|
Őrült nyár
Liriel 2007.08.23. 08:37
5.rész
Megrázó ébredések
és indulási hercehurca
A ház reggeli csöndjét egy hangos
üvöltés törte meg, amire a
még mindig alvók egy része
felébred míg másik
részük a párnába
fúrta a fejét. A hanyou egy újabbat
üvöltött mikor a mellette lévő
zsoldos keze a derekára fonódott, s
ijedtében kiugrott az ágyból s a
hirtelen mozdulatra testébe fájdalom
hasított, mitől kissé
összegörnyedt. Jakotsu fáradtan
és csigalassúsággal állt
fel majd a fiúhoz sétált és
átölelte a vállát hogy
megtartsa az összecsuklani készülő
féldémont, majd lassú
léptekkel kivezette a fürdőbe; de a rövid
úton Inuyasha többször
megpróbálta lerázni
magáról a zsoldos kezeit.
-Engedj el te, te ...-nem tudta befejezni szidalmait, mert Jakotsu
közbe vágott
-Ugyan már Inu cica. Ne mond hogy te nem élvezted
a múlt éjszakát.-mondta nagyra
tágult ártatlan szemekkel a zsoldos
-Mit csináltál velem te
idióta?-kérdezte üvöltve a
hanyou
-Csak amit te is akartál édes kis
kutyusom.-válaszolta könnyes szemekkel Jakotsu,
majd beléptek a fürdőbe
-MI?-kérdezte egyre rémültebben a
féldémon
-Nem emlékszel semmire
édesem?-kérdezte már majdnem
sírva a zsoldos
-M-mire kellene emlékeznem?-kérdezte rosszat
sejtve a hanyou
Jakotsu egy szomorú mosoly
kíséretében
próbálta kinyitni a csapott, hogy egy meleg
fürdővel kedveskedjen a hanyounak.
Néhány perces töprengés
után sikerült kinyitnia a csapokat, s hamarosan a
kád megtelt meleg és
hívogató vízzel. Inuyasha
néhány perces töprengés
után belemerült, s örömmel
nyugtázta hogy meggyötört
testét ellazítja a kellemes víz.
Kicsivel arrébb egy másik személy
épp a másik oldalára fordult, s a
párna helyet valami másra feküdt, ami
halk nyögéssel tiltakozott a ránehezedő
súly ellen.
-Szállj le rólam.-hallotta a morcos női hangot a
„támadó”
-K-kagura?-kérdezte kissé bizonytalanul egy
kék szemű férfi
-Nem majd a nénikéd. Persze hogy én
vagyok Kagura.-felelte ingerülten egy vörös
szemű nő
-Mit keresel te az ágyamban?-kérdezte Miroku
kíváncsian
-Már megbocsáss szerzetes, de ez az én
ágyam.-mondta a szélboszorkány
-Nem tudnátok csendben maradni? Még aludni
szeretnék.-jött a mogorva hang a szerzetes
másik oldaláról
Miroku egyre kerekedőbb szemekkel nézett a mellette fekvő
hosszú fekete hajú alakra, aki lassan
felnézett s vörös szemei
dühösen csillogtak. A szerzetes arca halott
fehérre váltott mikor meglátta a
másik oldalán épp akkor
felülő Narakut, s agya lázasan dolgozni kezdett a
múlt éjszaka
történései miatt. Hamarosan
újabb sikoly hasított az ismét
beállt csendbe s az alvásról
végleg lemondott mindenki. Kicsivel arrébb Sango
és Kikyou a szoba ajtajának
támaszkodva álltak és dermedten
néztek farkas szemet egy arany sárga
szempárral. A csendet végül a halott
miko törte meg.
-Mit keresel TE az ágyunkban?-kérdezte
döbbenten Kikyou
-Ezt én is kérdezhetném tőletek
halandók.-válaszolta a szempár
tulajdonosa hidegen
-Na álljunk csak meg egy percre! Úgy tudtam ez a
mi szobánk Kikyouval, akkor te mégis mit keresel
itt Sesshoumaru?-kérdezte a szellemirtó
-Valahol nekem is aludnom kellett. Azt még sem
várhatjátok tőlem, hogy az idióta
öcsém ágyába
feküdjek.-morogta a youkai, s lassan felült
A két lány szeme elkerekedett a
látványra, amit a férfi felső
testéről lecsúszó takaró
okozott. A démon nem értette a két
lány miért néz rá
elkerekedő szemekkel, majd követve tekintetüket
észre vette mit néznek olyan nagyon, s egy
gúnyos mosolyra húzta ajkait.
-Nem láttatok még félmeztelen
férfit?-kérdezte maró
gúnnyal a hangjában a youkai
-Hú de vicces kedvében van valaki!-kezdte
dühösen Sango-Képzeld már
láttunk, de az nem épp mellettem kelt fel!
Valamint nem az ellenségünk és akkor nem
voltunk becsípve.-tette hozzá hidegen
Sesshoumaru néhány pillanatig meglepetten
nézett rá, majd morgások
közepette felállt az ágyról
mire a lányok ismét sikítani kezdtek,
ami bántotta a youkai érzékeny
hallását. Ismét végig
nézett magán, s észrevette hogy a
takaró alatt nem volt rajta semmi. Még
néhány percig vitáztak, de ez
már aránylag halkan zajlott
közöttük. Kicsivel ismét
arrébb Kakashi éppen felült az
ágyában, mivel a
sikítozások miatt már nem tudott
aludni és a kezébe vette a kedvenc
könyvét. Már kezdett
belemerülni az olvasásba, mikor érezte
hogy valami az ölébe nehezedik. A könyve
mögül lepillantott az ölére, ahol
csak egy rózsaszín hajzuhatagot látott
mire óvatosan lerakta a könyvét. A
hajzuhatag gazdája lassan megfordította a
fejét, majd lassan kinyitotta a szemeit, s szembe
találta magát egy fekete szemmel.
-Jó reggelt Sakura.-mondta a szem gazdája
-Jó reggelt sensei.-motyogta álmosan a
lány, majd szemei hirtelen
felélénkültek
-Remélem jól aludtál.-mondta
mosolyogva a férfi
A lány nem válaszolt csak a takarót
maga elé kapva kiugrott az ágyból, s
hisztérikusan felsikított majd
néhány pillanat múlva kicsit
higgadtabban nézett mesterére, aki az
ölébe a másik
párnát rakta amin eddig a lány
feküdt.
-Mi a fenét keres az ágyamban
sensei!?-kérdezte hisztérikusan Sakura
-Öhm Sakura szerintem valamit
összekevertél, mivel én tegnap este
hamarabb itt voltam mint te.-válaszolta nyugodtan Kakashi
-De ez az én szobám volt sensei!-mondta Sakura
Kakashi zavartan kezdte el vakarni a tarkóját,
mivel a heves vélemény kifejtésben
Sakura elengedte a takarót ami halkan suhogva hullott a
földre. A lány még mindig a
"szobája" miatt érzett dühe miatt nem
vette észre a takaró
hiányát, s így a mestere szabadon
legeltethette szemeit a lány testén, aminek
következtében fülig
vörösödött. Sakurának
néhány percig eltartott amíg felfogta
hogy semmi nem takarja a testét s ez idő alatt Kakashi
alaposan végig mérte
tanítványát, mire az
vörösen és dühöngve a
fürdőbe ment s magára zárta az
ajtót. Újból egy kicsivel
arrébb egy szőke fiú(jelenleg lány)
fúrta a fejét a
párnájába, s
próbált meg aludni kevés sikerrel.
Mellette fekvő társa
félkönyökre támaszkodva
és halvány mosollyal az arcán figyelte
társa forgolódását, majd
óvatosan felé hajolt és
lágyan társa fülébe harapott.
A szőke fiú lassan megfordult s még mindig
csukott szemekkel átölelte a felé
hajló fekete hajú fiú
nyakát és lágyan csókolni
kezdte, ami viszonzásra talált. A csók
csatának a levegő hiány vetett véget s
ezzel egy időben a szőke fiú kinyitotta kék
szemeit, s ijedtében lelökte az
ágyról társát.
-Mit csinálsz dobe?-kérdezte a fekete
hajú fiú
-Mit képzelsz magadról szemét
Sasuke?!-kérdezte dühösen a szőke
fiú
-Ugyan már Naruto te is nagyon jól tudod hogy mit
csináltunk az előbb.-válaszolta egy
halvány mosoly kíséretében
Sasuke
-Igen tudom, de akkor is
megállíthattál volna baka.-mondta
dühösen Naruto
-Ugyan miért tettem volna?-kérdezte
még szélesebben mosolyogva az Uchiha
-Mert mind ketten fiúk vagyunk baka! És
mert...-nem tudta folytatni, mert semmi értelmes nem jutott
eszébe
-Már megbocsáss Naruto, de te jelen pillanatban
elég messze állsz attól hogy
fiú legyél.-mondta Sasuke
-Hogy érted ezt baka?-kérdezte Naruto, majd
végig nézett magán
-Látom észrevetted miről
beszélek.-válaszolta vigyorogva társa
Naruto a feje búbjáig
elvörösödött, s
szokásával ellentétben
szóhoz se jutott döbbenetében, amit
Sasuke ki használt és visszamászott az
ágyra. A fekete hajú fiú
ismét szőke társa felé hajolt,
így az ágyhoz szögezve őt, majd
nyugodtan társa combjára ült.
Miután kényelembe helyezte magát
kezeit a szőke fiú fülei mellé
támasztotta és egy gonosz vigyor
kíséretében
közvetlenül fölé hajolt. Naruto
riadtan nézett a fekete szemekbe, s kezeit társa
mellkasára tette s nem túl nagy erővel
megpróbálta eltolni magától.
-Mit csinálsz baka?-kérdezte suttogva Naruto
-Meg próbállak jobb
belátásra bírni
dobe.-válaszolta sunyin mosolyogva Sasuke
-Miért is?-kérdezte ismét a szőke
-Hm még nem jöttél rá dobe?
Tegnap éjjel másképp
vélekedtél.-felelte még mindig
vigyorogva a fekete hajú fiú
-Mit csináltál velem baka?-kérdezte
rémülten Naruto
-Amit te is akartál kicsi
rókám.-válaszolta majd egy
csókot lehelt döbbent társa ajkaira
-Mit is akartam?-kérdezte kissé rekedt hangon a
szőke fiú
-Hm elmondom, de enged el a jutsut.-kérte Sasuke, mire
Naruto teljesítette a
kérését és egy
újabb csókot kapott jutalmul
-Miért csinálod ezt velem
Sasuke?-kérdezte remegő hangon Naruto
-Ez egyszerű dobe.-kezdte Sasuke-A sok
csatározásunk ellenére kedvellek
téged, s ezt tegnap éjjel be is
bizonyítottam-tette hozzá mosolyogva
Naruto ismét nem jutott szóhoz ezen a reggelen
már másodjára, amit
fölé hajló társa
ismét kihasználta az alkalmat és
megcsókolta az alatta fekvő szőke fiút
míg kezei lassú vándor útra
keltek a napbarnított bőrön. Sasuke egyre jobban
elmerült szőke társa
kényeztetésében, míg a
fiú halvány kísérletett
tett arra hogy eltolja magától fekete
hajú társát, de a
próbálkozásai nem voltak erőteljesek.
Végül a szőke fiú minden
ellenállása megszűnt, s élvezettel
viszonozta társa mozdulatait. (Na hadjuk őket magukra
és nézzük a többieket :) a
szerző megjegyzése) Egy kicsivel ismét
arrébb Kagome a fejét a
párnába fúrva
nyöszörgött, mert az elviselhetetlen
fejfájása mellé még a
sikítozásokat is végig kellett
hallgatnia. A miko elgyötört arccal és
zsibogó fejjel ült fel
ágyában, majd óvatosan
körülnézett és szemei
megakadtak a mellette fekvő alakon. Az alak csak mosolyogva
nézte a kába lányt fekete szemeivel,
majd követve annak példáját ő
is felült az ágyon.
-Jót aludtál?-kérdezte nyugodtan a
férfi
-Őszintén szólva fogalmam sincs, mivel jelen
pillanatban szét akar robbanni a fejem és ezen
nem segít ez a lárma sem.-motyogta
fájdalmas arccal Kagome
-Talán múlt éjjel kevesebbet kellett
volna innod és most nem lennél
másnapos.-jegyezte meg gúnyosan a férfi
-Hú de jó kedve van valakinek. Élvezed
mások szenvedését?-kérdezte
morcosan a lány
-Nem mondtam volna hogy imádom mások
szenvedését nézni, főleg ha
én okozom az alany
szenvedéseit.-válaszolta hideg nyugalommal a
férfi
-Remek még egy olyan alak akit messzire el kellene
kerülnöm, erre itt fekszek vele egy
ágyban.-mondta gúnyosan a miko
Itachi felnevetett a lány
megjegyzésén, bár érezte
hogy némileg komolyan gondolja a
megjegyzését. Kagome morcosan fordult a
fiú felé, s szemei szikrákat
szórtak dühében és
már készült volna kilökni
Itachit az ágyából, mikor az megfogta
a kezeit és magára rántotta a mikot.
-Mit csinálsz?-kérdezte meglepetten a
lány
-Megakadályozom azt hogy
lelökj.-válaszolta nyugodtan Itachit, s
közben erősen tartotta a ficánkoló
lányt
-Engedj el! Hallod azonnal engedj el, te ...-mondta
dühösen Kagome
-Nem foglak elengedni. És mit akartál
rám mondani?-kérdezte ártatlan
szemeket meresztve a férfi, miközben megfordult s
így már a lány felett
térdelt
-Beképzelt, nagyképű.-kezdte a lány,
de folytatni már nem tudta
Itachi megunva a lány monológjának
elejét egyszerűen elhallgattatta egy csókkal,
amit a lány kikerekedett szemekkel tűrt.
Végül Kagome erőteljesen Itachi
mellkasának feszítette kezeit s ezzel
sikerült elérnie, hogy a fiú
félbeszakítsa a csókot. Már
épp hangot akart adni
felháborodásának, mikor
szobája ajtaja kivágódott
és belépett rajta a barátnője. Yumi
szemei elkerekedtek a látványtól, ami
elég félre érthető volt hisz
barátnőjéről lecsúszott a
takaró és sejtetni engedte kerekded idomait; amit
szerencsére a felette térdelő fiúteste
takart. Kagome barátnője hirtelen olyan színt
öltött mint egy főt rák, s
tekintetét megpróbálta elkapni a
zavaró látványról. A
mikoék szerencséjére némi
takaró azért marad a lány felett
térdelő fiún, így nem
látszott meztelenségük. A
kínossá váló csendet Yumi
törte meg.
-Öhm Kagome azt hiszem ideje lenne elintézni a
foglalást és az indulás idő
pontját.-mondta zavartan a lány
-Értem Yumi. Mindjárt megyek és
elrendezem a foglalást és az idő pontot is. Te
addig próbáld összeszedni a
többieket.-válaszolta a lány morcosan
-Rendben akkor egy tíz perc múlva
találkozunk a nappaliban.-felelte Yumi és szinte
kimenekült a szobából
Itachi elmosolyodott és közelebb hajolt az alatta
fekvő lányhoz, majd halkan a fülébe
suttogott.
-Még nem fejeztük be.-mondta
közvetlenül a lány füle mellett
Kagome döbbenetében szóhoz sem jutott,
majd egy határozott mozdulattal eltolta
magáról a fiút s kissé
morcos és bizonytalan léptekkel a
fürdőbe sétált.
Néhány perc múlva egy könnyed
ruhában jött ki a fürdőből s nyugodtan
lesétált a konyhába, hogy valamivel
enyhítse zsibogó
fejfájását. Már kezdett
megkönnyebbülni a ház
csendjének köszönhetően, de
öröme nem tartott sokáig mivel az
épp belépő hanyou dühösen
rázta le magáról a zsoldos
kezét aki erre a mozdulatra sírásban
tört ki. A miko morcosan nézett rájuk,
majd lassan a konyha szekrényhez
sétált és kivette a
kávés dobozt; majd komor hangulattal felrakott
egy adagot főni. Körülbelül húsz
perc múlva már mindenki a nappaliban
gyülekezett és irtózatos hangzavart
csaptak, ami nem segített a másnaposok
kínzó fejfájásán.
-Csend!-kiáltotta el magát Yumi egy
fájdalmas grimasszal az arcán
-Kösz Yumi már majdnem szét ment a
fejem. Ja igen lefoglaltam a helyeket és az
utazási iroda azt mondta hogy
valószínűleg még ma elindulunk a
Karib-tengerre egy magán géppel.-mondta Kagome
egy bögre kávét szopogatva
-De hát hogy lehet hogy ilyen gyorsan elrendeztek
mindent?-kérdezte döbbenten Sango
-Mivel már csak a létszámot kellett
tisztáznunk így könnyen ment a dolog.
Egyébként mindenkinek rendeltem
igazolványt és útlevelet, ami
már megjött valamint szereztem engedélyt
a fegyverekre azzal az indokkal hogy családi
ereklyék és nagyon fontosak a
számunkra.-válaszolta nyugodtan a miko
-Na jó akkor menjen mindenki pakolni és
két óra múlva találkozunk
ugyan itt.-mondta Yumi, mire feloszlott a társaság
Jó két órával
később már a repülő tér
felé tartottak jó néhány
csomaggal, s mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva.
A reggeli incidensekre tekintettel mindannyian más
mellé ültek hogy elkerüljék az
újabb összetűzést, ami
vitához vezethetne. Miután kiértek a
reptérre és átestek a
vámvizsgálaton helyet foglaltak a
váróterembe, s fáradtan
várták gépük
indulását. Már egy
órája ott ültek mikor a hangos
bemondóban bejelentették a
gépük indulását, s
így lassan mindannyian elindultak a
beszálló kapu felé. Már
majdnem elérték a repülő
ajtaját mikor kisebb hangzavar támadt a
csapatban, aminek Kagome járt utána
még midig sajgó fejjel.
-Mi van már megint?-kérdezte a
hangoskodókhoz lépve
-Én be nem szállok abba az
izébe.-jelentette ki hidegen és
ellentmondást nem tűrő hangon Sesshoumaru
-Na idefigyelj Sesshoumaru! Most azonnal beszállsz a
gépbe és nem vitatkozol
tovább!-fenyegette meg a miko
A youkai morogva és duzzogva betrappolt a repülőbe,
míg a többiek halkan követték.
Miután mindannyian elfoglalták a
helyüket a gép lassan elindult és lassan
felszállt velük a Karib-tenger
irányába.
Folytatás következik.....
| |