7.rész:
Edzés! Ez most vicc!?

A szobák ajtaján folyamatosan felhangzott a kopogás, s végül a csapat minden tagja fáradtan és kialvatlanul botorkált le az ebédlőbe; ahol már egy friss és gúnyosan mosolygó youkai várta őket.

-Ideje volt felkelnetek!-kezdte hidegen-Attól hogy most nyaralunk még formában kell maradnunk és van akinek még tanulnia is kell!-tette hozzá higgadtan
-Mi?-kérdezték a többiek álmos fejjel

Sesshoumaru nem volt hajlandó tovább magyarázni a kómás társaságnak és morogva terelte ki őket a tengerpartra. A kora reggeli hűvös szél felébresztette a társaságot, s most egy emberként fordultak az elégedetten vigyorgó youkai felé. Inuyasha morogva nézett bátyja hideg arany szemeibe, majd gyors mozdulattal az idősebb fél előtt termett és teljes erejéből behúzott neki egyet.

-Mégis mi a fenét képzelsz magadról Sesshoumaru? Nem fogtad fel hogy mindannyian későn feküdtünk le, te meg itt hajnalok hajnalán felversz minket!?-kérdezte dühösen a hanyou
-Eltunyultál öcsém.-válaszolta hidegen a youkai
-Hé fiúk ne kezdjétek már megint!-szólt rájuk Kagome
-Fogd be! Most elintézem ezt a férget.-morogta a féldémon, majd bátyjának rontott

Sesshoumaru egy elégedett mosollyal figyelte felé rohanó öccsét, s egy könnyed mozdulattal hárította a hanyou újabb csapását. A körülöttük állók tátott szájjal figyelték az eseményeket, míg Sango, Miroku és Shippou lemondóan csóválták a fejüket. Közben Kagome szemei dühösen összeszűkültek, s már indult volna szétválasztani a marakodókat ha meg nem állítják.

-Engedj most megyek és megfojtom őket.-mondta dühtől szikrázó hangon a miko
-Ugyan csak nem tesznek egymásban kárt.-válaszolta reménykedve Kakashi

A jounin alig fejezte be mondatát, amikor a féldémon felszántotta a mellettük lévő homokot. A fiatal papnőnek sem kellett több és kimért léptekkel a youkaihoz sétált, majd erőteljesen pofon vágta és már indult volna Inuyasha felé ha a hanyou bátyja nem kapja el a kezét. A lány gesztenye barna szeme lenézett a csuklóját fogva tartó kézre, s lassan tekintetét visszafúrta az arany tekintetbe.

-Még egy ilyen papnő és halott vagy.-morogta fenyegetően Sesshoumaru
-Te meg ne most öld meg a szerencsétlen öcsédet.-vágott vissza a lány, miközben kezét kirántotta a szorításból
-Semmi közöd mit csinálok azzal a korccsal.-morogta ismét
-Baka!-válaszolta Kagome és ismét elindult a hanyou felé

A youkai egy pillanatra elnémult, s megkövülten figyelte ahogy a lány fivérét is egy hatalmas pofonban részesíti; majd mikor felocsúdott döbbenetéből pillanatok alatt a lány előtt termett. Kagome nyugodtan állta a jéghideg tekintetet amit Sesshoumaru vetett rá, majd kikerülve őt a tengerpartra indult ahol Shippou és Rin önfeledten játszott a sekély vízben.

-Még nem végeztem veled halandó!-hallatszódott a youkai egyre mélyülő hangja
-Engem meg nem érdekel a véleményed nagyúr.-válaszolta gúnyosan a lány, mire mindenki ereiben megfagyott a vér

Az egyre jobban elmérgesedő vitának néhány sikoly vetett véget, ami a tengerpart felől hallatszott. A csapat egy emberként rohant a partra, ahol a két kicsi már kijött a sekély tengervízből és remegve figyeltek egy pontot nem messze a parttól. Tekintetüket végig hordozták a víz felszínén, amikor meglátták a háromszög alakú uszonyszerűséget. Inuyasháék kivételével mindenki tudta mit jelent a hirtelen feltűnt uszony, s inkább a két kicsit is távol tartották a víztől.

-Most mi van?-kérdezte értetlenül a hanyou
-Most kedves Inuyasha az van, hogy nem megyünk a vízbe hacsak nem akarsz cápa vacsora lenni.-felelte nyugodtan Yumi

A középkori társaság nem igen értette miért kel félni néhány „halacskától”, amit könnyedén el tudnának intézni; de nem is firtatták a dolgot. Sango és Kikyou Yumi segítségével távolabb terelte a parttól a gyerekeket, míg a többiek továbbra is a vízfelszínt kémlelték. Jó félórás kémlelés után már épp elakartak indulni, mikor a konohaiak fülét ismerős hang ütötte meg.

-Helló Itachi!-hallatszott a víz felől, s kiemelkedett egy cápa szerű ember
-Kisame?-kérdezték meglepetten
-Öhm a főnök küldött utánad, hogy hol vagy már. Öh Deidara is itt van valahol.-mondta Kisame bizonytalanul
-Már csak ti hiányoztatok.-válaszolta unottan az idősebb Uchiha
-Tényleg hiányoztunk neked Itachi-san?-kérdezte csillogó szemekkel egy szőke férfi

Itachi lemondóan felsóhajtott, majd tekintete Kakashira téved aki hasonlóan elkínzott arcot vágott mint az idősebb Uchiha és a team 7. Kagome értetlenül nézte társaival a jelenetet, majd elmosolyodott és köszöntötte a váratlan vendégeket.

-Sziasztok! Én Kagome vagyok.-mutatkozott be mosolyogva a miko

Inuyasha ennek hallatán arcát a kezeibe temette, miközben a közelében álló Jakotsu vigasztalóan átölelte.

-Muszáj neked mindenkivel kedvesnek lenned?-kérdezte a féldémon elgyötört hangon
-Miért bajod van talán Inuyasha? Én legalább nem akarom öt percenként hidegre tenni a testvéremet, mint egyesek. És egyébként is semmi közöd hozzá kivel vagyok kedves.-válaszolta hidegen a miko
-Uh valaki most nagyon dühös.-motyogta az orra alatt Sango, mire egyetértő bólintás volt a válasz

Sasuke enyhén megborzongott a lány hangnemétől, ami általában kedves volt; de most inkább hasonlított egy kitörni készülő vulkánra s nem szeretett volna ő lenni a célpont. Ezzel nem volt másképp Itachi sem így a nyaralás idejére felfüggesztették öccsével a háborúskodást, s most kezdték belátni milyen jó döntés is volt ez. A tengerpartra telepedett néma csendet Inuyasha törte meg.

-Szállj már le rólam Jakotsu! Hányszor mondjam még fogalmam sincs mi történt a buli éjszakáján!-kiáltotta a zsoldos arcába a hanyou

A társaság először meglepődött, majd mindannyian hangos nevetésben törtek ki főleg mikor meglátták a zsoldos hatalmasra nyitott kiskutya szemeit. A féldémon rosszalló pillantásokat vetett a nevető társaságra, mire azok még jobban nevetni kezdtek persze voltak akik értetlenül álltak az események előtt.

-Még is mi olyan vicces?-kérdezte nagy szemeket meresztve Deidara
-Hát az hogy Inuyasha semmire nem emlékszik bár az egész ház tőlük volt hangos.-felelte kuncogva Kagome
-Nagyon vicces! Mégis mi a fenéről beszélsz Kagome!? Én nem csináltam semmit ezzel az idiótával!-morogta Inuyasha
-De Inu cica! Hisz élvezted amit akkor tettünk.-mondta könnyes szemekkel Jakotsu

A társaság nem bírta tovább és ismét nevetésben tört ki, s az ujjaknak is világossá vált mire célzott a zsoldos; aki időközben szorosan a tiltakozó Inuyashához bújt amitől a többiek eldőltek nevetés közben. Sesshoumaru fejében egy pillanatra megfordult hogy megmenti öccsét, de végül nyugodtan állt és egy gúnyos mosollyal figyelte testvére szenvedését. Végül egy jó óra múlva mindenkinek sikerült megkomolyodnia többé kevésbé, mivel volt olyan akit még mindig rázott a visszafojtott nevetés. Itachi miután visszanyerte önuralmát komoran fordult csapat társai felé, s szemei fenyegetően megvillantak.

-Mégis miért jöttetek utánunk Kisame?-kérdezte hidegen az idősebb Uchiha
-Őszintén fogalmam sincs. Ezt Deitől kérdezd meg, mert ő erősködött hogy jöjjünk.-válaszolta Kisame
-Nos?-kérdezte fagyosan Itachi a szőkét
-Ö úgy gondoltam biztos szükséged van segítségre a Kyuubi kölyökhöz.-válaszolta bizonytalanul Dei

Itachi lemondóan felsóhajtott majd szikrázó szemekkel nézett a szőke fiúra, míg Kisame tisztes távolságba húzódott tőlük.

-Valami rosszat mondtam Itachi-san?-kérdezte ártatlan szemekkel Deidara
-A lényeg hogy ne szólalj meg többet Deidara, akkor nem lesz semmi baj.-válaszolta fagyosan az idősebb Uchiha, majd a szálloda felé sétált
-Várj meg Itachi-san!-könyörgött a szőke a távolodót figyelve
-Hé Dei jobb ha nem idegesíted tovább Itachit, mert a végén figyelmen kívül hagyja hogy egy csapathoz tartozunk.-mondta figyelmeztetően Kisame
-De mi rosszat tettem Kisame, hogy ennyire haragszik rám Itachi-san?-kérdezte könnyes szemekkel Dei

Ez már túl sok volt a társaságnak, s gyorsan elmentek Sasuke, Kagome és Naruto kivételével, míg ismét ki nem dőlnek a nevetéstől. A miko kérdőn nézett a két újonnan jöttre, de még mielőtt megszólalhatott volna egy hideg hang megakadályozta.

-Nekünk még van egy kis elintézni valónk papnő!-szólt a lányra Sesshoumaru
-Muszáj most Sesshoumaru?-kérdezte unottan Kagome

A youkai nem válaszolt csak morrant egyet és gyorsan a lányra támadt, aki meglepetésében maga elé kapta a kezeit, s így védte ki az inuyoukai támadását. Sesshoumaru annyira megdöbbent a lány reagálásától, hogy földbe gyökerezett a lába, s ez időt hagyott Kagoménak hogy visszamenjen a szállodába. Ahogy belépett a szobába és becsukta az ajtót háttal a szoba ajtajának támaszkodva lecsúszott a földre, s térdeit felhúzva mellkasához összegömbölyödött észre sem véve hogy nincs egyedül a szobában. A miko teljesen elmerült gondolataiban s homlokát felhúzott térdeire támasztotta, miközben szemeiből néhány könnycsepp gördült ki amelyeket több is követett. A szobában lévő személy felállt az ágyról ahol eddig feküdt, s halkan a csendben síró lányhoz ment majd óvatosan felemelte és az ágyra ültette miközben szorosan átölelte a törékeny testet.

Folytatás következik..................