|
Váratlan örökség
Liriel 2006.12.16. 19:15
 8.rész
Sajnálom, hogy ennyit kellet rá várnotok, de nem igen volt hozzá ihletem. Ha szeretnétek hogy folytassam kérlek írjátok meg a vélemények a ficekről-be.
orokseg8
8.rész
Inuyasha és Liriel
Már lassan 1 hónap telt el Naraku
legyőzése óta, s a csapat tagjai is
élték saját
életüket. A déli területeken
és a déli-nyugati területek
határán békésen teltek a
napok nem így a nyugati területeken. Inuyasha
még mindig nem békélt meg azzal a
ténnyel hogy Kagome Sesshoumaruval van, s hogy neki el
kellene vennie Lirielt akit nem is ismer. Eközben Liriel is
hasonló gondolatokkal küszködött,
de a félszellemmel ellentétben őt nem zavarta
annyira a dolog és már tudta mit fog tenni. A
varázsló nő halványan elmosolyodott
majd a félszellem keresésére indult.
Terve már készen állt, s tudta hogy
nehéz lesz bárkinek is ellenállni a
csábításnak. Bár nem volt
szellem mégis könnyedén a
félszellem nyomára bukkant egy közeli
tó partján. Inuyasha annyira a gondolataiba
merült, hogy nem hallotta meg a felé
közeledő drowt, de ha figyelt volna akkor se hallotta volna
mivel a lány hangtalanul osont a
délutáni szürkületben. Liriel
hangtalanul osont a félszellem mögé
és óvatosan át karolta, majd az
édes kutya fülekbe suttogott.
-Mit szólnál, ha kellemesen
töltenénk el ezt az
estét?-kérdezte
csábítóan
Liriel miközben arrébb ment végig
simított a félszellem
vállán és hátán,
majd minden szégyen érzet
nélkül levetkőzött és a
kellemesen langyos tóba gázolt. Inuyasha
tátott szájjal figyelte a lány minden
mozdulatát, s mikor meglátta a meztelen
és kecses testet teljesen
elvörösödött. A lány
már derékig állt a vízben
mikor visszafordult és arany szemeivel
ránézet a félszellemre, majd
elmosolyodott.
-Te nem jössz be?-kérdezte halkan és
csábosan
-Ö-ö-ö-ö-nyögte Inuyasha
-Segítsek?-kérdezte és elindult
felé
-N-n-n-nem k-k-kell.-dadogta zavarában a
félszellem
Liriel halkan felnevetett majd a félszellem felé
lépdelt, aki nagy szemekkel nézet rá.
A lány már majdnem előtte állt
és csábosan mosolygott, míg Inuyasha a
lány kerekded idomait és formás
alakját nézte. Liriel most már a
félszellem előtt állt és farkas szemet
nézet vele, majd hirtelen megcsókolta. A
félszellem először meglepődött, de
hamarosan viszonozta a csókot és
óvatosan simogatni kezdte a lány
formás idomait. A lány elmosolyodott
és apró kezeit a félszellem
kimonója alá csúsztatta, majd
lefejtette róla a két felsőt
és kezei lassan lejjebb vándoroltak a
fiú nadrágjához. A lány
lassan lehúzta róla az utolsó ruha
darabokat is, majd egy kecses mozdulattal a tóba ugrott
és onnan nevetett a félszellemre. Inuyasha
morrant egyet majd a lány után vetette
magát, aki könnyedén kikerülte
és mosolyogva a fiú mögé
került. Még fogócskáztak egy
ideig, majd Inuyasha megunva a játékot
komolyabbra fordította a dolgot s miután elkapta
a lányt kivitte a partra és a combjára
ülve nézett rá komoly szemekkel.
-Miért csináltad ezt?-kérdezte
érdeklődve
-Már untam a bús komor
ábrázatodat.-mondta komolyan
Inuyasha meglepődött a lány
őszinteségén, de értékelte
is. Liriel megunva a fiú töprengő arc
kifejezését felült és
megcsókolta a félszellemet, majd hanyat
döntötte a fiút és ő
ült a combjára. Inuyasha egy kicsit meglepetten
nézett a lányra, de élvezte ezt a
macska-egér játékot, s
ismét a hátára fordította a
drowt majd lassan megcsókolta. Liriel hevesen viszonozta a
fiú csókját, majd keze egyre lejjebb
vándorolt az izmos testen, s hamarosan a
félszellem férfiasságát
kezdte izgatni. Inuyasha is felfedező útra indul a
lány kecses testén, s
szájáról lassan levándorolt
a lány nyakára és ott
elidőzött egy kicsit, majd Liriel melleit kezdte
kényeztetni. A lány kéjesen
sóhajtott és ő is végig
csókolta partnere izmos felsőtestét, majd egyre
lejjebb vándorolt szájával,
míg el nem érte a félszellem
férfiasságát és
ismét ő került felülre, miközben
szájával kezdte el kényeztetni a
meredező hímtagot. Inuyasha halkan
felnyögött az élvezettől, s lassan
visszavette a kezdeményezést, s most ő kezdte el
izgatni a lány legrejtettebb zugát. A
félszellem lassan ujjaival a lányba hatolt, aki
élvezettel sóhajtott majd a fiú
kezét kivette nőiességéből
és magába vezette a fiú
férfiasságát. A félszellem
lassan és óvatosan mozogni kezdett a
lányban akinek szeme elhomályosult az
élvezettől, majd egyre hangosabban kezdett
nyögdécselni. A fiú egyre jobban fokozta
a tempót, s néhány perc
után egyszerre értek fel a csúcsra.
Fáradtan hanyatlottak egymás mellé a
puha fűbe, s most először beszélgettek el
mióta találkoztak.
-Sikerült meglepned.-mondta Inuyasha
-Ez volt a szándékom.-válaszolta
Liriel és fél könyökre
támaszkodva mosolygott a félszellemre
-Sűrűn csinálsz ilyeneket?-kérdezte a
fiú szintén támaszkodva
-Már nem. Régen minden naposnak
számított hogy valakit
elcsábítok, de csak ritkán jutottam
vele addig amíg veled.-mondta merengve
-Tényleg? És még miket
csináltál?-kérdezte
érdeklődve, s közben a lány
felült és térdét
átkarolta
-Sok mindent. Nem egy barátommal végeztem
már, de ha nem tettem volna meg már nem
élnék. Eddigi életem során
nagyon kevés igaz baráttal
büszkélkedhetek.-mondta szomorkásan
-Ezt nem igazán értem, ha a barátaid
voltak miért akartak megölni?-kérdezte
értetlenül Inuyasha
-Ez egyszerű, mert számukra mindennél fontosabb
volt a hatalom. Az én hazámban azok jutnak a
legtovább akik képesek
átgázolni bárkin és
bármin. A népem mozgató
rugója a káosz és élvezik
is ezt. Én nem igazán tartoztam soha
közéjük, mert szívesebben
kalandoztam hazám járataiban mint az
ármánykodással. És te miket
csináltál?-kérdezte
halványan mosolyogva
-Uh elég zavaros amit elmondtál. Én
kiskoromban elvesztettem a szüleimet és
azóta szinte mindig egyedül harcoltam az
életben maradásomért. Mint te is tudod
van egy bátyám, akivel a viszonyunk nem
épp felhőtlen.-mondta
-Értem. De mégis mi
bánt?-kérdezte, amivel meglepte a fiút
-Miből gondolod hogy bánt valami?-kérdezett
vissza meglepetten
-Igaz nem vagyok szellem, de megtanultam minden apró jelre
figyelni különben nem éltem volna
túl Mély sötét zord
világát. És látszik az
arcodon hogy bánt valami.-mondta egyszerűen
-Ennyire észre vehető?-kérdezte
szomorkásan
-Igen.
-Tudod még mielőtt megismertem volna Kagomét
azelőtt szerettem egy lányt, de ő elárult
engem.-mondta maga elé meredve
-Tudom milyen fájdalmas ha elárulnak.-mondta, s
közben átölelte a fiút
-Kikyou a szent fához szegezett egy szent
nyílvesszővel és Kagome szabadított
ki, de először utáltam mert folyton Kikyoura
emlékeztetett.-mondta
-Tudod mikor elvesztettem azt akit igazán szerettem, akkor
én is megakartam halni, de ezt néhány
barátom nem engedte és most
hálás vagyok nekik hogy visszatartottak.-mondta
-Hidd el én is szívesen meghaltam volna, de a
sors másképp akarta. Miután Kagome
kiszabadított kezdtem megkedvelni, mert aranyos
és segítőkész volt. Most meg a
bátyámmal van együtt és ez
nagyon fáj, bár tudom hogy jól
megértik egymást akkor is nehéz
elfogadnom.-mondta
-Értem és akkor még
ráadás ként engem is rád
sóztak hogy elvegyél. Egyet azért
mindenképp elmondanék neked. Nem
érdemes sokat emésztened magad a múlt
miatt mert a végén elszáll a
fiatalságod.-mondta bölcsen
-Ezt hogy érted?-kérdezte
-Miután Fyodor meghalt nehezen tudtam magamhoz
térni. S talán már nem is
élnék ha akkor nem áll mellettem Thor,
Sharlalla és Fyodor nagyanyja.-mondta
-A barátod fontos lehetett neked, de miért nem
mondtad ezt eddig?-kérdezte Inuyasha
-Mert nem kérdezted és mert nem igazán
szeretek azokra az időkre gondolni. Fyodor volt a barátom,
szeretőm és védelmezőm, de csak akkor
döbbentem rá hogy szeretem mikor meghalt. Igaz
ember volt és a népem minden más fajra
potenciális szolga ként tekint.-mondta
szomorkásan Liriel
Inuyasha átölelte a lányt és
lágyan megcsókolta, aki viszonozta a
kedveskedést majd a félszellemhez
bújt, s életében másodszor
sírt elvesztett barátjáért.
A fiú is a sírás
határán állt de túl
büszke volt ahhoz, hogy sírjon így csak
vigasztalta a lányt aki a karjai közt aludt el.
Hamarosan Inuyasha is álomba merült, s szorosan
magához ölelte a lányt.
Egészen másnap délig aludtak, s szinte
egyszerre ébredtek fel, majd miután
lefürödtek visszaindultak a palotába.
Egyikük se gondolt arra hogy az elmúlt
éjszakának következményi is
lehetnek, de pár héttel később Liriel
riadtan meredt maga elé hisz eddig
irányítása alatt állt a
teste, de mikor együtt volt Inuyashával teljesen
elfeledkezett arról hogy miért is nem akart
gyereket. Összezavarodva ült az
ágyán amit azóta az
emlékezetes éjszaka óta megosztott a
félszellemmel és csak maga elé meredt.
Élete egyik legnehezebb
döntését kell meghoznia, mert ha
megszüli a kicsit mindenki csúfolni fogja
kinézete miatt, de ha nem akkor meg a
félszellemet bántja meg vele hisz ez az
apróság az övé is.
Még mindig a gondolataiba mélyedve ült
az ágyon, mikor belépett a szobába
Inuyasha s egyből észre vette hogy valami nyomasztja
társát. Az elmult hetek feledhetetlenek voltak
számára, s nehezen vallotta be még
magának is de nagyon megkedvelte a drowt.
-Mi a baj?-kérdezte a lány mellé
ülve
-Nem tudom mit csináljak. Annyira elvontad a figyelmem hogy
teljesen elfeledkeztem arról, hogy még nem
szeretnék gyereket.-mondta a sírás
határán
-T-t-tessék?-kérdezte Inuyasha elkerekedő
szemekkel
-Ironikus mi? Én vagyok talán a legnagyobb
varázsló aki ezen a földön
él és elfelejtem irányítani
a testem, aminek az lett a következménye hogy
várandós lettem.-mondta cinikusan
Inuyasha először ledermedt, majd pár perc
múlva szélesen vigyorogni kezdett és
felkapta a lányt majd körbe-körbe forgatta
a szobában és rendületlenül
vigyorgott mellé. Még
néhányszor körbe forgatta a
lányt majd letette és örömtől
csillogó szemekkel nézet Lirielre, aki kicsit
meglepetten viszonozta a boldog tekintetet. Inuyasha ismét
felkapta a lányt és rohanni kezdett vele
barátai és bátyja felé.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
