|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.07.10. 12:18
Kagome az erkélyhez szaladt, hogy megnézze, mi
történik. Mikor meglátta nem hitt a
szemének. Ilyen lényt csak az
alvilágban látott. Egy hatalmas monstrum tartott
a falu felé. A lény kb. 20 méter magas
volt. Egész teste fekete, és az
egész lény parázslott.
Hátán hatalmas fekete szárnyak voltak,
és a hát része már nem csak
parázslott, hanem hatalmas lánggal
égett. Fekete szárnyai
végén, pont a válla
fölött egy- egy nagy karom ékeskedett.
Hatalmas végtagjai voltak. Míg kezei
normálisak voltak, csak hosszabbak az
átlagnál, addig lábai helyett
paták voltak. A feje pedig olyan volt, mint egy bivalynak. A
szörny kezében egy lángnyelv ostor
tekergett. Már nem járhatott messze. Kagome
észbe kapott. Épp ki akart menni, amikor
Sesshomaru utána szólt.
- Kagome hová mész, és mi
történik?- kérdezte kicsi aggodalommal.
- Nos fogalmam sincs, de valami fejött az
alvilágból. A falu felé tart,
úgyhogy muszály elintézni.- majd
még visszafordult.- Meg ne próbálj
felkelni!- fenyegette meg a youkait.
Kagome szinte rohant lefelé. Mikor leért
már szinte mindenki ott volt, és rá
vártak. A miko sietve körül
nézett, és Nithara már hozta is az
íjját. Kagome meglátta Rint
és Shippout a lentiek között.
- Mit kerestek, itt lent?- csattant fel.- Azonnal menjetek a
szobátokba!- kiáltott.
- De Kagome úrnő...- kizdte a kislány.
- Az úrnőnek igaza van Rin.- szóllt Shippou.-
Menjünk fel.- majd mikor a két gyerek elment,
Kikyou fordult húgához.
- Szerinted ez mi?- kérdezte kicsit félve.
- Nem vagyok benne biztos, csak sejtésem van.- mondta
elmerengve, miközben felvette hátára a
tegezt.
- Jól sejted Kagome.- jött lefelé a
lépcsőn Ayumi.- Sin er mandulómi. (ez egy pokol-
árny)- jelentette ki teljesen higgadtan.
- Úr isten.- döbbent le Kikyou.- Egy mi?-
kérdezte elhülve.
- Tancave, Kikyou. (Igen Kikyou).- lépett nővére
felé.- Rauko (démon). De nem
akármilyen.
- Manen? (hogy)- kérdezte zavartan Kikyou.
- Te még nem jártál az
alvilágban, ezért nem ismerheted a pokol-
árnyakat. Hatalmas erejük van, és
többnyire eltérnek az általad megszokott
démonoktól. Ezeknek mindig van valami
különös adottságuk,
tulajdonságuk. Ez például
parázslik.
- Értem.- mondta még mindig döbbenten.-
De ez hogy jött ide?- kérdezte.
- Jó kérdés. Az alvilág
és a fenti világ közti
átjárót szigorúan őrzik,
és nem jöhet át senki.- majd
tanácstalanul Ayumi felé fordult.- Vagy
tévedek?
- Nem. Jól mondod. Én sem tudom, hogy mi
történhetett.- mondta az angyal.- De szerintem jobb
lenne, ha elintéznénk, mielőtt bejön a
faluba.
- Egyet értek.- mondta Inuyasha és harcra
készen, büszkén, meggondolatlanul
és nagyképűen elindult kifelé.
- Inuyasha állj meg de sűrgősen!- szólt
utána Izayoi.- Most nem tudsz semmit sem tenni. Hagyd ezt
Kagomére és Ayumira.
- És ezt mégis hogy gondolod anya?-
kérdezte a hanyou.
- Hagyd abba Inuyasha!- mondta Inutaishou.- Anyádnak igaza
van. Most csak Kagoméban bízhatunk.- majd a
mikora nézett.- Vigyázz magadra!
- Megpróbálok.- indult el kifelé, majd
visszafordult.- Ne engedjétek ki Sesshomarut. Inuyasha,
kérlek!- fordult a hanyou felé.
- Jó. Menj! Én meg visszatartom a
bátyámat, és Sawada segít.-
húzta vissza a kifelé induló youkait.
- Én? Már megint? Nem vagyok
bébicsősz. nem arra születtem, hogy Sesshomarut
babusgassam.- mondta szórakozva.- Mást valahogy
jobban tudnék dédelgetni.- fordult Kagome
felé.
- Vigyázz! Lehet, hogy Sesshomaru hallja.-
viccelődött Inuyasha.
- Te jó ég!- lépett hátra
kettőt a youkai.- Az a nem normális egyszer még
meg fog ölni engem. Az pedig micsoda veszteség
lenne a világnak.- játszotta magát.
- Ja az lenne. Na gyere!- kezdte maga után
húzni.- Kagome!- szólt még a
lány után.
- Hm?- fordult vissza a miko.
- Vigyázz magadra.- mosolyodott el Inuyasha.
- Igen vigyázz magadra, mert ha meghalsz, akkor nem tudom mi
lesz velem.- '' sírta".
- Garo arad vaer.(viszlát)- lépett ki
mostmár türelmetlenül Kagome, a
kastélyból
- Te jó ég.- mondta Ayumi, mikor
meglátták a feléjük
csörtető démont.- Mit gondolsz?
- Azt, hogy azonnal meg kell ölni.- mondta, majd egy
nyílvesszőt illesztett íjjára.
Kagome előtte a vesszőt, ami rózsaszín
fénnyel száguldott a monstrum felé. A
szörny arra ézett, és abba hagyta addigi
tevékenységét, ami éppen a
fák irtása volt. A nyíl
felé fordult és kitátotta a
pofáját. Mostmár lehetett
látni, hogy a démonnak a szeme olyan volt mintha
egy tüzes katlan lenne. Szája belülről
szintén. A démon ordított egyet, ami
szinte fülsértő hörgés
és bömbölés keveréke
volt. Majd amikor már a nyíl majdnem
elérte, a szörny egyik kezét
kinyújtotta egyik kezét, mire a
nyílvessző megsemmisült. Kagome döbbenten
állt.
- Ezzel nem fogsz sokat elérni.- mondt nyugodtan Ayumi.
- Akkor mit akarsz, mit csináljak?- kérdezte
kicsit idegesen Kagome.
- Gondolkozz!- mondta még mindig nyugodtan.- Kagome ez a
démon az alvilágból jött.-
mondta elnéző mosollyal.- Csak egy ilyen erővel tudod
legyőzni.
- Értem.- bólintott a lány
és közelebb ment a szörnyhöz.
Még egy nyílvesszőt húzott fel, majd
egy pillanatra lehunyta a szemét. A nyíl
körül méregzöld fény
jelent meg. A miko elengedte a vesszőt, ami suhanva szelte
át a levegőt, és eltalálta a monstrum
bal vállát, és a karja abban a
pillanatban elporladt, ahogy a fény elérte.
Kagome döbbenten állt. "- Ez hogy lehet?-
gondolta.- Én nem ekkora erővel engedtem el. Sokkal nagyobb
volt az ereje. Valami lecsökkentette. Valaki nem akarja, hogy
megöljem ezt a démont. Azt akarja, hogy ez a
szörny öljön meg engem.- döbbent
meg."
- Kagome!!- kiáltott Ayumi.
A miko arra nézett, és már csak azt
látta ahogy a szörny felé csaptott az
ostorával. A szeme megrebbent egy pillanatra, de nem esett
pánikba. Általában mindig meg tudta
őrízni a hidegvérét.
Megvárta míg az ostor majdnem elérte,
és csak akkor ugrott félre. A helyzet amibe
került, nagyon pontos lövés
számára adott teret. Kagome
utólsó
próbálkozásként
felhúztott egy újabb vesszőt, majd
koncentrálni kezdett. Pár pillanat
múlva a szörny a miko felé kezdett
rohanni, és a lány elengedte a
nyílvesszőt, ami a monstrum felé
száguldott. A nyílvessző ereje és a
körölütte lévő fény
újra leccsökkent, amikor az a lény
közelébe ért. Eltalálta a
démo jobb vállát, ami
szintén elporladt, és kiesett a
kezéből az ostor. Kagome dühöngve
hajította le az íját, és
megindézte a Naryat. Suhintott egyet, és a
démon felé máris ezüst
színű fényáradat
száguldott, majd elérve őt,
örökre megsemmisítette. A miko
kezéből eltűnt a kard, és felvette az
íját a földről. De szinte abban a
pillanatban fel is aljazta, mert egy fekete fény jelent meg
előtte.
Eközben bent a kastélyban, mindenki Sesshomaru
szobájából nézte az
összecsapást. Inuyasha és Inutaishou az
erkély előtt áltak, és
aggódva figyeltek.
Közben Sesshomarut Sawada próbálta
visszafogni, több-kevesebb sikerrel.
- Sawada! Ha nem engedsz el, azt
keservesen megbánod.- mondta dühöngve
Sesshomaru.
- Aha. Ha meg
elengedlek, akkor Kagome fog megölni.- mondta
gúnyosan a youkai miközben visszafelé
húzta.- Még nem vagy elég erős.
És Kagome haragjától jobban
félek, mint a tiedtől már ne is haragudj!
- Ha nem engedsz el de
sűrgősen, akkor már nem kell megvárnod
Kagomét.- mondta vörösödő
szemekkel, mire Sawada rögtön
hátrébb lépett kettőt.
- Nyugi Sesshomaru!- mondta kicsit félve a
démon.- Nem tesz neked jót a túlzott
idegeskedés.- próbálkozott, de mire
észbe kapott, a youkai már nem volt előtte.
Sesshomaru egy villámgyors mozdulattal már apja
és öccse mellett volt. Döbbenten
nézett ki az ablakon. A kint csatázó
miko hatalmas erejű nyílvesszőjét a
démon egy pillanat alatt elporlasztotta. Sesshomaru
már látta, ez nem lesz könnyű harc.
Kagome előtt még egy nyilat, ami hatalmas erővel
száguldott a monstrum felé. A nyíl
bár most nem semmisült meg, de az ereje
valamiért lecsökkent. "- Ez hogy lehet? Kagome
erejét senki nem képes lecsökkenteni,
akkor ez mi volt? Nem hiszem el.- gondolta döbbenten a
youkai." A lány éppen csak ki tudta
kerülni a démon ostorát. Sesshomaru
aggódva figyelte az eseményeket. Majd a
lány még egy nyilat küldött ami
elporlasztotta a szörny másik karját, de
ennek ugyan csak le volt csökkentve az ereje. Majd a miko
megelégelve, előhívta a Naryat, és
megsemmisítette a szörnyet. Amint a kard eltűnt a
lány kezéből, máris felajazta az
íjját és egy pontba nézett.
Sesshomaru bombóccal a torkában fordult arra.
Már ő is látta a fekete fényt,ami alig
néhány méterre jelent meg a
lánytól. Nem bírta tovább,
és egy hirtelen mozdulattal az erkélyen termett.
Inuyasha és Inutaishou fel sem tudta fogni, hogy mi
történt, és a youkai máris
lent állt Ayumi mellett. Az angyal kicsit döbbenten
nézett a mellette álló youkaira,
és meg akarta krdezni, hogy mit keres itt, de Kagome
megelőzte.
- Mi a fenét csinálsz?- kérdezte
morogva.- Nem lett volna szabad felkelned. Dur!
(idióta)- mondta dühösen.-
Sére, Kagome!(nyugalom Kagome)- mondta magának.
- Nem várt fordulatok, Kagome úrnő?-
jött egy gúnyos hang mire a miko még
jobban megfeszítette az íjját.
- Ki vagy?- kérdezte a miko.
- Idejöttem, hogy lássam tényleg igaz- e
hogy visszatértél, de csalódnom
kellett benned.- mondta keményen a női hang.
A nőnek hosszú fekete haja volt, ami a
térdéig ért. Hegyes fülei
voltak mint a démonoknak. Szemei feketébbek
voltak a sötét
éjszakánál, és
jéghidegek. Ajkai, lilásra voltak festve.
Körmei feketék voltak. Egy hosszú,
sötét lila ruhát viselt, aminek
hosszú ujjai voltak, és
háromszög alakban végződött a
kézfejénél, így nem
tüntetve el azt teljesen
- Me? (mi?)- kiáltott felháborodva a
lány.- Miért?- kérdezte már
halkabban.
- Figyelj, kislány!- kezdte a nő gúnyosan.-
Gyenge lettél. Szerinted, mitől van ez?
- Nem is tudom, hogy egyáltalán miről
beszélsz!- mondta idegesen.- Mit akarsz és ki
vagy?
- Nocsak!- mosolyodott el gúnyosan a nő.- Azért
annyi idő nem telt el a találkozásunk
óta, Kagome úrnő.
- Ezt hogy érted?- engedte leljebb az
íjját.- Istnon le? (ismerjük
egymást?)- kérdezte döbbenten,
és jobban megnézte a nőt.
- Nem tudod, ki vagyok?- mosolyodott el gúnyosan.- Rendben
megmondom. Amara vagyok.
- Me??- kiáltott fel döbbenten, és
elejtette az íjját.- Hogy kerülsz te
ide?- kérdezte immár dühösen a
nőt.
- Azért jöttem fel, kislány, mert a
malarauco átjött az akadályon.
- Egy balrog volt?- nézett döbbenten a
lány.
- Igen az volt. Valaki lejött az Alvilágba
és megszüntette az akadályt, ami nem
engedte át a lenti szörnyeket.-
magyarázta Amara.
- De az átjárót, nem csak az
akadály védte. Tudtommal, voltak ott
őrök is.- mondta kicsit zavartan.
- Megölték őket.- mondta nemes
egyszerűséggel.
- Ki törte át a védőgátat?-
lépett közelebb Ayumi.
- Fogalmam sincs, hogy mi a neve.- rázta a fejét
Amara.- Egy nagy hatalmú démon jött le
az alvilágba, megölte az őröket,
és áttörte a kekkait
(akadály). Nem is démon, hanem egy
féldémon. nem emlékszem, hogy
éreztem valaha ekkora erőt egy félig
démonban.- mondta a nő.
- Mondcsak, Amara, nem egy pávinbundás alak
volt?- kérdezte rosszat sejtve, Kagome.
- De igen. Honnan tudtad?- nézett rá a nő.
- Nos véletlenül ismerem ezt a
féldémont.- mondta gúnyosan.
- Naraku...- kezdett morogni Sesshomaru, miközben
kezét az oldalán lévő
sebére szorította, ami felszakadt.
- Sesshomaru!- szaladt oda Kagome, és a démon
vállát megfogva, egyszerre esett
térdre vele.- Jól vagy? Te hülye kell
neked itt ugrálni.
- Ugyan semmi bajom.- nyögte a démon,
miközben egy adag vért köpött.
- Mi történt Sesshomaruval?- lépett
közelebb Amara.
- Hú az hosszú. Dagorro mine fenumeo.
(csatázott egy sárkánnyal)- mondta
Ayumi.
- Milyen sárkány volt?- kérdezte Amara.
- Egy nagyon erős fekete sárkány.
Átszúrta a tüdejét.-
közölte az angyal.
- Aha. Akkor méreg került a szervezetedbe,
Sesshomaru. Azonnal el kell távolítani onnan.-
mondta komolyan.
- De hát, akkor amikor
meggyógyítottam, akkor nem gyógyult be
minden sérülés?- kérdezte
kétségbeesve Kagome.
- Hát úgy látszik ez a
méreg az, ami a fekete sárányok
legerősebb fegyvere. Ha nekik menekülniük is kell,
tesznek róla, hogy az ellenfelük is meghaljon.-
közölte a tényt Ayumi.
- Azonnal el kell látni. Menjünk be.- majd lassan
elindultak befelé.
Feljutni a legfelső szintre nem volt éppen a
legkönnyebb dolog. Mikor bejutottak a youkai
szobájába, Sesshomarut az ágyra
fektették, Amara pedig kiküldött
mindenkit. Úgy fél óra
múlva a nő kilépett a szoba ajtaján,
mire mindenki aki eddig kint várakozott, bement. Kagome is
ment volna utánuk, de hirtelen Amara karon ragadta,
és elhúzta egy kicsit távolabb, hogy
beszéljen vele. Inuyasha hátra nézett,
és összeszűkült szemekkel
nézte, hogy a nő mit csinál a mikoval. Majd
Kagome bólintott, hogy menjen nyugodtan.
- Kagome!- kezdte Amara nyugodtan, de hidegen.-
Meggyógyítottam Sesshomarut. De ezért
cserébe azt akarom, hogy segíts nekem.
- Me???( miii?)- nézett rá döbbenten a
lány, majd szemei haragosan
összeszűkültek.- Szóval azért
tetted, hogy cserébe követelj tőlem valamit?
- Nem. Nem ezt mondtam, de szorít a
szükség, és tudom, hogy
magadtól nem tennéd meg ezt.- mondta
még mindig higgadtan.- Kagome, ná fatanyu
quimelle. (én az alvilág úrnője vagyok)
- Issenye.( tudom)- mondta higgadtan, majd kiabálni
kezdett.- De ez nem jogosít fel arra, hogy zsarolj engem.
Nem állsz fölöttem. Én nem
vagyok az alattvalód. Nekem nem kell teljesítenem
a parancsaidat.
- Tancave! (igen).- mosolyodott el hirtelen a nő.- Ez az a Kagome akit
én ismertem régen. Aki nem fél
semmitől, és aki tisztában van vele, hogy mekkora
a rangja.
- Eddig is ilyen voltam.- nyugodott meg a miko- De
légyszíves mond el, hogy mit akarsz.
- Nos amit akarok, az az, hogy segíts nekem egy
háborúban.- jelentette ki.- Egy
háborúban, ami az Alvilágot
árnyékba taszítja.
- Mit akarsz? Mit tegyek?- kérdezte színtelen
hangon.
- Azt akarom, hogy gyere le az Alvilágba, és
harcolj az oldalamon.- lépett közelebb.
- Ala!! (nem)- kiáltott fel
kétségbeesetten.- Úvanye vanta! (nem
fogok menni)
- Kagome nem megy sehova!- hallatszott egy mély,
parancsoló hang az ajtó felől.
- Nem csak Kagomére van szükségem, hanem
rád is Sesshomaru heru. (Sesshomaru nagyúr)-
mondta nyugodtan az úrnő, miközben a szeme sem
rebbent.
- Csak nem hiszed, hogy azok után amit a fiad tett engedem
hogy Kagome a közelébe menjen?- nézett
rá összeszűkült szemekkel.
- Nincs választásod.- jelentette ki.
- Miért? Mert megmentettél?- kérdezte
dühösen.- Hát nem. Akkor legfeljebb
én tartozok neked, és nem Kagome.
- Mind a kettőtökre szükségem van.-
jelentette ki hidegen.- A fiam pedig még akkor
megbünhődött. Nem fog semmit csinálni mert
fél a haragomtól. Ráadásul
Kagome nagyon erős, meg tudja védeni magát.
- Ha.- horkant fel a youkai.- Nem hiszem el.-
sétált a dühtől és a
kétségbeeséstől remegő miko
mellé, és egyik kezével
átkarolta.
- Milyen háborút kellene megvívnod?-
szólalt meg a lány.- Ki ellen?
- Nos a neve Sakio. A sötét nagyúrnak
evezi magát.- mondta gúnyosan.- A
szolgálatában álló
dögök, pedig a legocsmányabb,
legundorítóbb teremtmények, amiket
ember, vagy démon szeme valaha is látott.
- Ezt mégis hogy érted?- kérdezte a
miko.- Nem démonok, nem pokol- árnyak? Semmi
ilyesmi?
- Nem bizony. Ilyet még senki nem látott az
alvilágban sem. Valami keresztezett lények-
mondta undorral.
- Aha. Ennél azért többet kellene
róluk tudnom.- mondta felgmán a miko.
- Nem, nem kell, mert nem megyünk.- jelntette ki Sesshomaru.
- De Sesshomaru...- kezdte Amara.
- Mondom nem.- majd átölelte Kagome
derekát, és elindult a miko szobája
felé.
- Kagome, rájöttél már, hogy
mi történt a nyílvesszőid
erejével?- játszotta ki az
utólsó esélyét.
- Hogy érted?- fordult vissza a miko.
- Tudod, azt mondták, hogy a miko úrnőnek olyan
hatalma lesz, hogy a neki megadatott erők tulajdonosainál
is, nagyobb erőt tud majd kibocsátani. Nem tudja őt
megakadályozni senki.- lépett közelebb.-
De lehet, hogy tévedtek. Én le tudtam
csökkenteni az erődet minimálisra, de csak az
alvilági erődet. A Narya
támadását ezért nem tudtam
megakadályozni. Mert az az Istenek ereje volt.
- Te voltál?- nézett rá
mérgesen a lány.- Megőrültél?
Me ná firnye? (mi lett volna ha meghalok?)
- Azt nem hagytam volna, de kíváncsi voltam, hogy
mire vagy képes.- mondta könnyedén.-
Csalódtam.
- Miért is?- kérdezte
látszólag flegmán a lány.
- Azt hittem, mostanra tudod majd használni az
Alvilág pusztító erejét.
- Miért talán nem elég
pusztító.- kérdezte.
- De az, de még ez sem elég erős. Figyelj ha
igazi alvilági erő lett volna, akkor az általad
kilőtt nyílvesszőt nem méregzöld, hanem
fekete fény vette volna körül.
És ha az elég erős akkor nem tudom
lecsökkenteni. Ahogy azt sem amit
használtál, de innen látszik, hogy
ezen a téren nagyon sokat kell még
fejlődnöd.
- Nem érdekel már. Minden
képességemet birtoklok immár. pont
elég ahhoz, hogy tudjak harcolni Naraku és a
többi démon ellen.- indult volna el.
- Ismered a sötéten izzó
gyűlöletet?- kérdezte Amara hirtelen.
- Ala mernye ista. (nem akarom megismerni)
- Kagome tanulnod kell! Apád is ezt akarta; hogy
tökéleted legyen a tudásod minden
téren.- és tudta, hogy most a miko egyik gyenge
pontjára tapintott.
- De az apám, nem várta el tőlem soha, hogy az
életemet kockáztassam miatta.- mondta higgadtan.
- Így hogy véded meg azokat, akik oly fontosak
számodra?- nézett rá.
- Mikor indulunk?- jött a válasz a
lánytól.
Az alvilág úrnője gonoszan elmosolyodott, mikor a
miko és a youkai hátat fordított neki.
Tudta, a győzelem mostmár a kezében van,
és ha Kagome és Sesshomaru hajlandó
neki segíteni, akkor győzhet, és hatalma
korlátlan lesz. Később majd a fia azt tehet
Kagoméval amit akar, de addig is vissza kell majd fognia a
neveltlen kölyköt. A terve készen
állt. Már csak az kell, hogy lemenjenek az
alvilágba, és megtanítsa
Kagomének a az igazi erejét használni.
És mikor megtanult pusztítani, felveheti
valódi lényét, és
miután saját kezűleg ölte meg
Sesshomarut, méltó utódja lehet neki.
Amara nevetve ment hogy mindent előkészítsen, a
Miko únő és a Démon nagyúr
fogadására.
Folytatása következik...
| |