|
Kagome titka és az új társ
Liz és Liriel 2006.09.29. 11:23
 Itt a várva várt folytatás.
4.rész
A mentő akció avagy a váratlan
segítség?
A csapat kétségbe esetten kereste
Masaót, de sehol nem találták az
eleven kisfiút már kezdték feladni a
reményt, amikor megjelent Naraku egyik csatlósa
egy levélel. Inuyasha egyből feldarabolta a
mérges darazsat, de vigyázott a nála
lévő levélre. Amint elolvasta a levelet keserűen
az egyik kunyhóba öklözött ami
összedőlt a hatalmas erőtől.
-Mi az Inuyasha? Mi áll a
levélben?-kérdezték társai
-Ha viszont akarjuk látni Masaot át
kéll adnunk a nálunk lévő
szilánkokat Narakunak.-mondta egyre növekvő
dühvel
-Inuyasha azzal nem mész semmire, ha itt mindent
porrá zúzol.-mondta Sirena
-Igazad van Sirena. Mire vártok még? Induljunk,
hisz a fiam veszélyben van.-mondta
A csapat felkerekedett és elindult Naraku
keresésére. Még aznap vagy
5-ször meg kellett állniuk Hidemi miatt, mert a
kislány éhes és fáradt
volt. Inuyasha nem mondott semmit, de látszott rajta hogy
nagyon aggódik Masao miatt és nem ő volt az
egyetlen. Miroku átérezte barátja
fájdalmát, hisz úgy szerette az
ikreket mintha az apjuk lenne, s bizonyos értelemben az is
volt. Miroku megpróbálta
megvígasztalni Inuyashát, de csak
morgást kapott cserébe. Sirena nagyon
vigyázott, hogy nehogy Inuyasha valami
hülyeséget csináljon. Lassan
ismét úton voltak és kezdet esteledni
ezért kerestek egy biztonságos helyet ahol el
éjszakázhatnak. Másnap reggel nem
épp kellemes élményben volt
részük, hisz míg csapatink aludt
megérkezett Kouga a farkasok vezére és
letelepedett az alvó Kagome mellé, aki
kissé meglepődött a farkas
felbukkanásán.
-Kagome kedvesem, olyan rég láttalak.
Remélem a pincsi vigyáz rád.-mondta
örömmel, s eközben a Sesshoumaru
testébn lévő miko majd megszakadt a
visszafolytott nevetéstől
-Hé bolha fészek, hagyj
békén! Most nincs kedvem harcolni veled.-mondta
morogva
-Mi az pincsi csak nincs valami baj?-kérdezte minden
kíváncsiság
nélkül, de Inu ,ár nem
válaszolt hanem arréb vonult
-Ezt jól megcsináltad Kouga!-mondta Miroku
-Mi bajod szerzetes?
-Hagyd Miroku, majd én elmondom.-mondta kedvesen Sango-Ha
annyira tudni akarod Naraku elvitte magával Masaot a fiunkat.
-Na és a pincsi miért van így
letörve?
-Mert Masao Inuyasha és az én fiam.-mondta
már sírva Sango
-Mi? A pincsinek fia van?-kérdezte döbbenten
-Ne merd még egyszer így
hívni!-morogta Sirena
Kouga nagyon megsértődött a lány
hangnemén és neki akart ugrani, de hirtelen
előtte termet Inuyasha, aki morogva nézett ellen
felére. Eközben a csapat fiataljai
egyöntetűen Sirena és Inuyasha mellé
álltak, de még mielőtt egymásnak
ugorhattak volna elsétált mellettük a
dai-youkai, aki eddig távolabról figyelte az
eseményeket. Kouga kicsit idegesen nézett szembe
az idős szellemel, hisz látta a
megjelenésén hogy nem egy
vándorló alak, hanem olyan valaki aki hatalommal
bír és használja is ha
szükséges.
-Mit akarsz csinálni, apám?-kérdezte
Inu
-Csak beszélgetni szeretnék.-mondta, mire a
farkas szellem kicsit megnyugodott
-De hát ez egy bolha fészek! És mindig
csak a baj van vele.-mondta Inu dühösen
-Foggd be pincsi! Te nem tudsz vigyázni az én
drága Kagomémra.-mondta dühösen
-Nyugi fiúk. Tulajdonképpen mi bajotok van
egymással?-kérdezte a dai-youkai
-Mindig ezt csinálják, ha
találkoznak.-mondta Sango
-Tényleg? És mióta tart ez az
állapot köztük?-kérdezte
kíváncsian
-Nem tudjuk pontosan, de kb. azóta mióta Kouga
egyszer elrabolta Kagomét.
Eközbe Naraku palotájában:
-Kagura!!
-Igen Naraku!
-Hol van Hiku?Már rég itt kéne lennie.
-Nem tudom.Egésznap nem láttam.
-Mindig csak a baj van vele…Kellett nekem megölni a
szüleit?
Hiku az ajtó mögött
hallgatózott és amint meghallotta mit tett az a
félszellem akit apjának tartot
kétségbeesetten menekülni kezdett.
Viszont eszébe jutott amit Kannatól halott a kis
Masaoról és magával vitte. Nagy
nehezen kijutott a palotából és
elindult az erdő sűrűjéba. Nem tudta miért tette
ezt vele az ,,apja”,de azt tudta megbosszúlja
családja halálát! Egésznap
bolyongot az erdőben a kis Masaoval a karjában, de
egészen sötétedésig nem
talált megoldást gondjaira. Már
majdnem feladta amikor a távolban meglátta egy
tábortűz pislákoló fényeit,
s gyors iramban megindult a tábor felé.
Már majdnem odaért amikor a kezében
lévő kicsi mocorogni, majd sírni kezdett.
-Ssssh, kérlek nyugodj meg.-mormolta a kicsinek
A táborban lévők meghallották a
csecsemő sírást és annak
irányába néztek, amikor a
fák közzül kilépett
egy ezüst rövíd hajú
fiú a kezében a kis Masaoval. Hiku
kissé ilyedten nézett a felé
közelítő félszellemre, aki
elég dühös volt ahoz hogy egy pillanat
alatt végezni tudjon vele, de
szerencséjére a csapat többi tagja is
ott volt és érdeklődve figyelték a
félszellem reakcióját.
-Ki vagy és mit keres nálad
Masao?-kérdezte dühösen Inuyasha
-E-e-elnézést, de nem tudtam hogy ismeri a
kicsit. A nevem pedig Hiku.-mondta kicsit félve
-Kérlek, ne haragudj rá! Tudod negyon
aggódott a kicsi miatt.-mondta gyengéden Sirena
-Semmi baj hölgyem.-mondta, majd át adta a kicsit
-Hol találtad meg?-kérdezte
kíváncsian a szerzetes
-Tudják kihalgattam amint apám
beszlélt egy nővel.-kezdte-Kiderült, hogy akit
eddig apámnak hittem az ölte meg az igazi
szüleim, s valami hasonlót tervezett a kicsivel is.
-Mégis ki volt az akit az apádnak
hittél?-kérdezte kíváncsian
Lara
-N-n-naraku.-mondta most már sírva
A csapat döbbenten nézett a fiatal
fiúra, s még rengeteg
kérdés kavargot bennük, de
békén hagyták és
befogadták a csapatba. Inuyasha és Sirena
félre vonultak, hogy egy kicsit egyedül lehessenek,
de véletlenül Sesshoumaru és Kagome
közelébe kerültek, akik teljesen
elmerültek beszélgetésükben.
Inuyasha és Sirena akaratlanul is fültanuja volt a
beszélgetésüknek.
-Kezdem unni, hogy minden húsz percben ki kell
mennem.-mondta a miko testébe zárt szellem
-Kitartás már csak három
hónap és visszakapjuk a
testünket.-mondta bizakodva a szellem testébe
zárt miko
-Ezután nem fogom azt mondani, hogy milyen könnyű
dolguk van a nőknek.
-Ajálom is.De a neheze még hátra van
ugye tudod?
-Mi?A neheze?Ezt nem hiszem el!
-Nyugi nem olyan vészes ,,szegény Sessym ha
tudnád…-gondolkodik”.
-Mi az?Miért nézel ilyen furán?
-Semmi-,,megcsókolja”-csak gondoltam ez
jól esne-és elnevette magát.
Újra és újra
megcsókolták egymást, s egyre
szenvedélyesebbek lettek a csókok, míg
Inuyasha meg nem zavarta őket. Sirena megpróbálta
visszatartani a félszellemet, de nem sikerült neki,
ezért inkább vele tartott, hogy ha kell
segítsen neki. A pár miután
észre vette a félszellemet
dühösen nézett rá, majd szinte
egyszerre estek neki.
-Mégis mit képzelsz te
magadról!?-kérdezte dühösen a
miko testébe zárt szellem
-Mikor akartátok elmondani?-válaszolt ugyanolyan
hangnemben Inuyasha
-Miről beszélsz?-kérdezte meglepetten a szellem
testébe zárt miko
-Tudod te azt nagyon jól!-morogta a félszellem.
Váratlanul megjelenik Sirena.
- Már megint min vitatkoztok? – kérdi
kicsit unottan.
- Képzeld Kagome és Sesshoumaru egymás
testébe kerültek.
- Igen? Én már tudtam.
- Te is tudtad? Ezt nem hiszem el! És miért nem
mondtad el nekem?
Sirenanak elege lett Inu morgásából
és a válasz helyett fogta magát
és megcsókolta. Inut kicsit meglepte a dolog, de
visszacsókolt. Amíg ők
élvezték a csókot addig a
másik páros elment a helyszínről.
Miután véget ért a csók a
tigris szellemnő szabadkozni kezdet.
-Ne haragudj. Én nem akartam, c-c-c-csak nem jutott
más az eszembe és...-mondta Sirena, mire Inu
megunva a mentegetőzést megcsókolta a szellemet.
Eközben Sesshoumaru és Kagome visszatért
a többiekhez, akik Hikut faggatták Naraku hol
létéről. Persze időközben Hikunak
beugrott néhány emlék
foszlány a családjáról
és rémlet még valami egy
babáról is. De mivel már beesteledett
jobban látták ha elmennek aludni. Minden nyugisan
kezdődött amikor,…
-ÁÁÁá mi a fene –
üvöltött fel Kagome.
-Mi van…Naraku? Hol?
-Nem Naraku, te ökör csak Kagome…
-Mi? – a szellem testébe zárt miko
azonnal odarohant- Remek.
-Mi van? Mi történt?
-Megindult a szülés….
-HOGY MI?- kiálltott fel mindenki…
-Jajj Istenem – kezdte volna Sessy…
Váratlanul felbukkant Inuyasha és Sirena
kéz a kézbe és
meglátták a tömeget ami éppen
Kagome fölött tornyosult.
-Mi folyik itt?-kérdezte kíváncsian
Sirena
-Kagome szülni fog.-világosította fel
őket Sango
-MI???-kérdezte döbbenten Inu
Választ már nem kapott, s inkább
hátrébb húzódott az
ikrekkel és Mirokuval. Mind ketten a serényen
tevénykedő lányokat nézték
és a melléjük lépő Inu no
Taishout és Hikut észre se vették. A
fiúk Sesshoumaru kivételével mind a
háttérbe húzódtak
és onnan figyelték az eseményeket,
miközben Kagome fájdalmasan felszisszent minden
egyes fájásnál. A
szülés még csak nem rég
kezdődött, de Sango tudta hogy hosszúideig is
tarthat, de ha szerencséjük van reggelre meg lesz a
baba. A szellem testébe zárt miko aggodalmasan
figyelt, mert attól félt hogy ismét
elveszti a babát. Eközben valahol egy palota
sötét szobájában gonosz
tervet forraltak kis csapatunk ellen.
-Kagura!-hallatszódott egy dühös hang
-Igen Naraku?
-Menj és hozzd vissza Hikut! Vagy inkább keress
valakit aki végez vele és
Inuyasháékkal is.-mondta
-Rendben-mondta a szélboszorka és elindult a terv
megvalósítására
Kagura elgyötörten kereste a megfelelő
személyt aki véghez vihetné Naraku
tervét, amikor hosszas keresgélés
után megpillantott egy fiatal fiút egy dupla
karddal gyakorolni. Leszállt a fiútól
nem messze, aki rá akart támadni a
betolakodóra.
-Ki vagy és mit akarsz?-kérdezte hidegen a
fiú, miközben fegyverét
Kagurára irányította
-Kagura vagyok és van egy ajánlatom a
számodra.
-Miért bízzak benned?-kérdezte
szenvtelenül
-Én nem azt mondtam, hogy bízz bennem csak
halgasd végig az ajánlatom.-mondta Kagura
és részletesen elmondta mi lenne a teendő
A fiatal fiú figyelmesen hallgatta a
szélboszorkány szavait, majd miután
meghallotta a Hiku nevet morogni kezdett és mivel nem tudta
féken tartani indulatait Kagurán vezette le a
dühét, akinek esélye sem volt a
menekülésre és holtan terült el
a puha fűben.
Folytatás következik...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
