre Kikyou
-Én mondtam hogy megfizet azért mert ellened
uszitott. Annyi minden történt azota de egyetlen
egytlen egyszer nemkértem tölled
bocsánatott. Lehetett volna annyi eszem hogy
látom hogy mitörténik
körülöttem. Miattam haltál meg.
mondta Inuyasha elkenödve -Bocsáls meg
-Inuyasha én nem haragszom rád és nem
is fogok. Vissza kaptam az életem hálla az
égkönek és neked. Akkor amikor ez a
tragédia történt... nem volt
hibás egyikünk sem. Naraku tehetett
mindenröl de most megfizettet érte és
minden másért is.
-Kikyou... Szeretlek. mondta és megcsokolta a
lányt
-Gyere segitsünk a többieknek...
-Miroku vigyázz! kiáltotta Sango mert a
bumerángott Minorykounak dobta de az kitért a
támadáss ellöl igy a bumeráng
egyenesen a fiu felé igyekezet. Nehezen de sikerült
kitérnie elölle.
-Látom Narakuval végeztetek de velem nemfogtotk
látom a jövöt és
irányitom azt... kiabálta és egy
csapást küldött Sango felé
-Kagome necsináld ezt, térj magadhoz! mondta
szinte könyörögte és
magához huzta a lányt. Kagome elsönek
hadakozott utánna gunyosan mosolyogni kezdett és
engedett a szellem ölelésének mikor a
szoritás lejjeb engedett Kagome a szellem
hátára tette az egyik kezét
másikat pedig a vállára.
-Kagome... sutogta Sesshoumaru mert azthitte hogy Kagome
végre magához tért. Kagome
ismét nevetni kezett és az egyik keze a
hátába mélyett a másik
kezén a karmokkal elvágta a szellem
ütöereit.
-Miért? kiabálta a szellem
kétségbe esve és térdre
rogyott
-Álj csak meg!!! mondta Inuyasha és
leütötte Kagomét. -Sajnálom de
most jobb ha inkább az arcodat sajnálod mint a
gyermeked apját. mondta és az
eszméletlen lányt Kikyou elé rakta.
-Vigyáz rá. Te jolvagy báttyo?
-Megmaradok. mondta fálydalmas hangon de a
kezében lévö tensaiga hamarosan elkezte
begyogyitani a sebeit. -De vele mivan? kérdezte idegesen
-Minaryko a jövöt akarja irányitani
ezért tartja Kagome tudatátt most
börtömbe. Ameddig él a josnö
Kagome elmélye nemlessz szabad.
-A gömb ha a gömb megsemmisül ö is.
mondta Kikyou
-Akkor ép ideje hogy végezzek evvel a
boszorkával. mondta és a josnönek
támadt Inu pedig utánna indult
-Véged! mondta Sesshoumaru és egy kisseb
csapást küldött a josnö
felé hogy Sango és a szerzetes ne
sérüljenek meg.
-Látod mennyire gyengültél
két ilyen szánalmas halando miatt nem teljes
erödböl támadsz. Tudod mit jelent ez? A
halálod. nevetett a josnö
-Te ezt csak hiszed... mondta Sesshoumaru és egy ovatlan
pillanatba levágta a josnö kezeitt. A kezek a porba
hultak a gömb pedig Sessy lába elé
-Látod te se tudsz mindent a
jövöröl.. nemhogy azt
irányitani... mondta és a gömbre
taposot. -Ezt Kagoméért kapod! mondta
és a gyöngyre nyomta a lábát
amin repedések jelentek meg. -Ezt azért mert
annak az átkozott Narakunak segitettél! Ezt pdig
azért mert a gyermekemet is megölted!
üvöltötte a szellem egyre
dühösebben Minoryko már a
földön fetrenget szemei rengeteg
szenvedést tükröztek de ez mongyuk nem
hatotta meg Sesshozmarut söt méginkább
dühitette. -Ezt azért mert bántottad a
barátaimat!!! Szayoanara!!! mondta és minden
erejével a gömbre taposott ami
széroppant. Hatalmas ezüstös
fény árasztott el minent és Minoryko
utolso eltorzult sikolyával a fény is
eltünt.
-Ezt megcsináltad. mondta elismeröen Inu
-Kagome... mondta Sesshoumaru és kedvesére
pillantott, aki ismét halott volt. A kezét a
Tensaigára tette. Miesz ha nemfog sikerülni? Ha
nemlátom viszont soha? gondolta de már a kard a
kezében volt. Köny gyült össze a
szemeiben és a kardot magaelé tartotta. Tensaiga
kérlek téged segits... Ebben a pillanatban
meglátta az alvilág küldötteit
és meglenditette a kardott.
-Nem halhatsz meg! mondta és megölte a
küldötteket.
Térdre ereszkedett és várta mikor
ébred fel a lány.
-Sesshoumaru. szolt Kagome gyengén
-Kagome.. mondta és magához ölelte a
lányt
-Neharagudj... nemtudom mitörtént velem...
megakartalak ölni... ne neharagudj. zokogta Kagome
-Semmi baj. Töllem nemszabadulsz meg olyan könnyen!
nyugtatta Sesshomaru és lágyan ölelte a
lány derekát
-Menjünk innen. mondta undorodva Sango kisidö
után.
Epilogus
Jopár nap beletellet még visszaértek
Kayde anyo falujába de ot elmesélték
hogy Naraku soha nemfog ártani senkinek. Kiderült
azis hogy Kagome gyermeke teljesen jolvan és hogy az apuka
nemcsak egy gyermeknek örülhet.
-Kagome aztmondtad két gyerekem lesz?! kiabálta
önfeledte a szellem
-Dupla öröm! vigyorgott Inuyasha
-Nem bánom! mondta és boldogan huzta
magamellé Kagomét
-Inuyasha és te mitszolsz hozzá? nevetett Kikyou
Már mindenki tudta hogy aznap mikor Kagome sirt mitmondott
neki este Sesshoumaru. A lány nembirt magával
és elmesélte Sangonak és Kikyounak
hát persze ök meg tovább
adták. Már csak arra vártak mikor
békülnek ki igazán.
-Mégis miröl beszéltek? fakadt ki
mérgesen Inu
-Szerintem azt malyd elmondja a bátyád. mondta
Sango
-Mit kell elmondanom mégis miröl
beszéltek...? gyanakodva nézett Sessy Kagome
nevetö arcába
-Meséld el neki azt amit nekem mondtál aznap este
amikor sirtam. mondta vigyorogva és mindanyian bementek a
kunyhoba
-Te tudod mitakarnak? kérdezte Inu
-Azthiszem igen. mondta és megcsoválta a
fejét
-És
-Egyszerü nemakarják hogy veszekedjünk.
magyarázta Sesshoumaru magában vigyorogva
-És?! szolalt Inuyasah tanácstalanul
-Szerintem menni fog. nevette elmagát a szellem
-Akkor jo. nyujtott kezet a Inuyasha a bátyának
-Szent a béke? viszonozta a
kéznyujtást Sessy
-Szent a béke. mondta és elsönek
megszoritotta a bátya ujjait malyd
átölelte a vállát.
-Egyébként tudom mitmondtál aznap
este. vigyorogta a félszellem
-Micsoda?! csatant fel a szellem
Inuyasha csak vigyorgott malyd szaladni kezdett.
-Álj meg! Mitkébzelsz te magadrol? Kihalgatsz
és most meg a pofámba mondod hogy tutsz mindent!!
Alj meg most mert ha utolérlek méalaposabban
elátom a bajodat! kiabálta és a
testvére után eredt
Kagoméék a kunyhoban fetrengtek a
nevetéstöl mert az ablak alat mindent
láttak és hallotak.
-Ezek soha nem nönek föl még én
vagyok a gyerek. mondta nevettve Shippou
-Végre kibékültek. mondta Kikyou
és Kagome vállára tette a
kezét.
Fin!!!
| |