Kagome az erkélyhez szaladt, hogy megnézze, mi történik. Mikor meglátta nem hitt a szemének. Ilyen lényt csak az alvilágban látott. Egy hatalmas monstrum tartott a falu felé. A lény kb. 20 méter magas volt.  Egész teste fekete, és az egész lény parázslott. Hátán hatalmas fekete szárnyak voltak, és a hát része már nem csak parázslott, hanem hatalmas lánggal égett. Fekete szárnyai végén, pont a válla fölött egy- egy nagy karom ékeskedett. Hatalmas végtagjai voltak. Míg kezei normálisak voltak, csak hosszabbak az átlagnál, addig lábai helyett paták voltak. A feje pedig olyan volt, mint egy bivalynak. A szörny kezében egy lángnyelv ostor tekergett. Már nem járhatott messze. Kagome észbe kapott. Épp ki akart menni, amikor Sesshomaru utána szólt.

- Kagome hová mész, és mi történik?- kérdezte kicsi aggodalommal.
- Nos fogalmam sincs, de valami fejött az alvilágból. A falu felé tart, úgyhogy muszály elintézni.- majd még visszafordult.- Meg ne próbálj felkelni!- fenyegette meg a youkait.

Kagome szinte rohant lefelé. Mikor leért már szinte mindenki ott volt, és rá vártak. A miko sietve körül nézett, és Nithara már hozta is az íjját. Kagome meglátta Rint és Shippout a lentiek között.

- Mit kerestek, itt lent?- csattant fel.- Azonnal menjetek a szobátokba!- kiáltott.
- De Kagome úrnő...- kizdte a kislány.
- Az úrnőnek igaza van Rin.- szóllt Shippou.- Menjünk fel.- majd mikor a két gyerek elment, Kikyou fordult húgához.
- Szerinted ez mi?- kérdezte kicsit félve.
- Nem vagyok benne biztos, csak sejtésem van.- mondta elmerengve, miközben felvette hátára a tegezt.
- Jól sejted Kagome.- jött lefelé a lépcsőn Ayumi.- Sin er mandulómi. (ez egy pokol- árny)- jelentette ki teljesen higgadtan.
- Úr isten.- döbbent le Kikyou.- Egy mi?- kérdezte elhülve.
- Tancave, Kikyou. (Igen Kikyou).- lépett nővére felé.- Rauko (démon). De nem akármilyen.
- Manen? (hogy)- kérdezte zavartan Kikyou.
- Te még nem jártál az alvilágban, ezért nem ismerheted a pokol- árnyakat. Hatalmas erejük van, és többnyire eltérnek az általad megszokott démonoktól. Ezeknek mindig van valami különös adottságuk, tulajdonságuk. Ez például parázslik.
- Értem.- mondta még mindig döbbenten.- De ez hogy jött ide?- kérdezte.
- Jó kérdés. Az alvilág és a fenti világ közti átjárót szigorúan őrzik, és nem jöhet át senki.- majd tanácstalanul Ayumi felé fordult.- Vagy tévedek?
- Nem. Jól mondod. Én sem tudom, hogy mi történhetett.- mondta az angyal.- De szerintem jobb lenne, ha elintéznénk, mielőtt bejön a faluba.
- Egyet értek.- mondta Inuyasha és harcra készen, büszkén, meggondolatlanul és nagyképűen elindult kifelé.
- Inuyasha állj meg de sűrgősen!- szólt utána Izayoi.- Most nem tudsz semmit sem tenni. Hagyd ezt Kagomére és Ayumira.
- És ezt mégis hogy gondolod anya?- kérdezte a hanyou.
- Hagyd abba Inuyasha!- mondta Inutaishou.- Anyádnak igaza van. Most csak Kagoméban bízhatunk.- majd a mikora nézett.- Vigyázz magadra!
- Megpróbálok.- indult el kifelé, majd visszafordult.- Ne engedjétek ki Sesshomarut. Inuyasha, kérlek!- fordult a hanyou felé.
- Jó. Menj! Én meg visszatartom a bátyámat, és Sawada segít.- húzta vissza a kifelé induló youkait.
- Én? Már megint? Nem vagyok bébicsősz. nem arra születtem, hogy Sesshomarut babusgassam.- mondta szórakozva.- Mást valahogy jobban tudnék dédelgetni.- fordult Kagome felé.
- Vigyázz! Lehet, hogy Sesshomaru hallja.- viccelődött Inuyasha.
- Te jó ég!- lépett hátra kettőt a youkai.- Az a nem normális egyszer még meg fog ölni engem. Az pedig micsoda veszteség lenne a világnak.- játszotta magát.
- Ja az lenne. Na gyere!- kezdte maga után húzni.- Kagome!- szólt még a lány után.
- Hm?- fordult vissza a miko.
- Vigyázz magadra.- mosolyodott el Inuyasha.
- Igen vigyázz magadra, mert ha meghalsz, akkor nem tudom mi lesz velem.- '' sírta".
- Garo arad vaer.(viszlát)- lépett ki mostmár türelmetlenül Kagome, a kastélyból
- Te jó ég.- mondta Ayumi, mikor meglátták a feléjük csörtető démont.- Mit gondolsz?
- Azt, hogy azonnal meg kell ölni.- mondta, majd egy nyílvesszőt illesztett íjjára.

Kagome előtte a vesszőt, ami rózsaszín fénnyel száguldott a monstrum felé. A szörny arra ézett, és abba hagyta addigi tevékenységét, ami éppen a fák irtása volt. A nyíl felé fordult és kitátotta a pofáját. Mostmár lehetett látni, hogy a démonnak a szeme olyan volt mintha egy tüzes katlan lenne. Szája belülről szintén. A démon ordított egyet, ami szinte fülsértő hörgés és bömbölés keveréke volt. Majd amikor már a nyíl majdnem elérte, a szörny egyik kezét kinyújtotta egyik kezét, mire a nyílvessző megsemmisült. Kagome döbbenten állt.

- Ezzel nem fogsz sokat elérni.- mondt nyugodtan Ayumi.
- Akkor mit akarsz, mit csináljak?- kérdezte kicsit idegesen Kagome.
- Gondolkozz!- mondta még mindig nyugodtan.- Kagome ez a démon az alvilágból jött.- mondta elnéző mosollyal.- Csak egy ilyen erővel tudod legyőzni.
- Értem.- bólintott a lány és közelebb ment a szörnyhöz.

Még egy nyílvesszőt húzott fel, majd egy pillanatra lehunyta a szemét. A nyíl körül méregzöld fény jelent meg. A miko elengedte a vesszőt, ami suhanva szelte át a levegőt, és eltalálta a monstrum bal vállát, és a karja abban a pillanatban elporladt, ahogy a fény elérte. Kagome döbbenten állt. "- Ez hogy lehet?- gondolta.- Én nem ekkora erővel engedtem el. Sokkal nagyobb volt az ereje. Valami lecsökkentette. Valaki nem akarja, hogy megöljem ezt a démont. Azt akarja, hogy ez a szörny öljön meg engem.- döbbent meg."

- Kagome!!- kiáltott Ayumi.

A miko arra nézett, és már csak azt látta ahogy a szörny felé csaptott az ostorával. A szeme megrebbent egy pillanatra, de nem esett pánikba. Általában mindig meg tudta őrízni a hidegvérét. Megvárta míg az ostor majdnem elérte, és csak akkor ugrott félre. A helyzet amibe került, nagyon pontos lövés számára adott teret. Kagome utólsó próbálkozásként felhúztott egy újabb vesszőt, majd koncentrálni kezdett. Pár pillanat múlva a szörny a miko felé kezdett rohanni, és a lány elengedte a nyílvesszőt, ami a monstrum felé száguldott. A nyílvessző ereje és a körölütte lévő fény újra leccsökkent, amikor az a lény közelébe ért. Eltalálta a démo jobb vállát, ami szintén elporladt, és kiesett a kezéből az ostor. Kagome dühöngve hajította le az íját, és megindézte a Naryat. Suhintott egyet, és a démon felé máris ezüst színű fényáradat száguldott, majd elérve őt, örökre megsemmisítette. A miko kezéből eltűnt a kard, és felvette az íját a földről. De szinte abban a pillanatban fel is aljazta, mert egy fekete fény jelent meg előtte.

Eközben bent a kastélyban, mindenki Sesshomaru szobájából nézte az összecsapást. Inuyasha és Inutaishou az erkély előtt áltak, és aggódva figyeltek.
Közben Sesshomarut Sawada próbálta visszafogni, több-kevesebb sikerrel.

-    Sawada! Ha nem engedsz el, azt keservesen megbánod.- mondta dühöngve Sesshomaru.
-      Aha. Ha meg elengedlek, akkor Kagome fog megölni.- mondta gúnyosan a youkai miközben visszafelé húzta.- Még nem vagy elég erős. És Kagome haragjától jobban félek, mint a tiedtől már ne is haragudj!
-     Ha nem engedsz el de sűrgősen, akkor már nem kell megvárnod Kagomét.- mondta vörösödő szemekkel, mire Sawada rögtön hátrébb lépett kettőt.
- Nyugi Sesshomaru!- mondta kicsit félve a démon.- Nem tesz neked jót a túlzott idegeskedés.- próbálkozott, de mire észbe kapott, a youkai már nem volt előtte.

Sesshomaru egy villámgyors mozdulattal már apja és öccse mellett volt. Döbbenten nézett ki az ablakon. A kint csatázó miko hatalmas erejű nyílvesszőjét a démon egy pillanat alatt elporlasztotta. Sesshomaru már látta, ez nem lesz könnyű harc. Kagome előtt még egy nyilat, ami hatalmas erővel száguldott a monstrum felé. A nyíl bár most nem semmisült meg, de az ereje valamiért lecsökkent. "- Ez hogy lehet? Kagome erejét senki nem képes lecsökkenteni, akkor ez mi volt? Nem hiszem el.- gondolta döbbenten a youkai." A lány éppen csak ki tudta kerülni a démon ostorát. Sesshomaru aggódva figyelte az eseményeket. Majd a lány még egy nyilat küldött ami elporlasztotta a szörny másik karját, de ennek ugyan csak le volt csökkentve az ereje. Majd a miko megelégelve, előhívta a Naryat, és megsemmisítette a szörnyet. Amint a kard eltűnt a lány kezéből, máris felajazta az íjját és egy pontba nézett. Sesshomaru bombóccal a torkában fordult arra. Már ő is látta a fekete fényt,ami alig néhány méterre jelent meg a lánytól. Nem bírta tovább, és egy hirtelen mozdulattal az erkélyen termett. Inuyasha és Inutaishou fel sem tudta fogni, hogy mi történt, és a youkai máris lent állt Ayumi mellett. Az angyal kicsit döbbenten nézett a mellette álló youkaira, és meg akarta krdezni, hogy mit keres itt, de Kagome megelőzte.

- Mi a fenét csinálsz?- kérdezte morogva.- Nem lett volna szabad felkelned.  Dur! (idióta)- mondta dühösen.- Sére, Kagome!(nyugalom Kagome)- mondta magának.
- Nem várt fordulatok, Kagome úrnő?- jött egy gúnyos hang mire a miko még jobban megfeszítette az íjját.
- Ki vagy?- kérdezte a miko.
- Idejöttem, hogy lássam tényleg igaz- e hogy visszatértél, de csalódnom kellett benned.- mondta keményen a női hang.

A nőnek hosszú fekete haja volt, ami a térdéig ért. Hegyes fülei voltak mint a démonoknak. Szemei feketébbek voltak a sötét éjszakánál, és jéghidegek. Ajkai, lilásra voltak festve. Körmei feketék voltak. Egy hosszú, sötét lila ruhát viselt, aminek hosszú ujjai voltak, és háromszög alakban végződött a kézfejénél, így nem tüntetve el azt teljesen

- Me? (mi?)- kiáltott felháborodva a lány.- Miért?- kérdezte már halkabban.
- Figyelj, kislány!- kezdte a nő gúnyosan.- Gyenge lettél. Szerinted, mitől van ez?
- Nem is tudom, hogy egyáltalán miről beszélsz!- mondta idegesen.- Mit akarsz és ki vagy?
- Nocsak!- mosolyodott el gúnyosan a nő.- Azért annyi idő nem telt el a találkozásunk óta, Kagome úrnő.
- Ezt hogy érted?- engedte leljebb az íjját.- Istnon le? (ismerjük egymást?)- kérdezte döbbenten, és jobban megnézte a nőt.
- Nem tudod, ki vagyok?- mosolyodott el gúnyosan.- Rendben megmondom. Amara vagyok.
- Me??- kiáltott fel döbbenten, és elejtette az íjját.- Hogy kerülsz te ide?- kérdezte immár dühösen a nőt.
- Azért jöttem fel, kislány, mert a malarauco átjött az akadályon.
- Egy balrog volt?- nézett döbbenten a lány.
- Igen az volt. Valaki lejött az Alvilágba és megszüntette az akadályt, ami nem engedte át a lenti szörnyeket.- magyarázta  Amara.
- De az átjárót, nem csak az akadály védte. Tudtommal, voltak ott őrök is.- mondta kicsit zavartan.
- Megölték őket.- mondta nemes egyszerűséggel.
- Ki törte át a védőgátat?- lépett közelebb Ayumi.
- Fogalmam sincs, hogy mi a neve.- rázta a fejét Amara.- Egy nagy hatalmú démon jött le az alvilágba, megölte az őröket, és áttörte a kekkait (akadály). Nem is démon, hanem egy féldémon. nem emlékszem, hogy éreztem valaha ekkora erőt egy félig démonban.- mondta a nő.
- Mondcsak, Amara, nem egy pávinbundás alak volt?- kérdezte rosszat sejtve, Kagome.
- De igen. Honnan tudtad?- nézett rá a nő.
- Nos véletlenül ismerem ezt a féldémont.- mondta gúnyosan.
- Naraku...- kezdett morogni Sesshomaru, miközben kezét az oldalán lévő sebére szorította, ami felszakadt.
- Sesshomaru!- szaladt oda Kagome, és a démon vállát megfogva, egyszerre esett térdre vele.- Jól vagy? Te hülye kell neked itt ugrálni.
- Ugyan semmi bajom.- nyögte a démon, miközben egy adag vért köpött.
- Mi történt Sesshomaruval?- lépett közelebb Amara.
- Hú az hosszú. Dagorro mine fenumeo. (csatázott egy sárkánnyal)- mondta Ayumi.
- Milyen sárkány volt?- kérdezte Amara.
- Egy nagyon erős fekete sárkány. Átszúrta a tüdejét.- közölte az angyal.
- Aha. Akkor méreg került a szervezetedbe, Sesshomaru. Azonnal el kell távolítani onnan.- mondta komolyan.
- De hát, akkor amikor meggyógyítottam, akkor nem gyógyult be minden sérülés?- kérdezte kétségbeesve Kagome.
- Hát úgy látszik ez a méreg az, ami a fekete sárányok legerősebb fegyvere. Ha nekik menekülniük is kell, tesznek róla, hogy az ellenfelük is meghaljon.- közölte a tényt Ayumi.
- Azonnal el kell látni. Menjünk be.- majd lassan elindultak befelé.

Feljutni a legfelső szintre nem volt éppen a legkönnyebb dolog. Mikor bejutottak a youkai szobájába, Sesshomarut az ágyra fektették, Amara pedig kiküldött mindenkit. Úgy fél óra múlva a nő kilépett a szoba ajtaján, mire mindenki aki eddig kint várakozott, bement. Kagome is ment volna utánuk, de hirtelen Amara karon ragadta, és elhúzta egy kicsit távolabb, hogy beszéljen vele. Inuyasha hátra nézett, és összeszűkült szemekkel nézte, hogy a nő mit csinál a mikoval. Majd Kagome bólintott, hogy menjen nyugodtan.

- Kagome!- kezdte Amara nyugodtan, de hidegen.- Meggyógyítottam Sesshomarut. De ezért cserébe azt akarom, hogy segíts nekem.
- Me???( miii?)- nézett rá döbbenten a lány, majd szemei haragosan összeszűkültek.- Szóval azért tetted, hogy cserébe követelj tőlem valamit?
- Nem. Nem ezt mondtam, de szorít a szükség, és tudom, hogy magadtól nem tennéd meg ezt.- mondta még mindig higgadtan.- Kagome, ná fatanyu quimelle. (én az alvilág úrnője vagyok)
- Issenye.( tudom)- mondta higgadtan, majd kiabálni kezdett.- De ez nem jogosít fel arra, hogy zsarolj engem. Nem állsz fölöttem. Én nem vagyok az alattvalód. Nekem nem kell teljesítenem a parancsaidat.
- Tancave! (igen).- mosolyodott el hirtelen a nő.- Ez az a Kagome akit én ismertem régen. Aki nem fél semmitől, és aki tisztában van vele, hogy mekkora a rangja.
- Eddig is ilyen voltam.- nyugodott meg a miko- De légyszíves mond el, hogy mit akarsz.
- Nos amit akarok, az az, hogy segíts nekem egy háborúban.- jelentette ki.- Egy háborúban, ami az Alvilágot árnyékba taszítja.
- Mit akarsz? Mit tegyek?- kérdezte színtelen hangon.
- Azt akarom, hogy gyere le az Alvilágba, és harcolj az oldalamon.- lépett közelebb.
- Ala!! (nem)- kiáltott fel kétségbeesetten.- Úvanye vanta! (nem fogok menni)
- Kagome nem megy sehova!- hallatszott egy mély, parancsoló hang az ajtó felől.
- Nem csak Kagomére van szükségem, hanem rád is Sesshomaru heru. (Sesshomaru nagyúr)- mondta nyugodtan az úrnő, miközben a szeme sem rebbent.
- Csak nem hiszed, hogy azok után amit a fiad tett engedem hogy Kagome a közelébe menjen?- nézett rá összeszűkült szemekkel.
- Nincs választásod.- jelentette ki.
- Miért? Mert megmentettél?- kérdezte dühösen.- Hát nem. Akkor legfeljebb én tartozok neked, és nem Kagome.
- Mind a kettőtökre szükségem van.- jelentette ki hidegen.- A fiam pedig még akkor megbünhődött. Nem fog semmit csinálni mert fél a haragomtól. Ráadásul Kagome nagyon erős, meg tudja védeni magát.
- Ha.- horkant fel a youkai.- Nem hiszem el.- sétált a dühtől és a kétségbeeséstől remegő miko mellé, és egyik kezével átkarolta.
- Milyen háborút kellene megvívnod?- szólalt meg a lány.- Ki ellen?
- Nos a neve Sakio. A sötét nagyúrnak evezi magát.- mondta gúnyosan.- A szolgálatában álló dögök, pedig a legocsmányabb, legundorítóbb teremtmények, amiket ember, vagy démon szeme valaha is látott.
- Ezt mégis hogy érted?- kérdezte a miko.- Nem démonok, nem pokol- árnyak? Semmi ilyesmi?
- Nem bizony. Ilyet még senki nem látott az alvilágban sem. Valami keresztezett lények- mondta undorral.
- Aha. Ennél azért többet kellene róluk tudnom.- mondta felgmán a miko.
- Nem, nem kell, mert nem megyünk.- jelntette ki Sesshomaru.
- De Sesshomaru...- kezdte Amara.
- Mondom nem.- majd átölelte Kagome derekát, és elindult a miko szobája felé.
- Kagome, rájöttél már, hogy mi történt a nyílvesszőid erejével?- játszotta ki az utólsó esélyét.
- Hogy érted?- fordult vissza a miko.
- Tudod, azt mondták, hogy a miko úrnőnek olyan hatalma lesz, hogy a neki megadatott erők tulajdonosainál is, nagyobb erőt tud majd kibocsátani. Nem tudja őt megakadályozni senki.- lépett közelebb.- De lehet, hogy tévedtek. Én le tudtam csökkenteni az erődet minimálisra, de csak az alvilági erődet. A Narya támadását ezért nem tudtam megakadályozni. Mert az az Istenek ereje volt.
- Te voltál?- nézett rá mérgesen a lány.- Megőrültél? Me ná firnye? (mi lett volna ha meghalok?)
- Azt nem hagytam volna, de kíváncsi voltam, hogy mire vagy képes.- mondta könnyedén.- Csalódtam.
- Miért is?- kérdezte látszólag flegmán a lány.
- Azt hittem, mostanra tudod majd használni az Alvilág pusztító erejét.
- Miért talán nem elég pusztító.- kérdezte.
- De az, de még ez sem elég erős. Figyelj ha igazi alvilági erő lett volna, akkor az általad kilőtt nyílvesszőt nem méregzöld, hanem fekete fény vette volna körül. És ha az elég erős akkor nem tudom lecsökkenteni. Ahogy azt sem amit használtál, de innen látszik, hogy ezen a téren nagyon sokat kell még fejlődnöd.
- Nem érdekel már. Minden képességemet birtoklok immár. pont elég ahhoz, hogy tudjak harcolni Naraku és a többi démon ellen.- indult volna el.
- Ismered a sötéten izzó gyűlöletet?- kérdezte Amara hirtelen.
- Ala mernye ista. (nem akarom megismerni)
- Kagome tanulnod kell! Apád is ezt akarta; hogy tökéleted legyen a tudásod minden téren.- és tudta, hogy most a miko egyik gyenge pontjára tapintott.
- De az apám, nem várta el tőlem soha, hogy az életemet kockáztassam miatta.- mondta higgadtan.
- Így hogy véded meg azokat, akik oly fontosak számodra?- nézett rá.
- Mikor indulunk?- jött a válasz a lánytól.

Az alvilág úrnője gonoszan elmosolyodott, mikor a miko és a youkai hátat fordított neki. Tudta, a győzelem mostmár a kezében van, és ha Kagome és Sesshomaru hajlandó neki segíteni, akkor győzhet, és hatalma korlátlan lesz. Később majd a fia azt tehet Kagoméval amit akar, de addig is vissza kell majd fognia a neveltlen kölyköt. A terve készen állt. Már csak az kell, hogy lemenjenek az alvilágba, és megtanítsa Kagomének a az igazi erejét használni. És mikor megtanult pusztítani, felveheti valódi lényét, és miután saját kezűleg ölte meg Sesshomarut, méltó utódja lehet neki. Amara nevetve ment hogy mindent előkészítsen, a Miko únő és a Démon nagyúr fogadására.

Folytatása következik...