|
Eső novemberben
Eszti 2007.02.10. 12:42
eso
Kagome térdre rogyott. Hirtelen dörgött az
ég,
s a felh"ok elkezdték ontani magukból a
jég hideg
es"ot. De Kagomét ez nem zavarta. Kagom nem sírt,
nem
szipogott, az es"o cseppek voltak az "o könnyei. Csak a
barátait akarta újra látni.
Már
sajnálta, hogy reggel összeveszett
Inuyashával. Csak
a barátait akarta újra látni.
-Ha nem vesztem volna össze Inuyashával,
talán nem
történt volna meg ez az egész - mondta,
s
közben markolta a nedves földet.
"-Tudom, most er"osnek kell lennem és kitartanom. De
minél jobban próbálom,
annál jobban
vágyom egy ölelésre! Csak egy
ölelésre,
ami meger"osít! Most már tudom mi az a
magány!"
-gondolta.
De könnyei még mindig nem eredtek meg.
"-Nem, nem szabad sírnom!"
Er"ot vett magán, s felállt. Mikor
fölnézett
Sesshoumaruval találta szembe magát.
-Te meg mit keresel itt? -kérdezte minden erejét
összeszedve.
-Rin küldött. Aggódik miattad.
-Mi történt? Nem voltatok ott, ahol tegnap.
-Igen, mert Rin lázas lett. Elvittem egy faluba, ami nincs
messze.- mondta hidegen.
-Köszönöm.
-De, hát mit?
-Azt, hogy itt vagy.- mondta, s a férfihez bújt
és
megölelte. Sesshoumaru nagyon meglep"odött, de
hagyta. S
visszaölelt.
Így álltak az es"oben perceken
keresztül. Majd
Kagome fölnézett a szellemre. Csurom vizesen
álltak
egymással szembe. Szemeibe könnyek gy"ultek. Nem
bírta tovább fájdalmát
magába
tartani. Nem mondott semmit, csak nézte férfit.
Sesshoumaru is nézte "ot, s állta a
lány
lágy tekintetét. Kagome egyre er"osebben
húzta
magához. Szíve tele volt bánattal. Ezt
már
nem bírta tovább. Kagome elájult a
férfi
karjaiban. S közben azt suttogta:
köszönöm!
Sesshoumaru karjaiban lassan vitte abba a faluba, ahol Rin is volt.
Ez egy igazi Novemberi es"o volt.
Kagome egy meleg helyen ébredt. Hallotta a t"uz
ropogását, s azt kívánta,
bár csak
ezt az egészet álmodta. De nem. Lassan kinyitotta
szemeit, s nem találta sehol barátait. Helyette
egy
kislány ugrott a nyakába.
-Jaj, Kagome, jól vagy? - kérdezte Rin.
-Igen, most már sokkal jobban. -válaszolta Kagome
egy kis
mosollyal -Sesshoumaru hol van?
-Kint ül az egyik fa alatt.- válaszolt a pici
lány.
Kagome fölkelt, s kiment a kisházból.
Lassan oda
sétált a szellemhez. Majd leült
mellé.
-Köszönöm. -mondta halkan, s közben
végig
Sesshoumarut nézte.
-Mit köszöngetsz folyton? Nem tettem semmit.- akadt
ki.
-De, nagyon is sokat. Ott voltál, amikor
szükségem
volt valakire. Nélküled, nem lenne ez az er"om-
mosolyodott
el - Te ott voltál. Te szerettél valakit
igazán?
-kérdezte váratatlanul.
-A szeretetre nincs igazi szó, akkor szeretsz valakit
igazán, hogy ha nem tudod ki mondani.- mondta Sesshoumaru.
-De, hát...-akart volna még valamit mondani
Kagome, de a
szellem fölállt, s elindult a kunyhó
felé-
Sesshoumaru, várj! -kiáltotta, majd
utána rohant.
Bementek a kunyhóba.
-Sesshoumaru, mondd, te tudod mi történt a faluval?
-kérdezte Kagome.
-Nem, de nem is érdekel. -válaszolta
h"uvösen.
-Kérlek, segíts megtalálni a
barátaimat!
Egyedül nem megy.
-Csak nem gondolod, hogy segíteni fog egy embernek a
Nagyúr-szólt közbe Yaken.
-Sesshoumaru nagyúr -nézett nagy szemekkel Rin.
Sesshoumaru válasz képen csak
bólintott. Yakennek
meg csak lesett.
Kagome ennek nagyon megörült.
-Mikor indulunk? -kérdezte Rin.
-Rin, te itt maradsz Yakennel! -mondta egy kis melegséggel
-De
Yaken, most vigyázz rá! -ugatott oda a
gnómnak!
Már semmi nem maradt abból a
melegségb"ol, ami az
el"obb hangjában volt.
-Induljunk! -mondta Sesshoumaru.
Az es"o még mindig zuhogott, mintha
dézsából
öntötték volna. A
víz függönyt"ol alig lehetett
látni, s Kagome
tehetetlen volt, hiszen ez es"ovíz.
Az ég egyre csak dörgött és
villámlott.
Kagome nem félt ugyan, de közelebb
húzódott a
szellemhez, mivel a lány már szinte semmit se
látott. Ekkor az úton egy eszméletlen
férfit találtak, akin rettenetes sebek
tátongtak.
A férfi fölött egy megtört n"o
görnyedt.
Néhány méterre t"olük
még két
kis test volt, de azt nem látta tisztán Kagome.
Odafutott, s meglátta legjobb
barátn"ojét Sangot.
A lány szerelme kezét szorongatta, s
kezét egy
percre se engedte el.
-Sango, mi történt? -kérdezte.
A lány felé fordult. Sango több helyen
is
vérzett.
-Miroku -mondta, de semmi mást nem tudott mondani.
-Sesshoumaru! -szólt a férfinek -
kérlek, gyere
ide, segítened kell!
Sesshoumaru szép lassan oda ment.
-Van nem messze innen egy barlang, vigyük oda!-
kérte a
férfit.
-Rendben -mondta, s felemelte Mirokut.
Kagome oda szaladt, a másik két testhez, az egyik
Kirara,
a másik Shippo volt. Gyorsan felkapta "oket, majd Sangot
felsegítette. "O ment elöl, a szellem, pedig
követte.
Néhány percnyi gyaloglás
után
elértek a titkos barlanghoz. Kagome nem állt meg.
Sesshoumaru nem értette a dolgot.
"-Miért megy egyenesen a zuhatag felé?"-gondolta
Sesshoumaru.
"Most sikerülnie kell. Gyerünk víz tedd
azt amit
parancsolok!"
Aztán mikor Kagome odaért
szétnyílt a
vízesés.
Sesshoumaru csak ámuldozott.
"-Ezt meg, hogy csinálta...?" -gondolta. Miután
Sesshoumaru is bement a vízfüggöny
visszazárult.
-Itt biztonságban leszünk-mondta Kagome.
Sesshoumaru lerakta Mirokut, majd néhány
fából t"uzet gyújtott.
Kagome addig elment azokért a
gyógynövényekért, amik
kellettek neki.
Mikor visszaért a t"uz már javában
égett.
Sesshoumaru Mirkou fölé hajolt, s
prémjét a
szerzetes feje alá tette.
"-Nem is vagy te gonosz"- gondolta Kagome és elmosolyodott.
Sesshoumaru nem vette észre, hogy a lány
közeledik,
de mikor megállt mellette rögtön elment
onnan. Nem
akarta, hogy Kagome meglássa- "o is egy érz"o
lény.
"-Engem nem versz át" -gondolta a lány huncut
mosollyal.
-Sango, kérlek, mondd el mi történt.
Sango még mindig a sokkhatása alatt volt.
-Azt hittem, hogy meg fog halni.
-Sango, figyelj rám, csak rám figyelj! Mondj el
mindent.
-mondta egy kis keménységgel. Nem
bírta így
látni. Ilyen megtörtnek, vissza akarta hozni a
valóságba. Végül
sikerült is neki.
-Kintr"ol sikoltozást hallottunk -kezdte, mondani -
Kimentünk megnézni, hogy mi ez a nagy ricsaj.
És
amikor kimentünk, láttunk, hogy minden
lángokban
áll. Szembe találtuk magunkat Narakuval, az
összes
csatlósával és egy ismeretlen n"ovel.
Olyan volt a
tekintete, az arca és mindene, mint egy
kígyóé. És ...
és megmarta Mirokut.-
mondta, teljesen elhaló hangon. A lány
ráborult
szerelmére, aki még mindig
eszméletlenül
feküdt és nem mozdult.
-Kígyó? -kérdezett vissza, de nem
várta meg
a választ, elszaladt. Néhány perc
múlva egy
piros virággal tért vissza.
Nagyon sietett. Sesshoumaru csak nézte a lányt.
Nem hitte
el, hogy egy ember ennyi mindent kibír.
-Sesshoumaru -szólt oda a férfinak
-kérlek, hozz
vizet! -mondta, majd letérdelt Mirokuhoz.
-Hol marta meg? -kérdezte Sangotól.
Sango leszedte a fiúról az inget és
megmutatta.
-A vállán - mondta. A seb nagyon
csúnya volt, a
marás körül piros, távolabb
már lila
szín"u volt a fiú b"ore, s a sebb"ol
fehér genny
csurgott ki. És egyre terjedt. Sesshoumaru
visszatért a
vízzel. Kagome összemorzsolta a
virágokat, majd
belerakta a vízbe. Megitatták vele a
felét, a
másik felét a sebre kenték. A
fiú kezdett
magához térni. Sango még mindig
sírt, de
mikor meglátta, hogy ébredezik nagyon boldog
lett.
Óvatosan megölelte a fiút, majd egy
csókot
adott ajkaira. Miroku nagyon meglep"odött. Kagome
elmosolyodott.
Majd gyorsan ellátta a többiek sebeit is. Ezek
jóval
kisebb sérülések voltak, így
ezekkel hamar
végzett.
-És mi van Inuyashával és
Kikyóval?
-kérdezte Kagome.
-Kikyót elrabolta Naraku, tudod, hogy szerelmes
belé.
Inuyasha utánuk ment. Mi is mentünk volna, de az
úton az a n"o megállított minket.
Rettenetes ereje
van. Aztán megmarta Mirokut, minket meg neki csapott a
fáknak.- fejezte be. Sango még mindig reszketett.
-És mi van Kaede anyóval? -kérdezte
aggódva
Kagome.
-"O akkor már nem volt ott, nem sokkal utánad
ment el a
faluból, elhívták egy másik
faluba - mondta
Shippo.
Szép lassan elaludt mindenki, csak Kagome és
Sesshoumaru
nem. A szellem távol mindenkit"ol ült le
és meredt
maga elé. Kagome fölkelt, s oda ment
mellé.
-Köszönöm -mondta, s elmosolyodott.
-Te mindent megköszönsz? -kérdezte egy
kicsit
tréfásan a szellem.
Kagome elgondolkodott.
-Nos, majdnem mindent.
"-Egyre közelebb kerülök hozzá!
Meg akarom "ot
érteni!- gondolta Kagome -Olyan furcsa. Meg akarom ismerni
minden titkát, mindent szeretnék róla
tudni!
Szeretném tudni, hogy mire gondol!"
"-Furcsa ez a lány"- gondolta Sesshoumaru.
(LÁNY! Nem ember, hanem lány! Ez már
jelent
valamit nem? :D)
A következ"o percben, mikor a szellem
ránézett,
már aludt. Elmosolyodott, majd "o is lehunyta szemeit. Az
éjszaka közepén 1x felébredt.
Kagome a
mellkasára hajtott fejjel aludt. Sesshoumaru
szívét melegség
öntötte el.
Átkarolta a lányt, majd visszaaludt.
Másnap:
Mikor Kagome felkelt nem találta a férfit. ("o
nem tudott
róla, hogy hol aludt:P)
Végig járta az egész barlangot, de nem
találta sehol. Egy kisebb rész volt
még
hátra, de ott sem találta. Aztán meg
szólalt mögüle egy mély hang.
-Csak nem engem keresel? -kérdezte Sesshoumaru. Kagome
hátán végig futott a hideg,
még sose
történt vele ilyen. Megfordult. A férfin
nem volt
páncél, csak az inge, mely látni
engedte
fels"oteste izmait. Kagoménak földbe
gyökerezett a
lába.
-"O"o"o, csak azért kerestelek, hogy meg tudjam, mikor
indulunk
tovább.
-Miért mennénk tovább?
-kérdezte.
-Azt mondtad, segítesz megkeresni a barátaimat.
-Meg vannak.- mondta flegmán.
-De nem mindenki, plusz tudom, hogy utálod Narakut.
És
hogy el akarod intézni itt a remek alkalom- mondta
vigyorogva.
-Rendben, meggy"oztél -adta be a derekát. Kagome
rámosolygott a szellemre, majd kézen fogta,
és
maga után húzta. Mikor visszaértek
elköszöntek
Sangóéktól.
-Sango, maradjatok itt. Majd ide jövünk.
Élelmet
találtok, nagyon sok gyümölcs van
és mind
ehet"o. Vigyázzatok magatokra!
-búcsúzott Kagome.
-Ti is! -mondták egyszerre.
-Remélem, most is sikerül -mondta hangosan.
-Mér volt olyan, amikor nem? Kérdezte
kárörvend"o mosollyal a szellem.
Kagome elpirult.
-Hát ... ja. -mondta, s elkezdett nevetni.
"Milyen szép így" -kavarodtak a gondolatok a
szellemben.
-Figyelmeztetlek, nem akarok fürdeni! - mondta gonoszan.
Kagome
elmosolyodott.
Kagome szétnyitotta a
vízfüggönyt, majd
visszazárta.
Már nem esett az es"o, de az eget még mindig
s"ur"un
takarták a felh"ok
"-Kaede anyónak igaza volt, az er"om tényleg
egyre n"o"
-gondolta, majd elmosolyodott.
-Min mosolyogsz? - kérdezte a szellem.
Kagome ránézett a férfira, szemei
úgy
csillogtak, akár a víz, mikor a meleg
nyári nap
rásüt.
-Csak azon, amit Kaede anyó mondott, az er"ommel
kapcsolatban.
Tényleg egyre er"osebb leszek -mondta vidáman a
lány.
-Mi volt az a múltkor? -kérdezte Sesshoumaru.
"-Nahát, csak nem érdekli, hogy mi van velem?
Ilyen se
volt még"- gondolta.
Kagome még mindig mosolygott.
-Egy vizitündér leszármazottja vagyok.
-Így már értem, hogy miért
tudtad
szét nyitni a zuhatagot, de az es"ovel mi a helyzet?
-kérdez"osködött tovább.
-Azt nem tudom irányítani, de hogy
miért azt nem
tudom. Talán, mert szabadabb, mint a
folyóvíz. Azt
egy darabig visszatartja a medre, de nem tudom.
-Te is olyan szabad vagy, mint az es"o- jegyezte meg.
(felhívom a figyelmet a TE-re, ez már
tegezés :D)
Ekkor Kagome egy kicsit rosszul lett. Majd nem elesett, de Sesshoumaru
elkapta.
"-Kagome, Kagome! Hallasz?" -kérdezte egy hang a
fejében.
"-Igen, Kikyó?" -kérdezett vissza.
"-Igen, figyelj rám, segítened kell! Itt vagyunk
Inuyashával Naraku palotájában."
"-Jól vagytok?"- kérdezte Kagome.
"-Igen. Naraku azt akarja, hogy szüljek neki egy gyermeket.
Holnap
a magáévá akar tenni. De tudod, hogy
én ezt
nem akarom!"
"-Persze, hogy tudom! Hol vagytok pontosan?"
"- Érezni fogod! Kérlek, siess! Ha nem teszem,
amit mond,
megöli Inyuashát! Repülj! Majd mindent
elmondok!
Siess!"
"-Kikyó! Kikyó!"
Kagome kinyitotta szemeit. Sesshoumaru karjaiban volt.
-Jól vagy? -kérdezte.
-Igen! -mondta elszántan.
-Mi volt ez? -kérdezte a szellem.
-Útközben elmondom, most viszont sietnünk
kell!
-De hát...
A lányer"osen koncentrál.
"Sikerülnie kell, ha törik, ha szakad,
repülni fogok!"
Kagome elemelkedett a földt"ol, nagyon
megörült.
-Ez az -mondta - fogd meg a kezem! - s biztatóan
rámosolygott a szellemre.
| |