6.rész:
Vigyázz Karib-tenger jön a rettegett csapat!

Már lassan három órája hogy felszálltak és a társaság felettébb csendes volt, ami igen csak meglepte Kagomét hisz arra számított hogy társai végig veszekszik az utat. Lassan felállt és megnézte a társaságot hogy minden rendben van-e velük. A miko először Itachira nézett aki csukott szemekkel nyugodtan ült az ablak mellett, s észre se vette hogy a mellette ülő lány felállt. Kagome lassan a másik oldalra nézett ahol Sesshoumaru még mindig morcosan a mellette ülő Rin halk fecsegését hallgatta. Mögöttük foglalt helyet Sango és Shippou, s mindketten szundikáltak. Kagome széke mögött ült Kikyou és Sakura akik elmélyülten beszélgettek a gyógyítás különböző módjairól, s a fiatal papnő tovább ment hogy ne zavarja őket. A halott papnőék mögött ült Inuyasha és Miroku, míg a szerzetes kíváncsian nézett ki a repülő ablakán, addig a hanyou halálra vált arccal kapaszkodott a szék karfájába. A miko egy kis sajnálatot érzett a mereven üllő fiú iránt, de gyorsan a másik szék felé fordította figyelmét ahol Kakashi a hanyouhoz hasonló merev testtartással ült. Yumi sajnálkozó tekintetet vetett a mellette ülő jouninra, aki próbált úrrá lenni idegességén. Miután a miko megbizonyosodott arról hogy mindenki jól van, kivéve Inuyashát és Kakashit akik a halál félelmüket próbálták leküzdeni visszaült helyére és fáradtan csukta be gesztenye barna szemeit. Az út további része eseménytelenül telt, s közel tíz órás repülés után a pilóta hangja verte fel az elszenderült társaságot. A gép leszálláshoz készülődött így mindenki bekapcsolta a biztonsági övét, s várták hogy földet érjenek. Inuyasha és Kakashi arca ha lehet még fehérebbre vált, mikor megérezték a gép ereszkedését s ujjperceik teljesen elfehéredtek a szék karfájának erős szorításától. A gép simán és zökkenő mentesen szállt le, mire a két férfi még mindig riadtan kapaszkodott miközben a gép már megállt és a lépcsőt is odatolták a kijárathoz. Elsőnek Sesshoumaru, Rin, Kagura, Naraku és Yumi szállt ki a gépből, s őket követték a többiek majd utoljára Kagome szállt le. A lépcsőn egy kis tumultus alakult ki amint a társaság egy része megtorpant a közepés, s csak jó néhány perc múlva indultak tovább. Amint beértek a váróterembe ismét átestek a vámvizsgálaton, majd elmentek a csomagjaikért. Jó néhány percig eltartott míg mindenki megtalálta a saját bőröndjét, s amint megvolt az összes csomag a csapat a kijárat felé indult ahol már várta őket egy közép korú férfi.

-Aloha!-mondta mosolyogva a férfi
-Jó napot. Ön lenne az idegen vezetőnk?-kérdezte kicsit meglepetten Kagome
-Igen szép kisasszony, de szálloda lenni még messze.-válaszolta a férfi tört angolsággal
-Milyen messze van a szállásunk?-kérdezte Yumi angolul
-Szállás lenni kis sziget ide úgy két órára.-felelte a férfi mosolyogva
-Még kér óra út áll előttünk!?-kérdezte hitetlenkedve Inuyasha, némi gondolkodás után
-Úgy néz ki.-válaszolta Kagome, majd ismét vezetőjükhöz fordult-Mivel jutunk el a szigetre?-kérdezte ismét angolul
-Eljutni sziget hajó, ami nem soká indulni kikötőből. Igyekezzünk szép hölgy, mert ez utolsó hajó szigetre.-sürgette őket a vezető

A társaság gyorsan beült a vezetőjük által mutatott buszba, majd gyors tempóban a kikötőbe száguldottak mire a társaság egy része enyhén zöldes színt öltött. Tíz perccel később a nyaralók kitántorogtak a buszból és óvatosan felszálltak a kikötőben lévő "Saint Patrick" nevű hajóra, ami a beszállásuk után pár perccel lassan kiúszott a kikötőből. A hajó lágyan ringatózva haladt a sima tengeren, s már az első megtett méterek után volt aki a korláthoz rohant könnyíteni magán. Elsőnek Inuyasha ismertette meg gyomra tartalmát a víz élőlényeivel őt követte Jakotsu aki szintén rosszul lett, majd végül Naraku is; s a közelben álló Sesshoumaru is követte a példájukat néhány perc múlva mert érzékeny orra nem bírta elviselni a másik három gyomortartalmának szagát. Míg a négyes a gyomrát ürítette addig a többiek remekül szórakoztak, bár ez alól voltak kivételek. Kakashi semmit nem érzékelt az utazásból ugyanis nem sokkal az indulás után szó szerint eldőlt mint egy zsák és most az egyik korlátnak támaszkodva aludt s semmit nem érzékelt környezetéből. A jouninnal ellentétben viszont Sakura majd felrobbant a féltékenységtől mikor meglátta a hajó elejében elmélyülten csókolózó Sasukét és Narutót, főleg azért mert az utóbbi még a sexy jutsuját is elfelejtette alkalmazni. A rózsaszín hajú lány dübörgő léptekkel indult el a páros felé, s feltett szándéka volt hogy mindkettőt kihajítja a hajóból dühében. Már majdnem odaért hozzájuk mikor két oldalról megfogták a karját és nem tudta folytatni az útját. Szikrázó szemekkel nézett a karjára kulcsolódó kezek gazdáira, s néhány pillanatra meghökkent.

-Engedjetek el! Had dobjam ki azt a két bakát!-mondta dühösen
-Sakura nyugodj meg. Nem ér annyit a dolog. Ennyi erővel én is kidobhatnám a korlátnál öklendező Inuyashát.-próbálta észhez téríteni Kagome a lányt
-Még mit nem Sasuke csak az enyém lehet!-válaszolta őrjöngve a lány
-Ch ezt inkább az öcsém döntse el kivel akar lenni.-mondta jéghidegen Itachi miközben szemei fenyegetően megvillantak

Sakura dühösen nézett farkas szemet az idősebb Uchihával, mire az elfordult tőle és nyugodtan a hajó korláthoz sétált persze jó messzire elkerülte a másik korlát mellett öklendezőket. Az indulás után úgy másfél órával már láthatóvá vált úti céljuk, s a rajta elhelyezkedő kastélyra emlékeztető épület.

-Ez gyönyörű.-mondták a lányok áhitattal a hangjukban
-Tudják szép kisasszonyok a szálloda lenni régen erőd kalózoknak. A szigeten nem sok lakni ember csak a szálloda személyzete és néhány földműves akik ellátni a szálloda konyhája.-mesélte az idegen vezető

A lányok tátott szájjal figyelték az impozáns épületet míg a fiúk már kezdték unni a hajó fogságát. A hátra lévő fél óra elég csendben telt, s miután kikötöttek a csapat leszállt a hajóról és a kastély felé néztek.

-Milyen messze van a szálloda?-kérdezte Kagome
-Talán fél órára lehet kis asszony, de nem tudni biztosan mert szekérrel menni mindig.-mondta a vezető
-Értem. Hé srácok gyalog vagy szekérrel menjünk?-kérdezte vidáman a fiatal miko
-Gyalog!-jött az egyöntetű válasz

A társaság elindult a kastélyhoz vezető ösvényen, s közben sokat ugratták a másikat. Egyik másik beszólás heves szóváltáshoz vezetett, amivel megtörték a sziget addig békés csendjét. Kisebb-nagyobb vitáktól eltekintve épségben megérkeztek a szállodába, ahol legnagyobb bánatukra csak 11 szoba volt és mindegyik egyszemélyes igaz a szobákban lévő ágyak elég nagynak bizonyultak több személy számára is. A szoba beosztásnál ismét hangos szóváltásba keveredtek, mire Kagome feladva a csapat csitítását elvonult az egyikbe és elfoglalta azt. "Ilyen idiótákkal többet nem jövök nyaralni! Oldják meg maguk a szoba beosztásukat."-gondolta dühösen a miko. A hangoskodás elhalt és a szigetre ismét csend telepedett ami megnyugtatta Kagome idegeit és lassan álomba merült, arra ébred fel hogy valaki leül mellé az ágyra és óvatosan végig simít arcába lógó fürtjein. Gesztenye barna szemeit a váratlan vendégre emelte, s kissé még álmosan tekintett a rá néző fekete szemekbe.

-Mennyit aludtam?-kérdezte álmos hangon a miko
-Körülbelül négy órát.-válaszolta a szempár tulajdonosa
-A többiek dűlőre jutottak már?-kérdezte egy ásítást elnyomva Kagome
-Azt hiszem igen, nem vártam meg amíg dűlőre jutnak. Azt hiszem az öcsém és a Kyuubi kölyök is elvonult az elején.-felelte Itachi hidegen
-Kyuubi?-vonta fel kérdőn a szemöldökét a lány
-A kilenc farkú róka démon, akit Narutóba zártak.-világosította fel a mikot az Uchiha
-Ja hogy az a Kyuubi. Naruto már említette, de szerintem elég okos ahhoz hogy ne hagyja magát leigázni.-mondta Kagome nyugodtan
-Miről beszélsz te?-kérdezte meglepetten a fiú
-Arról hogy a Narutóban lévő démon egyenlőre még nyugodt., de bármikor kitörhet.-mondta unottan a lány, mintha minden napos dolog lenne
-Nagyon nyugodt vagy, mintha nem is érdekelne a dolog.-jegyezte meg Itachi
-Most mit idegeskedjek? Egyébként is nem nagy dolog, mivel az elmúlt évet démonok között töltöttem.-válaszolta, majd felkelt az ágyból

Itachi csak nézte ahogy a lány alakja eltűnik a fürdőszobában, majd néhány perc múlva ismét feltűnik mellette. Együtt indultak le az ebédlőbe, ahol már javában folyt az evés és a halk vita. A vacsora után még mindannyian kimentek a tengerpartra és megnézték a naplementét, majd visszasétáltak szobáikba és lefeküdtek aludni. Bár volt aki nem éppen alvással töltötte az éjszakát és egy kis testmozgást végzett partnerével. A tengerpart egy kis védet helyén két alak körvonalai látszódtak, s mozgásuk hagyott némi kételyt maga után. A sötétben nem igen lehetett kivenni az alak nemét, de az mindenesetre látszott hogy az egyik a másik fölé görnyed. Az egyik sziget lakó épp arra járt és kissé megtorpant a tengerpartról felszűrődő hangokra.

-Ott, ott jó.-hallatszódott egy férfi érdes hangja

A sziget lakó nem igazán tudta mit csinál a tengerparton az éjszaka közepén az a két alak, de abban biztos volt hogy nagyon élvezik így gyorsan tovább állt. A tengerparton lévő pár tovább folytatta eddigi tevékenységét, s az éjszaka csendjébe bele-bele hasított egy-egy hangos nyögés. A kívül állók mind fejcsóválva hallgatták a hangokat és az orruk alatt megjegyezték hogy: Ezt a szobában is csinálhatnák. Ha valaki közelebb ment volna akkor láthatta volna amint a homokba terített pléden egy fél hosszú fekete hajú fiú épp a hasán fekszik és a combján ülő lány könnyed mozdulatokkal masszírozta a fiú hátát. A fekete hajú fiú hirtelen fordított a helyzeten és a lány került alulra, majd kérdőn nézett a gesztenye barna szempárba mire a lány halványan bólintott. Még néhány pillanatig egymás szemébe néztek majd a fiú ajkait a lány ajkához érintette és bebocsátásért esdekelt, amit szinte azonnal meg is kapott. Nyelveik lassú táncba kezdtek egymással, majd táncuk egyre fokozódott. Kezeik felfedező útra indultak a másik testén miközben lefejtették egymásról az apró ruhadarabokat, amikben a partra mentek egy kis éjszakai fürdőzés kedvéért. Szenvedélyük minden érintéssel fokozódott, s percek múlva már mohón kapaszkodtak egymásba miközben testük egyesült és az ősi ritmusra kezdett járni. A percek óráknak tűntek a szemükben, s az órák lassan egy örökké valóságnak. Egyikük sem tudta mióta lehetnek a tengerparton, s szenvedélyük csillapultával egymás mellett pihegtek; miközben a lány gesztenye barna szemei lassan lecsukódtak és mély álomba merült. A fekete hajú fiú lassan felemelte az alvó lányt s könnyed ugrásokkal visszament közös szobájukba, ami a 2. emeleten volt. Az erkélyükre érve körbe kémlelt hogy látta-e őket valaki, s mikor megbizonyosodott arról hogy senki nem vette észre őket besétált és lefeküdt könnyű terhével a hatalmas ágyba; majd mély álomba merült. Közben a szomszéd szobában két alak visszafolytott lélegzettel figyelt, hogy észrevették e őket.

-Hú ezt megúsztuk. A bátyád nem vett minket észre.-súgta a szőke fiú fekete társának
-Igen, de mi a fenét csinálhattak ilyen későn a parton? S hogy hogy a vendéglátónkkal?-kérdezte elgondolkodva Sasuke
-Nekem lenne egy ötletem mit csináltak ott.-mondta Naruto, mire egy hitetlenkedő pillantást kapott cserébe

A két fiú még néhány percig töprengett a miérteken, majd ők is nyugovóra tértek s egymást szorosan átölelve érte őket a megnyugtató álom. Másnap hajnalban a szállodát hangos kopogtatások zaja törte meg, mire a lakók nyöszörögve bújtak takaróik alá; de a kopogó alak kitartó volt.

Folytatás következik..........