|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.06.04. 10:58
egyek
Kagome idegesen kirohant, és a palota előtt Nehrena
várt rá. A miko nem akart vele foglalkozni, de a
démonlány útját
állta.
- Kagome!- kezdte gúnyos mosollyal.- Mi a baj?-
kérdezte negédesen.- Csak nem
elvesztettél valamit? Vagy inkább valakit?-
nevetett fel, s szemébe nézve Kagome
látta hogy olyat tett, ami neki fájni fog.
- Mit csináltál?- kérdezte
vészjósló hangon, de belülről
remegett.
A démon nem válaszolt, csak felnevetett
és bement a palotába. Kagome rohanni kezdett a
falu határa felé. A rossz
érzés egyre csak fokozódott benne,
és érezte; közeledik. Mayu aki akkor
lépett ki az egyik falusi
házából, a miko után
rohant. Kagome hirtelen megtorpant. A szíve kihagyott egy
ütemet, és szemein megtört a
jég. A lány lába földbe
gyökerezett. Csak nézett előre, és
óriási fájdalom járta
át a testét. '' - Nem lehet." Suttogta
magában. Torkában hatalmas gombóc
volt, és nem hagyott alább később sem.
Nem soká megérkezett Mayu is. Először
csak döbbenten álló
unkohúgát vette észre, majd arra
nézett amerre a papnő. A látvány
szíven ütötte. Látta, de nem
hitte el. Csak egy testet lehetett látni. Egy ló
testét. Egykor oly gyönyörű
fehér szőrét alvadt vér festette be.
Nem mozdult. De még lélegzett, bár
nagyon nehezen. Lassan az összes falusi előjött,
ahogy a kastélyban lévők is, kivéve
Sesshomaru Nehrena és Sieya. Kagome lassan
közeledni kezdett az állat felé.
Szíve még mindig lassabban vert, mint ahogy
kellett volna. Letérdelt az állat
hátához, aki lassan a miko felé
fordította a fejét. Gyönyörű
zöld szemei mérhetetlen fájdalmat
sugároztak a miko felé. Yume fájdalmas
hangokat adott ki, hogy az ott állók
szíve egyszerre reszketett meg. Kagome lassan simogatni
kezdte az állat fejét. A ló
láthatólag megnyugodott, de fájdalmai
nem hagytak alább. Kagome lehunyta a szemét, s
mikor kinyitotta két megnem született
könnycsepp ragyogott bennük. Yume is sírt.
Ezüstös könnye végigfolyt
fején, majd a talajra hullott mit az élvezettel
szívott magába. A miko szeméből is
elszabadult az a két csepp. Végigfolyt
szép metszésű arcán, majd
földet ért. Kagome lassan és
óvatosan simogatta a ló fejét. Az
hálásan nézett fel rá, majd
lehunyta smaragd zöld szemeit, s nem nyitotta fel
többé. A szíve leállt.
Már nem is lélegzett, csak feküdt ott
élettelenül, fejét még mindig
a miko ölében nyuktatva, és
már nem is emelte fel onnan többé.
Kagome lehunyta a szemeit. Tudta mit kell tennie, de oly
nehéz volt. Lassan lefektette Yume fejét a
földre, ő pedig felállt. Csak nézte a
lovat, akin rengeteg seb volt. Szíve összeszorult.
Felnézett az ég felé. Keserűen
felsóhajtott, majd kezeit Yume felé helyezte.
Lassan a lóból fehér fény
kezdett áramlani a miko kezébe, majd nem
soká egy gömb alakult ki belőle. Kagome maga
elé emelte. Tudta mit tart a kezében. A Meara
lelkét. És azt is pontosan tudta, hogy hol lenne
a legjobb helyen. Az ég felé emelte a
gömböt, majd elengedte.
- Ayumi!- suttogta, majd a távolodó lelket
figyelte, és búcsút intett annak.-
Namarie Yume. (isten veled, Yume)- majd még
utóljára megjelent Yume csodálatos
alakja, ami fejet hajtott Kagome előtt, bevágtatott a felhők
közzé, és örökre
eltűnt.
- Kagome.- szólalt meg Inuyasha
tétován, de amikor a miko felé fordult
rögtön elhallgatott.
Kagome szeméből sütött a gyűlölet
és a harag. Lassan elindult a palota felé. Egy
valamit akart. Bosszút. Amikor megérkezett, a
kastély előtt már Nehrena és Seiya
állt, mind a ketten gúnyosan mosolyogtak a
lányra, mert tudták: szenved. Kagome keze egy
pillanatra megfeszült, majd körmei helyét
karmok vették át. A két
démon megdöbbenve állt. A miko mozdult
és egy pillanat alatt Nehrena előtt termett. Karmai
mélyen belefúródtak hasába.
Majd Kagome hátrébb lépett ezzel
megszakítva a köteléket
köztük. A démonlány
kétrét görnyedt és a
hasára tette a kezét. Döbbenten
nézett az előtte álló
dühös mikora. Nem akart lemaradni, ezért ő
is a lányra támadt. Karmaival
próbálta megsebezni Kagomét aki minden
támadás elől kecsesen és gyorsan
kitért. Még csak nem is mozdult. Nehrena
tovább támadta a lányt. Már
elég messze elsodródtak a falutól.
Már egy hegynél voltak, és egy
hídon harcoltak. Vagyis Nehrena harcolt, Kagome pedig csak
kitért, de egy idő után megunta a
játszadozást. Megállt suhintott egy a
karjával, és a démonylány
felé sárga fénynyalábok
kezdtek repülni, amik el is találták.
Nehrena karmából a méreg
elvágta a híd köteleit, így
az leszakadt. Nehrena zuhant a mélységbe,
míg Kagome a levegőben tudott maradni, mint egy igazi
démon. Nehrena pedig démon
létére nem tudta fent tartani magát. A
miko még egy csapást küldött a
zuhanó youkaira, ami szintén
eltalálta. Végül talpra tudott
állni, és a sziklákon
ugrálva szaladt egy erdő felé. Mikor
hátra nézett nem látta sehol a mikot.
De hirtelen rózsaszín nyalábok
suhantak el mellette, és a következő pillanatban
szemben találta magát Kagomével. A
miko mind a két kezét előre nyújtott
mikből rózsaszín fény tört
elő. Nehrena próbálta blokkolni, így ő
is kinyújtotta a kezét, és
próbálta elhárítani a
támadást. De az eltalálta,
és neki repítette egy fának. Kagome
kezében megjelent az íja és egy
nyílvessző, majd a lány felhúzta
és egyenesen a démonra célzott.
Megfeszítette és elengedte. A
nyílvessző hatalmas sárga fényben
úszott, és szélsebesen repült
a youkai felé, aki moccani sem tudott. A vessző a Nehrena
mellett lévő fába csapódott bele,
és kiírtotta a fél erdőt, mire
végleg megállt. Kagome lengedte az
íjat, majd az el is tűnt a kezéből.
Ránézett Nehrenára, majd megfordult
és a bámészkodók
felé sétált, akik eddig őket
figyelték. Köztük felfedezte Sesshomarut
és Natsumét.
- Rég találkoztunk, Natsume.- mondta mikor
mellé ért.
- Igen. Rég.- majd a nő elmosolyodott.- Remek harcos
lettél.
- Hannon le. (köszönöm)-bólintott
a lány, majd jeges tekintetét Sesshomarura
emelte.- Elnézést.- mondta mostmár
mindenki számára érthető nyelven, majd
elsétált.
Sesshomaru megfordult és szomorúan
nézett a miko után, aki egyre távolabb
került a testétől, a lelkétől, a
szívétől. Natsume látta ezt
és sejtette azt is, hogy kinek lehet ebben a keze.
Keresztfia vállára tette a kezét, majd
Kagome után sétált.
- Miért
támadtál Nehrenára?-
kérdezte mikor a lány mellé
ért.
- Mert olyat tett.- válaszolta
a miko tömören, miközben végig
előre meredt. Hangja színtelennek akart tűnni, Natsume
mégis kihallotta belőle a keserűséget,
és az égető fájdalmat.
- Mond el mi
történt.- kérte kedvesen.
- Megölte.- suttogta, majd
Natsume felé forfult és kiabálva
folytatta.- Megölte!- ordította.- Érted,
megölte.- majd szemei újra derengeni kezdett, de
büszkén visszatartotta könnyeit.
- Kit ölt meg?-
nézett rá megdöbbenve a
démonnő.
- Yumét.- halkult el megint a
hangja, majd lehajtotta a fejét.
- Oh…- a youkai teljesen
megdöbbent, tudta hogy Kagomének milyen fontos volt
az a ló, ráadásul mindenki szerette
is.- Akkor megértem.- mondta rekedten, majd komoly
és kemény hangra váltott.-
Már nem volt hozzád való.
- Mi?- döbbent le a miko.-
Tisztában vagy azzal, amit mondtál?-
kérdezte összeszorított foggal, nehogy
valami olyat tegyyen amit megbánna.
- Teljesen.- mondta komolyan.- Figyelj
régen illett hozzád. Ugyan olyan angyal
volt, mint te. De ennek vége. Ő angyal maradt, te pedig
megváltoztál.- majd
végigsimított a miko arcán.-
Angyalból, Istennő lettél. Büszke,
bátor, szenvedélyes. Ő nem lehetett volna
már jó társad a harcban, hisz
már nem ugyanúgy gondolkodtatok.- majd
látva a miko szemeit, hozzátette.- Persze
ezért nem kellett volna meghalnia, sőt.- majd
megállt.- Menj pihenj le.
Kagome bólintott és bement a
kastélyba.
Megkönnyebbülésére nem
találkozott senkivel. Rögtön
szobájába ment, felvett egy könnyű
papnői ruhát, ami zöld színű volt.
Haját kibontotta, és lekeküdt az
ágyba. Lehunyta a szemét, és
elmerült az álmok világában.
Yume képe jelent meg előtte, majd egy pillanatra eltűnt,
és egy másik kép villant be, de olyan
gyorsan hogy nem is tudta megnézni, és
újra Yumét látta. Majd arra riadt,
hogy kopognak. Arra számított, hogy Kikyou vagy
Mayu megy be vígasztalani, márpedig ő nem akarta
ezt. Miután szólt, hogy szabad, nagy
megdöbbenésére nem azok volt, akikre
számított, hanem Inutaishou.
Odasétált a lányhoz és
leült mellé az ágyra.
- Mondtam már neked, hogy
milyen jól állnak neked ezek a ruhák?-
törte meg a csendet Inutaishou.
- Hát mostanában
még nem.- mondta viccelődve a lány.
- Na igen.- a dai- youkai lassan
elmosolyodott.- De egyébként istenien
áll.- mondta és tetszett neki a lány
reagálása.
- Köszönöm.-
nevette el magát a miko.
- Ez az kislány.-
nézett rá apáskodva Inutaishou.-
Azért jöttem, hogy kicsit felvidítsalak.
Tudom, hogy erre csak én vagyok képes.-
utánozta Sawadát, elég
élethűen.
- Persze.- nevetett még mindig.
- Másrészt.-
váltott komolyra a youkai hangja.- Azért is
jöttem, hogy megkérdezzem, emlékszel- e
még arra a másik Mearára. Yume
testvérére.
- Igen.- mondta Kagome mostmár
komolyan.- Nem értem mire akarsz kilyukadni.-
rázta a fejét.
- Megkeressük azt a lovat.-
állt fel Inutaishou és már indult
kifelé.
- Miért?-
értetlenkedett a lány.
- Az a ló az aki jobban illik
hozzád mostmár.- fordult vissza.- Akkor
még nem igen hasonlítottatok ezért
ment el, és maradt itt Yume. Az a másik nem volt
angyal, mégis olyan nevet adtál neki, ami
kötődik az angyalokhoz. Akkor te még olyan
voltál, mint Yume. Gyönyörű,
bájos, kedves. Erős és
kívánatos.- az utolsó
szónál Kagome kicsit elpirult.- És
mikor betöltötted a 16-ot akkor teljesen
más lettél. Olyan, mint a másik
ló. Káprázatos,
felülmúlhatatlan, büszke, tüzes,
bátor, szenvedélyes és
őrjítő. Hatalmas és páratlan.- majd
felnevetett Kagome pirulásán.
-
Öööö… Kicsit
furcsa hogy te mondod ezt.- mondt zavartan a miko.
- Ugyan attól, hogy az
apád vagyok, még van szemem, és
látok.- majd kacsintott és kiment.-
Délutánra legyél kész.-
hallatszott még a folyasóról.
- Az apám mi?-
nézett mosolyogva az ajtóra.- Naná.
Szerencsés vagyok, mert mindig is két
apám és anyám volt.- majd
még egy kicsit visszaaludt.
Közben Sesshomaru a Nehrena szobájában
veszekedett az anyjával, és a
démonlánnyal. Nagyon dühös
volt, mert sejtette hogy Kagome nem ok nélkül
támadott Nehrenára. És abban is biztos
volt, hogy a lány valami nagyon súlyosat tett,
mert Kagome csak akkor használja a démoni
erejét, amikor már nem tudja magát
fékezni, annyira dühös.
- Mégis mi a fenét
csináltál?- kérdezte
kiabálva.
- Én semmit.-
védekezett Nehrena.- Hisz ő támadt nekem.
- Kagome nem szokott ok
nélkül támadni.
Ráadásul nem ilyen agresszíven.-
tartott ki.
- Miért véded
ennyire?- emelte fel a hangját Seiya.- Felejtsd
már el. Látod elhagyott, mert Nehrena
megcsókolt, és te nem kaptad el a fejed.
- Pedig azt hittem van annyira okos, hogy
rájön, hogy csak azért
csináltam, hogy összevesszetek. Meg arra is, hogy
igazából te egy kicsit meg voltál
bénítva, és csak akkor vetteted
észre, amikor már ott volt.- majd kicsit
felnevetett észre sem véve, hogy hangosan is
kimondta a gondolatait.- Istenem az a híres démon
büszkeség mind a kettőtökben benne van.
Amikor azt mondta, hogy nincs közötök
egymáshoz, te is
átváltottál, és nem
könyörögtél. Hahaha- nevetett
gonoszan.
- Te…- lépett oda
Sesshomaru és megfogta a lány karját
és felrántotta.- Szóval ezt tetted?
Ezt még nagyon meg fogod bánni.- morogta
dühösen, összeszűkült szemekkel.
- Sesshomaru engedd el.- parancsolta
Seiya.
- Rendben.- majd
hátralökte a lányt, hogy az
ágyon kötött ki.- Tudom, hogy te is benne
voltál.- fordult anyja felé.- Tudod mit? Te soha
nem voltál az anyám. Az én
anyám Izayoi, ahogy az öcsémé
is. Tőle sokkal többet kaptam, mint tőled.
Megértést, törődést,
szeretetet.- mondta ki az utolsó szót megnyomva,
majd megfordult és kisétált a
szobából. Ahogy kilépett
rögtön az apjába botlott, aki mosolyogva
nézte fiát, és szemeiben
büszkeség csillogott.- Mindent hallottál?
- Igen.- bólintott a dai-
youkai.- Tudod ezeket a szavakat utoljára
Kagométől hallottam.- a youkai szeme furcsán
csillogott.
- Mire gondolsz, apa?- nézett
rá rosszat sejtve Sesshomaru.
- Én?- nézett
ártatlan képpel.- Semmire.- majd sarkon fordult
és elment.- Ja és beszélj majd
anyáddal: Izayoival.- majd végleg eltűnt.
- Anyámmal.- a youkai
elmosolyodott és elment.
Sesshomaru apja kérésének megfelelően
megkereste Izayoit. A nő épp az edzőtéren
figyelte, a papnők gyakorlását. A youkai lassan
felé sétált, majd megállt
vele szemben.
- Valami baj van Sesshomaru?-
kérdezte aggódva a papnő.
- Nem. Csak apa azt mondta, hogy
beszéljek veled.- mondta kicsit zavartan.
- Igen.- moosolyodott el.- Gyere,
sétáljunk egyet.- majd belekarolt a youkaiba,
és elindultak az erdő felé.
- Mit akartál mondani?-
kérdezte egy idő után a youkai.
- Nem is sejted?- kérdezte
sejtelmesen.- Kagoméról akarok veled
beszélni. Miért vagytok ennyire makacsok?
- Izayoi ez nem…- kezdte de, a
nő félbe szakította.
- Had fejezzem be.- emelte meg a
hangját.- Figyelj jól. Ez nem tarthat
sokáig, mert mind a ketten vágytok már
a másik közelségére. Hisz,
nem élhettek egymás nélkül.
Szeretitek egymást, de nem mondjátok ki.
Túl büszkék vagytok hozzá.
Vagyis csak te. Ő már mondta.- majd a nő megállt
és Sesshomaru felé fordult.- Miért nem
vagy rá képes?
- Nem tudom.- nézett maga
elé.- Talán, mert nem is ismerem.
Anyám mindig azt mondta, hogy amit érzek az nem
szeretet, vagy szerelem. Csupán
összetévesztem, mert egy igazán erős
démon ilyeneket nem érez.
- Ugyan. Anyád nem
érezte, igaz.- bólintott a nő komolyan.- De te
érzed, hisz akkor nem viselkednél így
a körülötted lévőkkel,
Kagoméval. Figyelj rám. Tudod mit mondtak a Miko
úrnőről és Démon
nagyúrról?- majd amikor a youkai
megrázta a fejét, folytatta.- Azt hogy ők Egyek.
Démon és miko. Oly
különbözőek, mégis csak
együtt lehetnek igazán teljesek.
- Akkor ez el volt
döntve?- kérdezte a youkai.- Nem is
magunk miatt, hanem azért mert el volt döntve?-
kérdezte keserűen.
- Nem.- rázta a
fejét Izayoi.- Meg volt jósolva. Azért
vagytok együtt, mert együtt akartok lenni. Nem pedig
a jóslat miatt. Még ha meg is van
jósolva, akkor is magatoknak kell eldönteni, hogy
kit választotok. De mivel döntöttetek,
ezért tertmészetesen a jóslat is igaz
rátok.
- Értem. Akkor…- de
megint félbe szakították.
- Csak azután dönts,
miután elmondtam valamit, ami a jóslatban
állt.- elmosolyodott.- Egyek vagytok. Életed az ő
élete. Boldogságod az ő boldogsága. Az
életed csak rajtad áll. Légy az,
akinek születtél.- majd Izayoi
elsétált magára hagyva a gondolataiba
merült Sesshomarut.
Folytatása következik…
| |