16.rész:
Esküvő és egy elfeledett testvér

Gyorsan eltelt a másfél hét, s ez idő alatt Kikyou remekül érezte magát Inuyashával ellentétben, akit még mindig feszélyezett az esküvő közeledte. Mivel a falusiak és nyugat ura már mindent elrendezett így a halott miko nyugodtan készülődhetett húga kunyhójában. A miko egy egyszerű fehér kimonót vett fel, amin apró cseresznye fa virág szirmok díszelegtek halvány ezüst szálból. Közben Inuyasha egy közeli kunyhóban szintén készülődni kezdett bár egy kicsit kevesebb lelkesedéssel mint szerelme. A hanyou egy fekete kimonót vett fel hozzá illő páncéllal és az oldalára tűzött Tessaigával. A szabadból kellemesen lágy zene hallatszott ami a szertartás kezdetét jelentette. Inuyasha kisétált a kunyhóból és nyugodt léptekkel közeledett a kis oltár felé, amit csak erre az alkalomra emeltek a falusiak. A hanyou mikor oda ért várakozva fordult a tömeg felé, s kíváncsian fürkészte a tömeget kedvese után. Újra felcsendült a kellemes zene, majd a vendégek által hagyott ösvényen megjelent Kikyou amint felé lépdel Takumi karján. Kelet ura még korábban felajánlotta a mikonak, hogy az oltárhoz vezeti mintha csak a lánya lenne. Kikyou mosolyogva fogadta el a megtiszteltetést, hogy egy erős és nagy hatalmú férfi kísérje szerelméhez ezen a jeles napon. Lassan lépkedtek az oltár felé, miközben a vendégek és barátai mosolyogva figyelték a közeledő menyasszonyt. A miko arca enyhén kipirult s szemei mosolyogva hirdették boldogságát, miközben arcán egy halvány és állandó mosoly látszott. Inuyasha egyre izgatottabban figyelte közeledő kedvesét, s két-három lépést tett a lány felé. Takumi mosolyogva átadta az ifjú ara karját az oltárnál várakozó hanyounak, majd hamarosan kezdetét vette a szertartás. Hosszú és megható beszéd következett az ifjú pár éltetésére, majd ezt követte az eskü. Először Inuyasha mondta a pap után a házassági fogadalmat majd Kikyou következett, s végül egy-egy gyűrűt húztak egymás ujjára. Amint véget ért a szertartás kezdetét vette a lakoma, ahol néhány falusi végeláthatatlan sorba hordta a vendégek és az ifjú pár asztalához a tempurát, a rizsgolyókat, kuri siojakit, csirkét, szasimit, vörös rizst naszuval, nisogát és narazukit. Az asztalokon volt még szaké valamint a falusiak által termesztett gyümölcsök. Az esküvői lakoma egészen másnap reggelig tartott, de az ifjú pár már éjfél körül kereket oldott. A vendégek többsége remekül érezte magát, de voltak olyanok is akik a szertartás után hazamentek pihenni. A csapatból Sango hamar elment hogy kicsit egyedül legyen, mivel barátja esküvője fájó emlékeket ébresztett benne. A tayia eltűnését nem igen vették észre kivéve Shunt, aki néhány perccel később követte a szellemirtót. Nimiko mosolyogva figyelte amint apja szinte észrevétlenül elsétál a vacsoráról igaz vitt magával némi élelmet, s perceken belül megtalálta a magába roskadt Sangot. Óvatosan leült a lány mellé aki ráemelte könnyes szemeit, majd hozzábújt a mellé ülő árnyharcoshoz, aki kissé ügyetlenül simogatta a lány hátát. A szellemirtó lassan megnyugodott, s már csak néha szipogott egy-egy kicsit, majd ismét felemelte könnyektől csillogó szemeit. Shun nehezen tudott ellenállni a lánynak, ezért egy ideig csak nézte könnyes mély barna szemeit, majd lassan a lány arcához hajolt s óvatosan összeérintette ajkát a lányéval. Sango szemei hirtelen kitágultak meglepetésében, majd átadta magát az árnyharcos csókjának, s minden visszafojtott szeretetét beleadta a csókba. Annyira elmerültek egymás élvezetében, hogy nem vették észre a feléjük közeledő Takedát, aki követte unokatestvére halk rekedtes hangját, miközben ő Sango fülébe suttogott egy-egy csók után. Ahogy a közelükbe ért észrevette mire készülnek s hirtelen egy 180 fokos fordulatot tett, mire majdnem szívrohamot kapott. Reina meglepetten nézett rémült fiára s már indult volna Sangoék felé, ha Takeda karon nem ragadja és az ellenkező irányba nem kezdte húzni. Közben Shun óvatosan végig fektette Sangot az esti harmattól nedves füvön miközben újra és újra megcsókolta a lányt, közben kezei óvatos felfedező útra indultak a lány testén. A szellemirtó enyhén megremegett a simogató kezek alatt, s bátortalanul viszonozni kezdte a fiú gyengédségét. Lassan lekerült róluk a felső, s Shun szemei a vágytól mély zölden csillogtak miközben végig nézett félmeztelen kedvesén. A fiú kezeit félve érintette a lágy halmokhoz s szemei még sötétebb zöldre váltottak, majd óvatosan masszírozni és simogatni kezdte az egyre feszesebb domborulatokat. A szellemirtó lány háta enyhén ívbe hajlott, s egyre szaggatottabban vette a levegőt, miközben partnere kezeit felváltotta az ajkaival és lágyan szopogatni s szívogatni kezdte a keményre duzzadt bimbókat. Az árnyharcos szája egyre lejjebb vándorolt, s lassan lefejtette róla a kimonó még meglévő darabjait is majd szája lassan levándorolt a lány rejtett zugára, s nyelvével kezdte izgatni az egyébként is vágytól fűtött lányt. Sango lélegzete elakadt majd egy halk sikollyal kiszakad belőle a visszatartott levegő, s kezei mohón kezdtek kutatni a fiú kimonó alsójának kioldója után. A fiú érezte a sürgető kezeket a hátán és vállán, mire felemelte fejét s homályos zöld szemekkel nézett a tayia vágytól fátyolos tekintetébe. Shun kérdőn nézett Sango szemeibe, aki némán bólintott mire a fiú megszabadult maradék ruha darabjaitól, s ismét megcsókolta a szellemirtót miközben kezével lágyan simogatta a lány testét. Még percekig kényeztették egymást mielőtt a fiú vigyázva a lányba hatolt volna. A lány egy pillanatra megmerevedett és mély barna tekintete fájdalommal telt meg amint a felette lévő fiú óvatosan mozogni kezdett benne. A kezdeti fájdalom helyét lassan átvette a vágy és a szenvedély, ami egyre magasabbra csapott testükben. Egy ütemre mozogtak s hamis ígéreteket suttogtak egymás fülébe a szenvedély hullámai közt, miközben egyre közeledtek a beteljesülés felé. Shun néhány erőteljes lökés után a lányba élvezett aki néhány pillanattal később követte a fiút a mennyek kapujába, majd mindketten visszazuhantak a földre s szaggatott lélegzetüket próbálták csillapítani egymás ölelő karjaiban. Légzésük nagyon lassan kezdett visszaállni a normális ritmusra, de testük még mindig egybe forrt s úgy néztek egymás szemeibe. A fiú lassan kicsúszott a lányból s féloldalast felkönyökölt, miközben egyik szárnyával betakarta magukat és kezével lágyan simogatta az izzadságtól fénylő női testet. Sango még mindig fátyolos tekintettel nézett a fiú méreg zöld szemeibe s egy apró csókot lehelt annak ajkára majd alig észrevehetően megremegett a simogató kéz és a hajnali hűvösség miatt. Shun egy halvány mosollyal nyugtázta a tayia reagálását, de nem akarta túlzottan megterhelni a lány szervezetét ezért csak egy forró csókot váltott vele majd lassan felvette kimonó alsóját, míg a lányt a felsőjébe bugyolálta. Az árnyharcos egy fához döntötte a hátát és az ölébe vette a már majdnem alvó szellemirtót s szárnyaival lassan betakarta magukat, majd követte a lányt az álmok útjára. Hosszú órák teltek el azóta hogy Takeda meglátta unokafivérét amint épp a szellemirtóval csókolózik és véletlenül belebotlott anyjába, aki azóta sem hagyta békén a fiút.

-Takeda miért nem engedsz ki?-kérdezte dühösen Reina
-Anya kérlek maradj itt.-mondta könyörögve Takeda
-Mond már el mi a bajod fiam? Miért nem mehetek ki és kereshetem meg azt a semmirekellő Shunt?-kéredezte egyre ingerültebben a nő
-Shun most épp oda van valahol és nem tudom hol s mikor jön vissza.-motyogta zavartan a fiú

Reina nem vette figyelembe fia kétségbe esett próbálkozását, hogy visszatartsa kimenni készülő anyját. Végül a fiú segítségére sietett Kasuga és nyugodtan beszélgetni kezdett nővérével jövetele céljáról. Eközben Shun és Sango még mindig az igazak álmát aludták mikor a közvetlen közelükből pata dobogást és hangos nyerítést hallottak. Shun álmosan nyitotta ki zöld szemeit és a közeledő lovas felé fordította a fejét, mire minden álmosság kiment szemeiből a ló és lovasa láttán. A ló egy nagy darab fekete csődör volt a patáinál légiesen fehér szőrrel, ami a sörényét és farkát is alkotta s szemei is túl világi fénnyel világítottak. Maga a lovas is robusztus látványt nyújtott hosszú fekete hajával nagy fekete szárnyaival és a ló farára omló hosszú fekete köpenyével, valamint a mellette ügető nagy fekete színű mellkasánál krém fehér és vörös szemű farkassal. Ahogy a pár közelébe ért és közvetlenül előttük lefékezte lovát láthatóvá vált hideg kék szeme, amint az előtte ülőket figyelte, majd mély bariton hangján megszólalt.

-Nem hittem volna, hogy így kell viszont lássalak Shun.-mondta enyhén rekedt hangján
-Mit keresel itt Sakio?-kérdezte hidegen Shun
-Hát így kell üdvözölnöd rég látott bátyád?-kérdezte a lovas miközben leszállt lováról
-Mit vársz tőlem Sakio? Évekre eltűntél és akkor elvárod hogy repessek az örömtől mikor újra felbukkansz?-kérdezte feszülten Shun még mindig Sangot ölelve
-Talán azt elvárhatom az öcsémtől, hogy értesítsen néhány dologról ami vele történik.-válaszolta nyugodtan Sakio
-Ugyanezt én is elmondhatnám rólad bátyám. Arra nem voltál képes hogy egy átkozott levelet hagy mikor elmentél.-felelte dühösen a fiú, miközben óvatosan lefektette az ölében alvó lányt majd felállt
-Hm, úgy látom Reina nem változott semmit anyánk halála óta. Azt se akarta elmondani neked, nehogy befolyásolja a kiképzésedet.-mondta elgondolkodva a férfi, s közben kék szemeit öccsére függesztette

Shun némán állta bátyja tekintetét, s nehezen akarta elhinni hogy fivére képes volt búcsú nélkül kilépni az életéből. Szemei dühösen felizzottak, ahogy eszébe jutott mikor gyerekként egyedül maradt. Még mindig nem tudta elfogadni hogy annak idején bátyja minden szó nélkül magára hagyta s így kénytelen volt nagynénéékhez költözni, aki mindig valamiféle koloncnak tekintette őt. Sakio távozásakor még csak kilenc éves volt s bátyja távozásával elvesztette egyedüli támaszát. Az idősebb fivér tisztába volt öccse keserűségével, de amikor ott hagyta őt nem volt más választása. Megenyhült tekintettel nézett testvére kavargó zöld szemeiben, miközben a felébredő Sango riadtan bújt öccse karjaiba. A szellemirtó riadtan, de egyben kíváncsian is nézett a velük szemben álló férfira, mire az halványan elmosolyodott. A férfi már épp meg akart szólalni, mikor a mellette lévő farkas hangosan morogni kezdett s néhány perc múlva több személy alakja kezdett kirajzolódni amint feléjük közeledett. Sakio tekintetét visszafordította öccse és a szellemirtó felé, majd jobban megnézte a testvére mellett álló lányt akin csak egy fekete comb középig érő felső volt, majd halkan megszólalt.

-Jobb lenne ha felöltöznétek öcsi, míg Reina ide nem ér.-mondta higgadtan Sakio
-Reina is itt van? Akkor nekem végem.-mondta lemondóan Shun
-Ugyan öcsi egyszer igazán a sarkadra állhatnál már.-felelte kíméletlenül az idősebb fivér
-Ne aggódj már így is eléggé dühös rám, hogy nem vagyok hajlandó elvenni egy elkényeztetett kis fruskát, aki ráadásul bármire képes lenne hogy megkapja amit akar.-mondta hidegen a zöld szemű fiú
-Csak nem nősülésre adtad a fejed öcsi?-kérdezte gúnyosan a kék szemű férfi, miközben a mellette lévő farkast simogatta
-Talán igen, de akkor sem Kumikot fogom elvenni. És te miért is jöttél vissza bátyám?-kérdezett vissza Shun
-Néhány dolgot tisztáznom kell a mi szeretett Reinánkkal.-válaszolta gúnyosan megnyomva utolsó szavait Sakio
-Nem értelek bátyám. Mit akarsz tisztázni Reinával?-kérdezte kíváncsian Shun
-Hamarosan megtudod öcsém, de nem hiszem hogy túl boldog leszel a hírek hallatán.-felelte komoran az idősebb fivér

Shun csak enyhén bólintott majd Sangoval együtt öltözködni kezdtek, de a többiek már túl közel voltak hozzájuk így csak a tayia tudott rendesen felöltözni míg Shun félmeztelenül fordult az érkezők felé. Takeda amint odaértek bocsánat kérő pillantásokat vetett unokatestvérére, aki egy fejbólintással viszonozta a másik tekintetét. Reina szigorú szemekkel nézett a félmeztelen Shunra és a mellette enyhén kócosan és kipirultan álló szellemirtóra, majd tekintetét a neki háttal álló férfira emelte. Saiko ebben a pillanatban fordult meg, s hideg kék tekintete találkozott nagynénje sötét tekintetével.

-Rég láttalak Reina. Még mindig mások életét keseríted meg?-kérdezte gúnyosan Sakio
-Lám-lám Sakio semmit nem változtál, mióta olyan gyorsan távoztál tőlünk.-felelte hasonló hangnemben a nő
-Igazán? Nem akarod véletlenül elmondani a többieknek, hogy miért is kellett olyan gyorsan távoznom?-kérdezte hidegen a kék szemű férfi
-Nem tudom miről beszélsz Sakio.-mondta vontatottan Reina
-Ó igazán, nénikém?-kérdezte gúnyosan-Hát had frissítsem fel az emlékezeted kicsit. Emlékszel anyámra akit tönkre tettél? Vagy mondjuk apámra aki nem tudta elviselni anyám halálát? Vagy mondjuk az öcséimre akiket szétválasztottál?-kérdezte visszafojtott dühvel Sakio
-Tessék?-kérdezte sápadtan Shun
-Jól hallottad öcsém a te drága Reina nénikéd tönkre tette a családunkat, s végül a sajátjának nyilvánította az iker testvéred. Egyáltalán nem találtad furcsának hogy neked és Takedának egy napon van a születés napotok?-kérdezte öccsét anélkül hogy megfordult volna
-Én nem …-suttogta elhaló hangon a fiatalabb fiú
-Gondoltam hogy ezzel nem dicsekedik. Tényleg Reina vajon azt is elhallgattad az öcsémék elől hogy ki is a valódi örököse az árnyharcosok trónjának?-kérdezte Sakio, de választ nem várt-Gondoltam, ha nem tévedek nem te vagy az hanem a két öcsém és Kasuga lánya. Á szóval ezt is elhallgattad előlük?-kérdezte mézédes, de maróan gúnyos hangon

Reina döbbenetében szóhoz se jutott, de tagadni sem tagadta azt amivel Sakio vádolta. Sőt magában igazat adott neki, mivel a fivéreket tényleg elszakította egymástól, de unokahúgát mindenképpen az árnyharcosok trónjára akarta ültetni. Sakio továbbra is dühös szemekkel nézett Reinára, majd hideg kék szemeit körbe hordozta az ott állókon s mikor meglátta Kasugát meleg mosoly terült szét arcán, majd a nőhöz sétált és szorosan átölelte.

-Rég láttalak Kasuga néni.-mondta meleg hangon, miközben egy puszit nyomot a nő arcára
-Sakio már azt hittem meghaltál, hogy nem jelentkeztél.-válaszolta könnyezve a nő
-Ugyan nénikém nem történt semmi bajom csak kicsit el kellett tűnöm a nyilvánosság elől.-mondta, majd a nő mellett álló youkaihoz fordult-Örülök hogy megismerhetem kelet urát már nagyon sokat hallottam magáról Kasugától.
-Köszönöm. Nem gondoltam volna hogy a lányomnak ennyi rokona van.-mondta kelet ura
-Ugyan. Hisz a lánya az egyik vezetőnk, akinek már rég el kellett volna foglalnia az őt megillető helyet.-felelte egy szúrós tekintettet vetve Reinára Sakio

Reina egy szót nem szólva sarkon fordult majd lassan eltűnt egy fekete fénygömbben, mire Sakio egy fáradt sóhajjal válaszolt s bocsánat kérőn nézett a társaságra majd tekintetét öccsére fordította. Amint meglátta Shun sápadt arcát s fénytelenül csillogó zöld szemeit hirtelen elfogta a bűntudat, amiért ilyen kíméletlenül szembesítette testvérét az igazsággal. Az öccse mellet álló szellemirtó sem festett jobban mint testvére, bár a lány igyekezett megnyugtatni döbbent öccsét mikor egy fiatal lány is odaszaladt hozzájuk és szorosan testvéréhez valamint a mellette álló tayiához bújt. Érdeklődve figyelte a jelenetet amint Shun tekintete egy kis élettel telik meg ahogy lepillant az őt ölelő lányra, majd a mellette álló Sangóra emelte fájdalomtól csillogó zöld szemeit. Nehezen akarta elhinni hogy eddigi élete egy szempillantás alatt romokba hullt, s akit eddig unokatestvérének hitt az az ikertestvére volt. Ráadásul még a halottnak hitt bátyja is feltámadt hamvaiból és most itt állt előtte komor tekintettel. Hirtelen szédülni kezdett s le kellett ülnie annak a fának a tövébe aminek még az éjszaka támasztotta neki a hátát. Látta amint Sakio, Kagome és Kasuga tesznek felé néhány lépést, miközben tekintetükből aggodalom sugárzik.

Folytatás következik....