|
A múlt tikai
Liriel 2007.07.10. 12:30
18.rész:
Testvér harc és az igazság
újabb darabja
Naraku halálát gyorsan elfelejtették
mivel Shun pillanatok alatt bátyja előtt termet
és teljes erejéből behúzott egyet
neki. Sakio arca megrándult a rámért
erős ütéstől s néhány
lépést hátra tántorodott,
de nem hibáztatta öccsét a tette miatt.
A zöld szemű fiú ismét bátyja
felé lépett mikor a fiú mellett
lévő farkas közéjük
állt s gazdáját védve
elvicsorodott, de Sakio megállította
és a messzebb várakozó
lóhoz küldte a farkast. Shun tekintete
összeszűkült s zöld szemei egyre
sötétebb színben pompáztak,
miközben démoni energiája
körülötte örvénylett.
Kagome ijedten nézte az eseményeket Sesshoumaru
mellől s egyre jobban elhatalmasodott rajta a rossz
érzés mi szerint az egyik fiú
valószínűleg meg fog halni, amit
egyáltalán nem akart. Zöld szemei
kikerekedtek ijedtségében ahogy figyelte a
fiúk körül örvénylő
démoni aurák eltérő
színét. Sakio még mindig nyugodt
és higgadt volt, s csak azért engedte
látni kék auráját hogy
bizonyítson öccsének s a youkai miko
még ilyen messziről is érezte az idősebb
fiú nyugodt auráját. Ezzel
ellentétben Shun zöld
aurájának színe egyre
sötétebbre váltott s aki nem
látta volna a kezdeti zöld színt az
megesküdött volna rá hogy a fiú
körül fekete aura örvénylik.
Még mielőtt bárki beleavatkozhatott volna a
két fél összecsapott, s a
társaság csak egy hangos csattanást
hallott a felszálló porfelhőből. Takeda
már készült
közéjük ugrani hogy
megállítsa őket, de helyette őt
állították meg mire
kétségbe esve nézett kelet
urára, aki csak megrázta a fejét. A
fivérek teljes erejüket beleadták az
egymás elleni harcba, s már mindketten
több sebből véreztek de még mindig nem
akarták abbahagyni a csatát. Takeda
félve ment Kagoméhez, s a lány
szemében is látta a rettegést amit ő
maga érzett.
-Nem tudnád megállítani
őket?-kérdezte érdes hangon a fiú
-Nem tudom. Talán igen, de nem vagyok benne biztos.-felelte
a lány
-Nem akarom hogy bármelyikük is meghaljon.-kezdte
suttogva-Mindig is reménykedtem benne hogy Shun a
testvérem és nem csak az unoka
testvérem. Mindig is közelebb éreztem
magam hozzá mint Miyahoz, s most hogy kiderült hogy
testvérek vagyunk nem akarom elveszteni.-fejezte be
szomorúan
-Ne aggódj valahogy majd csak
megállítjuk őket.-mondta
bíztatóan Kagome
-Mégis hogy? Mindketten erősek, s csak a csoda
segíthet.-válaszolta szkeptikusan Takeda
-Megoldom. Sesshoumaru nem baj ha magadra hagylak egy
kicsit?-kérdezte a lány
-Menj csak.-jött a nyugodt válasz a
youkaitól
A miko egy csókot nyomot kedvese ajkaira, majd gyors iramban
a csatázók közzé
állt s kezeiben már ott villogott egy-egy
árny kard, amit a két fiúra szegezett.
Shun teljesen ledermedt a lány
felbukkanásától, s nem volt ezzel
másképp Sakio sem.
-Elég legyen! Nem gondoljátok hogy ezzel
másnak is fájdalmat okoztok nem csak
magatoknak?-kérdezte a lány hideg és
dühös hangon
-Jobb ha nem avatkozol bele húgi.-válaszolta
dühösen Shun
-Igazán?-kérdezte Kagome, miközben
tekintetét a fiú zöld szemébe
fúrta-Én úgy látom, hogy
nincs más választásom ha mindent
megakarunk tudni. Mivel te drága Shun jelenleg nem tudsz
nyugodtan és megfontoltan gondolkodni így
muszáj valakinek közbe lépni.-tette
hozzá a miko, s leeresztette kardjait
-Ch akkor meg jobb lenne ha Sakio kinyögné amit tud
és nem csak ködösen
válaszolgatna.-felelte idegesen a zöld szemű
fiú
-Hát legyen.-sóhajtotta Sakio-Biztos tudni akarod
az igazat öcsém?-kérdezte
-Igen.-felelte nyugodtabban Shun
-Akkor legyen. Mint említettem Reina csak
kihasznált téged és Takedát
is hogy minél nagyobb hatalomra tegyen szert, amit azzal
ért volna el ha valamelyikőtöknek sikerül
visszavinnie Kasugát vagy a
lányát.-kezdte, mire mindenkinek kikerekedett a
szeme döbbenetében-Ha nem figyelmeztetem a
nénikénket, akkor már rég
nem léteznének halandók sőt
még talán a démonoknak is annyi
lenne.-tartott szünetet
-E-ez most ugye csak egy rossz vicc?-kérdezte dermedten Shun
-Egyáltalán nem öcsém.
Azért jöttem el hogy kiderítsem mire is
készül Reina, s mikor a fülembe jutott a
hír hogy azt akarja hogy Kagomét az egyik
védence vegye el még gyerek fejjel igyekeztem
értesíteni róla Kasugát.
Szerencsém volt, mert a nénikénk
hajlandó volt végig hallgatni bár nem
igen hitt nekem míg pár nappal később
valaki be nem tört a keleti palotába.-mondta
és egy pillantást vetett
Kasugára-Mikor megtudtam a hírt igyekeztem
felkeresni őket, de akkorra már Takumi nagy úr
és lánya úton voltak a nyugati
területek felé. El kell ismernem nagyon
jó húzás volt ez a
nénikémtől, mivel mindenki a keleti
palotában kereste a hercegnőt aki időközben
úton volt nyugat biztonsága felé.
Sajnos vagy talán inkább szerencsére
akaratlanul is meghiúsítottad Reina
tervét mikor feltűntél a nyugati palota
udvarán és halálra
rémítetted Kagomét.-tette
hozzá egy elismerő mosoly
kíséretében Sakio
-Uh azt hiszem egy összeesküvésbe
keveredtünk bele.-motyogta halkan Kagome, de nem volt
elég halk
-Így is mondhatjuk. De szerencsétek hogy nem
sikerült Reina terve. Na jó ez minden amit
megtudtam. Most nekem lenne egy kérdésem Takeda.
Ki ez a két ifjú hölgy akik veled
vannak?-kérdezte érdeklődve Sakio, bár
ő már tudta hogy kik
-Manamira és Mikotora gondolsz?-kérdezte a
fiú, mire egy bólintás volt a
válsz-Körülbelül
másfél éve találkoztunk,
amikor egy démon rájuk támadt
és a szemük láttára
mészárolta le a szüleiket s
azóta együtt utazunk.-tette hozzá
nyugodtan
-Igazán? Nem tudod véletlenül kik voltak
a szüleik?-kérdezte Sakio
-Nem.-felelte Takeda
-Értem, de gondolkodtál már azon hogy
miért támadták meg
őket?-kérdezte ismét a kék szemű
férfi
-Igen, de nem tudtam rájönni az
indítékra hisz a lányoknak semmi
köze hozzánk
démonokhoz.-sóhajtotta letörten Takeda
-Ebben tévedsz nagyon is sok közük van a
démonokhoz, bár nem teljesen azok.-kezdte
nyugodtan Sakio-Ők két világ úrnői
lesznek, de csak akkor ha hatalmuk kiteljesedik.-tette hozzá
-Most csak viccelsz ugye?-kérdezte reménykedve
Takeda
-Egyáltalán nincs vicces kedvem. Ha
jól emlékszem akkor Manami és Mikoto a
világot fogják uralni és
elhozzák a várva várt
egyensúlyt.-felelte elgondolkodva a kék szemű
férfi
A társaság döbbenten nézett
hol Sakiora hol pedig Takeda védenceire, de még
így is nehezen akarták elhinni amit az
árnyharcos mondott. A hirtelen beálló
csendet senki nem törte meg, s a némaság
kezdett rájuk telepedni. Senkinek nem volt kedve
megszólalni még Shunnak sem, akinek pedig
még nagyon sok kérdése lett volna
bátyjához, de az előbbi hírek őt is
sokkolták. Nem volt elég hogy
„szeretett” Reina nénikéje
jól átverte még rátett egy
lapáttal az is hogy Takeda védencei egyszer a
világot fogják uralni. A döbbent csend
lassan kezdett kínossá válni, amint a
félénken Shun felé araszoló
Nimiko tört csak meg mozgásával.
-Apa, mi a baj?-kérdezte félénken
apját
-Semmi kicsim.-sóhajtotta, majd magához
ölelte a lányt
-Hm nem is mondtad hogy apa vagy öcsém.-mondta
meglepetten Sakio
-Ha néha felém néztél volna
akkor tudnál róla, de hogy megnyugtassalak
én is csak nem rég tudtam meg
Takedától.-felelte enyhe keserűséggel
a hangjában
-Ha feléd néztem volna már
egyikőtök sem élne ebben biztos
lehetsz.-válaszolta
kíméletlenül Sakio
-Mégis miért? Talán
végeztél volna
velünk?-kérdezte gúnyosan Shun
-Én? Ugyan azért ennyire nem vagyok
hülye. De ha megjelentem volna az árnyharcosok
területén biztos lehetsz benne hogy nem csak engem
végeztek volna ki, hanem a rokonaimat is.-mondta a
férfi
-Mégis ki?-kérdezte
értetlenül Takeda
-Ó tényleg elfejetettem beszámolni
arról hogy a mi szeretett Reinánk megfenyegetett
hogy ha vissza merek menni vagy ha csak felbukkanok
valamelyikőtök közelében végez
az egész családdal. Mivel nem tudtalak
másképp megvédeni így
kénytelen voltam távol tartani magam tőletek, de
hála Kasugának mindig tudtam mi van
veletek.-mondta egy hálás mosoly
kíséretében, amit
nagynénjének szánt
Még jó darabig beszélgettek, s
közben elindultak a nyugati tartományok
felé. Út közben nem érte
támadás őket, bár nem ment teljesen
zökkenő mentesen az út. Ugyanis Kirara
véletlenül ebédnek nézte
Yumét, aki őrült tempóban kezdett el
repkedni a társaság körül ezzel
felingerelve a Sakio mellett haladó farkast.
-Nyugalom Akela.-mondta Sakio a farkasnak, mire az morgott egyet
Miután Akela valamelyest megnyugodott a férfi
lova kezdett el idegesen toporzékolni a lángba
borult Yume láttán. Sakio sóhajtva
lépett oda hozzá, s óvatosan
végig simított az állat
nyakán.
-Semmi baj Hanshou. Nem esik bajod.-suttogta az állat
fülébe nyugodtan
-Bocs Sakio mindjárt elkapom a drága
Yumét.-mondta bocsánat kérően Kagome,
majd a felé száguldó főnix
után kapott
Néhány perc múlva elült a
felfordulás és nyugodtan folytatták
útjukat nyugat felé. Még Inuyasha sem
raplizott Reito és Mina láttán, mivel
teljesen lekötötte hogy Kikyout és
születendő gyermeküket biztonságban tudja.
Végre mindenki megnyugodhatott hisz legfőbb
ellenségük már halott volt, s a kisebb
szellemekkel és démonokkal
könnyedén eltudtak bánni. S a csapat
élete is egyre jobban megkönnyebbült
minél több időt töltöttek
együtt, s már csak a szent
ékkövet kellett biztonságba helyezni.
Nem is sejtették hogy Reina háborút
akar indítani ellenük mivel tisztában
volt azzal hogy Sakio túl sokat tud róla, s
ezért a férfira küldte legjobb
katonáit hogy tegyék el az
útból a kellemetlenkedőket.
Folytatás következik....
| |