Kockázat 2
Liriel 2006.10.03. 20:49
Itt a várva várt folytatás
Kockázat3
2.rész: Nem
várt
fordulat
A csapat már lassan
egy hete úton volt és velük volt
még Kirara
is. Útközben rengeteg szellem támadt
rájuk,
mert mindenáron elakarták pusztítani
Kagomét,
hisz a miko tudta kívül sokat árthatott
Narakunak
és csatlósainak. Mindig volt valami ami miatt a
csapat
kénytelen volt megállni és
ellátni a nem
éppen harci sebeket, amiket a kedvenc szerzetesünk
szerzett a tapizások miatt. Hiroko és Sintao
kissé
feszültek voltak, hisz szerettek volna minél
több
idõt kettesben tölteni, de ez a
szülõk
figyelõ tekintete
mellett lehetetlennek bizonyult. Inuyasha persze látta hogy
Sesshoumaru nem figyel oda a fiatalokra, s egy halvány
fejmozdulattal jelezte nekik, hogy induljanak. Hiroko és
Sintao gyorsan kihasználta az alkalmat és amilyen
gyorsan csak tudtak eltûntek. Eközben Kagome
és
Sesshoumaru nagyon sokat beszélgettek kicsit
távolabb a
csapattól, ahol az
érdeklõdõk fülei
nem
hallhatták magán
beszélgetésüket.
Miroku híven ön magához szinte
állandóan
Sango fenekét tapizta, s mindig egy tenyérnyommal
az
arcán és vigyorogva ment társai
után,
akik csak a fejüket
csóválták. Persze
kedvenc szerzetesünk bepróbálkozott
Hirokonál
és Reikónál is, de ez azzal
járt hogy
majdnem elvesztette a fejét. Ezek
a kis közjátékok
mindennapossá váltak,
egészen addig amíg fel nem bukkant Shadow
és Aun
akiknek nagyon örültek. Már jó
ideje
úton
voltak, s eddig még nem akadtak Naraku nyomára
és
csak néhány kisebb rendû szellem
támadt
rájuk.
Teltek múltak a hetek s Hiroko és Sintao mint
minden
tábor verés után
sétálni indulta,
de ez az este másképp alakult a két
fiatal
számára. Sintao mint minden este
megcsókolta
kedvesét, de egyikük se akart megállni a
csóknál,
hisz mindketten vágytak a másikra. Az
elsõ
csókot
még egy és még egy követte, s
minél
több csókot váltottak annál
jobban
feltüzelték a másikat. Sintao
óvatosan
haladt lejjebb szerelme szájáról a
nyakára
és onnan igézõ domborulataira. Hiroko
kicsit
bizonytalanul viszonozta a fiú kutató
simogatásait,
de lassan õ is bele melegedett és
felbátorodott.
Lassan lekerültek róluk a ruhák
és
óvatosan
végig nyúltak a bársonyos
füvön, majd
folytatták egymás testének
becézését.
-Shikata
ga nai- suttogta Hirorko
-Én
is szeretlek.-válaszolta Sintao szenvedélyes
hangon.
Tovább
cirógatták egymást, majd Sintao lassan
Hiroko
fölé térdelt és
óvatosan a
lányba
hatolt, aki a fájdalomtól kissé
összerándult,
de lassan megszokta és elõször lassan
majd egyre
gyorsabb tempóban mozogtak együtt míg el
nem
érték
a beteljesedést. Boldogan hanyatlottak egymás
mellé
és a jövõjükrõl
kezdtek
beszélgetni. Még
jó ideig egymás karjaiban voltak, de lassan mind
ketten
felöltöztek és vonakodva bár,
de
visszaindultak a táborba ahol már
várták
õket. Sesshoumaru
már kezdet ideges lenni
Hiroko és Sintao távolmaradása miatt,
akik
általában még éjjel 1
elõtt vissza
szoktak érni. Eközben Inuyasha óvatosan
elosont a
táborból a közelgõ
veszekedés
elõl,
aminek õ is célpontja lehet. Miközben az
erdõt járta
gondolataiba merült, s nem vette észre az
elõtte
lévõ
szellem nõt. Inuyasha nem figyelt maga elé
és
beleütközött a szembõl
jövõ
szellemnõbe, aki
morcosan nézett a félszellemre majd
felvillantotta
karmait és támadni készült.
-Ni
csak egy
félvér.-mondta
gúnyosan
-Keh.
Ne hidd hogy megijedek
tõled.
-Á
egy magabiztos
félvér.
Ez tetszik.-mondta „mosolyogva”
Inuyasha
morogva nézett a
nõre,
majd megunva az ácsorgást neki támadt
ellenfelének, aki hasonlóan erõs volt
mint a
félszellem. A szellemnõ és a
félszellem
eleinte
csak próbálgatták a másik
erejét,
s közben minden támadásnál
megsebezték
a másikat. Egyre erõsebb
támadásokat
osztottak
egymásnak, míg ki nem
ütötték
egymást.
Eközben a táborban Sintao és Hiroko
megúszták
az apai szidást, s elindultak Inuyasha
keresésére
hisz a félszellem nem szokott szó
nélkül
eltûnni az „éjszaka”
közepén.
Lassan egy
órája keresték mire Sesshoumaru
megtorpant
és
egy közeli tisztás felé indult, ahol
mind Inuyasha
mind a szellemnõ eszméletlenül
feküdt egy-egy
növekvõ
vértócsában. Kagome odament a
félszellemhez és megnézte majd
ellátta a
sebeit utána pedig a szellemnõt is
elsõsegélyben
részesítette, majd a két
eszméletlen
alakot felrakták Shadow és A-Un
hátára,
akik visszavitték õket a táborba.
Amint
visszaértek
mindannyian nyugovóra tértek és
aludtak pár
órát, de reggel a társaság
egy hangos
csattanásra és kiabálásra
ébredt.
-Vedd
le rólam a kezed TE
perverz!-kiabálta magából kikelve
Sango, s
közben egy hatalmas pofonnal jutalmazta a tapizó
szerzetest
Kagome
lemondóan
csóválta
a fejét, s figyelmét immár az
ébredezõ
párosra fordította. Inuyasha kissé
morcosan
ébredt, ugyanis a tegnapi csatája
elégé
megviselte. Nagy nehezen felült, s vele egy idõben
a
szellemnõ
is. A két fél ellenségesen
nézett
egymásra és már majdnem
egymásnak estek
megint, de Sesshoumaru megakadályozta Sintaoval
és
Mirokuval.
-Azonnal
engedjetek el! Most
végzek
ezzel a pimasz nõ személlyel.
-Állok
elébe
félvér.-mondta a szellemnõ
-Inuyasha!
Jobb ha nyugton
maradsz!-mondta fenyegetõen Kagome, mire kedvenc
félszellemünk
hátrált két
lépést
-Ch,
ni csak a félvér
megijedt egy embertõl.-mondta gúnyosan a
szellemnõ
-Mi
lesz itt?-kérdezte halkan
Hiroko testvéreit
-Nem
tudom, de az biztos hogy anya nem
hagyja ennyiben a dolgot.-válaszolta Rei
Mindannyian
feszülten
figyelték
a miko reakcióját, de õ csak
sóhajtott egy
nagyot és a szellem nõhöz
sétált.
-Mond
csak hogy
hívnak?-kérdezte
kedvesen
-Ch,
mit érdekel az
téged?-kérdezte
gúnyosan-Egyébként
Gwen vagyok.-mondta félvállról
-Én
Kagome vagyok, az akivel
harcoltál Inuyasha. Õ a férjem
Sesshoumaru.-mutatott a
mellette álló szellemre-Akkor balra
tõled Sintao,
Hiroko, Reiko és Takeo áll. Jobbra pedig Sango,
Miroku,
Shadow, A-Un és Kirara.-mondta mire a két macska
szellem halk dorombolásba kezdett és a mikohoz
dörgölõzött
Gwen
érdeklõdve
nézet a
csapatra, s talán életében
elõször
kezdet
megkedvelni másokat. Érdekesnek
találta a csapat
tagjait, hisz 3 emberbõl, 8 szellembõl
és egy
félszellembõl
állt. Nem sokat tudott róluk, de azt
látta hogy
nagyon jó barátok és talán
remek csapat
munkát végeznek együtt. Eközben
egy messzi
palota egyik sötét szobájában
Naraku
épp
következõ tervét
készíti elõ.
-Kohaku,
Lium!-hallatszott a
kiáltás
-Igen,
Naraku nagyúr?-monda
egyszerre a két fiú
-Van
egy feladatom a
számotokra.-kezdte, majd részletesen elmondott
nekik
mindent.-Megértettétek?
-Igen,
Naraku.
Miután
megkapták
feladatukat a két fiatal több százezer
szellem
társaságában elindult a Naraku
által
megadott hely felé, ahonnan el kellet hozniuk a miko-t
és
annak csapat társait pedig meg kellet
ölniük. Lassan
megtalálták a csapatot és
kezdetét vette
a figyelem elterelés, hogy eltudják vinni a
mikot,
de
számításukba
hiba csúszott mert a társaság
könnyedén
együtt tudott mûködni annak
ellenére hogy
még
nem rég kerültek össze. Gwen
kissé
meglepetten nézte a csapat remek
összhangját, majd
õ is beszállt és kivette
részét a
szellemek megfékezésében. Lium
és Kohaku
nem erre számított és most
tanácstalanul
álltak a csapattal szemben miután azok
végeztek
az összes szellemmel és Miroku
eltakarította a
maradványokat az örvény
segítségével.
Sango meglepetten nézett öccsére, aki
ugyan
ismerõsnek találta a szellem irtó
lányt de
nem
emlékezett rá hogy hol látta
már. Sintao
is hasonlóan reagált halottnak hitt
öccse
láttán,
s hitelen meg se tudott szólalni a
döbbenettõl.
Eközben
Lium is hasonló gondolatokkal
küszködött, mint
Kohaku s miután tervük nem sikerült
visszaindultak
Naraku palotájába, ahol az említett
félszellem
újabb terveket szövögetett.
Visszatérve kis
csapatunkhoz Hiroko félve közeledett
szüleihez
Sintao oldalán, s próbálták
félre
vonni õket.
-Anya,
apa beszélhetnénk
veletek?-kérdezte Hiroko félve
-Persze
kicsim. Mirõl van
szó?-kérdezte kedvesen Kagome
-Arrébb
mehetnénk? Nem
szeretnénk, ha más is tudna róla
legalábbis
egyelõre.
-Igen.-mondta
Sessh nem túl
vidáman, s félre vonultak a csapattól
-Tehát
mirõl is van
szó?-kérdezte Kagome
-Hát
azt hiszem jobb ha
leültök.
-Mond
már Hiroko. -morogta
feszülten Sessh
-Hát
arról van szó,
hogy Sintao és én babát
várunk.-mondta
Hiroko, de az utolsó szavakat már csak suttogta
Idõbe
telt míg
felfogták
Hiroko szavainak jelentését, de amint
tisztán
láttak Sesshoumaru a legszívesebben kitekerte
volna a
lánya és Sintao nyakát, de uralkodott
magán.
-Mit
mondtál?-kérdezte
morogva lányát
-Apa
kérlek nyugodj
meg.-könyörgött Hiroko
-Még
hogy nyugodjak meg!? Mikor
az elõbb közölted velem, hogy gyereket
vársz!?-kérdezte
dühösen, s szeme egyre vörösebb lett
-Mióta
tudjátok?-kérdezte
Kagome
-Lassan
1 hónapja.-mondta
bûntudatosan Hiroko
-Mióta!?-kérdezett
vissza
a felbõszült szellem
-Apa,
kérlek.
Sesshoumaru
már nem hallotta
lánya könyörgõ szavait, mert
teljesen
eluralkodott
rajta a fékezhetetlen düh lánya
viselkedése
miatt. Hamarosan ott állt lánya és
barátja
elõtt valódi alakjában, ami
megijesztette a
fiatalokat. Sintao is
hasonlóan cselekedett, de õ csak azért
vette fel
tigris alakját hogy megvédje Hirokot
és
születendõ gyermeküket. Kagome ijedten
nézett
elõször hol férjére hol
lánya
barátjára,
s kezdte megérteni mire megy ki ez az egész. Egy
részrõl értette férje
dühét
más
részrõl lányékat is
megértette, s
most e
miatt a lojalitás miatt volt bajban. De mivel nem akarta
végignézni miként végez
Sesshoumaru a
nála tapasztalatlanabb Sintaoval ezért a
két
fél
közzé állt.
-Azonnal
hagyjátok abba.-kiáltotta, mire csak egy egy
morgás
volt a válasz
Hiroko
teljesen ledermedt az ijedségtõl, mert
még soha
nem
látta apja valódi alakját. Hiroko
hátrált
egy kicsit, hogy ne legyen útban Sintaonak, ha harcra
kerül
a sor. Kagome még mindig köztük
állt, s
figyelte a reakciójukat, de egyik se akart engedni ami
dühítette a mikot. Lassan a többiek is a
közelükbe
értek, de biztos távolságban maradtak
és
Hiroko is odament hozzájuk, míg anyja
megpróbálta
lecsillapítani a két szellemet. Próbálkozása
nem kecsegtetett sok sikerrel, s ez egyre jobban
dühítette,
ami következtében testét
rózsa
szín-arany
és ezüst színû aura lengte
körbe.
Még
a kutya alakban lévõ Sesshoumaru és a
tigris
alakban
lévõ Sintao is hátráltak
pár
lépést,
s várták hogy a miko lenyugodjon. A
két
valódialakjában lévõ
szellem lassan
visszavette
emberi alakját, s hátrébb
húzódtak
a mikotól. Kagome ahogy kezdett megnyugodni úgy
az
õt
körül vevõ aura is gyengült, de
nem tünt el
hanem körülötte keringet még
jó ideig. A
miko arcán lassan megjelent két-két
sötétkék
méregcsík, s körmei és
szemfogai is kicsit
nagyobbak lettek ami meglepte mind társait mind
családját.
Amint
végbe ment az átváltozás
minden
visszaállt a "régi"
kerékvágásba,
s most már az aura is eltûnt a miko
körül.
Sesshoumaru bár még mindig
dühös volt, de
azért nyugottabban szólt
lányához.
-Hiroko.
-I-i-i-igen,
apa?-kérdezte félve
-Még
mielõtt megszületne a kicsi azelõtt
férjhez
mész,
világos!?-kérdezte mogorván
-Igen,
apa.-felelte halkan Hiroko
Még
megbeszélték a teendõket, majd
visszamentek a
nyugati
palotába ahol Inu no Taishou örömmel
fogadta
õket;
majd faggatózni kezdett hogy miért mentek
még
vissza. Amikor meghallotta hogy legidõsebb
unokája
várandós
kicsit meglepõdött ugyan, de
örömmel fogadta a
hírt.
Az esküvõ
elõkészületei - hála
Inu no
Taishounak - 1,5 hétbe kerültek, ez
alkalomból
meghívták a nyugati területek
összes
szövetségesét. A palota kis
szentélyében
tartották meg a szertartást, ahova Hirokot apja
vezette
be majd átadta Sintaonak lányát.
Hirokon egy
fehér esküvõi kimono volt arany
hímzéssel
míg Sintaon egy hófehér
esküvõi kimono
volt. A vendégek elragadónak
találták az
ifjú párt, s miután véget
ért a
szertartás kezdetét vette az
esküvõi lakoma.
Lagome örült lány
boldogságának, de
még mondani szeretett volna valamit csapat
társainak
és
családjának, ami jelenleg lehetettlennek
tûnt.
Miroku
Sangoval táncolt és közben
néha rossz
helyre tévedt a keze, de most megúszta pofonok
nélkül.
Inuyasha eközben Gwyndával beszélgetett
és
nagy nehezen rászánta magát egy
táncra, s
ehez felkérte beszélgetõ
partnerét, aki
kissé
vonakodva de beleegyezett. Inu no Taishou boldogan nézett
gyermekeire és unokáira, s remélte
családja
még sokáig együtt marad és
boldog lesz, de
ehez még le kellet gyõzniük Narakut.
Eközben az
esküvõi lakoma a végéhez
közeledett
és
lassan minden vendég visszatért
szobájába,
majd álomba merült az egész palota, s
csak
néhány
õr vigyázott az ott lakókra.
Folytatás
következik...
|