|
Kagome titka és az új társ
Liz és Liriel 2006.09.14. 09:03
Itt a 3.rész.
3.rész
Nyugott napok
A veszekedők bambán néztek Midoriko
helyére és pánik fogta el őket arra a
gondolatra, hogy mit kellene csinálniuk. Mindketten csak
álltak és néztek. Teljesen kiakadtak.
Két hetük volt arra hogy összehozzanak egy
babát, csaképp azzal nem voltak
tisztába mit és hogyan kéne
csinálniuk.
-,Te jó ég!Két hét,de ha
akarnám akkor se menne elvégre én nem
férfinak hanem nőnek születtem. De mi ez az
érzés? Lehet hogy mégis csak
akarom???-tűnődött Kagome.
-,Két hét.De én férfi
vagyok! Mit kéne tennem? Meg van beszélnem
kéne Sirenaval...-gondolkodott a szellem
-,Azt hiszem kénytelen leszek Inuyasha
segítségét kérni.-gondolja
a miko
Mindketten gondolataikba merülve indultak vissza a
szellemírtók falujába, de
még nem értek oda amikor belefutottak
Inuyashába és Sirenába.
Mindkettejük szemme felcsillant, majd félre
vonták őket.
-Öööö Sirena kérdezhetek
valamit?
-Persze mi lenne az Kagome?
-Hát öö nem tudod
véletlenül mit kell kezdeni egy férfival
ha arra kerül a sor?-kérdezte zavartan
-Ezt most nem kérded komolyan.-mondta hitetlenkedve
-De, ugye tudsz segíteni?
-Persze.-mondta, majd elkezdte elmagyarázni a tehendőket
A Kagome testébe zárt szellem hatalmas szemeket
meresztett a részletes beszámoló
miatt, s hamarosan mindent tudott a
csábítás apró
trüjeiről, amitől elkezdett zsongani a feje. Soha nem gondolta
volna, hogy a nők ilyen találékonyak lehetnek, ha
meg akarnak szerezni maguknak egy férfit. Lassan
felállt és elindult a falu felé, de
először megköszönte Sirenanak a
felvilágosítást. Eközben a
Sesshoumaru testébe zárt miko éppen
Inuyashának próbálta előadni a
baját.
-Inuyasha, lehet egy
kérdésem?-kérdezte bizonytalanul
-Mi lenne az Sesshoumaru?
-Elmondanád mit kell kezdeni egy nővel, ha arra
kerül sor?-kérdezte
-Mi? Ugye ezt nem kérdezed komolyan? Idősebb vagy mint
én és több nővel is lehetett
már dolgod.-mondta nevetve
-Még is mi a fenét képzelsz
magadról!? Fekszik!-mondta dühösen
-Au ezt miért kaptam?
-Mert kinevettél. Tehát mit kell
tenni?-kérdezte dühösen
-Jól van mondom már.-válaszolta
és elkezte magyarázni a dolgok menetét
Kagome a szellem testében feszülten figyelte a
félszellem minden szavát és lassan
világossá vált előtte mit kell tennie,
de már csak az a kérdés foglakoztatta
hogy mikor kerítsen rá sort.
Megköszönte "öccse"
segítségét és elindult
vissza a szellemírtók falujába.
Hamarosan visszaért és az első akibe belebotlott
az a testébe zárt szellem volt
egymásra néztek, s úgy
érezték itt az idő. Bementek az egyik
kunyhóba és eltorlaszolták az
ajtót, majd lassan és óvatosan
elkezdtek csókolózni, hisz
mindkettejüknek új volt ez a
szituáció. A csók egyre
szenvedélyesebb lett, majd lassan felfedező útra
indultak egymás testén, ami kicsit zavarba hozta
őket. Nem álltak meg a csóknál
és lassan lefejtették
egymásról a ruhákat, majd
végignyultak a levetett ruhadarabokon, s lassan
egymáséi lettek. Elég
érdekes érzés volt
mindkettejük számára, s hamarosan
egyszerre jutottak a csúcsra. Hamar elaludtak
egymés mellett és másnap reggelig
aludtak. Reggel egyikük se tudta álom volt vagy
valóság. De amint a másikra
néztek tudták mindaz
megtörtént. Nem igazán tudtak mit
mondani egymásnak. Hiszen az első
eléggé kellemetlen élmény
volt Kagome részére. Végül ő
törte meg a csendet.
-Öööö...Szia.
-Szia. Hogy vagy?
-Köszi jól és te?
-Hát eléggé érdekesen. Nem
gondoltam volna hogy ilyen lehet a nőknek.
-Én se hogy a férfiaknak ilyen.
Egymásra néztek és elmosolyodtak.
Végül megcsókolták
egymást.
-Kagome-szólt a miko testébe zárt
szellem-sajnálom hogy először.
-Semmi baj.Már el is felejtettem.
-De miért? És hogy tudtad elfelejteni amikor
meg...mege...megerőszakoltalak.
-Mert én...nem is tudom hogy mondjam ki.,,mi van ha nem
érez így? mi van ha nem szeret-gondolkodott"
-Mit?
-Csak hogy...ígérd meg nem nevetsz ki.
-Ígérém, ígérem,
de mond már.
-,,nagy levegőt vesz" Nem tudom mikor és hogyan, de
belédszerettem.
-Hm? Szeretsz?
-Igen. De megértem ha te ne...
De nem tudta befejezni mert megcsókolta
újból. Ez a csók még
hosszabb és szenvedélyesebb volt mint az előző,
észre se vették hogy valaki bejött a
kunyhóba. Mégpedig ez a valaki Inuyasha volt.
Inuyasha földbe gyökerezett lábbal
figyelte a csókolózó párt,
s nem akart hinni a szemének. A pár csak
pár perc múlva vált szét, s
mikor meglátták a félszellemet, aki
rájuk bámul iszonyú
dühösek lettek.
-Inuyasha! Fekszik, fekszik.-kiabálta a szellem
testében lévő miko, s kedvenc
félszellemünk elterült a
földön és nem mert felkelni
-Mit keresel itt? És nem szoktál
kopogni?-kérdezte a miko testébe zárt
szellem
Inuyasha a földön maradt és hangos ruha
suhogásokat hallott, s miután elült a
suhogás óvatosan felállt. Amint a
félszellem feltápászkodott a miko
testébe zárt szellem odament hozzá
és lekevert neki egy nagy pofont.
-Következőleg kopogj!-mondta morcosan
-Honnan tudtam volna hogy mit csináltok?-mondta
félve
Csak néhány dühös
pillantást és morgást kapott
válaszul, majd a párocska kivonult a
félszellem mellett. Eközben Sango és
Miroku elmerültek a gyermek nevelés rejtelmeibe,
hisz a kis Masaoés a kis Hidemi-bár
még nem tudtak, se járni, se mászni-de
rengeteg törődést igényeltek. Sango
és Miroku mindeközben egyre közelebb
kerültek egymáshoz, bár a szerzetes
még mindig neheztelt egy kicsit a
szellemírtóra a történtek
miatt, de magának bevalotta hogy imádja az
ikreket és az anyjukat. A kicsik inkább embernek
néztek ki mint szellemnek, de egy kis
hasonlóság akad köztük
és Inuyasha közt. Masao nagyon
hasonlított a félszellemre, hisz
hosszú ezüst haja és arany barna szemei
voltak, míg nővére épp az elenkezője
volt. Hideminek hosszú barna hajavolt amiben volt
néhány ezüst csík
és barna szeme volt. Egyiküknek sem volt kutya
füle, s csak arcra és -már ilyen kis
korban is- természetre hasonlítottak
Inuyashára. Masao már ilyen fiatalon makacs
és önfejű volt, s mindenkinek feltünt
mennyire hasonlít az apjára. Hidemi Masaoval
ellentétben kedves és
félénk kisbaba volt. Szinte mindenki a kicsik
körül forgolódott és
lesték minden mozdulatukat. Gyorsan elszált hat
hónap, s Masao és Hidemi már
másztak ezzel rengeteg gondot okozva csapatunknak. Az elmult
hat hónapban Inuyasha és Sirena nagyon
közel kerültek egymáshoz és a
lány megosztotta titkát a
félszellemme, aki megdöbbenve hallgatta a
lány beszámolóját, s el
tudta képzelni milyen kínokat ált ki a
tigris szellem. Sirena elmondta Inuyashának hogy
fajtája csak azért száműzte, mert
fehér tigris volt mikor felvette igazi alakját.
Bár macska lévén gyűlölte a
kutyákat mégis néhány kutya
szellemmel volt körülvéve akik mind
kedvesek voltak vele. Magának már bevallotta,
hogy nagyon megkedvelte a félszellemet. Inuyasha
hasonlóan érzett a lány
iránt, de még nem felejtette el teljesen
Kagomét és Kikyót, bár a
halott papnőt azóta nem kereste mióta Kagome
életére tört. Nagyon
megviselték a mikoval történtek
és örült hogy megoszthatja valakivel
bánatát. Mindent elmondott a
múltjáról Sirenának
és azt se hagyta ki, hogy Masao és Hidemi az ő
gyermeke, amin Sirena egy kicsit meglepődött, de
látta a fiún hogy igazat mond. Eközben
Sesshoumaru és Kagome arról beszéltek
hogy milyen nevet adjanak a babának aki időközben
megfogant, még a Midoriko által
támasztott határidő előtt. Remekül
megvoltak és élvezték a nyugot napokat
anélkül hogy sejtették volna mi
készül ellenük. Naraku palotája
egyik sötét szobájábanKnna
tükrén keresztül figyelte csapatunkat, s
meglepve nézett a tükör
felszinén megjelenő két kisgyerekre. Hamarosan
egy terv kezdet körvonalazódni fejében,
s amint meg volt a terv végleges formája
hívta Kagurát és elmondta neki terve
egyrédzét.
-Kagura! Azt akarom, hogy hozd el az egyik gyereket a
szellemírtótól.-mondta
-De minek neked egy gyerek?-kérdezte Kagura
-Hallgass és csináld amit mondtam! Hozzd el az
egyik gyereket.-parancsolta
Kagura elhagyta a palotát és a
szellemírtók faluja felé vette az
irányt, ahol a csapat tartószkodott.
Három napon keresztül figyelte a csapat
életét, persze tisztes
távolságban maradt. A negyedik nap hajnalben
bemerészkedet a faluba és felvette az
ezüst hajú kisfiút, majd halkan kiosont
a kunyhóból és visszatért
Narakuhoz könnyű kis terhével. Naraku nagyon
elégedett volt Kagura
teljesítményével, s ezért
megjutalmazta a szélboszorkányt. Kagura egy
szép ruhát kapot Narakutól
cserébe a kisfiúért és
pluszba rábízta a kicsi
ellátását is. Naraku eközben
egy levelet írt hőseinknek, amiben a követező
állt:
"Inuyasha!
Ha viszont akarjátok látni a gyereket akkor
addjátok át a szent ékkő
nálatok lévő darabjait
ellenkező esetben a gyerek nem éri meg a felnőt kort!
Naraku"
Hívta egyik csatlósát és
elküldte a levelet a csapatnak, akik azóta
égre-földre keresték a kis
Masaót.
Folytatás következik....
| |