|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.07.10. 12:17
Mikor leértek már szinte mindenki ott volt a
kastélyból. Még mindig
egymást ölelték, mikor az idegen
démon előtt megálltak, akit Sawada
szórakoztatott, de a fekete sárkányon
látszott, hogy mindjárt darabokra szedi a
bohókás démont, aki beszélt
neki. Már éppen le akarta
állítani Sawadát, amikor
észre vette, hogy megérkezett Sesshomaru
és Kagome. Végig nézett a mikon, aki
mint mindig most is káprázatos
látványt nyújtott.
Halványan elmosolyodott, de a mosoly azonnal el is tűnt az
arcáról, mikor meglátta, hogy
Sesshomaru a lányt öleli. Eszébe jutott
egy eset, amikor még kicsik voltak és ő itt volt.
Akkor bedobta Sesshomarut a tóba, viszont Kagome meg őt
lökte be. A kicsi miko elsétált
Sesshomaruval, faképnél hagyva őt. Az arca
megfeszült az emléktől. De azt is tudta hogy előnye
van a youkaival szemben, mert a démon még soha
nem vallotta be az érzéseit a lánynak.
- Üdvözöllek, Yarita! Rég
láttalak.- mondta közömbösen
Kagome.- Miért jöttél?- tért
rögtön a lényegre.
A démonnak derékig érő fekete haja
volt. Szintén fekete szemei, miben ridegség
tükröződött. Egy
sötétkék kimono volt rajta, amit egy
fekete- fehér övvel kötött meg.
Ugyan úgy vértet hordott, mint Sesshomaru.
Jóképű volt. Izmos, és edzett.
- Én is örülök neked, Kagome.-
mondta enyhe gúnnyal a hangjában a
démon.- Látom ugyan olyan vagy mint
régen. Nem változtál semmit. Most sem
szereted a kertelést és a mellé
beszélést.- mosolyodott el halványan.-
És gondolom, most sem szereted, ha bókolnak
neked, így nem teszem, pedig tudnék mit mondani.
- Így van.- bólintott komoly arccal a
lány.- Úgyhogy légy szíves
azt mond hogy miért jöttél.
- Ahogy akarod.- hajolt meg színpadiasan.- Két
oka van a látogatásomnak.- kezdte.- Az egyik,
hogy hallottam, hogy visszatértél. És
látni akartalak.
- Jó. Láttál.- mondta hidegen a
lány, ami emlékeztette a démont,
Sesshomaru viselkedésére.- Mi másik?-
kérdezte türelmetlenül.
- A másik...- nézett Sesshomarura, és
gúnyosan elmoslyodott.- Meg akarom kérni a
kezedet!
- Miii?- döbbent le mindenki.
- Hú azt a...- vigyorgott Sawada.- Te nagyon hülye
vagy.- mondta Yaritának.- Nem hiszem, hogy
elhagyná Sesshomarut miattad. Még miattam se
tette meg, pedig megjegyzem én, jobban nézek ki
nálad.- vigyorgott, de hirtelen
kiütötték.
- Pofa be kölyök!- mondta mérgesen majd
ismét a mikora nézett.- Nos Kagome, meg akarom
kérni a kezed.
Mindenki csak nézett, hol Yaritára, hol a
Sesshomaru- Kagome párosra. Mint az
várható volt, Sesshomaru elvette a
kezét Kagome derekáról, és
hidegen nézett riválisa szemébe.
Belül viszont majd felemésztette a
féltékenység. A mellette
álló mikora nézett, és
hirtelen kétségbeesés járta
át. Kagome szeme egy pillanatra megrebbent, majd
újra teljesen
közömbössé váltak
vonásai. Sesshomaru azt hitte a lány vissza,
fogja rögtön utasítani, de
láthatólag fontolgatta az ajánlatot.
Inuyasha aggódva nézett hol a mikora, hol a
bátyjára. Tudta, hogy most a testvére
további élete függ ettől a
választástól. De azt is tudta, hogy
Yarita jóképű volt, izmos, és nagyon
erős. Bármelyik nő szívesen lett volna a
felesége. Bár azzal is tisztában volt,
hogy Sesshomaru még így is jobban
nézett ki, és férfiasabb volt, de
még soha nem mondta Kagomének hogy, szereti,
és ez hátrány. Ám amikor a
miko arcára nézett, rögtön
megnyugodott. A lány arcára egy gúnyos
mosoly kúszott fel.
- Igen?- kérdezte gúnyosan.- És
miért kellene elfogadnom?- közeledett a
sárkány felé.
- Mert sokkal többet tudok neked adni, mint ez a
szerencsétlen.- nézett megvetően Sesshomarura.
- És honnan tudod, hogy nekem kell az, amit te tudsz nekem
nyújtani?- közeledett még mindig.
- Ugyan. Minden nőnek kellene.- mondta nagyképűen.
- Hahaha...- nevetett fel a miko.- Persze kellene. De csak addig,
amíg nem találkoztak Sesshomaruval.
- Lehet, hogy minden nő Sesshomaru kegyét keresi, de ez a
szeerencsétlen még csak ki sem tudja mondani,
amit érez. - mondta lenézően.- Lehet, hogy nem is
érzi, csak jót tesz a
büszkeségének, hogy Te vagy vele. Ez
biztos. Élvezi és tetszik neki, hogy egy
őrjítő istennő van vele. Kiéli a
vágyait, de nem érez többet. Mond, csak
hányszor tesz magáévá egy
nap? És legalább te is élvezed?
Én sokkal többet tudok neked nyújtani.
Próbáld ki, cica.- mosolygott és
karjaiba vonta a lányt.
Ha Sesshomaru eddig ideges volt, akkor most egyenesen
megőrült. Már azok a szavak is
sértették, amiket a démon mondott, de
amikor Kagomét átölelte az
már végleg betett nála. Szemei
vörösen kezdtek izzani, és már
éppen neki akart menni a mikot ölelő
sárkánynak, de Inuyasha mellé
állt, és karjánál fogva
visszarántotta.
- Bízz benne!- suttogta bátyja
fülébe.- Nem fog elhagyni téged.-
mondta, mire a youkai szeme kitisztult.- Hagyd hogy ő
intézze el, és nyugdj meg!- Sesshomaru
bólintott, és csendben figyelt, de belül
majd szét robbant.
- Csak mondok valamit.- mondta Kagome Yairta folytogató
ölelésében.- Pontosan tudom, hogy
Sesshomaru mit érez, és mit nem. Jobban ismerem,
mint gondolnád. És nem fogom elhagyni csak
azért, mert nem tud kimondani egy szót, aminek
igazából nincs is jelentősége.
Érzi és érezteti. Ez
számomra pont elég.- suttogta, de tudta hogy az
itt lévő kutya démonok mindegyike hallja. Majd a
miko keze megfeszült és körmei
helyét karmok vették át.-
És még valami. Ne merd sértegetni őt
és vedd le rólam a kezed!- mondta majd pofon
vágta a döbbent sárkány
démont, úgy hogy annak utána 3
gyönyörű véres csík
éktelenkedett az arcán, hála a mikonak.
- Te...- morogta Yarita és letörölte a
vért az arcáról.
- Nos, további szép napot. Nithara megmutatja a
szobádat, mert gondolom, nem akarsz elmenni.- majd
megfordult és az emelet felé vette az
irányt. Végig Sesshomaru szemébe
nézett, és amikor mellé
ért, lágyan megérintette a
karját, jelezve, hogy kövesse.
A youkainak nem kellet kétszer mondani,
rögtön a lány után fordult.
Megfogta Kagome kezét, és hagyta hogy a miko maga
után húzza. Mikor felértek arra az
emeletre ahol kettejük szobája volt, Kagome nem a a
sajátjába, hanem a youkai
szobájába ment, és húzta
maga után Sesshomarut is. Bent a miko elengedte a
démon kezét, míg az bezárta
az ajtót. Mikor visszafordult már csak azt
látta, hogy a lány sóhajtva
elnyúl az ágyon. Halványan
elmosolyodott és oda sétált
hozzá. A youkai követve a miko
példáját elfeküdt az
ágyon. Egy ideig így feküdtek
némán, egymás mellett. Nem
szóltak semmit, viszont mind a ketten
érezték, hogy másik ott van vele. Egy
idő után Kagome fordult egyet, így
félig ráfeküdt Sesshomaru
mellkasára. Nézték egymást,
majd a miko lusta mosolyra húzta ajkait.
- Mit akarsz mondani?- kérdezte mosolyogva,
miközben a démon arcát kezdte simogatni.
- Az a barom cicának nevezett!-
mérgelődött.- Ráadásul meg is
ölelt.- morgott.
- Jujj...- mosolygott hamiskásan a miko.-
Féltékeny vagy?
- Én ugyan nem.- játszotta a morcost
tovább.- Miért lennék?
- Ugyan. Valld be nyugodtan.- nevetett.- Csak én fogom
hallani. Féltékeny vagy?
- Pokolian.- ölelte magához a mikot, és
fordult egyet hogy ő kerüljön felülre.-
Kipróbálnád, hogy milyen vele?-
nézett mélyen a lány
szemébe.
- Sesshomaru!- emelte fel a hangját a lány,
és szemei szikrákat szórtak.-
Mégis kinek nézel te engem?- kiáltotta
és felállt.- Nem vagyok szajha.
Megelégszem egy férfival, és csak neki
adom oda magam, senki másnak.-
dühöngött.- És ez a
férfi jelen helyzetben te vagy. Egyszer már
megmondtam neked, hogy azzal a férfival leszek,
először akit szeretek, és egész
életemben csak az övé leszek. Ez ha
jól emlékszem te voltál.- Kagome
közelebb lépett a youkaihoz.- És az
előbb nem mondtam volna azokat Yaritának, ha le
akarnék vele feküdni!- majd hangja
dühösből átváltott
szomorúba.- Azt hittem ismersz.- mondta majd kiment a
szobából, magára hagyva a lelkiismeret
furdalással küszködő Sesshomarut.
- Istenem milyen hülye vagyok.- korholta magát.- A
rohadt életbe.- dühöngött.
Kagome eközben kiment ahhoz a forráshoz, ami nem
messze van a falutól. Leült a bársonyos,
hűs fűbe. Térdét átölelve
hagyta, hogy a szél lágyan játszon
éjfekete hajával. Gondolatai mindig
visszatértek Sesshomaruhoz. Fájt neki, hogy a
démon ennyire nem bízik benne. Mindig
bízott benne, az életét is
rábízta, de most...
Gondolatai, váratlanul az apjára kalandoztak.
Eszébe jutott, amikor kb. 9 éves
korában azt ecsetelte az apjának, hogy nem akar
az lenni aki. Akkor Rio egy sétát tett vele.
Elmagyarázta neki, hogy az ilyen dolgokba senkinek nincs
beleszólása.
- Apa!- nézett bele a tóba a kicsi Kagome.-
Én más szeretnék lenni. Ez a sors nem
az amit követni szeretnék.
- Kagome! Félsz?- lépett mellé.-
Még most gyengének tűnsz, de minden
csatát meg fogsz nyerni.
- Lehet.- nézett a tükörképre a
vízben. Apja büszke tartása, hogy
lehetne ő olyan erős?- Most a szívem hajt. Azt kell tennem,
amit diktál.
- Tedd azt. Nem soká te is észre veszed magadban
azokat a tulajdonságokat amik miatt nem lehetsz egy egyszerű
papnő.- hajolt le hozzá, majd a youkai
elsétált.
A kép változott, és újra
apját látta, ahogy egy
démonhordával szemben állt.
Büszke volt, egy nemes. Majd meglátta
magát; 15 éves volt. Tartása az
apjáéhoz hasonló volt. De
szemében tűz égett. Látta
már; a sorsa ez volt. Olyan adatott meg neki, ami senki
másnak. Követte hát sorsa
útját. És ahogy apja megmondta, minden
csatát megnyert. Fizikai, szellemi és
érzelmi csatát egyaránt. A
következő kép amit látott, hogy apja
mellett áll egy sziklaszirten és mind a ketten a
távolba néznek néznek.
- Megmondtam.- szólalt meg Rio hirtelen.- Föld
és ég. Te és én.
Bennünk ér össze a táj. Az erőd
megadatott. Már csak rajtad múlik, hogy mire
használod. De egyet ne felejts! Soha ne törj meg.
Akármi történik. Ha harcolsz, akkor
győzni fogsz. Kagome, az életben mindenért meg
kell küzdeni. Nem szabad elmenekülni a
problémák elől. És ne feledd, van
valaki, aki teljes mértékig bízik
benned, és melletted, van. Ha kétségei
lesznek akkor az nem azért van mert nem bízik
benned, hanem azért mert fél. Fél hogy
elveszít. Maradj vele, és harcoljatok
együtt.
Majd gondolataiban apja alakja halványodni kezdett.
És végleg eltűnt. Mosolyogva gondolt vissza erre
az emlékre, majd megfogadva apja
tanácsát, visszaindult Sesshomaruhoz, de valaki
útját állta. Kagome
mérgesen nézett az előtte lévő
sárkány- démonra.
Megpróbálta kikerülni, de az nem hagyta.
- Jól van.- mondta Kagome kicsit
türelmetlenül.- Mit akarsz?
- Hogy mit?- nézett rá a fekete
sárkány kajánul, szinte levetkőztette
a lányt a tekintetével.- Már mondtam.
Téged.- ezzel befejezettnek tekintette a
beszélgetést és magához
rántotta a döbbent mikot.
- Ajánlom, hogy gyorsan engedj el,
különben nem állok jót
magamért.- morgott a lány.
- És ha nem akkor is mit tudsz csinálni?-
nevetett gúnyosan Yarita.
- Engedj el!- kiáltott a lány.- Hallod? Ha nem
engedsz el, esküszöm, hogy ebben a percben
megöllek.
- Azt nem hiszem.- mosolygott ördögien.- Tudod a
fekete sárkányoknak, van egy olyan
különleges adottságuk, hogy egy időre
blokkolni tudják az ellenfelük erejét,
de csak akkor, ha az ilyen közel van hozzá.- hajolt
egészen közel a lányhoz.
- Mi?- kiáltott Kagome döbbenten.- Az nem lehet.-
esett teljesen kétségbe. Itt volt egy
tisztáson, amit fák szegélyeztek,
egyedül, messze a falutól. Senki nem
hallaná meg azt, ha kiáltana. Kagome az
élete során nem sokszor volt
kiszolgáltatott helyzetben, és ez most nagyon
bosszantotta.- Engedj el! Mit akarsz?
- Már mondtam. Téged. És most az
enyém leszel.- azzal eldöntötte
Kagomét a földön.- Most nem ment meg
senki. És miután az enyém
lettél, hozzám kell jönnöd
feleségül, ha nem akarod, hogy a hatalmas Kagome
úrnőt mindenki egy ócska szajhának
tartsa.- nevetett fel.- Nyugi cicám, nem fog
fájni.- mondta és máris
hozzá kezdett a miko ''
kényeztetéséhez".
Erőszakosan megcsókolta, miközben a lány
kezeit, lefogta a feje fölött. A miko torka
szakadtából kiabált, de ez nem hatotta
meg a démont, hanem még inkább
feltüzelte. Egyik kezével elengedte a miko kezeit,
és tépni kezdte arról a kimono felsőt.
Mikor ezzel megvolt, szinte elbűvölten simított
mégig, a lány mellein, és
hasán. Majd Kagome nyakát kezdte
csókolgatni, miközben a keze már a
lány nadrágjának
övénél járt,
kikötötte, és benyúlt a
nadrágba. Keze rögtön
megtalálta a lány legtitkosabb
pontját. Simogatni kezdte, miközben
szája leljebb vándorolt, a lány
melleire. Kagome ekkor már ott tartott, hogy
mindjárt sírni kezd. De helyette egy hatalmasat
ordított.
- SESSHOMARU!!!- ordított fel kétségbe
esetten.
A youkai még mindig a kastélyban volt, mikor egy
kiáltást hallott. Rögtön
felismerte a hangot. Nem késlekedett; felpattant az
ágyról és szélsebesen
szaladt lefelé. Inutasihou és Inuyasha
szintén hallotta a kiáltást,
így már csak arra vártak, hogy a
youkai mikorra ér le. Az egész csapat
összegyűlt, amikor Sesshomaru úgy suhant el
mellettük, hogy szinte semmit sem lehetett látni
belőle. A többiek pedig mentek utána. Inuyasha
és Inutaishou próbálta
beérni a fedúlt Sesshomarut, de az olyan
gyorsasággal cikázott a fák
közt, hogy szinte nem is látták,
utolérni meg pláne nem tudták. A
kiáltások egyre erősödtek, a youkai
pedig egyre idegesebb lett, mert nem tudta, hogy amikor
megtalálja szerelmét, mit fog látni.
Hirtelen megérezte Yarita szagát a
mikoéval keveredni. Megértette. Annyira
dühös lett, hogy futás közben
átváltozott inu- youkaivá. Hatalmas
démon kutyaként folytatta
útját, aki bosszúra volt szomjas.
Pár pillanattal később már
látta, mi folyik a tisztáson. Nem
állt, meg hanem lendületből szaladt neki
ellenfelének.
Kagome már azt hitte, hogy innen már nem tud
menekülni, mikor megérezte a föld
remegését. Yarita gonoszan vigyorgott
rá, majd egyik percről a másikra eltűnt
róla. Egy hatalmas fehér árny suhant
el fölötte, lesodorva róla a
sárkány démont. Szinte reflexből
lehunyta a szemeit, és amikor újra kinyitotta egy
nagy inu- youkai állt előtte, ellálva a
sárkány útját
felé. Szemei megteltek a
megkönnyebülés könnyeivel.
Lehunyta hát, hogy még
véletlenül se szabaduljon egy csepp se, mert tudta,
hogy az teljesen megvadítaná Sesshomarut.
Ránézett a kutyára, aki
védelmezőleg állt előtte, aki idegesen morott,
szemei vérben úsztak. Mégis maradt a
helyén. Most nem a harcra gondolt, hanem arra, hogy
megvédje a mikot.
- Sesshomaru...- suttogta Kagome megkönnyebbülve.
- Jól vagy, Kagome? Nem ért hozzád?-
kérdezte a youkai, de eg pillanatra sem vette le a
tekintetét Yaritáról.
- Nem.- mondta és össze húzta
magán a felsőt, mielőtt a youkai észre vette
volna, de elkésett; Sesshomaru már
látta.
- Te fattyú...- morgott a youkai és a szeme ha
lehet még vörösebb lett.- Hogy
mertél hozzá nyúlni?-
ordított.
- Elég!- tápászkodott fel Yarita.-
Kagome az enyém lesz!- üvöltötte.
- Nem, amíg én élek.- morgott
Sesshomaru.
- Akkor megöllek téged.- mondta
önkívületben.
Yarita szeme sárgán kezdett izzani, majd eltűnt
egy fekete füstfelhőben. Pár pillanattal
később egy óriási fekete
sárkány állt Sesshomaru előtt.
Közel ugyan akkorák voltak az ellenfelek. A fekete
sárkány roppant izmos volt, mégis
látszott rajta, hogy nem szenved hiányt
kecsességben sem. Szemei sárgán
izzottak. Hatalmas szárnyainak a
fesztávolsága közel 10 méter
volt. Karmai kb. 30 centisek, közben
sárgás füstöt fújt.
Sesshomarut egyáltalán nem
érdekelték ezek a dolgok, amiktől
akárki fejvesztve menekült volna. Nem
várta meg amíg a sárkány
támad. Egyenesen neki szaladt az ellenfelének.
Iszonyatos morgás, fújtatás,
hörgés és visító
hang kísérte a csatájukat. Hol az
egyik támadt hol a másik. Vér
fröccsent. Patakokban folyt. Kagome
kétségbe esve nézte a két
csazázót. Már mind a kettőt
több helyen sebek borították,
és vér. Végre a többiek is
megérkeztek, és csak azt
látták, ahogy a két hatalmas
démon életre- halálra küzd.
Mindenkit elborzasztott a látvány. Inuyasha
és Sawada egyszerre rántottak kardot, hogy
segítsenek a már fáradó
Sesshomarunak, de Inutaishou nem engedte. Helyette Kagome
felé vette az irányt.
- Inutasihou csinálj valamit!- kiáltotta a
lány a sírás
határán.
- Nem tehetek semmit, Kagome.- mondta szomorúan a dai-
youkai, és letérdelt a miko elé.- Ez
az ő harca.
- Mi az, hogy az ő harca?- kiabált
kétségbe esetten, de abban a pillanatban el is
hallgatott és a csatázók
felé fordította a fejét.
Egy hatalmas reccsenést lehetett hallani, és egy
óriási dübbenést. Kagome
döbbenten nézte, ahogy a hatalmas fehér
kutya a földön landol. Pár pillanattal
később mikor fel akart állni, a fekete
sárkány hatalmas karmait
átszúrta a youkai tüdején.
Mikor kihúzta a kutya démon fehér
szőrét vörösre festette a saját
vére. Fájdalmasan
felüvöltött. Sesshomaru
üvöltése mellett egy női sikoly is
felhangzott. Az inu- youkai tudta kitől szólt.
Fájdalmas arany szemeit a mikora emelte, akit az
apjának le kellett fognia, mert oda akart menni
hozzá. Hirtelen újra eszébe jutott,
hogy Yarita mit akart művelni Kagoméval. Szemei
újra vörösbe csaptak át,
és szint észre sem véve a
fájdalmat felállt. Morogva neki esett a fekete
sárkánynak, aki a lendülettől
hátra esett. Sesshomaru karmaival, mélyen
végig szántotta a sárkány
mellkasát, és az elég mély
sebbe került egy kis sav is, így az elég
szépen marta Yarita belsejét. A démon
felordított, majd szite refllexből mérgező
leheletet fújt Sesshomarura, aki kénytelen volt
leszállni ellenfeléről. Kagome felszisszent
és fájdalmasan elfordította a
fejét. A többiek döbbenten
nézték, meg sem tudtak mozdulni. Yarita
már nem igen tudott mozogni, a szervezetébe
került sav miatt. Sesshomaru is nagyon fárdat volt
már, és több helyen vérzett.
Végül az inu- youkai még egyszer neki
indult, és még egyszer végig
szántott az előző seb helyen. A
sárkány megtántorodott, és
egy jó adag vértől szabadult meg, ahogy az előző
támadástól, a mellkasa szinte
szétrepedt. Ő is neki akart támadni a kutya
démonnak, de ekkor egy hatalmas fehér
fény jelent meg közöttük.
Folytatása következik...
| |