|
Váratlan örökség
Liriel 2006.07.14. 14:23
 A 2. ficcem első része remélem ez is tetszeni fog :)
Örökség1
1. rész: A
jóslat
Inuyasha és társai éppen Kaede
anyó kunyhójában pihennek, mert
Inuyasha és Miroku súlyosan
megsérültek a Naraku elleni harcban. Kagome
hazament pár napra, mert addig úgy se tudnak
tovább menni míg a fiúk nem
gyógyulnak meg. Kagome három nap múlva
visszatért a középkori
Japánba, ahol barátai örömmel
fogadták; de a falusiak furcsán nézek
rá.
Mi történt Kaede
anyo,érdezte?-kíváncsian Kagome
Lányom találtunk egy jóslatot ami
rólad szól.-mondta az idõs miko
Rólam? De ez hogy lehet? És mi van
benne?-kérdezte kíváncsian Kagome
Igen lányom. A jóslat így
szól:
" Lesz egy lány ki a jövõbõl
jön,
Nagy erõk birtokosa õ,
Párja egy hatalmas szellem,
Ki mindentól megvédi.
Kettejük sorsa összefonódott
Mert õk ketten a mindensék.
Senki nem állhat az útjukba,
De ha valeki megteszi az halálal lakol.
Elsõ találkozásuk hamar eljön,
De ellenségként találkoznak.
Ha az ellenségek összefognak,
Minden lehetséges lesz.
A lány és a szellem egymásra
talál,
A 2. év 5. újholdján.
Akik az útjukba állnak
Azok a világot veszélyeztetik,
Hisz õk ketten a világ mindenség."
Ez mit jelent?-kérdezte Kagome
Nem igazán tudom lányom, de hamarosan
kiderül.-mondta az anyó
Ezt hogy érti Kaede anyó?-kérdezte
Inuyasha
Ha jól tudom ma lesz újhold.
Igen, de nem hiszem hogy ez az ötödik új
hold.-mondta a félszellem
De Inuyasha már 2 éve ismerjük
egymást és a múlt hónapban
volt a 4. újhold.-mondta Kagome
Kagoménak igaza van. Ma már ne menjünk
sehova.-mondta a szerzetes
A kis csapat bement Kaede anyó
kunhójába, s miután
megvacsoráztak még beszélgettek egy
darabig majd mindenki nyugovóra tért. Mivel
Kagome nem tudott elaludni ezért elment a közeli
tóhoz, hogy megfürödjön. Nem
messze a falutól egy másik csapat
táborozott, de se a gnóm szerû
lény se
a halandó kislány nem tudták
miért jött ide uruk. A kis tóhoz egy
fehér hajú aranysárga szemû
férfi közeledett, de még õ
maga sem
tudta hogy mit keres ott. Amint a tóban meglátta
a fürdõ Kagomét ledermedt, hisz nem
akarta meglesni
öcse barátnõjét. A
lány
óvatosan hátra fordult, mert úgy
érezte figyelik; de senkit nem látott
ezért lassan kijött a vízbõl
és miután megszárítkozott
felöltözött. Sesshoumaru még
épp idõben ugrott fel a közeli fa
ágara,
mert a fiatal miko majdnem észre vette. Kagome visszaindult
a faluba és útközben elhaladt a mellett
a fa mellett amin Sesshoumaru is volt. Éjfél
körül ért vissza a faluba és
miután bement az anyó
házába õ is nyugovóra
tért.
Másnap reggel Kagome egy
gyönyörû
fehér-ezüst mintás kimonót
talált az ágya mellett, amit azonnal
felpróbált. Inuyasha és a
többiek is felébredtek, amikor a
félszellem elkezdett morogni.
Mi a baj Inuyasha?-kérdezte a szerzetes
Annak az átkozott farkasnak és Sesshoumarunak is
érzem a szagát.-modta a félszellem
Biztos vagy benne?-kérdezte Sango
Igen és Naraku is itt van nem messze.-mondta és
elkezdett a falu határa felé futni
Inuyasha várj meg minket
is.-kiáltották barátai
Ez most nem a ti ügyetek.-mondta Kaede anyó
Miért Kaede anyó?
Emlékeztek a jóslatra?
Igen.
Most jött el az idõ, hogy Kagome
kiválassza a
védõjét.-mondta
Sango és Miroku döbbenten néztek az
öreg papnõre, de az már el is indult a
falu
határa felé nyomában
Kagoméval és a többiekkel. Amint oda
értek meglátták mind három
férfit. Az anyó elmagyarázta nekik
hogy bal oldalt van a gonosz, jobb oldalt a barát
és középen az aki a kettõ
közt
van. Ennek megfelelõen bal oldalt volt Naraku, jobb oldalt
volt Kouga
és középen volt Sesshoumaru. Inuyasha
nem messze a hármastól eszeveszetten morgott,
míg meg nem látta Kagomét aki
beállt a háromszög
közepére.
Most mi van?-kérdezte a félszellem
Majd mindjárt megtudod.-mondta az anyó, s
közben Kagome közelebb ment Narakuhoz
Naraku! Add át az ékkövet.-mondta a
fiatal miko
Most nem ezért vagyok itt, hanem amiatt az
átkozott jóslat miatt.-mondta
dühösen Naraku
Mégis miért, ha úgy is tudod hogy
nincs esélyed?-kérdezte Kagome
Semmi közöd hozzá!-mondta
dühösen Naraku és Kagoménak
támadt, de valami megállította
Tûnj innen.-mondta a fiatal miko, mire Narakunak
hûlt helye lett-Kouga!
Rég láttalak. Csak nem te is a jóslat
miatt vagy itt?
De. Na és jól bánik veled a pincsi?
Kouga kérlek ne kezdjétek már megint.
Semmi értelme, hogy folyton veszekedjetek.
Ugyan már az a pincsi nem érdemel meg. Gyere
velem és légy az asszonyom.-mondta Kouga
Sajnálom, de te nekem csak egy jóbarát
vagy ugyan úgy, mint Miroku és Sango.
Mit eszel azon az átkozott pincsin?
Kouga kérlek most menj el, de ha egy barátra van
szügséged hozzám bármikor
jöhetsz.-mondta Kagome
Rendben. Most elmegyek, de még talákozunk.-mondta
és eltünt a szemük elõl
Sesshoumaru.-mondta Kagome és közelebb
lépet a szellemhez, majd adott neki egy pofont-Ezt a tegnap
éjszakaiért kaptad.
Miért?-kérdezte kíváncsian
Miroku
Elegem van abból, hogy akár hányszor
elmegyünk fürdeni mindig leskelõdik valaki.
Miért mondod ezt?-kérdezte ártatlanul
a szerzetes
Miroku, tudom hogy tegnap mikor elmentunk fürdeni te
és Inuyasha leskelõdtetek.-mondta, mire a
két
fiú futásnak eredt
Ez biztos?-kérdezte Sango
Igen és most Sesshoumaru. Mit kerestél tegnap
este a tónál?-kérdezte Kagome
Semmi közöd hozzá!-mondta a szellem
Sesshoumaru és Kagome még sokáig
farkas szemet nézett egymással, mire beburkolta
õket egy fehér-ezüst és
rózsaszín fény. Mindenki
csodálkozva nézte mi
történik, de a fénytõl nem
láttak semmit. A fény belsejében a
két fiatal csodálkozva nézte ahogy
két alak bontakozik ki a fénybõl.
Kagome
döbbenten nézte az egyik alakot, míg
Sesshoumaru a másikat. Majd szinte egyszerre
szólaltak meg, de ezt csak azok hallották akik a
fénygömb belsejében voltak.
A-apa?-kérdezte döbbenten a két fiatal
Sesshoumaru, fiam te vagy az aki vigyáz erre a fiatal
mikóra.-mondta az egyik szellem
Kagome kislányom, most majd minden rajtatok
múlik; mert ti vagytok a kiválasztottak.-mondta a
másik szellem
Eddig értem, de ez jogosítjí fel hogy
leskelõdjön.-mondta dühösen
Na de kislányom, miért mondod
ezt?-kérdezte Kagome apja
Kérdezd meg tõle!-mutatott Sesshoumarura
Mit csináltál fiam?-kérdezte Inu no
Taishou
Semmit csak véletlenül láttam amint
tegnap éjszaka fürdik.-mondta
közömbösen
Még hogy véletlenül? Nekem ne
mesélj ijeneket, mert nem hiszek neked. Inuyasha
és Miroku is mindig ezzel jönnek!-mondta
még mindig dühösen
Engem ne hasonlíts a korcs
öcsémhez!-mondta, miközben a
két dai-yukai döbbenten hallgatta a vitát
Elegem van a fene nagy egótokból. Te se vagy
különb az öcsédnél,
mindketten túl önfejûek vagytok.
Még egy szó és véged!
Csak rajta!
Kagome hagyátok abba.-mondta Leon
Apa ez most nem tartozik rád.-mondta Kagome
Sesshoumaru. Még sokat kell tanulnod.-mondta Inu no Taishou
Mégis mit? Nekem egy halandó se
parancsoljon.-mondta, de a vita közben eloszlott a
fény így az ott lévõk
mindent halhattak
Kinek kell még egy önfejû
testõr? Nekem biztos nem
és most haza megyek. Sango?
Igen Kagome?-kérdezte a szellemírtó
Kölcsön adod Kirarát?
Igen.
Kagome felült a macska démon
hátára és elszálltak a
kúthoz ahol Kagome beleugrott és hamarosan a
világában volt. Eközben a
közép kori Japánban döbbenten
nézte a lány után, de Sango csak
megcsóválta a fejét és
lemondóan sóhajtott egyet. Lassan Inuyasha
és Miroku is elõ merészkedtek relytek
helyükrõl, de sehol nem
látták a fiatal
mikó
Vissza
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
