14.rész:
Földre döntõ meglepetések

Shun és Takeda gyorsan elindultak teljesíteni Kasuga kéréseit, míg Takumi és Inu no Taishou közelebb ment a két fiatalhoz. Kagome lassan ébredezni kezdett, s gondterhelten nézett maga elé. A youkai miko szemeit könnyek homályosították el bûntudatában, majd halk és szomorú hangon megszólalt.

-Sajnálom amit veled tettem Sesshoumaru.-suttogta elcsukló hangon a lány
-Nem a te hibád volt.-mondta csukott szemekkel a youkai
-Meg is ölhettelek volna benneteket.-felelte színtelen hangon Kagome
-De nem tetted.-mondta Sesshoumaru
-Ez az, de egyet meg kell hagyni élvezetes elõadás volt.-tette hozzá Shun egy vigyor kíséretében, miközben átadta nagynénjének a kért vizet

Kasuga dühösen nézett unokaöccsére, aki megszeppenten viszonozta nagynénje tekintetét. Távolabb Takeda elvigyorodott, miközben a még mindig a dühöngõ hanyout tartotta. A mellettük állók lemondóan megcsóválták a fejüket, majd egy mosoly kíséretében Kagoméhoz és Sesshoumaruhoz sétáltak. A youkai lány bûntudatosan nézett barátaira, s közben mindannyian hallgathatták Inuyasha szûnni nem akaró szitkozódását. Végül Kikyou könyörögve nézett az immár fehér és néhol fekete hajú és zöld szemû Kagoméra, aki megértette a néma kérést.

-Takeda, kérlek engedd el Inuyashát és állj hátrébb.-kérte a youkai lány, majd folytatta-Inuyasha fekszik!

A hanyou azonnal a földbe csapódott, ami általános derültséget és megkönnyebülést okozott. A halott miko megkönnyebbült, hogy kedvese legalább néhány percre nyugton marad, míg Kagome feszülten nézett maga elé.

-Minden rendben húgi?-kérdezte aggódva Takeda
-Azt hiszem igen. De nem szedné ki valaki a bennem lévõ ékkõ szilánkot?-kérdezte reménykedve Kagome
-Milyen szilánkot és hogy került beléd?-kérdezte értetlenül Inuyasha, miután feltápászkodott a földrõl

A lány lemondóan sóhajtott, majd mindent elmondott ami a társait érdekelte s beszámolóját még Takeda, Shun és Sesshoumaru is kiegészítette Kagurával és Saekoval együtt. Miután befejezték a történetett Kikyou Kasuga segítségével kiszedte a Kagome hátába ágyazott ékkõ szilánkot, s a halott miko a biztonság kedvéért újra megtisztította anélkül hogy megnézte volna mekkora is a nála lévõ szilánk. Nem sokkal késõbb szétnyitotta kezeit, s megdöbbenve nézett a benne lévõ ékkõ darabra ami immár tiszta rózsaszínben ragyogott. Kikyou a tenyerében tartott nagy darabb ékkõ szilánkot óvatosan átnyujtotta egykori riválisának, amit Kagome is hitetlenkedve nézett.

-Húha. Naraku nagyon kitett magáért, hogy uraljon húgi.-mondta gúnyosan Shun
-Szerintem ez a Naraku szimplán hülye lehet ha veszni hagyja a dolgait.-gondolkodott hangosan Reito
-A kígyónak teljesen igaza van. Naraku most ténxleg hülye volt, de ennek köszönhetem a szabadságom.-adott igazat a kígyó szellemnek Kagura
-Nem gondoltam volna, hogy így vélekedsz a teremtõdrõl.-kapcsolódott be a beszélgetésbe Saeko is
-Örülj hogy megszabadultál attól a féregtõl még azelõtt hogy tönkre tett volna.-mondta komoran a szélboszorka
-Abban mindannyian egyetértünk, hogy Naraku nem a kegyelmérõl és együt érzésérõl híres.-tette hozzá Kikyou
-Azt se nevezném teljesen normálisnak, aki képes vagy képes volt szövetkezni azzal a féreggel.-mondta Inuyasha, mire bátyja szikrázó szemekkel nézett rá
-Ezzel rám célzol öcsi!?-kérdezte vészjósló hangon Sesshoumaru
-Talán igen, talán nem.-felelte talányosan a hanyou, mire a youkai orrba vágta

A csapat még fel sem eszmélt teljesen, mikor a két fiú teljes erejébõl a másiknak esett. A testvérek minden edigi sértést, visszafolytott indulatot és keserûséget a másik nyakába zúdítottak, s közben össze-összecsaptak egymással. Inu no Taishou már indult volna szétválasztani marakodó fiait, de egy a karjára nehezedõ kéz megállította. Lassan a kéz tulajdonosára emelte arany tekintetét, majd komor hangon megszólalt.

-Miért állítottál meg Kagome?-kérdezte komoran a dai-youkai
-Most hagynunk kell õket Inu no Taishou.-mondta Kagome
-Nem tehetem Kagome. Mi lesz ha a végén megölik egymást?-kérdezte aggódva Inu no Taishou
-Nem fogják, de most hagynunk kell hogy kitombolják magukat.-válaszolta a korához képest bölcsen a lány

Inu no Taishou felsóhajtott és aggódva nézett a fiaira, akik még mindig egymással csatáztak. Ishigami megkövülten nézte marakodó bátyjait, s nehezen tudta palástolni döbbenetét is. Mina is hasonlóan érzett a testvérei csatáját látva, de tekintete megakadt a marakodóktól messzebb lévõ apró ponton. A youkai lány egyre kitartóbban nézte a közeledõ pontot, s amint felismerte az alakot gyorsan megindult felé és könnyek közt átölelte.

-Azt hittem meghaltál, anya.-suttogta Mina a könnyein keresztül
-Nem haltam meg csak szükségem volt némi idõre, hogy megemésszem apád tettét.-mondta lágy hangon a nõ
-Hiányoztál anya.-mondta szipogva a youkai lány
-Te is hiányoztál Mina és a bátyád is.-felelte a nõ kedvesen

Mina még sok mindent szeretett volna kérdezni rég látott édesanyjától, de a melléjük becsapódó öccse beléfolytotta a kérdéseit.Tekintetét a megviselt hanyoura emelte, aki megpróbált felállni de már fáradt volt és tele volt sebekkel. A youkai lány mellet lévõ nõ enyhén felvonta szemöldökét, s kérdõn nézett lányára aki épp a hanyout próbálta talpra állítani. Közben Ishigami észre vette a nõvére mellett álló idegen nõt, s óvatosan felhívta rá apja figyelmét is. A dai-youkai lassan elindult lányáék felé s nyomában ott volt Ishigami és Kikyou is, aki aggódva nézett sérült kedvesére. Inu no Taishou fagyosan nézett a lánya melleti fehér hajú és arany sárga szemû nõre, majd fagyosan megszólalt.

-Seiya, minek köszönhetjük a látogatásod?-kérdezte fagyosan Inu no Taishou
-Beszélnem kell veled Inu no Taishou, ha lehet négy szemközt.-mondta hasonló hangnemben Seiya
-Rendben. Mina kérlek lássátok el Inuyasha és Sesshoumaru sebeit. Valamint ha lehet ne engedjétek hogy újra egymásnak essenek.-mondta a dai-youkai
-Rendben apa. Remélem még maradsz egy darabig anya.-mondta Mina, majd nézte távozó szüleit

Mina aggódva nézett vissza szüleire, de egyenlõre azonban öccse támogatása kötötte le a figyelmét. Miután a két dai-youkai hallótávolságon kívülre ért halkan beszélgetni kezdtek.

-Miért jöttél?-kérdezte komor hangon Inu no Taishou
-Látni akartam Minát és Sesshoumarut. Valamint kíváncsi voltam a fiam jegyesére is.-felelte Seiya
-Nem fogom engedni hogy tönkre tedd az életüket. Beszélj velük aztán tûnj el.-morogta a dai-youkai
-Ki mondta hogy tönkre akarom tenni a fiam életét? S egyébként is nem tilthatsz el tõlük.-felelte hasonló hangnemben a nõ
-Akkor mit akarsz pontosan?-kérdezte ingerülten a férfi
-Gondoltam szólok hogy nyugat veszélyben van.-mondta nyugodtan a nõ

Inu no Taishou döbbenten nézett egykori kedvesére, s nem igen akarta elhinni amit mond. Döbbenetébõl fiai veszekedése térítette magához, akik a tetlegességet szó csatára cserélték. Még Seiya is odakapta a fejét, s döbbenten hallgatta fia beszólásait, amit a nem messze tõle lévõ hanyou visszaadott. A dai-youkai lemondóan felsóhajtott és Seiyával az oldalán a veszekedõkhöz sétáltak, akiket Kagome és Kikyou próbált lenyugtatni.

-Mi az már megint?-kérdezte ingerülten Inu no Taishou
-Ez az ütõdött azt hiszi Naraku oldalán állok.-morogta Sesshoumaru, miközben öccse felé bökött a fejével
-Fejezzétek már be ezt az értelmetlen vitát.-mondta fásultan Kagome
-De nem én kezdtem.-mondta felháborodva Inuyasha
-Még hogy nem te kezdted korcs!?-kérdezte hasonló hangnemben a youkai
-Most már aztán elég! Kérjetek szépen bocsánatot egymástól.-mondta egyszerre Kagome és Kikyou
-Nem fogok megalázkodni egy félvér elõtt.-morogta Sesshoumaru
-Na jó most már elég volt fiúk! Úgy viselkedtek mint az óvodások, akik összevesztek egy játékon.-mondta unottan Kagome

A két fiú csak morgott, ami kezdte untatni a körülöttük lévõket. Kikyou neheztelt kicsit kedvesére ahogy Kagome is Sesshoumarura, de mindketten tudták hogy most nem tudják õket kibékíteni, mert ahhoz túl makacsak. Végül Kikyou gondolt egyet és megszólalt.

-Kérlek Inuyasha, csak fogjatok kezet.-nézett könyörgõn kedvesére a halott miko
-Keh, nem hiszem hogy ez most jó ötlet.-morogta a hanyou
-A kedvünkért igazán kibékülhetnétek.-folytatta a kérlelést Kikyou
-Mond egy jó okot hogy mért béküljek ki ezzel a szeméttel?-kérdezte dühösen Inuyasha
-Mert hamarosan szükségünk lesz a többiek segítségére.-felelte talányosan a miko
-Miért?-kérdezte kíváncsian a hanyou
-Mert pár hónap múlva nem csak mi ketten leszünk.-mondta még mindig ködösen Kikyou
-Mond már mit akarsz ezzel mondani.-türelmetlenkedett Inuyasha
-Ennyire idióta nem lehetsz öcsém.-jegyezte meg Sesshoumaru
-Ha olyan okos vagy akkor mond már el mit akar mondani Kikyou!?-kérdezte egyre ingerültebben a hanyou
-Én mondjam meg hogy mit akar mondani neked? Hát jól van. A szavaiból itélve hamarosan apa leszel, ütõdött.-morogta Sesshoumaru

Inuyasha és a körülöttük állók szóhoz se jutottak a döbbenettõl, amit a kicsit érdekesre sikeredett bejelentés okozott nekik.

Folytatás következik....