|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.03.22. 09:36
egyek
A démonok mind egyszerre fordultak a papnők felé,
és teljesen ledöbbentek. Ezek a démonok
mind a palota úrnőjének
lányához jöttek, mert az
hívatta őket. De amikor meglátták
Kagomét rögtön meggondolták
magukat egytől egyig. Sokan amikor feleszméltek,
rögtön olyan megjezgyzéseket kezdtek
tenni, amit tisztességes nő meg sem hall.
- Nahát milyen gyönyörű nő.-
kaján vigyor.- Nem szeretnél az asszonyom lenni?
- Na mi az kislány? Nem akarsz megszólalni?-
simított végig egy másik Kagome
csípőjén, mire a miko dühösen
visszafordult és nagy erőt beleadva felpofozta a
fogdosót úgy hogy az hátra is esett.
- Ne merj mégegyszer hozzám nyúlni.-
mondta vészjósló hangon, majd
tovább indult, keresztül vágva a
démonok tömegén.
Kikyou és Mayu egy ideig döbbenten
álltak, majd pár pillanat múlva
követték a dühös
Kagomét. A lány nem is figyelve merre tart,
reflexből ment előre. Kicsivel később mikor
átvágtak a démonokon, egy hatalmas
ajtó előtt álltak meg, ahova Kagome
gondolkodás és minden engedély
nélkül belépett. Kikyou
nyögött egyet és
fejcsóválva figyelte húga
felelőtlenségét, de azért vele ment.
Mikor mind a hárman beléptek és
becsapták maguk mögött az ajtót
csak akkor vették észre őket, és a
bent lévő másik két papnő teljesen
ledöbbent Kagome láttán.
- Te élsz?-kérdezte a fiatalabb.- Nem lehet.-
már az ájulás
szélén volt.
- Nektek is jó reggelt, Mikoto, Norie.- mondta
gúnyosan Kikyou.- Mond hugi miért van az, hogy
ahova megyünk mindig ezt csinálják?
- Ne engem kérdezz, nővérem.- nevetett Kagome.-
Jó újra látni titeket.
Néném, unokanővérem.- hajolt meg
Kagome de a fejét nem hajtotta le, hanem végig a
rokonai szemébe nézett, ami azt jelentette, hogy
gúnyolja őket.
Majd lassan és gúnyosan elmosolyodott. Elindult a
két döbbent papnő felé. Addig Kikyou
és Mayu megálltak és
nézték mit akar csinálni a miko.
Kagome lassan közelített, és kecsesen
mozgott ezzel még nagyobb kínt és
félelmet okozva rokonainak. Tudták
eljött a vége az uralmuknak, mert az
úrnő most igazságot fog tenni, és ha
kell megöli őket.
- Miért jöttél vissza Kagome?-
kérdezte a valamivel nyugodtabb Mikoto.- Nem
voltál jó helyen ott ahol voltál?
- Jó helyen?- mondta irrónikusan a miko.- Ugyan
nénikém. Tudod, hogy vissza kellett
jönnöm, két dolog miatt. Az egyik mert
tettem egy esküt. A másik, vigyáznom
kell valakire aki nagyon fontos a számomra, és
mellette kell lennem.- mondta nagyon komolyan.
- Igen?- szólalt meg Norie.- Semmi
szükség nincs itt rád.
Anyámmal remekül el tudjuk intézni a
feladataidat. Egyáltalán semmi
szükség nincs rád.- kiabált
hisztérikusan, ahogy Kagome közeledett
hozzá.
- Ugyan Norie.- nevetett .- Miért vagy ilyen ideges?
- Hagyj minket békén.- kiabált.-
Minden ami a tiéd volt mostmár az
enyém, fogd fel.- teljesen kikelt
önmagából.
- Nos ebben az esetben, fogd fel a
visszatérésemet, úgy hogy mindent
vissza követelek.- mondta komolyan, de még mindig
nem állt meg.Majd olyat mondott amit soha nem hitt senki,
hogy valaha is kimondja. Mélyen Norie szemébe
nézett majd lágy mégis komoly hangon
elkezdte.- Mindent amit hátra hagytam, most visszaveszem!!-
mondta és ezzel mindenkit teljesen megdöbbentett.
- Nem teheted. A mikok, a démonok és mindenki
akinek beleszólása van elfogadta, hogy
én később pedig a lányom kapja ezt a
címet.- mondta Mikoto, bár őt is sokkolta a
hír.
- Azt hiszem ezen változtatni fognak.
Méghozzá hamar.- mondta Kagome megfordult
és elindult kifelé.- Ja igen.
Visszaköltözöm a nyugati
kastélyba, úgyhogy ha akartok valamit, majd ott
keressetek.- majd Kikyouval és Mayuval a nyomában
távozott, magára hagyva a két sokkos
mikot.
- Anya tennünk kell valamit.- mondta már szinte
hisztérikusan Norie.- Ezt nem hagyhatjuk.
- Szerinted mit kellene tennünk?- kérdezte
nyugodtan Mikoto.
- Nem tudom. Akármit. Nem engedem, hogy
mégegyszer visszakapjon mindent. Főleg nem Sesshomarut. Nem,
nem fogom engedni. Neeeeem!!-
üvöltözött, mire az anyja pofon
vágta.
- Fejezd be a hisztit.- mondta erélyesen.- Sesshomaru
még nincs Kagoméval láthattad. Csak
Kikyout és Mayut értesítette.
Gyorsabbnak kell lennünk és ügyesebbnek
mint Kagome.- és elkezdett járkálni.-
Kagomét mindenki támogatni fogja
kivéve az ellenségeit. Velük kell
szövetséget kötnünk. Ha
Sesshomaru találkozik Kagomével annak nagyon
súlyos következményei lesznek
számunkra. Ugye tudod, hogy mit jelent, hogy Kagome
visszajött?- tette fel a kérdést majd
meg is válaszolta.- Nagyon, de nagyon veszélyes.
Kagomének meg van a hatalma, hogy végezzen mind a
kettőnkel. És ha találkozik Sesshomaruval, akkor
ő is vele lesz, hiszen tudod hogy mennyire szerette.- kezdett kicsit
ideges lenni.- Ha újra elfoglaja Mikok
úrnőjének járó helyet,
nekünk végünk. Mit kellene hát
tennünk szerinted?- fordult a lánya felé.
- Segítséget kérünk valaki
olyantól, aki teljes szívéből
gyűlöli Kagomét, és megvan a kellő
hatalma is.- húzta gonosz mosolyra a
száját, majd nevetni kezdett anyjával
együtt.
Közben a három papnő már messze
járt a kastélytól, de jól
tudták, hogy készül valami.
És az a valami számukra nem lesz kedvező.
Már közel jártak a többiekhez
ezt mind a hárman érezték, de hirtelen
több ezer szellem auráját
kezdték érezni, így gyorsabb iramot
diktálak maguknak. Nem soká meg is
látták a kis csapatot akit körbe vettek
a démonok. Teljesen sarokba lettek
szórítva, és ekkor hirtelen egy
sárga és egy kék
fénysugár vágott a szellemek
közzé, ezzel elpusztítva pár
százat. Kagome szemével a vezért
kereste. Meg is találta. Egy magas, hosszú fekete
hajú, izmos testalkatú férfi volt.
Zöld kimonot viselt, olyat mint Inuyasha. Egyész
jóképű volt. De most a vezér
összecsapott Sesshomaruval. Erős
támadásokat küldtek a
másikra. Kagome már azon volt, hogy
segít a többikenek, de ekkor hirtelen Sesshomaru a
földre kerűlt. Kagome intett Kikyounak és Mayunak,
hogy menjenek segíteni a többieknek és ő
majd elintézi a vezért.
Összeszűkítette a szemét a
haragtól, felhúzta íját
és egy jó adag erővel felruházva
valamint átkozódva útnak
indította. Sesshomaru már éppen fel
akart kelni, de amikor megérezte azt a hatalmas erőt ami
közeledett inkább a földön
maradt. Még szerencse, mert pár pillanat
múlva egy nyílvessző suhant el a feje felett,
hatalmas kék fénybe burkolózva.
Egyenesen a vezér felé tartott, aki
döbbenten nézte a hatalmas erejű
nyílvesszőt, majd meglátta a tőle 200
méterre lévő Kagomét. Még
jobban megdöbbent, majd elmosolyodott és meg sem
próbálta blokkolni a
támadást. Csak por maradt belőle. Közben
a többiek is elintézték a
démonokat, és msolyogva
nézték a közeledő mikot, aki megmentette
az életüket. Sesshomaru felállt,
leporolta fekete kimonoját, és
köszönteni akarta kedvesét, de az amint
odaért hozzá egy hatalmas pofont kevert le neki.
Mindenki földbegyökerezett, amint
meglátták és
várták a folytatást, ami nem maradt el.
- Mi a fenét csináltál?-
kérdezte Kagome kiabálva, a döbbent
youkait.- Teljesen megőrültél Sesshomaru?
- Mi bajod van, Kagome?- kérdezte még mindig
zavartan Sesshomaru.
- Hogy mi?- emelte fel még jobban a hangját.- Te
idióta majdnem megölt.
- Ez azért túlzás.- mondta nyugodtan
és sejtette mire fog majd kitérni a miko.-
Légy szíves Kagome ne túlozz.
- Mi az, hogy ne túlozzak?-
dühöngött tovább.- Mit
csináltál magaddal?- ment oda hozzá,
és tette a youkai arcára a kezét.
- Semmit nem csináltam.- mondta higadtan és
még közelebb bújt a kezéhez.-
Amikor elmentél akkor történt. Akkor
lemondtam a hatalmamról, de mivel velem született
és nem kaptam, nem lehetett megszabadulni tőle. De a napok
teltek és már nem tudtam használni az
igazi erőmet. Még a démoni erőmnek is csak a
tördékét, de pont elég volt,
hogy a szellemek féljenek tőlem, és hogy meg
tudjam védeni magam. Semmi más nem
változott. Sem a kűlsőm, sem más. Csak annyi hogy
teljesen elhidegültem mindentől.- mondta egy keserű mosoly
kíséretében, fájdalmas
hangon.
- Ezt miért nem mondtad rögtön?-
kérdezte lágyan- Talán meg tudjuk
oldani, de ehhez meg kell tennünk azt amiért
eljöttünk.- majd elindult előre.
- Nem vagyok már hozzád
méltó.- szólalt meg halkan,
szomorúan és lehajtott fejjel Sesshomaru, mire
Kagome megtorpant és visszament hozzá.
- Mi az, hogy nem vagy méltó
hozzám?-kérdzte mérgesen, majd
tekintete ellágyult és végig
simított a youkai arcán.- Nincs nálad
hatalmasabb démon.- majd huncutul mosolyogva
hozzátette.- Ráadásul ahogy te is
mondtad a külsőd nem változott. Sőt még
ellenállhatatlanabb lettél. Ami mellesleg
már lehetetlen. És tudod, hogy ezeknek a
feltételeknek kell igaznak lennie a Démonok
urára. Szóval...- kacsintott, és
hátátra vette íját majd
elindult, most Sesshomaruval együtt.
Mentek egy ideig, de nagy csodálkozásukra nem
találkoztak egy démonnal sem. Amikor
kiértek egy nagyon szép rétre, ami
tele volt mindenféle virággal, Kagome megtorpant,
és körül nézett mintha keresne
valamit. És egy idő után úgy tűnt,
hogy meg is találta. Kagome a rét
közepére sétált,
és ott letérdelt. Sango és Karen
nagyon megdöbbent azon, hogy Kagome abban a szép
kimonoban letérdelt a fűbe, de egy idő után
mellé sétáltak. Kagome egy
kőtábla előtt térdelt amire idegen nyelven volt
valami írva, amit senki nem értett meg.
- Te érted mi van rá írva, Kagome?-
kérdezte Karen miközben merdten nézte a
kőtáblát.
- Igen értem.- mondta a miko majd mosolyogva
nézte, ahogy Karen és Sango
próbálják megfejteni a
tábla jelentését.- Majd
én.- nevetett Kagome.- Látjátok,ez
négy szó. Egy- egy egymással szemben,
ez azt jelenti, hogy ellentétes párosok vannak.
Démon és- Miko - simított
végig először az egyik majd a másik
szón is.- Isten- és Istennő.- fejtette meg.
- Ez mit jelent?- kérdezte Sango.
- Azt, hogy ezek az erők képesek kinyitni nekünk a
kaput, Inu no taishou és Izayoi
sírjához.- állt fel Kagome, majd
hátra fordult.- Sesshomaru!-
szólította meg a nézelődő youkait.-
Seíts nekem.
- Miben?- lépett a lányok mellé
Sesshomaru.
- Ugye el tudod olvasni?- kérdezte a miko, de
közben csak próbára akarta tenni, mert
ha tényleg elveszett az ereje akkor nem fogja tudni
elolvasni.
- Aha.- majd a táblára fordította
tekintetét.- Démon és- Miko, Isten-
és Istennő.- majd ránézett a
mosolygó mikora.- Mi az?- kérdezte kicsit
zavartan ami aranyossá tette.
- Semmi.- majd közelebb hajolt a démonhoz, ezzel
tűzbe hozva őt, annyira hogy az csak nehezen tudott magán
uralkodni.- Hallottad amikor mondtam, vagy tényleg
elolvastad?- suttogta a youkai fülébe.
- Nem hallottam. Tényleg elolvastam.- nézett
még mindig zavartan, és feszülten a
youkai, elég nehezen tudott beszélni,
és megkönnyebűlve sóhajtott mikor Kagome
arrébb állt látva a démon
feszültségét.
- Helyes.- mondta majd a kőtábla egyik oldalára
állt, és intett Sesshomarunak hogy
álljon vele szembe.- Kész vagy? Ugye tudod mit
kell tenned?- kérdezte komolyan Kagome.
- Tudom.- Sesshomaru is elhelyezkedett.- Kezdjük.- mondta majd
lehunyta a szemét.
- Rendben.- Kagome is lehunyta a szemét, és mind
a ketten erősen koncentrálni kezdtek.
- Most mit csinálnak?- kérdezte Karen
Mayutól.
- Kinyitják a kaput.- mondta az le sem véve a
szemét az unokatestvéréről
és Sesshomaruról.
- Dehát az nem lehet...- Karen- Az jó hogy Kagome
miko és Sesshomaru démon, de honnan szednek egy
istent és egy istennőt?- kérdezte
összezavarodva.
- Tudod, Kagomének és Sesshomarunak több
féle ereje van.- kezdte Mayu.- Igaz a legnagyobb a miko
és a démon erejük. Már azzal
a leghatalmasabbak lehetnének, de a sors még
nagyobb erőt adott nekik. Most nem mondom el mindet. A
lényeg az, hogy a miko és a démon erő
mellett rendelkeznek isteni és istennői erővel is. A
négy isteni erő közzül a két
leghatalmasabbal. És tudod az isteneket és az
istennőket sem képzelték soha ilyen
szépnek mint amilyenek ők.- majd a lány
felé fordult és elmosolyodott.- Ugye
érted miről beszélek?- majd mikor Karen
bólintott, visszafordult a miko és a
démon felé.- Tudod a külsőjük
miatt kaptak egy afféle bece nevet. A lányok,
beleértve a démonokat is, Sesshomarut ahogy egyre
férfiasabb és őrjítőbb lett,
elnevezték Démoni Istennek. És ez a
mai napig így van. Ahogy mondják nincs nő aki
ellenállni tudna neki. Ez így van.
Kagomét pedig ahogy teltek az évek és
egyre gyönyörűbb és
kívánatosabb lett, elnevezték
Halandó Istennőnek. És neki egy férfi
sem ellenállni. - majd felnevetett. Még a
démonok sem.- mondta sejtelmesen.
Közben Kagome és Sesshomaru még mindig
erősen koncetrált. Mid a ketten tudták mit kell
tenniük ahhoz, hogy a kapu kinyíljon, de azt csak a
miko tudta hogy mit kell tenni a Inutaishou és Izayoi
feltámasztásához. Már egy
jó ideje így álltak és a
többiek kezdték unni, nem is sejtve hogy micsoda
erőfeszítéseket kell tennie a mikonak
és a démonnak ahhoz, hogy
sikerüljön egyáltalán bejutni a
sírba. Mindenki
megdöbbenésére Kagome és
Sesshomaru egyszerre emelte fel a kezét. Kagome keze
után rózsaszín, Sesshomaru keze
után pedig sárga fény
húzódott. Majd maguk elé
emelték és egy- egy fénygömb
keletkezett a kezükben. Ugyan ezt megtették a
másik kezükkel is de most a fény
teljesen más színű volt. Sesshomarunak
kék, Kagoménak pedig vörös.
Majd a kezükben tartott két
gömböt összeolvasztották
így,Kagoménél egy félig
rózsaszín félig
vörös energia gömb volt,
Sesshomarunál pedig egy félig sárga
félig kék. Majd
közelítették egymáshoz a
két energia gömböt és teljesen
Eggyé olvasztották, ami ez után el is
tűnt. Kagome és Sesshomaru kinyitotta a szemét
és egymásra mosolyogtak. Tudták, hogy
sikerült. Mind a kettejük arcán folyt a
víz a nagy erőfeszítsektől amiket tettek.
Sesshomaru magához húzta a mikot és
szorosan átölelte, majd megcsókolta a
homlokát. Kagome felemelte a fejét és
meg akarta csókolni a démont akár
milyen következménnyel is jár, de
hirtelen a föld elkezdett remegni, annyira hogy a
fiúknak meg kellett tartani a lányokat, pedig ők
is mejdnem elestek. Kagome Sesshomaru szemébe
nézett, aki még szorosabban
ölelte,míg Rin a kettejük
lábába kapaszkodott, Shippou pedig
Inuyashába aki Karent tartotta. Yaken meg egy
fába kapaszkodott meg és az
életéért fohászkodott.
Mikor abba maradt a rengés, megjelent egy nagy kapu. Kagome
kibontakozott a youkai öleléséből
és a kapu felé kezdett menni, Sesshomaru
és a többiek pedig mentek utána. A
kicsiknek pedig meghagyták, hogy maradjanak kint. Minden
nyugodtnak tűnt,amíg be nem léptek a kapun
át a sírba. Mert ott valami olyan
várta őket ami igazán megdöbbentett
mindenkit. De Kagomét inkább
dühítette...
Folytatása következik...
| |