Kagome másnap ébredt, még mindig a férfi karjaiban volt, s nagyon megörült, amikor meglátta. Sesshoumaru "ot figyelte, a lány elpirult, s zavarában elmosolyodott.

-Jó reggelt! -mondta.

-Neked is! -mondta a szellem, s tovább fürkészte a lány tekintetét.

Kagome egyre vörösebb lett.

-Jor éled magad? -kérdezte, de rögtön meg is bánta.

"-Ilyen nincs, nem bírok beszélni..." -gondolta.

A férfi elmosolyodott.

-Szóval -kezdte újra Kagome- Jól érzed magad?

-Sokkal jobban hála neked -mondta a férfi.

Kagome elnevette magát.

"-Annyira szeretem, amikor nevet"- gondolta a szellem.

-Indulunk, rendben? -kérdezte Sesshoumaru.

-Még egy kicsit pihenj -mondta Kagome -csak holnap induljunk útnak.

-De én teljesen jól vagyok, mennyünk!

Kagome hatalmas szemekkel nézett a férfire.

-Kérlek... - suttogta alig hallhatóan.

Sesshoumatu szíve megdobbant. Engedett a lánynak.

-Rendben- adta be a derekát -Akkor pihenjünk- mondta s a lány szemeibe nézett.

"Dobb, dobb, dobb" -dübörgött Kagome szíve. A lány teljesen elgyengült az aranybarna szemekt"ol.

"-Milyen gyönyör"u szemei vannak"- gondolta.

-Mi az? -kérdezte a férfi kizökkentve Kagomét gondolataiból.

-"O"o"o"o"o, semmi -mondta szégyenkezve - Kicsit szomjas vagyok és elfogyott a vizünk, elmegyek, nem sokára jövök-mondta, s fölállt.

-Veled megyek-mondta a szellem, s követte a lányt.

Kilépve a barlangból egy kis szell"o csapta meg arcukat. Február közepe volt, az el"oz"o napi hó még mindig betakarta a földeket. H"uvös volt az id"o, de egy felh"o sem volt az égen. A Nap szinte fehéren fénylett az égen, s sugaraival mindent bevont. Kagoméék egy közeli forráshoz mentek. Csöndesen sétáltak egymás mellett, nem szóltak egy szót se, csak mentek. Kagome a férfit nézte.

"-Emlékszem milyen rideg volt régen a tekintete, de most más, nyíltabb. Vajon miattam változott meg?" -gondolta.

Sesshoumaru észre vette a fürkész"o tekintet, ránézett a lányra, de az azonnal elkapta tekintetét.

"-Olyan mintha tiltott gyümölcsöt kívánnék- gondolta a lány -Hiszen "o nem szerethet úgy, ahogy én "ot, még ha közel is enged magához, akkor sem..."

Ekkor egy hatalmas hógolyó találta arcon. A lány meglep"odötten nézte a férfit.

"-Te jó ég, Sesshoumaru, gyerekes? Ez is ritka."- gondolta.

A férfi hatalmasat nevetett.

"-Vajon mikor nevetett ilyen jót?" -gondolta.

-Na meg állj csak! -kiáltotta -ezt még megbánod -mondta nevetve, s megcélozta a férfit.

"-Nagyon rég voltam ilyen boldog, talán sose -gondolta Sess- én sose voltam igazán gyerek, nem lehettem kamasz, azonnal fel kellett n"onöm"

Kagome arcon találta egy hatalmas hógolyóval.

-Ezt még megbánod - mondta Sess nevetve.

"-Most nem olyan, mint egy feln"ott. Olyan, mint a korombeli fiúk, akár csak én -gondolta -a szellemeknél nem úgy vannak az évek, mint az embereknél, most olyan, mintha csak 18 lenne. Ha meger"oltetem magam, akkor se tudnám 25-nél többnek elképzelni (emberi évben). Bár id"osebbnek mutatja magát, akkor is csak egy kamasz"- gondolta Kagome, s nyelt egy kis havat.

-Nem ilyenkor kell elmélázni -kiáltotta a szellem felszabadultan.

Kagome megdobta a férfit, de az könnyen kitért a röpül"o golyók elöl. Végül a lánynak sikerült eltalálnia, s egy jó íz"ut nevetett.

-Ezt visszakapod -mondta a férfi, s megpróbálta eltalálni. De Kagome a fák törzse mögé bújt.

-Ahhoz el"obb el kell kapnod - kiáltotta az egyik fa rejtekéb"ol -de szellemi er"ot nem használunk -üvöltötte Kagome a fa rejtekéb"ol.

-Rendben, így is gyors vagyok -mondta a fiú.

"-Olyan mintha megfiatalodtam volna"- gondolta.

Kagome kikukucskált a fa mögül nem látta sehol a fiút, mikor visszafordult el"otte állt. Sess ledöntötte lábairól a lányt, s "megfürdette" a lányt a hóban, de Kagome se volt rest s "o került fölénybe a hó csatában. Több órányi hülyéskedés és szócsata után Sess nyert. Két vállra fektette a lányt, s úgy tartotta a földön.

"-Milyen gyönyör"u" -gondolta s mélyen belenézett a szemébe.

Mindkettejük szíve hevesen vert. Sess meg akarta a csókolni a lányt, de aztán nem tette. Elengedte a lányt, s segített neki fölkelni. Nagyon elszaladt az id"o, így folytatták útjukat. Hamar oda értek. Békésen csordogált a kis patak. Tiszta vizébe merítette Kagome a kulacsokat, hagyta, had teljenek meg a friss vízzel. Kagome hirtelen megpillantott valami csodálatosat a víz tükrében. Az égre emelte tekintetét, a nap már lemen"oben volt, s csodálatos színeket festett az égre.

-Nézd! - mondta vidáman.

A fiú is az égre nézett.

-Mit nézzek olyan nagyon, nincs ebbe semmi különös, lemegy a nap -mondta flegmán.

-Az igaz, hogy minden nap lemegy és felkel a nap, viszont nincs két ugyan olyan naplemente, mind más, akár csak az emberek, hasonlítanak egymásra és még is, különböznek. Tudod, az ilyen kis dolgok teszik igazán színessé az életet - fejezte be.

"-Nekem te teszed színesebbé" -gondolta s elmosolyodott.

A szél kicsit er"osebben kezdett fújni. Kagome megremegett.

-Húúúú, hideg van, induljunk el vissza -mondta, s föltápászkodott a forrás mell"ol. A férfi mintha megérzett volna valamit.

-Gyere -mondta, s megfogta a lány kezét és elkezdte maga után húzni.

-De... -kezdte Kagome, de végül Sessre hagyta.

Mikor már elég messze voltak Sess lassított. Nem eresztette el a lány kezét. Kagome nagyon elvörösödött, de "o sem engedte el a férfi meleg kezét.

-Mi volt ez? -kérdezte Kagome.

-Veszélyt éreztem-mondta.

"-Igazából csak meg akartam fogni a kezét, de ezt még se mondhatom neki"-gondolta, s mintha fél másodpercre elpirult volna, de ezt senki sem vette észre.

Hamar visszaértek, Kagome teljesen átfagyott. Sess meggyújtotta a tüzet, de a lány még így is vacogott. A fiú odament hozzá a háta mögé leült, úgy karolta át és melegítette föl. Kagome egy hatalmasat tüsszentett.

-Te megfáztál -mondta a szellem, s a homlokára tette a kezét, de rögtön el is kapta. A lány feje szinte égetett.

-Áh, nincs semmi bajom - mondta kipirult arccal, s egy hatalmasat tüsszentett.

-Na persze -mondta a szellem, s most már nem csak átölelte, ha nem be is takarta. Levette hatalmas sz"orméjét, s azzal takarta be a lányt, s magát is. A t"uz csöndesen pattogott. Kagome oda bújt a férfihez.

"-Bár csak itt maradhatnék örökre az ölel"o karjaid között" -gondolta, s szép lassan elszundított.

 

Hatalmas sötétség fedte be a területet. Nyomasztó köd terjengett minden fele. Egy lány sikolya hallatszott.

-Neeeeeeee- távolodott egyre a hang.

"-Kagome"- gondolta Sess.

Megjelent el"otte Kagome arca, majd a lány vérben fürödve, s mellette Naraku.

Majd egy gyors váltás.

Saját magát látja holtan, s fölötte görnyed a lány. Szemei kisírva és több helyütt vérzett.

Majd ismét váltás.

Kagome Narakuval harcol az "o életéért. A lány tele volt sebhelyekkel. Hirtelen Naraku az "o kardjával hasba szúrja a lányt. Kagoméban már alig van élet, odakúszik a férfihez, s még miel"ott odaért volna meghal.

Újabb váltás.

Kagome el"ole menekül. Megbotlik és elesik. A férfi ráveti magát. Kagome szemeiben a fájdalom és a könny tükröz"odik. Majd azt suttogja "Szeretlek", s örökre lehunyja szemeit.

 

-Neeeeeeeeee -kiáltotta Sesshoumaru.

Körülnézett, s egy kicsit megnyugodott. A barlangban volt, semmi veszély nem lesett rájuk, halkan ropogott a t"uz mellettük, s karjai között tartotta azt a lányt, akit tiszta szívb"ol szeretett.

"-Ez csak egy álom volt semmi több -nyugtatgatta magát -és ha ez a lehetséges jöv"ot mutatta? -idegesítette fel magát -nem, az nem lehet! Ez nem történhet meg! Akár mennyire is szeretném, többet nem találkozhatunk. Meg kell magamat utáltatnom vele, nem tehetek mást. És különben is neki nem rám van szüksége, neki valaki olyan kell, aki kedves hozzá. Én nem vagyok ilyen- gondolta, majd megpuszilta a lányt. Meg akarta ízlelni a lány csókját, de nem tette. Akkor még nehezebb lett volna.

"-Aludj kedvesem, aludj karjaimban, míg véget nem ér az éjjel, s onnantól más leszek, hogy meggy"ulölj, s elfelejts" -gondolta, s kisimított a lány arcából egy tincset. Kagome elmosolyodott, nem is sejtve mi várja majd másnap.

 

Kagome korán ébredt, de a fiú már nem volt mellette. A barlang másik végében ült s moccanatlan arccal nézett maga elé.

-Jó reggelt- mondta vidáman.

A férfi még csak válaszra se méltatta, rá se nézett a lányra. Kagome szinte megijedt.

"-Olyan rideg, de hát miért?"- kérdezte magától.

Már sokkal jobban volt, nem volt semmi baja.

-Induljunk -mondta h"uvösen a szellem, fölállt, s kiment a barlangból. Kagome követte, nem mert semmit mondani. Csöndben haladtak el"ore céljuk felé. Kagome néha beszédre nyitotta száját, de hamar be is csukta.

"-Mi történt, hisz "o nem ilyen, mi változott? Talán miattam? -gondolkodott Kagome.

Egyszer csak a hatalmas szellem megállt.

-Indulj haza -mondta ridegen -arra menny- intett a jó irány fele. Majd megfordult, s lassan sétált ellenkez"o irányba. Kagome a férfi elé futott, s elállta az útját.

-Mi ez az egész? -kérdezte felháborodva -mi történt veled, hisz te nem ilyen vagy!

-TE NEM ISMERSZ!!! -mondta a férfi h"uvösen.

-De hát azt hittem barátok vagyunk, azt hittem jól el vagyunk. -mondta Kagome.

-Hinni máshol kell ez a való élet. És nekem nincsenek barátaim. Nincs senki, akit szeretnék. Hallod SENKI! -mondta, s egy kicsit felemelte a hangját- gyenge voltam, hogy veled maradtam, meg se kellett volna mentened, egyébként sincs rád szükségem, csak hátráltatsz. Most pedig kotródj haza, amíg szépen mondom!

Kagome szemeibe könnyek gy"ultek. A férfi egy pillantásra se méltatva elhaladt mellette.

"-Hát nem szeret? -kérdezte magától -nincs rám szüksége, nem kellek neki."

-És az elmúlt napok mik voltak? -kérdezte a lány. De válaszra nem talált.

"-Azok csodálatosak voltak. De nem maradhatsz velem. Sajnálom!"- gondolta Sess, s egy könnycsepp gördült végig az arcán, melyet senki sem látott. Szép lassan távolodott a lánytól. Majd végül elnyelte az erd"o. Kagome térdre rogyott, most mintha minden az "o vállát nyomná. Ses szavai még mindig fejében viharként tomboltak, s úgy érezte hatalmas jégcsapokat szurkálnak szívébe.

-De én... de én... SZERETLEK!- mondta halkan. Könnyei végig csorogtak arcán, majd a hóba estek, s azok is jégkristályokká váltak. Szíve hangosan zakatolt azt hitte egy percre, h darabokra törik, de végül nem. Szép lassan föltápászkodott, s elindult abba az irányba, ahova Sess mutatott. Gyengének érezte magát, nem érdekelte semmi. Csak végre le akart pihenni és elfeledni az egészet.

"-Tovább kell lépnem" -gondolta.

Nem sokára meglátta a falu határát, s egy kicsit megkönnyebbült.

-A barátaim.- mondta és elmosolyodott. Hirtelen elsötétült el"otte minden, lába alól kicsúszott a talaj. Elájult.

 

Egy meleg helyen ébredt. Körülötte barátai. Mindannyian ott virrasztottak mellette. Kikyó észre vette, hogy a lány magához tért. Odament hozzá és leült mellé.

-Minden rendben? -kérdezte a miko.

-Most már igen -mondta Kagome -mert azokkal vagyok, akik szeretnek -fejezte be, s eleredtek könnyei. Most már mindenki ott volt körülötte. Mindannyijuk arcán boldog mosoly ült.

-Kagome, hát végre felébredtél -mondta Sango, s megölelte barátn"ojét.

-Nagyon aggódtunk ám érted -mondta Inuyasha.

-Ezt tanúsítom -mondta a szerzetes.

Shippo a lány ölébe ugrott, s szorosan megölelte.

Kaede anyó lépett oda, s egy csésze, forró teát adott a lánynak.

-Ett"ol jobban leszel -mondta szelíden.

-Köszönöm -mondta, s hálás tekintettel nézett barátaira -nagyon szeretlek titeket!- mondta, s újra könnyek gy"ultek a szemeibe.

"-Olyan gyengének érzem most magam -gondolta -De "ok mindig mögöttem állnak és támogatnak."

 

(Azt hiszem az embernek a családján kívül a barátai a legfontosabbak, hisz "ok azok, akik mindig támogatnak és mindig mögöttünk állnak, történjék akár jó, akár rossz. Mindenkinek vannak igaz barátai. Mindenkinek szüksége van ilyen emberekre, hisz egyedül nem vagyunk képesek sok dologra, kellenek olyanok, akik támogatnak. Sokszor azt mondjuk, nekünk nincs szükségünk másra, pedig igen is van. Például ha tavaly nekem nem lettek volna barátaim, akkor azt hiszem nem éltem volna túl azt az évet, "ok voltak számomra a húzó er"o. Nagyon sokat segítettek nekem, pedig nem tettek semmit, csak ott voltak mellettem és fogták a kezem. Azt hiszem, nagyon sokat köszönhetek nekik)