|
A múlt titkai
Liriel 2007.03.26. 10:43
mult
9.rész:
A kiképzés kezdete és egy
váratlan fordulat
Miután mindenki nyugovóra tért
és a palota
teljesen elcsendesedett egy árny suhant végig a
folyosók hadán, s céltudatosan haladt
célja
felé. Lassan kibontakozott az árny alakja, amint
megállt egy szoba elõtt. Miya már
majdnem belépett
Sesshoumaru szobájába, amikor egy a
válára
nehezedõ kéz megállította.
Dühösen
fordult hátra, s meglepetten nézett farkas szemet
bátyja dühös és
elszánt
tekintetével.
-Miért állítottál meg
Takeda?-kérdezte dühösen Miya
-Mert semmi keresni valód itt húgi, és
most menj
vissza a szobádba.-válaszolta hasonló
hangnemben
Takeda, majd visszaindult szobájába
Miya dühösen vonult el a szoba elõl
és mivel dühe
nem csillapodott kicsörtetett a másnapi
gyakorló
térre.
-Mit képzel magáról Takeda, hogy
megmondja mit
csináljak?-kérdezte dühösen-Nem
az apám
hogy beleszóljon a dolgaimba! Idióta!-folytatta
tovább bátyja szidását,
miközben
jó pár szalmabábut
széttört
Miután kiadta dühét
visszasétált
szobájába és nyugovóra
tért,
miközben agya azon járt hogy tudna túl
járni
bátyja éberségén.
"Szóval
sikerült keresztbe tennem neked húgi. Hm vajon
miért
olyan férfit szemelsz ki magadnak aki már
foglalt?"-kérdezte magától Takeda,
miközben
szája egy keserû mosolyra
húzódott. Lassan
hátat fordított a kiképzõ
bábuk
összetört testének, s
visszasétált
szobájába ahol védencei
mélyen aludtak.
Halvány mosollyal nézett a két
alvó
lányra, majd õ is nyugovóra
tért. Hamar eltelt az
éjszaka hátra lévõ
része, s a csapat
tagjait hangos kopogtatással
ébresztették. Szinte
mindenki az elsõ kopogásra felébredt s
gyorsan
felöltöztek, majd mindannyian az
étkezõben
találkoztak. Ott ismét Reina
köszöntötte
õket, majd kiadta a feladatokat.
-Jó reggelt mindenkinek.-kezdte a nõ
-Még hogy jó?! Szerintem inkább
pocsék.-szúrta közbe Reito
álmos hangon, mire
egy csilkos pillantás "boldog" tulajdonosa lett
-Szóval a délelõtt folyamán
Shun és a fiam
Takeda fogja edzeni Kagomét az
elkövetkezõ hetekben, majd
délután a csapat
társaié.-mondta
hatásozottan Reina
-Rendben Reina.-felelte határozottan kelet ura
Mindannyian leültek, majd megreggeliztek s az imént
említett sorrend szerint elkezdték az
edzést. Shun
ment elõl nyomában Kagoméval,
míg Takeda egy kis
kitérõ után követte
õket. Shun végig
mérte unoka húgát, majd egy
lemondó
sóhaj kíséretében
megszólalt.
-Azt hiszem az alapoktól kell kezdenünk.-mondta
lemondóan az árnyharcos
-Rendben és mit kell
csinálnom?-kérdezte
bizonytalanul a miko
Shun vett egy mély levegõt és mindent
elmagyarázott a lánynak, s mire befejezte a
magyarázkodást Takeda is megérkezett.
A fiú
kíváncsian nézett a lányra,
kinek
arcán a halvány méregcsíkok
most már
messzebbrõl is kivehetõek voltak.
-Akkor kezdhetjük?-kérdezte komoran Takeda
-Persze, de mit kell csinálnom?-kérdezte
ismét
Kagome
-Elõször koncentrálj, s
próbáld meg
"megfogni" a körülötted
örvénylõ
homályt.-kezdte az oktatást Takeda
-Rendben.-válaszolta Kagome, s erõsen
koncentrálni kezdett
Elõször semmi nem történt, de
alig
néhány perc múlva az árnyak
örvényleni kezdtek a miko körül;
amin mind a
két fiú meglepõdött. Kagome
lassan kinyitotta
smaragd zöld szemeit, s meglepetten nézett maga
elé.
Soha nem gondolta volna hogy ilyen könnyedén
irányítása alá tudja vonni
az
árnyakat.
-Rendben. Akkor most próbálj egy kardot
formálni a
kezedbe.-jött a következõ
utasítás immár
Shuntól
Kagome követte a parancsot és ismét
koncentrálni kezdett, mire néhány perc
múlva az árnyak egy kecses kardot
formáltak a
lány kezében.
-Hm, nagyon jó! Most támadj meg vele.-adta ki a
parancsot
Takeda
-Biztos?-kérdezte bizonytalanul a miko, mire egy
bólintás volt a válasz
Ismét teljesítette a
kérérst s
Takedára támadt, aki könnyû
szerrel leszerelte a
kard forgatásban tapasztalatlan lányt. Kagome
elvesztette
uralmát az árnykard felett s az
semmivé lett, de a
következõ pillanatban megjelent a
kezében egy íj.
Ezen mind Takeda mind Shun meglepõdött,
fõleg mikor a lány
célba vette a tõlük közel
húszméterre
álló fát, s egy könnyed
mozdulattal kilõtte
az árnynyilat ami így is kapott némi
papnõi erõt.
A nyíl sebesen száguldott a fa felé,
ami majdnem
ketté hasadt mikor a nyíl becsapódott
a
törzsébe. Shun és Takeda
elismerõen néztek a
lányra.
-Ez szép volt, de most nem ez volt a feladatod.-mondta
elismerõen Takeda
-Értettem.-mondta Kagome, majd ismét
megidézte a
kardot
Egész délelõtt a kard
forgatást tanulták
több-kevesebb sikerrel. Eközben a
palotaudvarának
távolabbi részén épp
Inuyasha és
Sesshoumaru gyakorolt szorgalmasan, s próbáltak
minél kevesebb kárt okozni a másiknak
több-kevesebb sikerrel. Egyikük se vette
észre hogy
figyelik õket, mert annyira el voltak foglalva
egymással. A
fivérek élvezettel
szócsatáztak és
közben össze-összecsaptak
egymással. Miyát
teljesen lefoglalta a fiúk heves vitája, s
teljesen
megdöbbent mikor tõle alig pár
méterre
csapódott be egy piros kimonós alak. Inuyasha egy
fájdalmas, de gúnyos mosollyal nézett
az elõtte
álló bátyjára.
-Eltunyultál bátyó.-mondta
gúnyosan a hanyou
-Igazán így látod
öcsi?-kérdezett
vissza hasonló hangnemben a youkai
-Naná bátyjó! Nem tett neked
jót a sok
enyelgés.-ingerelte tovább
bátyját Inuyasha
-Ahogy neked se tesó. Túl sok energiát
vesztegettél el az enyelgéssel.-dobta vissza a
labdát Sesshoumaru
A külsõ szemlélõ
számára a testvérek
harca komolynak tûnt, s azt hihették hogy semmi
közük
egymáshoz. Miya teljesen ledermedt a harc
hevessége
láttán, s nehezen tudta elhinni hogy
õk ketten
testvérek. Mire feleszmélt
töprengésébõl a
két fiú már
messze járt s igen látványos
ösvényt
hagytak maguk után. Miya néhány perces
késéssel elindult az ösvényen
a fiúk
után, akik már idõközben
beestek Kagome
kiképzésébe. Mind a két
árnyharcos
mind Kagoem meglepetten ugrott félre az éppen
becsapódni készülõ hanyou
elõl, s
néhány pillanat múlva már
Sesshoumaru
alakja is kivehetõ volt. Kagome elsõ
döbbenete hamar
elszállt, s dühösen fordult a
fiúk felé.
-Ti meg mi az ördögöt csináltok
itt?-kérdezte a lány, miközben szeme
villámokat szórt
-Csak gyakoroltunk.-válaszolták
ártatlan
képpel a testvérek
Kagome lemondóan sóhajtott egyett ahogy
végig
nézett a két fiú
megtépázott
öltözékén, s
megállapította hogy
nem egyszerûen gyakoroltak hanem megint egymás
torkának
estek. Már épp kérdõre
vonta volna õket, amikor
egy szolgáló és a nyomában
Miya jelent meg.
-Elnézést a zavarásért
Takeda
nagyúr, de Inuyasha úrfit várja Kikyou
papnõ.-hajolt meg a szolga, majd elsietett
Inuyasha nyomban követte a szolgáló
pédáját s kedvese
kérésének
eleget téve bement a palotába, persze
elõtte még
kapott néhány csípõs
megjegyzést.
-Mi az öcsi? Csak nem egy nõ parancsol
neked?-kérdezte
gúnyosan fivére
Inuyasha ahelyett hogy bátyjára támadt
volna egy
horkantás kíséretében
folytatta
útját a palota felé. Miya
élvezte hogy
terve elsõ fele sikerült, bár
idegesítette
bátyja komor tekintete. A lány nem sokat
teketóriázott s karon fogta Sesshoumarut, s
gyorsan
eltûnt vele. Takeda a legszívesebben
húga után
ment volna, de még nem tehette. Shun dermedten
nézett
Miya és Sesshoumaru után, s még
jó
néhány persig képtelen volt
megmozdulni.
Hiába õ volt az egyik legjobb harcos most
mégis
gyökeret ereszetett az ismerõs jelenet
láttán, s
tétovázását Kagome
és Takeda is
észre vette.
-Sajnálom hogy annak idején ártottam
neked.-mondta
búnbánóan Takeda
-Ugyan nem a te hibád volt. Sajnos a húgod nem
tudja
mikor kivel kezdhet.-válaszolta keserûen Shun
-Ti meg mirõl beszéltek?-kérdezte
kíváncsian Kagome
-Ez egy régi és elég kellemetlen
történet.-válaszolta komoran Shun
-Értem, akkor nem kérdeztem semmit.-mondta Kagome
komolyan
-Ugyan semmi baj húgi, csak kicsit kellemetlen
errõl
beszélnem s ha jól sejtem nem csak nekem.-felelte
Shun
miközben Takedára nézett
-Ez igaz bár lehet hogy jobb lenne ha valakivel
beszélni
tudnánk róla.-sóhajtotta a
másik fiú
-Igazad lehet, de ne feledd most gyakorolnunk kellene.-motyogta nem
túl lelkesen Shun, miközben leült
-Ez igaz, de ahhoz képest hogy Kagome kezdõ
nagyon jól
halad.-válaszolta Takeda, s õ is leült
-Akkor most gyakorlunk vagy nem?-kérdezte teljesen
összezavarodva a miko
-Ülj le húgi!-parancsolt rá Shun, mire
Kagome
habozás nélkül engedelmeskedett
-És most?-kérdezte a lány
-Ha még kíváncsi vagy, hogy
mirõl
beszéltünk Takedával elmondjuk
neked.-mondta Shun, s
körül nézett nem e hallgatják
ki õket
-Igen kíváncsi vagyok rá, de nem
akarom
eröltetni ha nem akartok róla
beszélni.-válaszolta Kagome
-Semmi gond. Arról van szó hogy Miya egyszer
engem is
behúzott a csõbe, s ezt azóta se
bocsátottam meg
neki.-mondta komoran Shun
-Sajnos ebben én is segítettem a
húgomnak, aki
sikeresen megrengette Shun bizalmát.-folytatta
szomorkásan Takeda
-Értem. Mégis mit csinált, ha szabad
kérdeznem?-tette fel a kérdést Kagome
-Mondjuk úgy hogy rávett arra, hogy
veletöltsek
néhány éjszakát.-felelte
komoran Shun
-De hát ti nem vagytok rokonok?-kérdezte
döbbenten a
miko
-De azok vagyunk, de ez nem gátolta abban hogy
átverjen.-válaszolta egy keserû mosoly
kíséretében a zöld
szemû fiú
Kagome teljesen megdermedt a hallottaktól, s jó
darabig
szóhoz se jutott csak az elhangzottak jártak a
fejében. "A saját unokahúga
képes volt
törbe csalni? Ez ez hihetetlen"-gondolta döbbenten.
Gondolataiból egy kiáltás hozta vissza.
-Takeda nagyúr!-hallották egy lány
hangját,
aki futva közeledett feléjük
-Manami? Mit keresel te itt?-kérdezte döbbenten a
lányt
-M-m-most láttam, ahogy az a néni aki tegnap
"betört" hozzád egy bácsit
húz maga
után.-lihegte Manami
-Értem, Manami. Láttál még
mást
is?-kérdezte feszülten a barna szemû
fiú
-Csak még annyit, ahogy a bácsi
dühösen
elmegy.-válaszolta ártatlanul
-Köszönöm Manami, de most menj vissza
Mikotohoz
és a nénikémhez.-kérte
kedvesen a
lánytól
-Rendben Takeda nagyúr.-válaszolta
csillogó
szemekkel a lány, majd miután egy puszit adott a
férfinak elszaladt
-Mi az már kislányokkal
kezdesz?-kérdezte Shun
-Hülye vagy tesó, õ a fogadott
lányom.-mondta egy
mély sóhaj után
-Gondoltam, hogy nem kezdesz ki gyerekekkel.-felelte nyugodtan
társa
-Ö fiúk. Bocs hogy ezt kérdezem, de most
mit
csinálunk?-kérdezte zavartan a miko
-Pihenünk és nem tud érdekelni, ha
ezért
visszakerülök a kezdõkhöz.-mondta
magabiztosan Shun
és elnyúlt a füvön
-Ezzel egyet értek. Anyám úgy is azt
hiszi
rólam hogy felelõtlen vagyok, akkor most lesz oka
rá.-mondta cinikusan Takeda és õ is
követte Shun
példáját
-Biztos nem lesz ebbõl baj?-kérdezte
aggódva a miko, mire
Shun a kezénél fogva maguk
közzé húzta
-Nyugi elviszem a balhét, csak pihenj.-mondta nem
törõdöm hangon a zöld
szemû fiú
Kagome nem igazán ellenkezett a pihenõ ellen, s
gondolatai
visszatértek a nem rég hallottakhoz,
miközben szemei
Shunt fürkészték. Az
árnyharcos tûrte egy
darabig a kutató szemeket, majd kifakadt.
-Mit akarsz kérdezni?-tette fel a
kérdést
kissé ingerülten
-Semmit csak nehéz elhinnem amit mondtatok.-felelte
lesütött szemekkel
-Ha bizonyítékot akarsz, akkor várj
meg
itt.-felelte Takeda nyugodtan, amivel Shunt is meglepte
Kagome csak bólintott az
elsétáló
fiú felé, majd gondolatai visszatértek
saját családjához. Eközben
Takeda
elmerült gondolataiban. "Rajtam és
anyámon
kívûl senki nem tudja, hogy a drága
húgomnak van
egy lánya Shuntól. Még
szegény Shun se tud
róla pedig az õ lánya is."-gondolta
keserûen. Hamarosan
megérkezett a palota egyik lezárt
részéhez,
ahova anyján és húgán
kívûl
más nem igen léphetett be. Lassan
besétált
s egy nagy elõtérbe ért ahonnan csak
egyetlen ajtó
nyílt. Óvatosan kinyitotta és
besétált rajta, ahol egy fiatal lány
kuporgott
magányosan bár luxus
körülmények
között. A lány a váratlan
látogató felé kapta fejét,
s zöld
szemébe némi rémület
vegyült. Takeda
sajnálta alányt, hisz tudta hogy eddig nem igen
hagyhatta
el a szobáját; amit Miyának
köszönhetett. A lánynak
rövíd fekete haja
és zöld szeme volt, s a szemei tele voltak
keserûséggel és fájdalommal.
A hátán
az árnyharcosokra oly jellemzõ fekete
szárnyak voltak,
ami korához képest elég kicsi volt.
Takeda
óvatosan kinyújtotta felé a
kezét, s a
lány bizonytalanul és félve elfogadta.
Kézen fogva kisétáltak a
szobából
és kimentek a kertbe, majd útjukat a fa alatt
pihenõ
Kagome és Shun felé vették. Nem
sokára
odaértek,s a fûben fekvõ
árnyharcost teljesen
megdöbbentette a lány kinézete.
-Hadd mutassam be nektek Nimikot, de a többit elmondom a
szobámban.-mondta megelõzve a
kérdéseket Takeda
Folytatás következik....
| |