|
A múlt titkai
Liriel 2007.02.28. 13:49
mult
4.rész:
Szerelmi évődés
A kis madárkát elég
érzékenyen érintette ez a dolog, s
mérgében a hanyounak támadt aki
ijedten menekülni kezdett a tüzes madárka
elől. A kis főnix amint kiértek a
kunyhóból lángba borult és
úgy kergette a rajta
„átgázoló”
Inuyashát, aki kissé rémülten
menekült a kint állók háta
mögé. A kint állók kicsit
meglepetten néztek az egyébként igen
bátor és felelőtlen fiúra, aki egy
aprócska madártól megijedt.
Eközben a kunyhóban Kagome és
Sesshoumeru elmerülten beszélgettek,
miközben a youkai és a miko lassan és
komótosan sétálgattak a
kunyhóban.
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva a szellem
-Igen, csak a fejem fáj kicsit. Tényleg te
láttál már
főnixet?-kérdezte kíváncsian Kagome
-Igen. Nagyon szép és érdekes
állatok.-válaszolta Sesshoumaru
-Hm értem. Akkor legyen a kis főnix neve talán
Yume. Mit szólsz hozzá?-kérdezte
kíváncsian a lány
-Nagyon szép név, de a gazdája kicsit
tüzes természet.-mondta egy gúnyos
mosoly kíséretében Sesshoumaru
-Ugyan már csak megvédi az
érdekeit.-mondta Kagome nevetve, majd kiment a
kunyhóból Sesshoumaruval
Amint kiléptek azt látták hogy
Inuyasha épp a csapat tagjai mögött keres
menedéket egy dühösen
röpködő madárka elől, aki mindenkit
kerülgetve próbálta elkapni a hanyout.
Kagome elnevette magát a jelenet
láttán, s miután sikerült
abba hagynia a nevetést magához hívta
a kis főnixet.
-Mi olyan vicces, Kagome?-kérdezte ingerülten
Inuyasha, de közben még mindig a többiek
háta mögött bujkált
-S-s-s-semmi c-c-c-csak t-t-te.-mondta nevetve a miko
-Ne nevess! Az a kis szörnyeteg majdnem
megcsípett.-morogta a hanyou
-Yume nem szörnyeteg és
egyébként is te tehetsz róla, mert nem
néztél a lábad elé.-mondta
komolyabban Kagome
Inuyasha csak morgott és morcosan
elsétált a csapattól. Közben
Kagome a gondolataiba merülve simogatta a kis főnixet.
-Minden rendben, kicsim?-kérdezte Takumi
-Igen csak gondolkodtam, hogy van-e elég
kötszerem.-válaszolta a miko
-Értem és mire
jutottál?-kérdezte kelet ura
-Hát azt hiszem hoznom kell, mert nem lesz
elég.-mondta mosolyogva Kagome
-Akkor mire vársz még?-kérdezte Takumi
-Kösz apa.-mondta Kagome, majd gyorsan elindult a
kúthoz
Amikor Kagome elérte a Csontok kútját
gondolkodás nélkül beleugrott
és nem sokkal később már a modern
Japánban mászott ki belőle. Eközben a
középkorban Sesshoumaru
értetlenül nézett az
elviharzó lány után. Takumi csak
mosolyogni tudott a fiatal youkai arc
kifejezésén, ami néhány
pillanat múlva ismét rezzenéstelen
lett. Közben Kagome már lepakolta sárga
táskáját és egy
frissítő fürdő után elindult beszerezni
a szükséges dolgokat, s miután ezekkel
végzett kicsit lepihent. Másnap reggel
ébredt fel, s miután összepakolta a
szükséges kellékeket megreggelizett
és elindult a Csontok kútja felé; majd
beleugrott és hamarosan ismét a jól
ismert környezetben találta magát. Amint
kiszállt a kútból visszaindult Kaede
anyó falujába, s már majdnem
odaért amikor a kút felől egy ékkő
szilánkot érzett. Megvonta
vállát és folytatta
útját barátai felé.
Már majdnem odaért amikor hangos
segélykérésre lett figyelmes, s
óvatosságát félre dobva
visszaszaladt a kút irányába, ahol egy
fura szellem épp az öccsét szemelte ki
ebédnek.
-Hé te ocsmányság hagyd őt
békén!-kiabálta Kagome meggondolatlanul
-Ni csak egy finomabb harapni való és
még szép is.-mondta gonoszan vigyorogva a szellem
A lány csak most fogta fel micsoda bajba keveredett, de nem
hagyhatta hogy öccsét egy ilyen
csúnyaság felfalja. Meggondolatlansága
miatt most mindkettejük élete veszélybe
került, s ha ez még nem lenne elég akkor
még ott volt az oldalát lassan
átáztató kötés is.
Kagome kénytelen volt az oldalához kapni mert
hírtelen fájdalom hasított a
sebébe, ami még most sem gyógyult be
rendesen. A szellem észre vette a lány
sebezhetőségét, s gyors iramban megindult
felé. Már majdnem elérte őt, mikor a
szélborda belehasított a szellem
testébe és a testvér pár
mellé dőlt jó néhány
darabban. Kagome a szélborda
eltűnésének irányába
nézett, majd elmosolyodott de mosolya gyorsan lefagyott
amint egy igen dühös aranybarna szempárral
találta magát szembe.
-Mégis mi a fenéért hoztad magaddal az
öcsédet is?-kérdezte a
szempár tulajdonosa
-Nem tudtam hogy utánam jött.-válaszolta
Kagome
-Akkor is az öcséd és figyelned kellet
volna rá.-morogta Inuyasha
-Nem a nővérem tehet arról, hogy utána
jöttem Inu bátyó.-mondta Souta
határozottan
-Kölyök már mondtam egyszer hogy
miért nem jöhetsz át, de most mi a
fenét kezdjek veled?-kérdezte Inuyasha
ingerülten
-Ő az én felelősségem elvégre az
én öcsém.-válaszolta Kagome
hasonló hangnemben
-De mindig nekem kell megvédjelek!-morogta egyre
ingerültebben a hanyou
Kagome nem mondott semmit csak a félszellemhez
lépett és egy hatalmas pofont adott neki, majd
kézen fogta öccsét és
elsétált vele Kaede anyó faluja
felé. Már majdnem elérték a
falu határát mikor Kagome
vállára szállt egy kis
madárka és élvezettel csipegette a
lány fülét, persze csak finoman nehogy
fájdalmat okozzon gazdájának. A miko
nevetésben tört ki miközben Yume
„eszegette” a fülét.
-Yume kérlek hagyd abba. Ez csikiz!-mondta nevetve Kagome,
mire a kis főnix repkedni kezdett
körülöttük.
Kagome nevetve simogatta meg kis kedvencét, majd
öccsével az oldalán folytatta
útját a falu felé. Hamarosan
megérkeztek Kaede anyó
kunyhójához, s Souta erősen megfogta
nővére kezét miközben
beléptek az ajtón. Souta ijedten bújt
nővére háta mögé a bent
lévő youkaiok miatt, s nem is nagyon akart
előmerészkedni onnan míg nővére meg
nem nyugtatta.
-Látom vissza értél.-modta Takumi
mosolyogva
-Igen.-bólogatott Kagome
-Mégis kit tisztelhetünk a hátad
mögött álló fiatal
úrban?-kérdezte kíváncsian
Inu no Taishou
-Ő az öcsém Souta.-mondta mosolyogva, majd a
két dai-youkaihoz sétált
-K-kagome.-suttogta ijedten Souta
-Ugyan öcsi nincs mitől tartanod. Ők nem
bánatanak.-nyugtatgatta Soutát
-Biztos vagy benne nővérkém?-kérdezte
kételkedve Souta
Kagome mosolyogva az ajtóban álló
öccséhez sétált, majd
kézen fogta és Takumihoz vezette. A dai-youkai
érdeklődve figyelte a fiút és
néha lányára sandított, aki
egy halvány fejbólintással jelezte
hogy Souta Takumi fia. Takumi egy halvány mosollyal az
arcán Souta felényújtotta a
kezét, amit a fiú félve fogadott el.
Ekkor kintről dühös trappolást hallottak
és az ajtón hamarosan belépett a
dühös hanyou.
-Kagome!-kezdte fenyegetően-Most azonnal haza viszed Soutát,
világos.-morogta
-Inuyasha erről nem nyitok vitát veled. Az
öcsém marad és kész!-mondta
határozottan Kagome, majd Sangoék
segítségével neki állt
ebédet készíteni
A lányok teljesen belemerültek az ebéd
készítésébe, s
észre se vették hogy merénylet
készül ellenük Reito
jóvoltából. Már majdnem
kész volt az ebéd, mikor a
tréfás kedvű kígyószellem a
lányok szeme elé siklot
kígyó alakjában, s sikeresen
elérte hogy mindannyian megijedjenek hiretelen
megjelenésén. Miután véget
ért ez a kis közjáték mind
annyian leültek és várták
hogy megkapják a részüket. Kagome
serényen adta oda mindenkinek az
adagját, de amikor Sesshoumaruhoz ért kicsit
meglepetten nézett a szellemre majd az
ölébe borította a még
forró levest. A csapat tagjai megkövülten
nézték a jelenetet és
kíváncsiak voltak a youkai
reagálására. Kagome lassan
kisétált az ajtón, de előbb
még félvállról
visszaszólt.
-Bocsánat véletlen volt.-mondta
ártatlan arcal
Sesshoumaru morogva nézett a távozó
lány után, akit követett Reito
és Yume is. Közben a kunyhóban Kikyou
már rég elment a youkai
közeléből és egy halvány
mosollyal nézett az eltünő Kagome után.
A többiekkel ellentétben tudta hogy
miért csinálta ezt a lány
és élvezettel töltötte el a
Kagome szemében látott
féltékenység. A kunyhóban
lévők hamarosan hangos nevetésre lettek
figyelmesek, ami lassan elhalt. Kagome vidáman
lépkedett az erdő felé, s sikeresen
lerázta Reitot és Yumét akiket
visszaküldött Kaede anyóhoz. Kagome
még mindig vidáman mosolyogva
sétált az erdőben, mikor egy hangos
reccsenést hallott és visszasietett a hang
irányába. Amint meglátta a zaj
forrásást elkerekedő szemekkel nézett
az ökölbe szorított kezű Sesshoumarura,
aki amint észre vette a lányt egy enyhe
gúnyos vigyort engedett meg magának. Kagome
gyorsan hátat fordított a youkainak, hogy meg
tudja őrizni komolyságát; de mire visszafordult
már nem látta sehol a férfit.
Sóhajtva fordult vissza abba az irányba amerről
jött, de kissé hátra
tántorodott a meglepetségtől mert az
imént nem volt előtte senki. Már mondani akart
valamit, mikor megérezte két ékkő
szilánk közeledtét és
hamarosan feltűnt egy forgó szél is. Kagome
sóhajtva nézett az előtte lefékező
Kougára és egy kedves mosollyal
üdvözölte a farkas szellemet.
-Kagome, kedvesem! Remélem a pincsi rendesen
vigyáz rád.-kezdte a farkas szellem
-Szia Kouga!-köszönt Kagome is, s közben
próbált Sesshoumaru közelébe
menni
Kagome egyre kényelmetlenebbül érezte
magát a farkas szellem közelében, amikor
meghallották Inuyasha dühös
hangját.
-Érzem hogy itt van az a bolha
fészek!-kiabálta, s lassan a kis
társaság előtt állt meg
-Na mi az pincsi még csak most vettél
észre?-kérdezte Kouga pimaszul
-Fiúk hagyjátok már
abba!-kiálltotta el magát Mina
-Kösz Mina.-mondta hálás szemekkel Kagome
-Nincs mit Kagome.-válaszolta Mina
A lányok még egy darabig
nézték a morgó és
dühösen fujtató fiúkat, majd
Sango szólalt meg először.
-Lányok mi lenne, ha itt hagynánk a
fiúkat és elmennénk
fürdeni?-kérdezte a taiya
-Ez jó ötlet Sango.-lelkendezett Kagome
-Akkor mire várunk még? Indulás! Ja
és fiúk nem ajánlom hogy
utánunk gyertek.-mondta szigorúan Sango
A lányok kiegészülve Kikyouval
és Rinnel elmentek egy közeli hő
forráshoz, s hamarosan mindannyian a kellemesen meleg
vízben beszélgettek egymással.
Élvezték a kellemesen meleg vizet és
egymás társaságát, s
végre Sango is feloldódott egy kis időre
bár még mindig hiányzott neki Miroku;
de időközben akadt jelentkező a szerzetes helyére.
Kagome még egy darabig a lányokkal volt, majd
lassan kisétált a partra és
felöltözött. Gondolataiba merülve
sétált a fiúk felé, de
menet közben megbotlott az egyik bokor mögül
kikandikáló lábban.
Szerencséjére hamar visszanyerte az
egyensúlyát és a kukkolókra
förmedt.
-Inuyasha, Ishigami, Reito nem szégyellitek
magatokat!?-kérdezte dühösen, mire a
többiek is oda néztek
Miután Kagome felfedte a fiúkat tovább
sétált, s lassan ráakadt Sesshoumarura
és Kougára akik még mindig
egymással szemben álltak és morogtak a
másikra. Kagoménak fogalma sem volt
arról mióta állhatnak ott
egymással szemben, de sejtette hogy azóta
mióta Inuyasháék a hő
forrás melletti bokrokban voltak. A miko sóhajtva
nézte őket egy darabig, majd készült
elmenni, de egy hűvös hang megállította.
-Mégis hova mész?-kérdezte hidegen
Sesshoumaru
-Sétálni egyet.-válaszolta
hasonló hangnemben a lány
-Kagome, kedvesem veled tarthatok?-kérdezte Kouga
-Ne haragudj Kouga, de nem. S jobb lenne ha visszamennél a
falkádhoz, mert nem leszek az asszonyod.-mondta Kagome,
megelőzve a farkas szellem kérdését
Kouga leesett állal nézett a lányra,
de egyenlőre függőben hagyta a dolgot és
miután elköszönt ismét eltűnt a
forgó szélben. Amint a farkas szellem eltűnt a
látóhatáron Kagome kérdőn
fordult a youkai felé, aki lassan és
komótosan elindult.
-Most hova mész?-kérdezte a miko
-Körül nézek.-jött a semmit
mondó válasz a youkaitól
Sesshoumaru lassan folytatta az útját, de
hamarosan megállította egy puha kis
kéz, ami a csuklóját fogta meg. A
youkai érdeklődve fordult vissza, de
arcáról semmit nem lehetett leolvasni. A miko
még nézte egy darabig a youkait, aki lassan
kezdte elveszteni türelmét mikor észre
vette az egyre jobban közeledő finom
vonású arcot. Sesshoumaru érdeklődve
várta mire készül a lány, s
következő pillanatban már arra eszmélt
hogy a lány egy apró csókot lehelt a
szájára; majd
visszahúzódott és kissé
elpirult merészsége miatt. Még egy
darabig nézték egymást, majd a youkai
egy könnyed mozdulattal magához vonta a
piruló mikot és most ő csókolta meg.
Eközben a hő forrásnál Inuyasha,
Ishigami és Reito lehajtott fejjel
várták a lányok
reakcióját. Ishigamit és
Reitót Mina a fülüknél
húzva vezette vissza Kaede anyóhoz Sango
segítségével és ott alapos
rendre utasításban volt
részük. Míg Inuyasha
megpróbálta magát
kimagyarázni Kikyounál, de a miko nem hallgatta
meg a kifogásokat és
mérgében egy közeli fához
szegezte a hanyout a ruháinál fogva; mire
Inuyasha könyörögni kezdett neki.
-Kikyou, kérlek szedj le innen.-kérte Inuyasha
-Megérdemled, hogy ott maradj.-mondta
dühösen Kikyou
A miko elkezdett a hanyouhoz közeledni, s közben a
rajta lévő kimonó felső szabadon hagyta
formás lábait és épp hogy
takarta a lényeget. Miközben Inuyashához
közeledett a fiú
idegességében nyelt egy nagyot és
egyre kíváncsibban várta mit fog vele
csinálni egykori kedvese. Mikor Kikyou odaért a
fiúhoz lassan közelebb hajolt "foglya"
arcához és először óvatosan
majd egyre szenvedélyesebben megcsókolta a
fiút, míg keze felfedező útra indult a
fiú testén. Inuyasha szemei elkerekedtek
csodálkozásában, de gyorsan
magára talált és viszonozta a
lány csókját, bár a
csók közben szívesen át is
ölelte volna, ha nincs a fához szögezve.
Folytatás következik....
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
