|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.05.21. 10:09
Kagome a szobájába ment. Elég
felkavaró volt ez a találkozás,
és tudta, amíg Seiya és Nehrena itt
lesz addig Sesshomaru nem, tud majd
önállóan gondolkodni, cselekedni. Az
anyja mindig nagy befolyással volt rá.
Hiába bánt olyan rosszul vele, a youkai
mégis csak szereti. A miko az ágyán
feküdt és a plafont nézte. Teljesen
elmerült a gondolataiban. Arra eszmélt
fel, hogy kopognak.
- Gyere be, Mayu.- mondta, mert pontosan tudta, hogy
unokanővére van ott.
- Még mindig meg tudsz ezzel lepni.- lépett be
mosolyogva az említett.- Hogy vagy?- ült le
mellé.
- Hogy kellene lennem?- kérdezte keserűen.
- Miért nem mondod már meg nekik?-
kérdezte kicsit dühösen Mayu.
- Még nincs itt az ideje.- mondta teljesen nyugodtan a miko.
- Aha. És mikor lesz?
- Nem soká.- nézett a nap felé, ami
most bújt elő a felhők mögül.
- Mit akarsz ezzel elérni?- kérdezte.
- Idő. Várnunk kell.- majd Mayura nézett.-
Sesshomaru azt kérte segítsek.
Segítsek neki harcolni az anyja ellen.- keserűen
elmosolyodott.- Ezt a harcot egyedül kell megvívnia.
- És Kikyounak mikor mondod meg?- kérdeztett
még minidg.
- Annak is eljön az ideje.- mondta komoran.- Nagyon
dühös lesz rám.
- Vigyázz Nehrenával, mert szerintem
beváltja az ígéretét.
- Tudom.- sóhajtott.
- Kagome úrnő.- robbant be Rin.- Kagome úrnő
gyere elállt az eső. Menjünk ki.
- Jó.- állt fel, majd egy mosolyt erőltetett az
arcára.
Kagome Mayu és Rin a tó felé mentek,
hogy ott majd kicsit pihennek. Kagome ment hátul
gondolataiba merülve, mikor rossz előérzete
támadt. Érezte hogy valaki áll a
háta mögött nem éppen
barátságos szándékkal.
Hirtelen hallotta, ahogy az emberek döbbenten felsikoltanak.
Már azt is tudta miért. Hallotta, amikor egy
energiaostor csapódott ki valakinek a kezéből,
és az ostor most felé tartott. Nem volt ideje
kitérni. Hárítania kellett. Megfordult
suhintott egyet a kezével, mire a keze után egy
rózsaszín energiaostor
húzódott, és a következő
pillanatban összetalálkozott a másikkal,
egy sárga színűvel, és
hárította azt. A támadót
kereste, és meg is pillantotta. Nehrena állt vele
szemben, mellette pedig Seiya. Mind a ketten döbbenten
álltak. Kagome rájött mit is tett.
Megkövülten állt a két
démonnal szemben. Érezte hogy Mayu
mellé lép, majd megjelent mellette Kikyou is.
- Ez mi volt? –
kérdezte még mindig döbbenten Seiya.-
Erre csak démonok képesek. A nagy hatalommal
bíró démonok. És te nem
vagy az.
- Hát…- kezdte
Kagome de ekkor megérkezett Inutaishou és Izayoi
is.
- Itt az ideje, hogy mindenki meg tudja
ki vagy Kagome.- mondta a dai- youkai.- Seiya mit gondolsz kicsoda
Kagome?
- Nos a lány a Mikok
úrnője.- kezdte.- Bár nem tudom miért
őt választották, hisz csak egy egyszerű
halandó.
- Na igen.- majd a youkai
gúnyosan elmosolyodott.- Most megmondom hogy
miért ő az. Kagome Rio és Karay
lánya.- mondta s közben végig a
démonnő reakcióját, nézte.-
Bizony Seiya. Kagome a legendás úrnő. Az előző
Miko úrnő és a Démon nagyúr
lánya.
- Nem lehet.- nyögte a nő
döbbeneten.
- De bizony.- mosolygott diadalmasan
Inutaishou.- Tudod, van egy olyan jóslat, hogy a
Démon nagyúr és a Miko úrnő
fia, egy hatalmas démon lesz, viszont a lányuk
egy nagy hatalmú papnő. De emellett a fiúnak
vannak miko képességei, és a
lánynak vannak démoni
képességei. Viszont Kagome lett az, akiről a
jóslatok és a legendák
szólnak. És Sesshomaru a másik.-
mondta teljesen nyugodtan és szórakoztatta Seiya
reakciója.- Sesshomaru részben miattam
részben Rio miatt, és részben Kagome
miatt lett az aki.- majd keményen a démonnő
szemébe mondta az igazságot.- Neked semmi
közöd nincs, ahhoz hogy Sesshomaru lett a
Démonok ura. Csak annyi hogy te is egy hatalmas kutya
démon vagy így még inkább
fokozva a fiú amúgy is mérhetetlen
hatalmát.- majd látta hogy a nő közbe
akar vágni.- Nem. Nem az én erőm van benne.
Annál jóval több. Mivel Rionak nem lett
fia, hanem lánya, ezért az én fiamnak
kellett lenni az utódunknak. És csak mondom, hogy
meg ne lepődj. Sesshomarunak is vannak miko
képességei. Nem tőled, nem tőlem. A
saját ereje.
- Szóval ez idáig
hazudtatok nekem.- vicsorogta Seiya.- A lány
mégis csak démon.
- Nem. Nem démon.
Már megmondtam.- mondta türelmetlenül.-
Viszont az ereje akármelyik démonéhoz
felér.
- Elég lesz.-
vágott közbe Kagome.- Ne az én
jelenlétemben vitatkozzatok, azon hogy ki vagyok.- mondta
mérgesen.- Rio nagyúr és Karay
úrnő lánya vagyok. Midoriko unokahúga,
ahogy Kikyou is.- nézett nővérére.-
Ennyi és kész.- majd sarkon fordult és
nyomában Rinnel, Kikyouval és Mayuval elment.
- Szóval ez volt az a nagy
titok.- nézett Inutaishoura.
- Nem volt titok. Csak te soha nem
jöttél rá.
- Szóval megtudtad, Seiya?-
hallatszott egy mély női hang.
- Üdvözöllek
Natsume.- mondta Inutaishou.- Örülök, hogy
te is megérkeztél.
- Láttam az előbbi jelenetet.-
mondta komolyan, majd elmosolyodott.- Kagome nagyszerű harcos lett. A
reflexi pedig tökéletesek.- Natsume valamivel
idősebb volt, mint Seiya. Hosszú fehér haja volt,
és arany szemei. Fekete- fehér kimonot viselt,
olyat amilyet Inutaishou.
- Jaj ne
dicsérjétek már ennyire azt a kis
halandót.- gúnyolódott.- Te meg
hová mégy Nehrena?- fordult a lány
felé.
- Sesshomaru jön.- mondta az, s
vissza sem nézve elindult arra amerre érezte a
youkait.
Út közben végig azon gondolkodott, hogy
megszerzi magának a youkait és nem
érdekli mit kell érte megtennie.
Ráadásul eltervezte, hogy teljesen
tönkre teszi Kagome életét. Elvesz tőle
mindent, ami fontos a számára. Kezdve
Sesshomaruval. Gonoszan elmosolyodott és már meg
is látta a közeledő démont.
Érezte, hogy Kagome is arra tart és
elérkezettnek látta az időt, hogy megkezdje terve
megvalósítását. Lassan
odasétált Sesshomaruhoz aki megállt.
Kihasználva a démon
döbbenetét, Nehrena elé állt
és megcsókolta a youkait. Kagome pont akkor
érkezett meg mikor már megcsókolta
így szemtanúja volt ennek. Nem sokkal
később a többiek is megérkeztek
és döbbenten kapkodták a
fejüket a csókolózó
pár és Kagome között. A miko
lába megroggyant a látottaktól
és nem akart engedelmeskedni. Sesshomaru hirtelen
megérezte a lány jelen
létét, és azonnal elkapta a
fejét. Farkas szemet nézett a miko
fájdalmas tekintetével, majd az pár
pillanat múlva olyan kemény lett, mint a
jég. Melegen csillogó gesztenye szemei hidegek
lettek. Sesshomaru tudta hogy ez miatta van. A szíve
fájt, mert még mindig látta a
lány fájdalommal teli szemét,
és most ez a hideg, kemény tekintet
megrémítette.
- Kagome én…- nem
tudta befejezni, mert a lány közbe
vágott.
- Ne magyarászkodj.-
szólt fagyosan.- Nem tartozol nekem semmivel. Nincs semmi
közöm a magánéletedhez, hisz
nincs semmi közöttünk.- ezeket, a szavakat
látszólag könnyen mondta ki de
belül égette a szívét
és a lelkét.
- Így van.- mondta Sesshomaru
is hidegen, amit már régen nem hallottak tőle.-
Semmi közünk a másik
magánéletéhez.
Kagome szeme kicsit megrebbent, de gyorsan vissza is nyerte
higgadságát, majd elindult Sesshomaru
irányába. Mikor a youkai mellé
ért, felemelte a fejét és elment
mellette. A miko lehunyta a szemét és elfojtotta
a szemében csillogó könnycseppeket.
Büszkén és nyugodtan fojtatta
útját, mint egy hatalmas démon. Egy
hatalmas démon, akit belülről égetett a
fájdalom. Sesshomaru megfordult és a
lány távolodó alakját
nézte. Szemében szomorúság
csillogott. Félt. Félt elveszíteni a
lányt, hisz mindennél többet jelentett
neki. De ha Kagome így akarja, akkor legyen így.
Majd a démon a mikoval ellentétes
irányba indult el, nyomában
Neherenával. Bár külön
úton jártak, szívük
még mindig egyszerre dobbant. Lelkük a
másikért kiáltott, de mind a ketten
túl büszkék voltak ahhoz, hogy
kimondják azt a szót, amire mind ketten olya
nagyon vágytak. Bár Kagome már
kétszer kimondta ezt a szót,
megígérte hogy legközelebb majd csak
akkor fogja mondani, amikor a youkai is képes lesz
rá. Nem tudták hogy képesek lesznek
valaha kimondani ezt az egyszerű kis szót, mi a
boldogságot jelentené mindkettejük
számára. Túl nagy volt a
fájdalmuk ahhoz, hogy most megtegyék. Abban sem
voltak már biztosak, hogy együtt lesznek
még valamikor. Még most is ugyan azt
érezték. A fájdalmat. A
keserűséget. A másik
hiányát. Túl gyengék, ahhoz
hogy le tudják kűzdeni a gondokat mik
eléjük, hárultak. Az útjaik
külön váltak.
Folytatása következik…
| |