Kagome és Karen elkezdték sétájukat a palotában. Karen mindent látni akart a kastélyban. A legalsó szintről kezdték, és úgy haladtak felfelé. Mivel az előcsarnokot és a fegyvertárat már látta, ezért az ebédlővel és a könyvtárral folytatták. Út közben csatlakozott hozzájuk Sango és Miroku is. A szerzetes végig Kagomét méregette és közben vagy sóhajtozott, vagy kajánul elvigyorodott. A mikot kezdte kicsit idegesíteni, de nem szólt. Beléptek az ebédlőbe. Nagyon szép volt. Fekete márvány padló, ahogy a földszint többi részében is. Hosszú barna asztal, elegáns székekkel, és gyönyörű mogyoró színű terítő. Nem volt megterítve az asztal, de egy váza virág volt rajta. Minden féle. Orgona, akác, tulipán, harangvirág, lilom. De a legkiemelkedőbb mégis az az egy szál álomszép vörös rózsa volt, ami kitűnt az összes többi közzül. Utána átmentek a könyvtárba. Hatalmas volt, tele könyvekkel. Óriási polcok, barna színűek. Valamint egy asztal volt bent, és székek. Egy félre eső részben, pedig ott volt egy nagyon kényelmes karamella színű szófa. Átmentek a fogadóterembe. Nagy helyiség volt bálok rendezésére. Volt pár kisebb asztal, és több szófa is. Majd megkezték útjukat a szobák felé. Az első emeleten három dolgozó szoba volt. Egy Inutaishounak, egy Rionak, egy pedig Midorikonak volt. Azokat nem nézték meg hanem mentek tovább. A második emeleten Rio és Karay, valamint Inutaishou és Izayoi szobája volt. Kagome szüleinek a szobájában a krém szín volt a döntő. A nagy ágyon fehér lepedő és krém színű selyem takaró volt. Az erkély az ajtóval szemben volt, és hosszú krémszínű függöny volt. Kagome kivitte a kis csapatot az erkélyre. Amint szétnéztek egy tucat lilomot csodálhattak meg. Majd átmentek Inu no Taishouék szobájába.  Ott a sötét kék szín dominált. De az erkélyről orgonát lehetett látni. Majd a következő emeleten volt Kikyou és Mayu szobája. Kikyouéban a halvány lila volt az ami beszőtte az egész szobát. De nála harangvirágokat lehetett látni. Mayu szobájában pedig sárga színű volt szinte minden. És a levendulákat lehetett látni. Még feljebb mentek. Midoriko szobájában minden zöld volt, és orchideákat lehetett látni. Még fentebb pedig Inuyasha, Sango,Karen, Miroku és Rin, valamint Shippou szobája volt aki a kislánnyal aludt. Inuyasha szobájában a halvány kék szín dominált. és tulipánokra nyílt az erkély. Karen szobájaban barackvirág szín volt, és cseresznye virágokat voltak láthatók. Sango szobája alma zöld volt, és akácok voltak. Miroku szobája a nagyon sötét lila árnyalatokat hordta. Virág pedig az ibolya volt. Befejezték. A kastély többi részét Kagome már nem mutatta meg, mondván hogy azt majd egyedül felfedezik.

 Szétváltak és mindenki kiment a közeli kis rétre a gyerekekkel, Kagome pedig Sesshomaru szobájába ment. Kopogott, de nem válaszolt senki, így belépett. Ez a szoba mint már annyiszor, újra megdöbbentette. Sesshomaru szobájában az ezüst és mélykék voltak a döntő színek. Míg a nagy francia ágyon a lepedő kék volt, addig a selyem takaró ezüst. Minden ugyan olyan volt mint Kagome szobájában, csak más színekkel. Az erkély függönye ezüst színű volt, és az ágy mellett nem öltöző asztal hanem egy szófa volt, ami mélykék színben pompázott. Kagome tudta, hogy Sesshomaru fürdik, ezért az erkélyajtóhoz sétált és kitárta. Arcát megcsapta a friss levegő és a virágok bódító illata. Ahogy kilépett, tekintete az előtte elterülő virágokra esett. Egy tengernyi vörös rózsa. Csak a kettejük ablakából lehetett ezt a virágot látni. Elmosolyodott és lehunyta a szemét, hagyta hogy a szél lágyan játszon éjfekete hajával, és bordó- sárga kimonojával. Sesshomaru kilépett a fürdőből, egy szál nadrágban kicsit még vizes testtel, és megdöbbenve látta, hogy az erkélyajtó nyitva van. Odalépett, és meglátta a neki háttal álló mikot. Elmosolyodott majd ő is kilépett. A lány mögé állt, és lágyan átölelte. Kagome még jobban elmosolyodott, amikor érezte, hogy a youkai a nyakába fúrja az arcát.

- Hmm.- sóhajtott fel a démon, és a miko nagyon is tudta, hogy mire gondol.- Nocsak. Ez már nem akác.- még közelebb bújt.
- Nem. Nem az.- nevetett fel a lány.- Te akartad, hogy használjam megint ezt.
- Ah...- nyögött fel az említett.- Igen tudom. De... eddig is kívántalak, hogy majd bele haltam, de most ezzel az illattal még jobban.- majd puha csókot nyomott a miko arcára.
- Miért, régen is ezt használtam.- mondta majd a sértődöttet játszva hozzá tette.- Régen nem voltam rád ilyen hatással?
- Dehogynem.- mondta.- De akkor sem tudtam magam tűrtőztetni nem?- majd pimaszul elvigyorodott.
- Jó elég.- mondta Kagome.- Mielőtt itt helyben letepernél. Mondani akarok valamit, azért jöttem.
- Itt helyben?- ízlelgette az ötletet a youkai.- Nem is rossz.
- Sesshomaru!- mondta miko kicsit megemelve a hangját.- Beszélni akarok veled.
- Jó rendben.- majd kicsit visszafogta magát, de továbbra is ölelte a mikot.- Mond.
- Szeretném ha beszélnél az öcséddel.- fordult a démon felé.
- Miért is?- kérdezte és elindult lefelé a a miko arcán, édes csókokat hagyva.
- Ma reggel Karen bejött hozzám.- kezdett bele.- És azt mondta le akar feküdni Inuyashával, és szeretném ha erről beszélnél vele.
- Miért én?- kérdezte döbbenten.- Ez apa dolga. Mondd meg neki.
- Aha. És mit mondjak?- kérdezte gúnyosan a miko.- Inutaishou beszélnél Inuyshával, mert Karen le akar vele feküdni, és szeretném  ha a fiú megfontolná minden lépését. Na ez milyen?- kérdezte a lány szkeptikusan.- Nem.- rázta a fejét.- Te beszélj vele. Te vagy a tapasztaltabb és könnyebb is veled erről beszélni. Bármit megteszek azért, hogy segíts.
- Bármit?- kapta fej a fejét a youkai.- Remek. Akkor majd beszélek vele, de először az ígéret.- mondta ördögien mosolyogva, de ahogy elkezdtek befele hátrálni, az arca egyre lágyult, de szemében továbbra is ott csillogott a mérhetetlen vágy.

Sesshomaru puhán lefektette a mikot. Ő egy kicsit feljebb hajolt és nézte Kagomét, ahogy az lazán elnyúlt az ezüst színű takarón. Elégedett volt, sőt büszke. Az övé a legtökéletesebb lány a világon. Leljebb hajolt és megcsókolta.

- Mi van?- kérdezte incselkedve Kagome mikor a youkai nem bírta tovább, és a csókot megszakítva, szinte tépni kezdte a mikoról a ruhát.
- Semmi.- majd megszabadult a lány kimono felsőjétől.- Szirén.- húzta végig a kezét a lány arcán.- Azt hiszem nagyon belejöttél a szerepedbe.- mondta rekedten.
- Még szép.- nevetett.
- Kis pimasz.- mondta mosolyogva Sesshomaru, miközben végigcsókolta a lány felső testét.

Több szó nem esett köztük, hanem belemerültek egy álomba. A youkai végig simított a lány mellein. Kagome nagyot sóhajtott, amikor Sesshomaru rázárta puha ajkát az egyik mellbimbójára, és ő is simogatni kezdte a youkai nedves hátát. A démon pedig kikötötte Kagome nadrágjának övét. De az álmok is múlandóak, ez is az. Valaki kopogtatott, a szoba ajtaján. Sesshomaru nyögött egy nagyot, és ráesett a mikora. Kagome mosolyogva ölelte át.

- Sesshomaru, Kagome!- szólt be Inuyasha.- Gyertek, reggelizni.
- Már megint.- morogta a miko nyakába.- Nem beszélni fogok vele, hanem megölni.
- Ugyan Sesshomaru.- mosolygott Kagome, majd kikászálódott a youkai alól.- Ne csináld. Tényleg szeretném ha beszélnél vele.- mondta, közben visszavette a kimono felsőt és megkötötte a nadrágja övét, valamint megigazította a haját.- Öltözz fel és gyere.
- Nem akarok.- nyöszörgött a párnába.- A jutalmamat akarom, téged akarlak.- majd megfordult, és a hátára feküdt. Így Kagome saját szemével bizonyosodhatott meg róla, hogy a youkai mennyire kívánja és milyen pokoli kínokat élhet át.
- Bepótoljuk.- ült le az ágyra, a démon mellé.- Ígérem. És tudod, hogy én soha nem szegem meg a szavam. De látom, tényleg nagyon nehéz problémákkal kűzdesz.- mosolygott, majd végig simított Sesshomaru nadrágjának elég nagy kidudorodásán.- Öltözz.- majd megcsókolta, és kiment a szobából.
- Öltözz.- utánozta kicsit mérgesen Kagomét, majd elmosolyodott.- Azt hiszed nem fogom behajtani?- indult el nevetve az öltöző szobába.

Kagomét nagy meglepetés fogadta az előcsarnokban. Amikor leért a földszintre még mindig kicsit sokkolt volt, az előbbiek miatt, hisz ő is kívánta Sesshomarut. De gondolatait egy incselkedő, hang szakította félbe.

- Nocsak- nocsak. Kagome úrnő visszatért közzénk.- mondta kicsit élcelődve.- Meguntad a távollétet?
- Mondjuk úgy, hogy a szabadságom lejárt.- mosolygott a miko az idegenre, majd annak karjaiba rohant, és szorosan átölelte.- Jó téged újra látni, te bosszantó bolond.
- Aha!- kiáltott fel a férfi.- Tudtam, hogy én hiányoztam neked a legjobban, szépségem. Sesshomaru szívrohamot fog kapni.- vigyorgott.
- Az biztos.- nevetett a lány és elhúzódott, majd az étkező irányába, ment.- Inuyashát is majdnem megölte, hát akkor téged.
- Na ja.- követte a mikot.
- Anyád jön?- érdeklődött.
- Biztos jönni fog. Már ő is kíváncsi rád.

A férfinak, rövid fehér haja volt, és arany színű szemei. Kicsit hasonlított Sesshomarura, de ne sem olyan kábító, sem annyira jóképű, sem pedig olyan férfias nem volt. Elég jól nézett ki, sőt nagyon jól nézett ki de nem közel sem volt olyan őrjítő mint a youkai. Fekete kimonot viselt, egy fekete- fehér övvel, és az oldalán kardot hordott.
Mikor beértek az étkezőbe, mindenki köszöntötte, az idegent, és bemutatták az újaknak. Mikor mindenki elhelyeszkedett, belépett Sesshomaru, egy sötét zöld kimonoban, piros- fehér övvel. Szemével Kagomét kereste, de amikor megtalálta, mosolya azonnal lehervadt.

- Szia Sesshomaru!- állt fel az idegen.- Hogy vagy? Úgy hiányoztál.- majd kitárt karokkal a youkai felé vette az irányt, és átölelte.
- Te jó isten.- nyögött fel az.- Ugye ez nem igaz?- nézett apjára.- Ő nincs itt, igaz?- majd öccsére.- Ugye csak álmodom?- végül Kagomére nézett.
- Nem.- mosolygott a miko.
- Ez nem igaz.- majd az ég felé nézett.- Miért büntetsz így Istenem? A vágyaimról nem tehetek.
- Szóval nem is hiányoztam neked?- kérdezte sírós hangon a férfi.
- Szállj le rólam Sawada.- mondta dühösen a youkai, majd lelökte magáról.- Attól, hogy az unokaöcsém vagy még nem szeretlek.
- Igen?- kérdezte tetetett szomorúsággal, és dühvel.- Hát tudd meg, hogy én se szeretlek téged.- modta és eljátszotta a mártirt.
- Hál' Istennek.- forgatta a szemét a youkai.
- Én Kagomét szeretem.- majd a lányhoz ment, és felrántotta a székről, szorosan átölelte.- Ő meg engem. Úgyhogy rád nincs szükség.
- Vedd le róla a kezed, de gyorsan.- morogta egyre dühösebben a démon.- Ne nyúlj hozzá!- majd egy villámgyors mozdulattal, a fiatalabb démon melett termett.- Engedd el!- majd szeme összeszűkült, ami nem volt jó jel.
- Jézus!- majd elengedte a mikot.- Még mindig nem szoktál le erről?- kérdezte vigyorogva Sawada, tudván hogy unokatestvére úgysem támad rá.
- Kihúzod a gyufát Sawada.- mondta mély, komoly hangján Inutaishou, de belül ő is jól mulatott.- Sesshomarut mostmár egyikünk sem tudja visszafogni.
- Ugyan már.- mondta még mindig vigyorogva a youkai.- Csak nem fog megtámadni.- majd ránézett a démora, és máris meggondolta magát, még a vigyor is lefagyott az arcáról.- Ugye nem akarsz megölni Sesshomaru?- kérdezte már- már reszketve.
- De.- mosolyodott el a youkai gúnyosan.- Hozzá értél ahhoz aki az enyém, mit gondolsz ezt büntetlenül hagyom?
- Sesshomaru!- emelte meg a hangját Kagome.- Elég. Üljetek le.

Sesshomaru morogott még egy kicsit, majd leült az öccse mellé. A youkai helye Inuyasha és Sawada között, valamint Kagoméval szemben volt, aki Kikyou és Mayu között ült. Az újonnan érkezők pedig a többi helyet foglalták el, valamint Izayoi és Inutaishou egymás mellett az asztalfőn, de még ennyien sem töltötték meg teljesen a hatalmas asztalt. Még nem fejezték be a reggelit, amikor Nithara rontott be rémülten.

- Kagome úrnő!- szólította meg a mikot, majd észbe kapva meghajolt.- Bocsánat.
- Semmi baj Nithara.- mondta kedvesen Kagome.- Mond, mi a baj?
- Úrnő! Egy démon közelít a falu felé. Egy erős démon.- mondta kicsit még lihegve.
- Ezt honnan tudjátok?- állt fel.
- Egy ember mondta, akit üldözött.- mondta a lány.- Kérlek úrnő.
- Hozd az íjam. -mondta, mire a lány boldogan elsietett.- Elnézést.- bólintott a többiek felé, majd sietve távozott.

Nithara pár pec múlva meghozta a miko íját. Ez nem olyan volt mint amilyet, eddig használt. A kicsi piros. Ez nagy volt. Olyan mint a Kikyoué és amilyet Mayu használ. Egy pár centivel volt kisebb mint a miko maga. A színe fekete volt, akárcsak a Kikyouénak, de ez sokkal különlegesebb volt. Kagome annyit használta ezt az íjat, hogy egy kicsi van benne az ő erejéből is, ráadásul így sokkal messzebbre tud lőni. Felvette a hátára tegezt, az íjat pedig kezébe fogta. Ahogy kiment a bejárati ajtón, csatlakozott hozzá a kis csapat is, akiket az étkezőben hátra hagyott.

- Hát ti?- kérdezte megdöbbenve a miko.- Miért nem esztek? Szerintem ezt el tudom intézni magam is.
- Tudom.- szólalt meg mellette Sesshomaru.- Csak a többiek látni akartak harc közben. És én sem akartam kimaradni.- mosolygott.
- Ah. Szóval nem akartál kimaradni?- kérdezte gúnyosan Kagome.- Vagy inkább azt nem akartad, hogy Sawada egyedül maradjon velem?- incselkedett.
- Ch.- fordult el.- Ugyan, miért tenném? Bízok benned.- mondta, és tényleg így is volt.
- Aha. Bennem igen.- majd a youkai elé állt.- De benne nem, igaz?- majd a youkai arckifejezésén nevetni kezdett.- Ugyan Sesshomaru, ne csináld.- majd a falu határához sétált.

Megállt az erdő felé nézett, kivett egy nyílvesszőt, és felhúzta. Egy pontra meredve várt. A többiek pedig pár méterrel mögötte álltak és nézték mit csinál a miko. Egy idegig így voltak, majd egyszer csak nagy dübörgést hallottak. Pár pillanat múlva a dübörgés még erősebb lett, hogy odacsődült az egész falu, és azt várták, hogy mit fog tenni a miko. Mikor a dübörgés olyan erős lett, hogy már érezni lehetett a föld remegését, Kagome egy kecses mozdulattal elengedte a nyilat. Többiek teljsen elámultak, és nem csak a nyílvessző erejétől, és az azt körülvevő hatalmas fénytől, hanem a fény színétől. Nem rózsaszín vagy kék volt, hanem fehér. Akik tudták, hogy a miko képes erre is azok nem döbbentek, meg de a többiek nagyon. Már látni lehetett a démon körvonalait. Egy ló. Egy démonló. És nagy ereje volt. A nyílvessző elsuhant a ló előtt ezzel lelassítva azt. Még egy kicsit ügetett előre,  majd megállt közvetlenül Kagome lőtt. Mindenki ledermedt, hát még akkor, amikor a miko az íjat a tegez mellé illesztette, a hátára, és közeledni kezdett a lóhoz. Most, hogy megállt és ilyen közel volt, mindenki szemügyre vehette. A ló egyszerűen káprázatos volt,  a szeme zöld, a szőre pedig selymes és fehér volt, mint a hó, sörénye pedig akár a napsugár. A ló még közelebb ment Kagoméhez, majd amikor egy karnyújtásnyi távolság volt közöttük, megállt és mélyen a miko szemébe nézett. Mindenki lélegzet visszafojtva várt, Sesshomaru, Inuyasha és Sawada pedig felkészült, hogy ha kell közbe avatkoznak. Ekkor lépett oda hozzájuk Inu no Taishou és Izayoi. A ló megmozdult és Sesshomaru oda akart menni, de apja visszafogta és intett, hogy várjon és figyeljen. A miko még egy ideig farkas szemet nézett a démonlóval, majd az megmozdult, és meghajtotta fejét Kagome előtt. A lány elmosolyodott és megsimogatta a ló nyakát. Inutaishou büszkén nézett Kagomére.

- Yume!- szólalt meg alig hallhatóan a lány, majd egy érthetetlen nyelven beszélni kezdett a lóhoz.
- Most miko nyelven beszél?- kérdezte Sango Mayut.
- Igen.- mondta az, mosolyogva homályos szemekkel.
- És mit mond neki?- szállt be a beszélgetésbe Miroku is.
- Azt mondtam neki, hogy örülök hogy újra látom.- mondta Kagome.- És még azt kérdeztem, hogy azért jött, mert megérezte a visszatértem.
- Aha.- nézte a szerzetes a miko arcát majd pillantása végig pásztázta a lány egész testét, míg az a lovat ölelte.
- Óvatosan szerzetse.- lépett mellé Sawada.- Nem csak Sesshomaru vigyáz rá.- intett fejével Kagome felé.
- Bizony hogy nem.- lépett oda Inuyasha is.
- Hol van Karen?- kérdezte Sango.
- Hogy hogy hol?- értetlenkedett Inuyasha.- Nem itt volt?
- De az előbb még igen- mondt Sango.
- Egy démon közeledik.- jelentette ki Kagome.
- Kagura.- ismerte fel a szagot Sesshomaru.
- Kikyou!- jelent meg az említett.- Naraku azt üzeni, ha vissza akarjátok kapni a lányt kersd meg őt.- ezzel el is ment, de még vetett egy pillantást Sesshomarura.
- Ez érdekes.- mondta Kagome, közben végig a youkait nézte.
- Mi?- kérdezte az.
- Mindegy.- kapta el a miko a tekintetét.- Kikyou érzed őt?- kérdezte.
- Igen érzem.- fordult húga felé.- Gondolom azt akarod, hogy menjek. És te is jössz.
- Úgy valahogy.- bólintott.- Te mégy előlről én hátulról.- majd mikor nővére elment, Inutaishouhoz és Izayoihoz fordult.- Ne engedjétek oda se Inuyashát se Sesshomarut.- mondta mire azok bólintottak

Kagome elindult nyomában Yuméval. Amint ellépett a falu határától, Izayoi felhúzott egy védőpajzsot, mivel Sesshomaru már indulni készült.

- Kagome!- kiabált a miko után dühösen, és ostromolta a falat, de az nem engedett.- Kagome! Miért nem mehetek? Kagome!- ordítozott.
- Sajnálom. De nem lehet.- suttogta az és lehunyta a szemét, folytatta útját Naraku felé, és nem tántorítahatta el senki.

Folytatása következik...