|
Váratlan örökség - Mélysötét visszavár
Liriel 2007.05.21. 10:08
3.rész
Mélysötét
különös és veszélyes
világa
A barlangok bejárata előtt álltak, s egy darabig
csak nézték a sötétbe vezető
bejáratott végül Gromph megunva az
ácsorgást belépett a
számára oly ismerős világba. Liriel
egy lemondó sóhajjal követte
apját, majd kézen fogta Inuyashát
és maga után húzta a barlangok
és járatok szövevényes
hálózatába. Sesshoumaruék
óvatosan követték őket s minden
idegszálukkal a környezetüket
figyelték, amely számos veszélyt
rejtett a meggondolatlan utazók
számára. Gromph gyors tempóban haladt
Menzoberranzan komor és ármányokkal
teli városa felé, s nem
törődött azzal hogy
lányáék tudják e
követni vagy sem. Amint Gromph eltűnt Liriel szeme elől a
lány megtorpant és
családjára valamint barátaira
nézett majd megszólalt.
-Lehetőleg ne maradjatok le.-kezdte Liriel, majd sóhajtva
folytatta-Amint elértük Menzoberranzant
és tiszteletemet tettem Triel anyánál
nekem sajnos vissza kell mennem Lloth papnő
képzőjébe.
-Mi?-kérdezte döbbenten Sayani
-Ne aggódj ahogy tudlak meglátogatlak titeket a
város szélén
álló házamban amit mágia
véd. Ott biztonságban lesztek míg
én Arach-Trinilitben szenvedek.-mondta a drow nő
-Ezt nem teheted velünk anya.-mondta Akihiro
-Figyeljetek egy kicsit. Ez nem rajtam múlik hogy mit
tehetek és mit nem, hanem a drága Gromphon
és Triel anyán akik itt rendelkeznek a
család minden tagjának
életével. S jobb ha megfogadjátok a
tanácsom különben könnyen holtan
végezhetitek egy hatalom éhes drow tőre
által, aki felajánlhatja szívetek
Lloth oltárán.-vázolt fel egy
esetleges jövő képet a nő
-Ez ugye nem komoly?-kérdezte reménykedve Ryuu
-De véresen komoly. Még én se vagyok
biztonságban nem hogy ti.-tette hozzá keserűen,
majd újra elindult
Inuyasháék döbbenten
hallgatták végig Liriel
beszámolóját, s igyekeztek mindent
megjegyezni nehogy bajba kerüljenek. Majd gyorsan
felzárkóztak mögé s
néma csendben folytatták útjukat
Menzoberranzan felé. Útjuk során
rengeteg járaton mentek keresztül, s csak annyi
időre álltak meg ami feltétlenül
szükséges volt. Liriel hirtelen megtorpant s
feszülten nézett körül, majd
halkan megszólalt.
-Húzódjatok fedezékbe.-mondta halkan
Liriel
-De miért?-kérdezte Akihiro
-Ne kérdezz csak tedd amit mondtam, ha még
élni akarsz fiam.-mondta a drow nő
Akihiro sértődötten lapult a barlang
falához, s duzzogva nézett anyjára,
aki feszülten figyelte az előttük és
mögöttük lévő járatok
hálózatát. A drow nőnek rossz
sejtése támadt túl ismerős volt neki
ez a hely ahol most voltak, s ekkor meghallotta az össze nem
téveszthetetlen hangot. Sóhajtva
nézett egy távoli pontra ahonnan hatalmas
denevér szerű lények kezdtek
feléjük repülni a vacsora
reményében.
-Ne mozduljatok!-suttogta Liriel, miközben fényt
varázsolt a barlangba
Mindenki szót fogadott a drow nőnek, s meglepetten
néztek a feléjük
száguldó közel két
méter szárny
fesztávolságú lényekre.
Akihiro és Ryuu nem igen foglalkoztak a
figyelmeztetéssel, s ezzel hatalmas bajba
sodorták magukat. A denevér szerű
lények először őket vették
célba, s sikeresen el is kapták a
kevésbé gyorsan mozgó Ryuut, akivel
magasra emelkedtek és elindultak vissza a
fészkükbe hogy falatozzanak a
zsákmányból. Liriel még
épp időben állította meg az
ördög denevért-ahogy ők
nevezték, ezeket a veszélyes
lényeket-s Ryuu hatalmasat huppant a barlang
kemény szikla padlóján, mire az
ördög denevérek visszafordultak
és újra támadásba
lendültek. A varázsló nő
egymás után hajította el a
köpenyében lévő dobó
tőröket, s néha megtűzdelte egy-egy tűz
labdával is. Inuyasháék
először döbbenten nézték a nő
könnyed és sebészi
pontosságú találatait, majd ők is a
denevéreknek estek. A hatalmas lények
miután elvesztették néhány
társukat végül visszavonulót
fújtak és visszatértek
üregeikbe ahol
fiókáik(kölykeik) voltak. Liriel
dühösen fordult fia és Ryuu
felé.
-Elment az eszetek?-kérdezte dühtől remegő hangon a
nő
-Anya. Mi nem tudtuk hogy ezek ilyen veszélyesek.-mondta
bűntudatosan Akihiro
-Előre szóltam hogy maradjatok nyugton.-kezdte
még mindig dühösen-Nem
véletlenül figyelmeztettelek benneteket.
Szerencséd hogy meghátráltak az
ördög denevérek és nem
jöttek többen különben mindannyian
holtan végezhettük volna. Jobb ha
legközelebb azt teszed amit mondok, különben
még én se tudlak megmenteni. Tudod te mi lett
volna ha ezek a denevérek megsebeznek a farkukkal?
Néhány pillanat múlva már
halott lettél volna és most vígan
falatoznának a hulládból.-tette
hozzá dühösen és
aggódva Liriel
-Értem és sajnálom anya.-mondta
bűntudatosan Akihiro, miközben teljesen elsápadt
Liriel sóhajtva bólintott, majd ismét
elindult Menzoberranzan városa felé
nyomában barátaival. Alig tehettek meg
száz métert mikor egy újabb
lénybe botlottak bele. A drow nő elfintorodott és
továbbra is egy nagyobb tünde fénnyel
világította meg útjukat, de legnagyobb
bánatára egy hatalmas pók
állta el az útjukat. Inuyasha már
támadásba akart lendülni, de Liriel nem
hagyta elvégre Lloth szent
állatáról volt szó. A
hanyou még mindig félt ugyan a
pókoktól, de most szívesen
végzett volna a velük szemben
álló óriással. A
pók csak állt és figyelt, de mivel nem
érzékelt mozgást lassan
tovább ment. Liriel még egy darabig nyugalomra
intette társait, s mikor már biztos volt benne
hogy a pók elment újra elindult. Még
találkoztak néhány furcsa
és ijesztő lénnyel míg
elérték Menzoberranzan
határát, s lassan
besétáltak a városba.
Inuyasháéknak tátva maradt a
szája az épületek
kialakítása és
megvilágítása miatt, de
egyúttal meg is borzongtak a hely gonoszsága
miatt. Liriel hirtelen megérezte a családi gyűrű
rezgését és sóhajtva vette
elő a Baenre ház jelképével
ellátott pecsét gyűrűt, majd fintorogva megindult
Menzoberranzan központja felé ahol a
Baenrék háza állt már
évszázadok óta. Közben
azért figyelt társaira és a
körülöttük lévő drowk
tömegére is, de szerencséjére
még tiszteletben tartották Menzoberranzan első
házának tagjait. Útközben
néhány papnő is elhaladt előttük, s
Liriel kénytelen volt tiszteletet
tanúsítani irántuk amit
társai bölcsen követtek. Bár
nem volt mindenki olyan szerencsés mint ők, mert egy kis
gnóm elfelejtett meghajolni az előtte elhaladó
papnő előtt, aki ráküldte Lloth szent
pókjait, amik élve falták fel
szerencsétlent. Amint a pókok végeztek
a lakomával szétszéledtek, de egy a
menetelő katonák lába alá ment s az
egyik gyalogos testőr rálépett, mire mellette
haladó két társa egy könnyed
mozdulattal ketté szelte a vétkest.
Inuyasháék döbbenten
figyelték az eseményeket a szemük
sarkából, s mihelyst elment a magas
rangú papnő szinte halhatóan
felsóhajtottak majd folytatták útjukat
a Baenre ház felé.
Szerencséjükre már nem botlottak
több akadályba és sikeresen
megérkeztek az impozáns és feltűnő
Baenre házhoz, ami inkább egy villához
hasonlított. Liriel nyomott hangulatban lépet be
a ház ajtaján, de
egyáltalán nem örült az előtte
álló találkozásnak Triel
anyával és annak húgával.
Kicsit félve indult el a ház szentélye
felé, ami egy nagy fogadó terembe
nyílt. Ahogy beléptek a
félhomályos terembe
meglátták a terem másik
végében lévő hatalmas kőből kifaragott
"trónszéket", amin egy idősebb nő ült.
Liriel maradásra intette társait, majd a
trón közelébe
sétált és dacosan a benne ülő
nőre nézett míg társai a terem felet
lebegő és folyton változó női alakban
gyönyörködtek.
-Üdvözöllek újra itthon
Liriel.-mondta a nő hidegen
-Triel anya minek köszönhetem ezt a
szívélyes
fogadtatást?-kérdezte hasonló
hangnemben Liriel
-Hamarosan megtudod. Most pedig igazán
bemutathatnád a szolgáid.-mondta Triel, mire
Inuyasháék enyhén
összerándultak a szolga szóra
-Tévedsz Triel anya ők nem a szolgáim.-kezdte
Liriel-Ha annyira érdekel kik is ők megsúgom
neked, szóval ők a barátaim.-tette
hozzá mindenki számára
halhatóan a drow nő, majd élvezettel
nézte amint Triel enyhén elsápad a
félhomályban
-Remélem még tudod mi a
kötelességed?-kérdezte enyhe
döbbenettel a hangjában a ház asszonya
-Persze Triel néni visszamegyek Arach-Trinilithbe
és Lloth alázatos papnője leszek.-mondta
ártatlan arccal és hanggal Liriel
Triel szinte fortyogott a dühtől, ahogy Liriel
beszélt vele s nem vette észre hogy
időközben Gromph is megérkezett és
remekül szórakozott lánya és
Triel szócsatáján. Inuyasha a
mellettük álló Gromph
ellenére majdnem hangosan felnevetett, ahogy kedvese az
ártatlant adta s ezzel nem volt egyedül, hisz a
fővarázsló is gúnyosan mosolygott a
társaság mellett, amit a trónon
ülő Triel nem láthatott. Végül
a Baenre ház első asszonya elbocsátotta a
szemtelen Lirielt, s amint kitették lábukat a
fogadó teremből karmazsin vörös szemei
dühösen felizzottak. Közben Liriel
Inuyasháékkal elindult a város
szélén álló
házához, amit még annak
idején az apjától kapott aki most
velük tartott és elismerően nézett
lányára.
-Ez szép volt. Rég láttam Trielt ilyen
dühösnek.-mondta a fővarázsló
elismerően
-Csak azt mondtam amit hallani akart.-válaszolta Liriel
-Nincs hozzá szokva ahhoz a hangnemhez, amit te
ütöttél meg vele Liriel.-mondta
bölcsen Gromph
-Te tudod a legjobban apám, hogy soha nem követtem
túlzottan a szabályokat.-vágott vissza
a nő
-Ez igaz, de most jobb ha azt teszed amit Triel mond
különben megtalálja a
módját hogy bosszút álljon
rajtad.-intette megfontoltságra a
fővarázsló
-Tisztában vagyok vele, s remélem
számíthatok a
támogatásodra.-nézett
kihívóan apjára Liriel
-Az attól függ min töröd a
fejed.-válaszolta Gromph
-Semmi lényegesen. Teljesítem a
kötelességem és Lloth papnője leszek, de
cserébe vigyázz a barátaimra.-mondta
Liriel
-Hm miért érzem úgy hogy át
akarsz verni?-kérdezte Gromph
-Nem akarlak átverni csak figyelj rájuk nehogy
bajuk essen különben elveszítheted az
unokáid.-súgta apja fülébe
Liriel
Gromph megdöbbent a bejelentés hallatán,
de arcáról és tekintetéből
semmit nem lehetett leolvasni. Időközben
elérték Liriel régi
otthonát, mi a város szélén
állt s a nő kissé kelletlenül ment be
összepakolni a másnapi indulásra.
Miután mindent összeszedett és
mindannyian elhelyezkedtek lassan nyugovóra
tértek a hosszú nap után,
míg Gromph gondterhelten ült le a hatalmas
fogadó terembe és a nem rég
elhangzottakon töprengett. Nehezen akarta elhinni, hogy
tényleg van unokája; de semmi oka nem volt
kételkedni lánya szavában. Lassan a
fővarázsló is "elaludt" s nem sokkal
éjfél előtt ébredt fel, majd elindult
teljesíteni minden napos
kötelezetségét. Gyors és halk
léptekkel közeledett a Narbondel felé,
ami lassan teljesen elsötétedett s a
fővarázsló hozzá kezdett az
óra újra
indításához. Annyira el volt foglalva
a varázslással, hogy észre se vette
amint Sayani hangtalanul követi. A lány
kíváncsian figyelte a férfi minden
mozdulatát, s megpróbálta
utánozni azokat több-kevesebb sikerrel.
Miután Gromph végzett a
kötelességével hátra fordult,
s meglátta a nem messze álló Sayanit.
-Mit keresel itt ilyenkor kislány?-kérdezte
hidegen a fővarázsló
-Én csak kíváncsi voltam mit
csinál.-mondta nyugodtan Sayani
-A kíváncsiság az életedbe
is kerülhet.-mondta Gromph
-Tudom, anya figyelmeztetett hogy ne kószáljunk
el a házából.-vallotta be Sayani
-Kik a szüleid?-kérdezte a
fővarázsló kíváncsian,
bár ebből semmit nem árult el
-Az édesapám neve Inuyasha , az
édesanyámat pedig Lirielnek
hívják és van egy
öcsém aki az Akihiro nevet
viselni.-válaszolta dacosan Sayani
Gromph nem tudott megszólalni
meglepetésében, s most arcára is
kiült döbbenete. Végül
sikerült bólintania annak
jeléül, hogy értette amit a
lány mondott, majd karon fogta és
visszasétált vele lánya
házába. Ahol már mindent felfotgattak
Sayani után, s Liriel egyre nyugtalanabb lett minden egyes
perccel amit lánya kint töltött
Menzoberranzan utcáin. Mint meglátta a
fogadó szobába belépő Gromphot
és Sayanit megkönnyebbült ugyanakkor
mérhetetlen dühös is lett lánya
felelőtlensége miatt, de ezzel most nem tudott foglalkozni
hisz indulnia kellett Arach-Trinilitbe hogy végre Lloth
papnője váljon belőle.
Folytatás következik...
| |