|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.04.24. 09:53
Sesshomaru hajnalban ébredt, amikor a nap arany
derengésbe vonta az egész szobát. Maga
mellé nézett, ahol Kagome aludt, neki
háttal. Mindig élvezte azt amikor a
lány mellett köszöntötte a
reggel. Imádta látni, ahogy a mikot a nap arany
fényei körül ragyogják.
Eszébe jutott az éjszaka, és
elmosolyodott. Maga előtt látta azt a képet
amikor a lány ezüst színekkel volt
körülvéve. Egyszerűen bámulatos
volt. Ellenállhatatlan, és borzasztóan
kívánatos. És most mikor nem a hold
földöntúli fénye ragyogta be,
hanem a nap boldog csillogása, még mindig
őrülten kívánta a lányt.
Érezte, hogy még egy ilyen éjszaka
után sem tud betelni vele. Puhán végig
simított a miko derekának és
csípőjének lágy
ívén, majd gyengéden felemelte Kagome
lábát. Sesshomaru egy erős
lökéssel már ismét a
lány forróságában
járt.
- Mit csinálsz már korán reggel?-
nyögött fel álmos hangon Kagome.
- Szerinted mit, angyal?- mondta lágyan Sesshomaru, mert ezt
a jelzőt már rég nem használta.
- Angyal?- a miko hangja érdes lett.- Rég
hallottam ezt.
- Igen tudom.- csókolta meg a nyakát a
démon. - De itt volt az ideje hogy újra
használjam.
Kagome nem válaszolt, csak kicsit hátra fordult
és megcsókolta Sesshomarut. A youkai
továbbra is benne volt, majd a csók
közben mozgatni kezdte csípőjét,
miközben még mindig oldalt voltak. Kagome
Sesshomaruval együtt kezdett el mozogni, miközben a
démon a melleit simogatta. Majd a youkai elvette
száját
Kagoméétól és a
lány nyakára tapasztotta. A ritmus egyre vadabb
lett. A szobában nyögések és
zihálás hangját lehetett hallani,
valamint a két egymásnak
csapódó test hangját. Mikor
érezték, hogy közel a csúcs,
Sesshomaru lecsúsztatta a kezét a miko
csípőjére és azt szorította
erősen. A démon lassítani kezdett, és
kör- körös mozdulatokkal vitte mind
kettejüket a csúcs felé. Kagome a
démon hajába túrt, miközben
édes nyögéseket hallatott.
Először a miko élvezett el, s közben
felkiáltott. A youkai még
lökött egy párat, majd ő is eljutott a
felhők közzé, és
ordítását a lány
nyakába fojtotta. Kagome érzete ahogy Sesshomaru
nedvei belülről égetik, és a
démon is érezte azt ahogyan a miko teste
élvezése pillanatában ha lehet
még forróbb lett. Majd a miko fordult egyet,
úgy hogy a youkai fölé
kerüljön, és fejét
rátette annak mellkasára, és simogatni
kezdte, míg Sesshomaru a miko hátát
és csípőjét kényesztette.
Közben a démon végig a
lányban maradt.
- Szóval az este megláttak?- kérdezte
egy idő után a miko.
- Meg.- mondta nagyot sóhajtva a youkai.- De nagyon meg
fogják bánni mind a ketten.
- Ugyan mit?- kérdezte a lány.- Azt hogy este
megvártak? Vagy azt Miroku azokat mondta?
- Mind a kettőt.- morogta Sesshomaru.
- Na jó megyek lefürdök.- azzal a miko fel
akart állni de a démon visszarántotta.
- Fürdeni mi?- kérdezte egy gúnyos
mosoly kíséretében.- Jó
ötlet.
- Egyedül megyek.- jelentette ki a lány.- Ha
fürdeni akarsz, menj a saját szobádba.
- Ugya szépség.- mondta, majd érezte
ahogy Kagome megmerevedik.
- Neked soha nem elég?- kérdezte
döbbenten, amikor érezte, hogy a youkai
újra kemény lesz benne.
- Nem hát.- mondta egy pimasz mosollyal.
- Megyek fürdeni.- mondta és leszállt
Sesshomaruról.- Te pedig öltözz fel.- majd
megfogta a takarót, maga köré csavarta
és bement a fürdőbe.
Sesshomaru nevetve kászálódott le az
ágyról, majd felvette a
nadrágját és átment a
saját szobájába.
Néhány perc múlva kopogtattak Kagome
ajtaján, de mivel a lány
fürdött és nem hallott semmit,
belépett. Mikor beljebb merészkedett teljesen
elámult. A miko szobája egyszerűen
káprázatos volt. Hatalmas volt. A
bórdó és a fehér volt a
döntő szín a szobába. Az
ajóval szemben helyeszkedett el egy nagy üveg
erkély ajtó, és szép
hosszú fehér függönyök
voltak, amik egészen a földik értek. Az
ágyon fehér lepedő volt és
bordó színű selyem takaró. A
párnák pedig vagy fehérek vagy
bordóak voltak. Hirtelen kinyílt az egyik
ajtó, és kilépett rajta Kagome
törölközőbe, és a haja is
törölközőbe volt csavarva. Megtorpant, majd
utána mosolyogva nézett a lányra.
- Szia, Karen.- köszönt Kagome, majd
közelebb ment a lányhoz.- Baj van?
- Nem. Nincs, csak azt modtad, hogy majd megmutatod a
kastélyt, és szeretnék
kérdezni is valamit.- mondta.
- Rendben, de ha megengeded előbb feöltözöm,
mert nem lenne túl jó így
mászkálni a kastélyben.- mosolyodott
el.
- Na igen. Miroku.- sóhajtott Karen.
- Nem csak rá gondolok. De mindegy. Gyere.- s elindult egy
másik ajtó felé ami, a fürdő
mellett volt. Karen megfigyelt egy nagy tükröt
mielőtt beléptek volna az ajtón. Ebben a
helyiségben egy nagy szekrény volt.
- Mennyi ruha van ebben a szekrényben?- kérdezte
döbbenten a lány, majd még jobban
megdöbbent amikor Kagome kinyitotta az ajtaját.-
Öh...- nyögött egyet.
A szekrény tele volt különböző
és szebbnél szebb ruhákkal. A miko
kimonotól, a papnők hordta ruhákon át
az estélyi és báli ruhákig
minden volt. Gyönyörűen meg volt válogatva
az anyaga és a színe is mindegyiknek. Kagome
kivett egy sötét bórdó
nadrágot, ami már majdnem fekete volt,
és egy halvány sárga kimono felsőt.
Papnői kimono volt, de nem a mikok szokásos
egyenruhája. Minden megegyezett az egyenruha és a
Kagome hordta kimonok között, kivéve az
anyagát, és az
eleganciáját. Mert ez sokkal
elegánsabb volt, de különben teljesen
megegyezett a szabása. Karen elbűvölten
nézte a gyönyörű ruhát
és nem tudta megállni, hogy ne
simítson végig rajta. Kagome elmosolyodott a
lány arca láttán, majd kiment az
öltöző szobából.
- Nyugodtan nézd meg őket.- mondta kedvesen a miko.
- Gyönyörűek.- mondta ámulva Karen,
és végignézte az összes
ruhát.- Olyanok mint a panői kimonok, de sokkal finomabb az
anyaga és elegánsabb is. Sokkal szebbek mint
azok. Ez mi?- vett ki egy könnyű világos
kék ruhát, ami hosszú volt,
és tölcsér alakban
szélesedett egészen a földig, de
lágyan terült el a viselő lábain, hogy
kényelmesen tudjon mozogni.
- Oh... Hát ilyeneket szoktak hordani a papnők, amikor nem
harcolnak.- mondta egyszerűen Kagome.- Én is sokszor
hordtam, ahogy Kikyou és Mayu is.
- Ez is olyan szép. És olyan sok
színbe is van mint a kimono?- kérdezte
kíváncsian.
- Igen.- nevetett Kagome.
- És ezek?- rakta vissza és nézett a
báli ruhákra.- Ezeket is szoktad hordani?- vett
ki egy karamella színűt. Az anyaga lágy volt,
mint az összes többinek, de ez
káprázatosabb volt mint a többi, pedig
azt hitte ez már nem lehtséges. A
ruhának vékony pátjai voltak, feszes
felső résszel, ami lefele szélesedett. Nem
úgy mint a másik, mert az csak azért
volt lent bővebb hogy kényelmes legyen. Ez valamivel
szélesebb volt a szoknya résznél,
és nem omlott úgy rá a
lábára a viselőnek, mint az előző, hanem
megtartotta a kupola formáját. De nem volt
túl habos, hanem egyszerű de fantasztikusan szép.
És szintén a földig ért.
- Szoktam, de csak bálokon.- mondta a miko.
- Értem.- tette vissza Karen, majd ő is
kisétált. Kagome az ágy mellett
lévő fésülködő
asztalnál ült, és a haját
fogta össze a szokásos miko frizurába.-
Miért nem hagyod kiengedve? Olyan szép
úgy.- kérdezte miközben leült
az ágyra.
- Tudod, van egy szabály.- fordult meg a miko
miután összefogta a haját.- A papnőknek
össze kell fogniuk a hajukat, és nem lehet
kiengedve, mert az öregebb papnők, nem
bírják elviselni amikor egy miko mutogatja
magát.- mondta gúnyosan a szemét
forgatva Kagome.
- Hát ez jó.- morogta a lány.
- Sesshomaru is mindig ezt mondja.- nevetett a miko.- De valamit
kérdezni akartál nem?- hajolt kicsit
előrébb.
- De, igen.- mondta kicsit feszülten Karen.- Csak kicsit
kényes.
- Aha. Mond nyugodtan, bennem megbízhatsz.- mosolygott
rá.
- Hát... szóval... én... le akarok
feküdni... Inuyashával.- nehezen kinyögte,
de a végére rák
vörös lett.
- Ah... hát... igen.- Kagome teljesen megdöbbent.-
És mit szeretnél kérdezni?- nyugodott
meg egy kicsit.
- Hát azt, hogy te mikor voltál először
férfival, és mit tettél, milyen volt?-
tette fel sorra kérdéseit
kíváncsian.
- Hát, 15 voltam.- kezdte a miko.- Hogy mit tettem?-
gondolkozott.- Én igazából semmit.-
majd elnevette magát. Kagome fejébe
emlékek villantak be.
Egy bálon voltak Natsume várában.
Akkor már egy éve nem látta
Sesshomarut, de ő is megjelent a bálon. Fantasztikusan
nézett ki. A legjóképűbb
démon volt. A nők elolvadtak tőle. Egyszerűen
őrjítő volt. Anyjával volt ott, és
még valakivel. Egy démon lánnyal. A
lány nagyon szép volt. A férfiak
körültötte voltak, de nem mindegyik. Ez
Sesshomarut egyáltalán nem tudta
érdekelni. Elege volt az egész
bálból, csak Natsume
kedvéért volt itt. Ráadásul
a vele lévő démon lány is nagyon
untatta. Már épp el akart menni, amikor
kinyílt a terem ajtaja, és mindenki arra fordult,
a youkai orrát pedig egy ismerős illat csapta meg.
Hátra fordult és meglátta őt. Kagome
egy gyönyörű fehér ruhát
viselt, aminek nem voltak pátjai. Szűk felső
része volt, és a soknya része bő volt.
Egyszerűen káprázatos volt. Nem volt a teremben,
sem máshol olyan nő aki felvehette Kagomével a
versenyt. A miko haja fel volt tűzve kontyba, és oldal egy-
egy tincs ki volt hagyva, ami most göndör volt.
Sesshomaru felé fordult és majdnem
elájult a lány keltette
bódulattól, és
örömtől hogy újra láthatja.
Mayu volt vele valamint Inutaishou és Rio. Kagome is ugyan
úgy érzett mint Sesshomaru mikor
meglátta a youkait. Büszkén
feszített fehér színű
kimonojában amihez egy
vörös-sárga övet
kötött. Fantasztikus látványt
nyújtott. Már egy ideje egymást
nézték de ez nem tűnt fel egyikőjüknek
sem. Seiya egy ideig nem is foglalkozott vele, de aztán egy
idő után Sesshomaru elmosolyodott. Ezen teljesen kiakadt.
- Sesshomaru!- szólt keményen.- Elfelejted ki van
melletted fiam.- majd gúnyosan Kagomére
mosolygott.- A jegyesed.
- Mi?- a miko majdnem sokkot kapott, de hála a
mellé álló Inutaishounak meg tudta
őrízni a nyuodtságát. Csak a
szíve fájt, de az nagyon.
- Jól hallottad kislány.- nevetett fel gonoszan
Seiya.- Felejtsd el Sesshomarut. Ő nem egy ilyen kis senkit
érdemel.- mondta közben közelebb
lépve a mikohoz.- Hiába vagy olyan
legendás szépség akibe az emberek
és a démonok egyaránt belebolondulnak,
akkor is csak egy szánalmas ember vagy Inutaishou
és Rio oltalma alatt.- erre mindenki megdöbbent
és Sesshomaru már mondani akart valamit, de
Kagome megelőzte.
- Ember?- mondta keserűen.- Lehet. - majd felemelte a szemét
és kihívóan,
büszkén nézett a démonnő
szemébe.- De ez az ember többre becsüli a
fiad mint te magad. Mond csak mit tudsz te róla?-
kérdezte, majd Seiya felé kezdett
közeledni.- Tudod, hogy hányszor
sérült meg? Láttad amikor
fájdalmai voltak? Izayoi volt vele ilyenkor nem te!- mondta
ki keményen az iagzságot.-
Különb anyja volt, mint te valaha is
lehettél volna. És olyan családja hol
szeretik. Mindenki szereti.- majd megállt és
lehajtotta a fejét.- De igazad van. A jegyesével
kell maradnia.- majd megfordult és arrébb akart
menni.
- Végre egyet értünk,
kislány.- nevetett.
A továbbiakban Sesshomaru csak azt nézte, hogy ki
megy Kagome közelébe, és bosszantotta,
lánynak minden mosolya ami nem felé
irányult. Egy idő után már annyira
féltékeny volt azokra a démonokra akik
oda mentek a lányhoz, de még azokra is akik csak
ránéztek, hogy fogta magát
és oda ment a mikohoz. Karon ragadta és kivitte a
teremből. Majd odakint neki szorította a falnak
és mohó szája
máris a mikoét csókolta. Egy ideig a
miko ellenkezett, de utána átkarolta a youkai
nyakát és elmerült a csókban.
- Kagome...- nyögte a youkai miután elvette a
száját a lány ajkaitól.-
Hiányoztál, angyal.- hangja lágy volt
és édes.
- Nekem nem úgy tűnik.- mondta lehajtott fejjel,
szomorúan.
- Ne legyél ilyen.- emelte fel a miko fejét
gyengéden.- Amit anyám mondott az nem igaz.- majd
újra megcsókolta, de ekkor kinyílt az
ajtó és kilépett Seiya.
- Sesshomaru!- kiáltott a nő.- Fejezd be ez csak egy
halandó. Nem igaz hogy nem tudsz neki ellenállni.
- Jól mondod anyám.- állt a miko
elé a youkai és felszegett fejjel,
büszkén szállt szembe
anyjával.- Nem tudok neki ellenállni.
És tudod mit? Nem is akarok.- mondta elmosolyodva. Seiya
épp neki akart esni a párnak amikor
kilépett Inutaishou.
- Meg ne próbáld.- mondta a dai- youkai
mély zengő hangján.- Hagyd őket
békén.- majd intett a fiataloknak hogy menjenek.
Sesshomaru megfogta Kagome kezét, és szaladni
kezdtek felfelé.
Kagomének meg kellett fognia a
ruháját, hogy ne essen el benne. Majd Sesshomaru
hirtelen behúzta őt a szobájába,
és abban a pillanatban a falnak nyomta és
újra csókolni kezdte.
- Nem bírom elviselni.- mondta két
csók között, vágytól
fűtött hangon.- Nem akarom még egyszer ezt
átélni.
- Mit?- kérdezte a levegőt kapkodva a miko.
- Azt, hogy minden férfi ott volt
körülötted. És én nem
érhettem hozzád.- mondta, majd Kagome
nyakát kezdte csókolgatni.
- Sesshomaru ezt nem...- de hangja nyögésbe
fulladt, amikor a youkai, megcsókolta, de olyan
mélyen olyan mohón ahogy még soha,
pedig már volt része a démon
szenvedélyes csókjában.
A youkai hátrálni kezdett a mikoval,
és gyengéden lefektette az ágyra.
Úgy nézett rá, mint még
soha. Sesshomaru őrülten vágyott már a
lányra, de fékezte magát hisz tudta,
hogy Kagomének ez lesz az első, és az is akarat
erőt adott neki, hogy Kagome vele lesz először. És
utóljára is döntötte el
magában. Senki mással nem lesz
többé. Ahogy ő sem. Voltak Kagomén
kívül de az azért volt mert az anyja
kényszerítette 15 éves
korában, hogy egy démonnal legyen
először. De nem is kívánta azokat akiket
az anyja odavitt neki. Az összes együttlét
alatt egy lány járt a fejében. Őt
látta. A világon a legszebb, akit
kívánt. De most az övé lesz,
és nem egy álomkép. Lassan vette le a
mikoról a ruhát, aki kicsit szégyenlős
volt. De a youkai hamar eltűntette belőle ezt az
érzést, a tekintével amiben a
lány olyat látott ami teljesen feloldotta.
Miközben a ruha egyre többet mutatott meg a
lányból, a férfi egyre
inkább várta már a
beteljesedést. Amikor lekerült a ruha, teljes
egészében csodálta meg az angyalt aki
előtte feküdt. Puha csókokat lehellt a
nyakára, majd indult lefelé. A lány
melleit kezdte kényesztetni. Először csak
édes csókokat hintett rá, majd
nyelvével kezdett táncolni rajta.
Gyengéden szívogatta, és
harapdálta a miko mellbimbóját,
míg a kezével a másikat ingerelte.
Majd a keze elkezdett lefelé csúszni,
végig a lány hasán, egészen
az ágyékáig, és a
démon ott kezdte el izgatni, hogy valamelyest
tompítson majd a behatolást követő
fájdalmon. Örömmel fogadta, hogy a miko
teljesen ellazította magát, és
átengedte egész lényét
neki. Érezte, ahogy Kagome nedvesedik, így
két ujjal behatolt a lány szűk
üregébe, amitől a lány
nyögött egyet. Sesshomaru megijedt, hogy
fájdalmat okozott, de amint egy pillantást vetett
a lány arcára, már tudta hogy
éleveztében nyögött fel. A miko
szeme csukva volt, de ajkain ott volt az a feledhetetlen mosoly ami a
youkait mindig elbűvölte. Lágyan kezdte mozgatni az
ujjait Kagoméban, miközben szája
és nyelve továbbra is a miko mellét
kényesztette. Először az egyiket, majd a
másikat. De az még nyugtalanította a
démont, hogy a lány még nem
csinált semmit, de ebben a pillanatban Kagome felemelte a
kezét és átölelte
Sesshomarut, simogatni kezdte a hátát. Kagome
ahogy az élvezethez közeledett egyre nagyobbakat
és hangosabbakat nyögött.
Később mikor elélvezett megfeszült majd
elernyedt. Sesshomaru mosolyogva húzta ki az ujjait a
lány immár nagyon nedves
üregéből. Leöltözött
míg a lány pihent egy kicsit, de sietett hogy ne
múljon el az előző élvezet hatása
és minnél kisebb fájdalmat okozzon. Na
meg hogy minél előbb bent legyen. Mikor kész
volt, gyengéden megcsókolta Kagomét
és ránehezdett. Elhelyeszkedett a lány
combjai között. Mélyen a miko
szemébe nézett, majd előre hajolt és
megcsókolta a lányt. Kagome
átölelte a youkai nyakát, aki egy
gyengéd lökéssel behatolt a
lányba. Kagome érezte a kicsi
fájdalmat, de hála Sesshomarunak szinte meg sem
lehetett érezni. A youkai felnézett,
és látta Kagome szemében hogy minden
rendben, valamint ő is érezte. Lassan mozogni kezdett benne.
Csak gyengéden és óvatosan nehogy
fájdalmat okozzon a mikonak.
Halántékán izzadságcseppek
gördültek le az
összpontosítástól.
Közben a miko nyakát kényesztette,
amíg az a démon hátát
simogatta, egy- egy lökésnél pedig
belevájta körmét partnere
hátába. Szeretkezésük egy
lágy szinfóniához
hasonlított, de Sesshomaru élvezte.
Bár vissza kellett fognia magát, de
élvezte, nagyon is. Később mikor eljött
a csúcs, a youkai mélyen bent maradt a
lányban és egyszerre élveztek el.
Kagome felkiáltott, míg a youkai
mélyen felhördült. Majd egymás
karjaiban pihentek.
- Csalódtál?- kérdezte Kagome kicsit
szomorúan, mikor már
légzésük kicsit csillapodott.
- Mi?- döbbent meg Sesshomaru.- Hogy csalódtam- e?-
kérdezte majd elmosolyodott és
megcsókolta a lány homlokát.- Nem. Nem
csalódtam. Sokkal jobb volt mint ahogy vártam.
- Azt nem hiszem.- mondta csalódottan a miko.- Én
nem vagyok olyan tapasztalt, mint azok akikkel eddig voltál.
- Nem hát. Az kellett volna.- háborodott fel.-
Sokkal de sokkal jobb voltál mint az összes
együtt véve.- majd kicsit keserű hangon folytatta.-
Azok akikről pedig beszélsz, 15 éves koromban
voltak, és akkor is csak azért mert
anyám kényszerített.
Egyáltalán nem volt jó.
- De elélveztél bennük.- majd
felnézett a démon arany szemeibe ami kicsit
szomorú volt.
- Ha azt élvezésnek lehet mondani, akkor
én nő vagyok.- nevetett keserűen, majd szeme hirtelen
felcsillant.- De amit benned éltem át, az
felér a mennyországgal és a pokollal
egyszerre.- majd megcsókolta a lányt.-
És ezt csak veled tudom átélni, senki
mással. És tudod mit?
- Hm?- a miko végre felnézett.
- Nem is kell nekem senki más. Te csak az enyém
vagy, angyal.- mondta lágyan.- Az én angyalom.-
majd sznevedélyesen megcsókolta a
lányt.
- Kagome?- hozta vissza a valóságba Karen.-
Minden rendben?
- Igen.- majd elmosolyodott.- Szólok Sesshomarunak, hogy
majd beszéljen Inuyashával erről.
- Tényleg?- élénkült fel
Karen.
- Igen.- nevetett a miko.- De most gyere megmutatom a
kastélyt.- állt fel, majd elindult
kifelé, Karen pedig követte.
Folytatása következik...
| |