|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.06.16. 11:47
Már két nap telt el azóta, hogy Kagome
Sesshomaru segítségével
elpusztította a lidérceket, melyek apja
ellenségei voltak. Sesshomaru azt várta, hogy
Kagome majd megköszöni, és így
ki tudnak békülni, de e helyett valami olyat
kapott, amire egyáltalán nem
számított, mégis
örült neki. Szívét
boldogság töltötte el, ugyanakkor
kétségbeesés is. Kagome fejet hajtott
a youkai előtt, ami nem kis dolog. A miko csak azok előtt hajt fejet,
akiket tisztel, senki más előtt nem. Sesshomaru nem tudta,
hogy erre mit tegyen, ezért inkább nem tett
semmit, amit szerinte a miko félreértett, mert
megfota Sora kantárját és lassan
visszasétált a többiekhez. A youkai
pedig szomorúan követte. A démon
úgy döntött, hogy még egyszer
segítséget kér Izayoitól.
Kis keresgélés után meg is
találta a nőt, a könyvtárban.
- Izayoi.- szólította meg.
- Sesshomaru.- nézett fel a nő egy könyvből, amit
éppen olvasott.- Baj van?
- Nem csak szeretnék még valamit
kérdezni.- majd leült a nő mellé a
szófára.
- Hallgatlak.
- Kagome miért támadt Nehrenára
és miért van vele Sora?- tette fel a
kérdéseket, és sejtette, hogy ez lehet
az, ami hiányzott ahhoz, hogy
kibéküljenek.
- Nos, amikor Kagome harcolt Narakuval, és visszament, hogy
Kikyou ellássa a sebet a vállán, akkor
rossz előérzete támadt. Rögtön
kisietett a falu határához. De előbb Nehrena
még mondott neki valamit: Csak nem elvesztettél
valakit. Akkor Kagome rohanni kezdett és ezzel
hívta fel mindenki figyelmét. Amikor
kiértünk a falu határához,
Kagome Yume mellett volt, és ló feje Kagome
ölében. Tele volt sebbel; haldoklott. Yume Kagome
ölében halt meg. És Nehrena
csinálta. Ezért támadt rá.
Majd apád meggyőzte, hogy hozzák vissza
Sorát, mert ő már sokkal jobban illik Kagome
jelleméhez. És ennyi.- fejezte be, és
nézte, ahogy Sesshomaru egyre inkább
megdöbben.
- Ez már mindennek a teteje!- kiáltott
és állt fel.- Megyek és
megölöm azt a némbert.
- Sesshomaru!- állt fel Izayoi is.- Nem
ölöd meg! Kagome sem tette.
- Hát nem látod mekkora fájdalmat,
okoztak neki?- kérdezte még mindig
ordítva.
- De igen. De Kagome nem ölte meg Nehrenát,
és akkor te sem teheted.
- Jó.- ült le, majd abban a pillanatban fel is
pattant.- Megyek, megkeresem Kagomét.- ragyogott fel az arca
úgy, mint egy kisfiúnak, aki most éli
át az első szerelmet.
- Menj csak.- nevetett Izayoi.
Sesshomaru egy pillanatig gondolkodott, majd lehajolt és egy
puszit adott a nő arcára, majd kiviharzott. Izayoi
először csak döbbenten ült, majd
megérintette az arcát, és
elmosolyodott. Sesshomaru keresztül száguldott a
falun, de belebotlott Sawadába.
- Most nincs időm rád.- majd ki akart térni, de
unokaöccse nem hagyta.
- Meg sem kérdezed, hogy vagyok?- játszotta
magát- Milyen rokon vagy te? Mi lett volna, ha
megöl?- " sírta"
- Semmi.- mondta közömbösen a youkai.-
És most megyek megkeresem Kagomét.
- Ezt megjegyeztem Sesshomaru.- kiabált fivére
után Sawada.
- Írd fel, nehogy elfelejtsd!- majd elvigyorodott
és újra gyorsabb iramra kapcsolt.
Érezte Kagome illatát, így
követni kezdte. Amikor kiért arra a kis
tisztásra ahol a miko állt,
észrevette, hogy Kagome éppen Seiyával
veszekszik. Először oda akart menni, de utána
meggondolta magát, és inkább
hallgatta, miről folyik a vita.
- Te senki kis halandó!- kiabált Seiya.- Hogy
merted ellenem fordítani a fiamat?
- Én ellened fordítani?- Kagome mint mindig, most
is nyugodt tudott maradni.- Nem tettem semmit.
- Tudom, mit akarsz!- ordította teljes
önkívületben.- Sesshomaru egy hatalmas
démon; a démonok leghatalmasabbika, és
te hiába vagy ugyan azon a szinten erőben, akkor is csak egy
ostoba, gyenge ember vagy. Sesshomaru soha nem lehet veled. Nem fogom
engedni. Ő egy démon. Nem érezhet. Semmit nem
érezhet. És nincsenek is
érzései. Csak két dolog
létezik a számára: harc, és
hatalom. Semmi más. És te nem fogod
letéríteni erről az útról.
Nem közösülhet emberekkel, és nem
is védheti, vagy szeretheti őket, mert neki nincs
Szíve!- Sesshomaru eközben keserűen hallgatta, hogy
a saját anyja így képes
beszélni róla.
- Állj le!- kiáltotta hirtelen Kagome, mert ő
tudta, hogy Sesshomaru ott van, de Seiya annyira ideges volt hogy nem
vette észre.- Egy: Sesshomaru szabad démon. Neki
kell eldöntenie kivel, akar lenni.- mondta, és
nagyon dühös volt, hogy Seiya így
merészelt beszélni Sesshomaruról.-
És Te nem szólhatsz bele a
döntésébe. Ő is képes
dönteni és nem szorul a te
segítségedre. Hagyd őt már
végre békén! Ne mérgezd
tovább a lelkét. Neki igenis van
szíve, méghozzá nagy!! És
tud szeretni, érzései is vannak. És ha
úgy tartja kedve, szerethet és védhet
halandókat.- majd kicsit megnyugodva hozzá
tette.- De abban igazad van, hogy ő a leghatalmasabb démon.
Nemes a legmagasabb rangú démonok
között.- majd abba az irányba
fordította a fejét, ahol a youkai állt.
- Sesshomaru nagyúr!- kiáltott Rin aki eddig csak
figyelt, és most Sesshomaru irányába
kezdett szaladni.
Amikor a kislány oda ért, a youkai ölbe
vette, majd ránézett az anyjára, aki
döbbenetében meg sem tudott szólalni.
Kagome ellágyult a jelenet láttán majd
Seiya felé fordult, és kicst oldalra billentve a
fejét, diadalmasan elmosolyodott, amit a démonnő
nem tudott megemészteni. Dühösen
nézett a mikora majd a fiára,
szellemgöbbé változott és
távozott. Kagome Sesshomarura nézett,
lágyan rámosolygott, majd
elsétált. Sesshomaru egy ideig nézte,
és ölében a kis Rinnel
visszasétált a kastélyba. Mikor
már a szobájában volt,
leöltözött és csak a
fehér nadrág maradt rajta. Lefeküdt a
kellemesen hűs ágyba. Kint nagyon meleg volt,
ezért forró bőrének nagyon
jól esett a hűvös. Gondolkozni kezdett.
- Kagome megvédett az anyámtól. Azt
kértem, hogy segítsen, de akkor még
együtt voltunk. És most nem csak
segített, hanem meg is tette helyettem, azt, amit kellett.
Senki nem állt még ki így
értem. Ilyen hévvel, ilyen
felháborodással. Vadítóan
néz ki, amikor dühös. Aj jaj.- mosolyodott
el.- Túl régóta nem voltam
már vele. Már nagyon ki vagyok éhezve
rá. Soha többé nem fogom elhagyni! Itt
van a családom. És Ő.- gondolta boldogan, majd
megérzett valamit.- De úgy látom,
nekem kell előbb lépnem.- mondta ki immár
hangosan, majd felkelt az ágyról, és
az ajtóhoz sétált. Már
érezte.
Kilépett az ajtón és Kagome
elé lépett, aki döbbenten
nézett rá. Sesshomarunak tetszett ez a zavart
csillogás a lány szemében. Lassan
elmosolyodott, majd egy hirtelen mozdulatta a falnak
taszította a lányt. A következő
pillanatban Kagome már csak azt érezte, hogy
Sesshomaru mohó ajkai az övére tapadnak.
Lassan elmúlt az első döbbenete, és
elmerült a youkai csókjában, lassan
lehunyta szemeit, karjait pedig a démon nyaka
köré fonta. Sesshomaru érezte, ahogy
Kagome teljesen ellazult a karjaiban. Szorosan magához
ölelte, majd megszakította a csókot.
Mélyen a lány szemébe
nézett, aki megértette a
kérést, és elmosolyodott, jelezve,
hogy megenged neki mindent. Sesshomaru még egyszer
megcsókolta, majd karjaiba vette, és bevitte a
szobájába. Lábával berugta
maga után az ajtót, ami elég nagyot
csapódott. A youkai elhúzta a
száját, de a következő pillanatban
már csak azt hallotta és látta, ahogy
az ölében tartott miko kacagva, a
nyakába temeti az arcát. Elmosolyodott,
és belecsókolt a lány
nyakába. Lassan az ágyhoz vitte, és
lágyan lerakta rá, majd szinte ugyan abban a
pillanatban, már rajta is feküdt a
lányon. Végig csókolta a
lány nyakát, majd felmelte a fejét,
mivel az alatta lévő szépség
még mindig nevetett.
- Szólj, ha valami vicceset csinálok
és abbahagyom.- morgott a démon.
- Nem.- nevetett, de azért próbált
valamennyire komoly maradni.- Csak az ajtó.- nevetett fel.
- Ilyen vicces volt?- kérdezte rosszat sejtve.
- Nem az volt a vicces.- nevetett.- Hanem az amilyen képet
vágtál.- kacagása
betöltötte az egész szobát.
- Te kis boszorkány.- mosolygott a lányra, majd
megcsókolta. A miko nevetése pedig egy
nyögés kíséretében
elfulladt.
Tovább nem volt kedve nevetni, mivel Sesshomaru olyan
mélyen és
kábítóan csókolta, hogy
szinte elolvadt tőle. Kagome karjaival átfonta a
démon nyakát, és még
közelebb húzta magához. A youkai lassan
végig simított a lány
testén, majd felállt, és
húzta maga után a lányt is. De ajkaik
egy pillanatra sem váltak el a
másikétól. Sesshomaru egy
mély sóhajtást engedett Kagome
szájába, és kezei máris a
nadrág övénél
jártak. Kagome leengedte a karjait, és szabad
utat hagyott a youkai kezének. Sesshomaru nem
tétovázott, egy gyors mozdulattal
kikötötte a lány
nadrágjának övét, ami suhogva
ért földet. Majd azt követte a felső is. A
démon végig simított a miko
vállán, ezzel levéve róla a
felsőt. Újabb heves csókcsatába
kezdtek. Kagome keze addig sem maradt tétlen, a youkai
nadrágjához nyúlt, és egy
gyors mozdulatta letolta róla, majd Sesshomaru le is vette.
A démon lehajolt, és végig
csókolta Kagome nyakát, és
mellkasát, a miko pedig a youkai izmos
hátát simogatta. Közben Sesshomaru keze
a lány egyik mellét izgatta, míg a
másikkal elindult végig a testén.
Mikor elért a miko
ágyékához, lágyan
benyúlt a combok
találkozásához. Kagome dőlni kezdett
hátra felé, de Sesshomaru megtartotta az egyik
kezével. A miko zavartan nézett rá, de
a youkai csak mosolygott. Majd ujjaival behatolt a lányba,
és lágyan mozgatni kezdte. A miko nem
bírta tovább, szorosan a démon
vállába kapaszkodott, és
úgy nyögdécselt. Nem sokkal
később, Kagome mélyen elélvezett, s
végtagjai elernyedtek. A démon nyakába
temette az arcát és erősen kapaszkodott, hogy ne
essen el. Sesshomaru nevetve kihúzta ujjait a
lányból, majd lenyalta róluk az
édes nektárt. De nevetése hamar abba
is maradt, amint megérzte a miko kényesztető
ujjait hasa alsó részén.
Érdeklődve nézett Kagome
gesztenyeszínű szemibe, mik kacéran csillogtak. A
lány lassan érzéki mosolyra
húzta ajkait, nagyon is tudatában annak;
győzött. Ujjai körül
ölelték a youkai
férfiasságát, és
kínzó lassúsággal
masszírozni kezdte. Sesshomaru közben a miko
nyakát harapdálta és
szívogatta, s hangja olykor egy- egy
nyögésbe fulladt. Már majdnem
elérte a csúcsot, de Kagome abba hagyta a
kényesztetést. A démon
kiéhezve nézett a lány szemeibe, majd
egy mozdulattal, Kagome mögé került,
és mellkasára vonta. Egy erőteljes mozdulattal a
lányba hatolt. A miko hátra vetette a
fejét, Sesshomaru vállára,
míg a youkai a lány
csípőjét ölelte, szorította.
Lassan mozogni kezdett, először nagyon lassan, de a
vágy sürgetőbb volt, és
tempója fokozódott. Őrült iramot
diktált. Már mind a kettejükről csorgott
a veríték. A szobát Kagome
sikításai és Sesshomaru
nyögései töltötték
meg. A youkai teljes mértékig
kiélvezte a lány
forróságát. Érezte, ahogy
Kagome teste szorosan körül öleli őt. A
lány pedig élvezte, ahogy szerelme benne van,
és mélyen jár. A miko
kinyúlt, és hátulról
átölelte Sesshomaru nyakát. A
démon lehajolt, és újra a
lány nyakát kezdte csókolgatni,
míg kezeivel szorosan ölelte. Mind a ketten
érezték, hogy nem soká itt a
csúcs. Sesshomaru lassabban kezdett mozogni, majd kicsit
megállt, és mélyebbre
merészkedett a lány forró nedves
üregében. Körözni kezdett
csípőjével, és mind a ketten egyszerre
élveztek el. A youkai mélyen Kagomében
élvezett el, de Sesshomaru azt is érezte ahogy a
miko élvezete égeti a bőrét,
és szinte őt is átjárja. A miko
felkiáltott, míg a démon
felhördült és a lány
nyakába temette az arcát. Sesshomaru
kicsúszott Kagoméből és
térdre esett. A miko megfordult és
letérdelt a démon elé, aki szorosan
magához ölelte. Testük
összetapadt, szinte összeolvadtak. A youkai
elmosolyodott, majd lassan felemelte Kagomét, és
lefektette az ágyra.
- Nem gondolod, hogy elég?- kérdezte kicsit
lihegve, de mosolyogva a miko.
- Belőled?- kérdezte mosolyogva a démon.- Soha.-
majd a lány mellé feküdt, de nem hatolt
belé, csak közel húzta
magához, és szorosan
átölelte. Betakarta magukat az ezüst
színű takaróval, és boldogan fogadta,
ahogy a lány fázósan
hozzábújik.- Fázol?-
simított ki egy tincset a miko arcából.
- Ha átölelsz, akkor nem.- morogta a
démon vállából.
Az egész estét végig
aludták. Együtt megjárva az
álmok birodalmát. Boldogok voltak, hogy
újra együtt lehettek, és
imádták azt az érzést,
amikor a másik ennyire közel van
hozzájuk. Reggel szinte egyszerre ébredtek.
Sesshomaru simogatni kezdte Kagome hátát, mire a
lány kinyitotta a szemeit, és
belenézett a démon gyönyörű
aranyszínű szemeibe, aki csak úgy ragyogtak a
reggeli napsütésben. Egy ideig
nézték egymást, majd Kagome
lustán és érzékien
elmosolyodott, ezzel újabb tüzet
elindítva a youkaiban. Kagome érzte ahogy
combjának valami, kemény és meleg neki
préselődik.
- Na mi van?- nevetett fel.
- Kagome…- majd arcát a miko nyaka és
válla közötti részbe
fúrta, és úgy sóhajtozott.
- Ah… Megyek mielőtt valaki, erre jön.- mondta
és felült.
- Ne menj.- kérte és ölelte
át a derekát a démon.- Nem
érdekel senki.
- Azt gondolom.- nevetett.- De mi lesz, ha Sawada, Inuyasha vagy Miroku
nyit be?- kérdezte incselkedve.
- Abban a pillanatban megölném őket, ahogy egyetlen
pillantást is vetnének rád.- mondta
mérgesen.
- Na látod.- mosolygott rá, majd egy
csókot nyomott az arcára.- Le melon!- suttogta
lágyan, majd felöltözött
és távozott.
Sesshomaru bár nem tudott miko nyelven, azért
értette mit mondott a lány; azt hogy: Szeretlek!
Mosolyogva ment be a fürdőszobába, nem is gondolva,
hogy amikor kijön hatalmas melepetésben lesz
része. Egy árny lopózott be a youkai
szobájába. Sesshomaru boldogan jött ki,
mosolyogva, majd amikor meglátta, ki van ott azzonnal
lefagyott az arcáról a mosoly.
- Mi a fenét keresel itt?- kiáltotta a
démon, és összébb
húzta a derekán a
törölközőt.
Sesshomaru ágyán Nehrena feküdt;
teljesen meztelenül. Majd lassan és
csábítóan elmosolyodott.
Próbálta utánozni Kagome
mosolyát és tekintetét, de mint
később kiderült, ez Sesshomarunak nem
igazán tetszett. A lány leutánzott,
fintora, egyáltalán nem hasolnított
Kagome hívogató, vágykeltő
mosolyához, de a youkai észrevette hogy azt
akarja utánozni. Sesshomaru odament a lányhoz,
karon fogta és felrángatta az
ágyról, és igen durva mozdulattal az
ajtóhoz rángatta.
- Neked semmiből nem elég?- kiabálta
dühösen.- Ne merj még egyszer
engedély nélkül bejönni a
szobámba és ne, csinálj még
egyszer ilyet.- mutatott végig rajta, majd kinyitotta az
ajtót.- És még valami. Ha
még egyszer fájdalmat okozol Kagomének
esküszöm, hogy saját kezűleg szedlek
darabokra.
- De Sesshomaru én szeretlek!- kiabálta a
démonlány, majd kirántotta
kezét a youkai
szorításából, és
hozzásimult, Sesshomaru fedetlen mellkasához.-
Én szeretlek.- suttogta majd átfonta a
démon nyakát, és
megcsókolta.
Sesshomaru szemei tágra nyíltak, majd
visszaemlékezett a múltkorira. Akkor le volt,
béklyózva de nem vette észre. Most
viszont érezte. Ő nem szerette Nehrenát,
és nem is fogja. Neki másra van
szüksége. Ezekkel, a gondolatokkal, kitpte a
magát a lány
szorításából, majd
tajtékozva újra megfogta a lány
karját az előbbinél is erősebb
szorítással.
- Elég legyen!- ordította.- Elegem van belőled.
Hagyj már békén. És soha
többé ne gyere se Kagome se az én
közelembe.- majd kitaszította a lányt az
ajtón, ahol Sawadába botlottak, aki
épp kopogni akart.- Vidd innen.- lökte
felé Nehrenát.- Vidd messzire tőlem, mert ha nem
megölöm.- majd visszament, és
bevágta maga mögött az ajtót.
- Sesshomaru!- szaladt az ajtóhoz Nehrena.- Ezt nem
teheted.- kezdte verni az ajtót.- Kilöksz
meztelenül, és azt mondod, ne menjek még
egyszer annak a cafkának a közelébe? Te
nem szeretheted őt, hisz csak egy halandó. Hol van a
büszkeséged? Tudod hány démon
akart engem csak egy pillanatra megérinteni?
Ezért a látványért pedig
egyenesen a lelküket adták volna!-
tajtékzott a lány.
- Na igen.- nézett végig a démonon
Sawada.- Más lehet, de Sesshomaru nem.- majd
széles vigyorra húzta a
száját.- És más
démonok, sem ha látták már
Kagomét. Törődj bele; Sesshomaru valami olyat
élvezhet, amihez nincs másnak hozzá
férése és nem is lesz. Valaki olyan az
övé, akihez nem ér fel senki!!
És ajánlom, hogy ne sértegesd
Kagomét.- mondta, majd indulni készült.
- Fogjunk össze.- sietett elé a lány.-
Válasszuk el őket. Tied lesz a papnő.
- Miért tenném?- mosolygott gúnyosan.-
Sesshomaru megölne, felnégyelne, kibelezne,
felakasztana érte.- majd vadul magához
rántotta a lányt.- De esetleg
eltölthetünk együtt egy kis időt.- azzal
megcsókolta a lányt, aki
bánatában, nem nagyon ellenkezett, majd
ölbe vette és saját szobája
felé ment. Később Nehrena
megszégyenülve távozott a
kastélyból.
Odabent Sesshomaru mindent hallott, hála
kiváló érzékeinek.
Miközben felvett magára egy
méregzöld nadrágot, elgondolkozott.
’’ – Igazából, soha
nem érdekelt egyetlen nő sem, Kagomén
kívül. És nem is gonodltam soha
másra úgy, mint rá. Ha akkor
anyám nem kényszerített volna, hogy
egy tapasztalt Démonnal legyek először, akkor nekem
is ő lett volna az első, ahogy én neki. Soha nem
néztem más nőre, csak rá. Mindig ő
járt a fejemben, ha máshol voltam. Egyek? Igen mi
egyek vagyunk. Nem is éreztem másképp
soha. Én vagyok az egyetlen, aki élvezheti,
Kagomét; az egész lényét.
Kivételes érzésekben
részesültem. Amikor legelőször
megláttam Kagomét, amikor még olyan
kicsi volt, mégis olyan gyönyörű,
már akkor tudtam, hogy jól
döntöttem, hogy eljöttem
anyámtól. Később olyan dolgokat
mutatott, és éreztetett velem, amit
más mellett nem éreztem volna. Először
is azt a kimeríthetetlen vágyat, amit
már nagyon régen érzek, és
mégsem tudom megunni, és soha nem is fogom.
Másodszor azok a gyengéd érzelemek.
Hogy óvni akarom, hogy féltem, amikor
csatázik, és aggódom, mikor
megsérül. A
megkönnyebbülés, amikor látom,
ahogy leküzdi a sérülést
és feláll. A nyugodságot, mikor haza
érkezem hozzá. A boldogságot, amikor
mellettem, van, amikor mosolyog, amikor nevet. És az, ahogy
érzem, hogy a szívem elolvad, mikor egy mosoly
vagy nevetés nekem szól, vagy csak miattam, van.
És amikor meglátom kifestve, vagy, csak amikor
először látom azon a napon, mindig
csodálom hogy ennyire káprázatos,
emellett a vágyam növekedni kezd, csak
attól, hogy látom. Úr isten!-
sóhajtott fel.- Azt akarom, hogy minig velem legyen. Minden
pillanatban.- mosolyogva sétált ki az
erkélyre, és átnézett a
miko erkélyére; az ajtó nyitva volt.
Majd lenézett a lent lévő meseszép
vörös rózsákra. A youkai
mosolya még szélesebb lett, és egy
elképesztő őrültség fordult meg a
fejében.- Az egy dolog, hogy nem tudom kimondani, de
Érzem, és éreztetem!” Majd
elrugaszkodott, és leugrott, majd szinte ugyan azzal a
lendülettel vissza is ugrott, de nem a saját
erkélyére. Kagome erkélyére
érkezett puán, majd egyik kezét
hátra téve, egy szál
nadrágban besétált, a miko
szobájába.
Folytatása következik…
| |