1.rész:
Első találkozás Mr.Devillel

Nehéz elmondani mit éreztem amikor a szüleim közölték velem, hogy hamarosan férjhez kell mennem a szomszédos klán főnök fiához. O milyen neveletlen vagyok még be se mutatkoztam a nevem Angela Saint és a Keleti vámpír klán főnökének a lánya vagyok. Apám hogy békében tudja a klánunkat hozzá akar adni a szomszédos klán befolyásos tagjának fiához, akit Diablo Devilnek hívnak és valahonnan Európából jöttek az Államokba és azon belül is Miamiba. Legnagyobb bánatomra nem tehettem apám akarta ellen semmit, pedig én már foglalt voltam és a barátomat imádtam, igaz ő nem volt vámpír mint én és csak este tudunk találkozni, mivel ha nappal kimennék az lenne az utolsó napom az életben. Bár be kell vallanom hogy nagy rajongója voltam a nap felkeltének és napnyugtának, amit már gyerek korom óta végig néztem. Na jó elég a kesergésből és ideje aludni térnem hisz már rég feljött a nap és nem szeretném egy kupac hamuként végezni. Egyébként is este találkozóm lesz apámmal, akit Diego Saintnek hívtak és a legbefolyásosabb ember bocsánat vámpír volt a Keleti parton. Én már rég nem laktam apám kastélyában, ami teljesen kripta hangulatú volt és nagyon nyomasztott akárhányszor beléptem oda. Sajnos ezt nem kerülhettem el mivel hivatalosan is az volt az otthonom és nem az a kedves kis ház az Atlanti-óceán mellett, amit tini korom óta menedékként használtam, ha el akartam tűnni a klánom figyelő szeme elől. Egyik ilyen menekülésem alkalmával találkoztam Alex Drakoval a barátommal és életem szerelmével. Alex egy igen szemre való és értelmes fiú, akinek rövid szőkés barna haja és gyönyörű zöld szeme van. A legtöbb nő elolvadt mikor ránézett, s ez nagyon büszkévé tett hogy ő az én barátom és nem valami üres fejű libáé. Vámpír lévén néha kénytelen vagyok táplálkozni, de ezt Alex teljesen megérti és még segít is nekem hogy ne kelljen ártatlan embereket megölnöm. Tudjátok drága Alexem egy vér bankban dolgozik és minden nap hozz nekem körülbelül egy liternyi friss vért, aminek nagyon örülök de nem szeretném őt kihasználni, ezért néha még vadászni is eljárok. Bár nem sok örömmel, de muszáj megtennem mert tudom hogy a családom figyeltet engem. Lassan besétáltam a fürdő szobámba és megengedtem a vizet ami egy süllyesztett kádba folyt. Hát igen ennek nem tudtam ellen állni és csak ezért vettem meg a házat, mivel a fürdőkádat a padlóba süllyesztettek. Imádtam a kellemes fürdőket a nagy kádban ami mindenkit lenyűgözött volna. Miután félig megtelt kellemesen gőzölgő vízzel néhány csepp illóolajt és egy kis fürdő sót tettem bele, majd gyorsan levetkeztem és nyakig elmerültem a kellemesen meleg vízben. Néhány percre lehunytam a szemem és élveztem a kellemesen meleg víz simogatását a bőrömön. Arra ébredtem hogy valaki hangosan dörömbölt az ajtómon, de Alex nem lehetett hisz vele előző este megbeszéltem mindent. Nehezen kiszálltam a kádból és egy fürdő köpenyt magamra kapva az ajtóhoz botorkáltam, miközben néhányszor beletúrtam vizes hajamba. Az ajtóhoz érve először kikukucskáltam a kis ablakon, ami nálam a kémlelő nyílást helyettesítette s morcosan láttam meg apám sofőrjét, amint az ajtóban szobrozik. Sóhajtva nyitottam neki ajtót.

-Elnézést kisasszony, de az édesapja már várja.-hallottam a sofőr alázatos hangját
-Foglaljon helyet míg felöltözök.-válaszoltam neki, majd a szobámba mentem

Egyáltalán nem volt kedvem az apám által rendezett vacsorára menni, de hát kötelességem volt megjelenni más különben a kedves apukám kitekerte volna a nyakam. A szekrényemben kutatva ráakadtam a kedvenc ruhámra, ami körülbelül a térdemig ért és mellben szűk míg deréktól lefelé bő szabású volt. De leginkább a színe miatt szerettem. Sokan mondták már hogy türkiz kék szememet és hosszú szőke hajamat remekül kiemeli a sötét kék ruhám, amit csak két vékony pánt tartott a vállamon. Már épp kiakartam lépni a szobámból, mikor megszólalt a mobilom. Gyorsan felvettem.

-Halló!-szóltam bele
-Angela drágám, hiányzol.-hallottam meg Alex kellemes hangját
-Alex. Mi újság?-kérdeztem boldogan, miközben összeszedtem néhány dolgot
-Semmi különös csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e veled.-mondta
-Persze azonkívül hogy ma találkozom az apámmal.-feleltem neki viccesen
-Ne aggódj drágám minden rendben lesz. Majd holnap találkozunk édesem. Szia és fel a fejjel.-mondta
-Köszi a biztatást. Akkor holnap találkozunk. Szia és millió csók.-válaszoltam neki
-Szeretlek.-suttogta a kagylóba érzékien
-Én is.-válaszoltam neki, majd bontottuk a vonalat

Ezek után semmi kedvem nem volt találkozni apámmal és az ő befolyásos barátaival, de mit volt mit tennem mennem kellett. Kisétáltam a nappaliba, ahol a sofőr ugyanott állt mint mikor bementem felöltözni, s most kérdőn tekintett rám mire én bólintottam. Kimentünk a limuzinhoz s miután a sofőr kinyitotta nekem a hátsó ajtót én beszálltam, majd George becsukta az ajtót és ő is beszállt a vezető ülésre. Beindította a motort s lassan kigördült a kocsi beállómról, majd gázt adva gyorsan suhantunk a szüleim kastélya felé. Gondolataimba merülve néztem a mellettem elsuhanó Miami tájat, s a pokolba kívántam az apámmal elköltendő vacsorát. Hiába szerettem, de tudtam hogy ha valami üzleti fogást tervez engem dob be a mély vízbe hogy segítsek neki. Anyám sajnos évekkel ezelőtt meghalt egy klán háborúban, s húgom meg nem Miamiban lakott. Így apám számára egyértelmű volt, hogy én legyek a fogadásokon a ház asszonya aki mindenkivel kedves és mindenkivel elbeszélget egy-egy kicsit. A házi gazda szerepét már tizenöt éves korom óta gyakorlom. A húgom 5 évvel fiatalabb nálam, s az elmúlt 10 évben nem igen találkoztunk. Főleg mióta én együtt vagyok  Alexszel,  azóta nem igen beszéltünk egymással. Lucky ugyanis így hívják a húgom, a Las Vegas-i szállodákat irányította apám kérésére. Arra eszméltem hogy a limuzin megáll a kastélyunk bejárata előtt és nekem ki kellett szállnom hogy bemenjek. Kelletlenül szálltam ki a kocsiból és a bejárathoz mentem, majd kopogás nélkül beléptem a kastély előterébe. Az öreg komornyik rosszallóan nézett rám, de nem tudom miért hisz ez még az én otthonom. Levettem kék blézerem és a komornyiknak adtam, miközben apám dolgozó szobája felé sétáltam. Megálltam az ajtó előtt és halkan sóhajtottam majd bekopogtam.

-Gyere be.-hallottam apám erőteljes hangját néhány pillanat múlva, mire beléptem
-Szia apa!-köszöntem neki és lehajolva megpusziltam az arcát
-Örülök hogy még is eljöttél kicsim.-kezdte apám és viszonozta köszöntésem -Van egy kis meglepetésem a számodra.-tette hozzá mosolyogva
-Mi lenne az apa?-kérdeztem, miközben helyet foglaltam az egyik bőr fotelban
-Majd meglátod kicsim. Kérlek vedd fel az egyik estélyid, mert fontos vendégeink jönnek.-mondta apám
-Megint egy unalmas üzleti vacsora?-kérdeztem nem túl lelkesen
-Majd meglátod kedvesem. Most menj és csinosítsd ki magad. Megkérhetlek arra hogy vedd fel azt a zöld estélyit, amit a régi szobádban találsz?-kérdezte apám
-Igen, akkor én megyek.-mondtam és felsétáltam régi szobámba

Ahogy felértem a lépcsőn és benyitottam egykori szobámba szemeim megakadtak az ágyra kikészített smaragd zöld ruha költeményen meg a hozzá való kiegészítőkön. Apám nagyon kitett magáért ezzel a ruhával, ami már így is elnyerte a tetszésem. Csak pár percbe telt mire átöltöztem, s utána elkezdtem kisminkelni magam a ruhához illően. Talán egy óra telt el mióta feljöttem átöltözni és kisminkelni magam, de már hallottam néhány hang foszlányt felszűrődni a nappaliból. Felálltam és lassan lesétáltam a hosszú lépcső soron, ami az emeleten lévő szobámba vezetett. Mély levegőt vettem és kopogás után besétáltam a nappaliba, ahol már volt néhány vámpír apám ismerősei közzül.Mosolyogva sorra üdvözöltem őket, s mindegyikükkel lebeszélgettem egy-egy kicsit. Már lassan más fél órája ott szorgoskodtam, miközben egyre több vendég érkezett. Lassan tele lett a nappali, amikor befutott az utolsó vendég is. A férfinak hosszú fekete haja és sötét barana, már-már fekete szeme volt. Valahogy már a megjelenésétől kirázott a hideg, de azt el kellett ismernem hogy jól nézett ki. Bár nem volt kimondottan jó képű inkább a kisugárzása fogott meg. Arca enyhén asszimetrikus volt és ajkai talán kicsivel vastagabbak a kelleténél, s a hatást csak fokozta az arca bal oldalán lévő kereszt alakú forradás. A kínos bámulásból apám megjelenése rázott fel, aki minden teketória nélkül az idegen férfihoz sétált. Meglepetésemre jó barátként üdvözölték egymást és elmerülten beszélgettek, s észre se vették hogy megindultam feléjük. Már csak pár lépésre voltam tőlük mikor apám felém fordult és mosolyogva bemutatott annak a férfinak, akit alig néhány perce olyan kitartóan bámultam.

-Engedd meg hogy bemutassam a lányom. Angela Saint.-hallottam meg apám hangját
-Örvendek kisasszony. Ön igen gyönyörű.-hallottam meg a férfi kellemes bariton hangját
-Én is örvendek Mr. ....-néztem rá kérdőn
-Diablo. Diablo Devil.-válaszolta, miközben kezett csókolt egy mosoly kíséretében

Folytatás következik...