|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.03.19. 10:48
egyek
Miután Sesshomaru elengedte a lányt,
mélyen a szemébe nézett, hogy
kiolvassa belőle az érzéseket amik most
a lányban kavarognak. Sok mindent látott,
fájdalmat, bosszúvágyat,
gyűlöletet, és még ezen
kívül sok mindent. De egy valamit nem. A
félelmet. Félelmet nem látott a
szemében, és ez nagyon nyugtalanította
a démont, mert amikor Kagome szemében nem
lát félelmet akkor ott baj lesz, mert
ahányszor Kagome nem félt, annyiszor mindig
megfontolás nélkül támadott.
Általában mindig sikersen, de most az
ellenfél nagyon erős.
- Már késő van. Itt az ideje, hogy
bemenjünk.- mondta Relya.- Kagome a szobád
készen áll. Ugye még
emlékszel melyik az?- mosolyodott el Relya.
- Igen nénikém. Emlékszem.- modta
kicsit gúnyosan Kagome.- Azért nem voltam olyan
sokáig távol.
- Kagome úrnő!- kiáltotta valaki a
lépcső tetejéről, és Rin kezdett el
szaladni a miko felé.- Kagome úrnő!
Visszajöttél?- a kicsi már
sírt.
- Rin. - ölelte magához a láynt Kagome.-
Mi van veled kislány?- mosolyodott el.
- Hiányoztál.- sírta.- Nagyon
hiányoztál.
- Ugye akkor amikor mondtam elmentél onnan?-
kérdezte aggódva és kicsit eltolta
magától Rint, hogy a szemébe
nézzen.- Elmentél, Rin?
- Nem.- mondta és közelebb
húzódott az úrnőhöz.
- Ott maradtál?- döbbent meg.- Ott
maradtál, és láttál
mindent?- kérdezte aggódva.
- Igen. Mindent láttam.- sírt a
kislány még jobban.- Azt amikor a
támadás eltalált, és amikor
a földre estél. Oda akartam menni, de
már nem mozogtál és a szemed is csukva
volt. Akkor elszaladtam. És egy másik faluban
voltam sokáig. Aztán később
találkoztam Sesshomaru nagyúrral, és
vele maradtam, de már akkor nem volt olyan mint
régen. Hideg lett. És már te sem
voltál itt. De ő mindig megmentett és
vigyázott rám.
- Jól van kislány.- mondta lágyan.-
Ideje lefeküdnöd.
- Igen. De holnap ugye még itt lezsel?- kérdezte
még mindig szipogva.
- Persze. Itt leszek.-majd felállt.- Rád
bízhatom Karen?
- Persze.- bólintott.- Gyerünk gyerekek. Shippou,
te is. Inuyasha elkísérsz?
- Aha. Menjünk.- majd Kagome felé fordult
és megölelte.- Ajánlom is, hogy itt
legyél holnap is.- súgta a
fülébe.
- Jól van.- nevetett Kagome.- Jó éjt.
- Nektek is. - Inuyasha, mire Sesshomaru csak bólintott.
- Jössz?- kérdezte Kagome Sesshomarut.
- Igen.-és elindultak felfelé.
Sesshomaru és Kagome szobája egymás
mellett volt, a legfelső emeleten. Így amikor itt voltak
régebben, mindig nagyon könnyű volt
átmenniük a másikhoz,
észrevétlenül. Amikor
felértek Sesshomaru nem a saját
szobájába ment, hanem a lány
után az ő szobájába.
Bezárta maga mögött az ajtót
és a lány felé fordult,aki
érdeklődve nézet őt.
Egy gonosz mosoly jelent meg az arcán és
elnindult a lány felé. Még mindig csak
egy nadrág volt rajta, ami Kagomét igen csak
zavarta, mert tudta, hogy nem fog tudni ellenállni.
És sejtése beigazolódott. Mikor
Sesshomaru a lány elé ért,
magához rántotta és
megcsókolta. A lány próbált
ellenkezni, de hát ki tudna neki ellenállni.
Próbálta eltolni magától,
de ez sem sikerült.
- Miért ellenkezel, szépségem?-
kérdezte fűtött hangon.- Hiszen te is akarod,
érzem.- hajolt hozzá nagyon közel.
- Sesshomaru, gondolod, hogy ez a megfelelő idő erre?-
kérdezte kicsit kapkodva a levegőt a lány.
- Olyan rég voltál velem, és annyira
hiányoztál.- suttogta lágy hangon a
démon.- Ki vagyok éhezve rád.
Érzeni akarlak és ízlelni.
- Sesshomaru...- suttogta gyengén Kagome, mivel Sesshomaru
újra elkezdte csókolni de, most haldt egyre
leljebb.
- Kagome, szépségem.- mondta rekdten.- Tudod
jól, hogy milyen hatással voltál
rám régen. Még most is.
Kívánlak, mint akkor, vagy még jobban.
Te vagy a férfiak vágyálma, de nekem
te vagy a valóság, és őrülten
kívánlak. Bele fogok pusztulni a
vágyba ha nem leszel az enyém most
rögtön.
- Sesshomaru!- kezdte a lány.- Én is
kívánlak nagyon. Hisz tudod, hogy most
hány nő szeretne a helyemben lenni.- mosolyodott el.- De nem
lehet. Most nem. Holnap lesz egy kis elintézni
valónk, és tudom, hogy milyen vagy. Nem
szeretném ha teljesen kimerülnél.-
nevetett.- Holnap szükségem lesz rád,
édes.- tette az ujját a youkai
szájára, mielőtt az újra
megcsókolta volna. - Megyek
átöltözök, addig hűtsd le magad.-
mosolygott majd eltűnt egy másik szobában, a
youkai pedig az ágyra esett és addig ott maradt
amíg Kagome vissza nem jött. Kagomén
csak egy rövid selyem kimono volt és egy
köntös. A kimono szabadom hagyta a vállait
és a színe fehér volt, ahogy a
köntös is. Haja ki volt engedve és
egészen leért a feneke alá.
Gyönyörű volt és
ellenállhatatlan. Sesshomaru majdnem szívrohamot
kapott, hogy a lány az előbb utasította vissza
és most így mászkál előtte.
- Kagome kérlek.- nyögte és
belefúrta arcát a párnába.-
Miért kell ezt csinálnod ha?
- Sesshomaru! Én nem csinálok semmit.- nevetett
Kagome.- Menj öltözz át és
pihenj le.- ült le mellé.- Hoplnap
hosszú napunk lesz.
- Jó megyek.- állt fel nagy nehezen.- De ezt nem
fogod megúszni.- mondta és megcsókolta
a lányt.
- Gondoltam.- nevetett az.- Jó éjt.
- Az már nem lesz.- mondta- De remélem te
azért megtalálod a nyugalmadat azok
után amit velem tettél.- majd
sértődötten távozott.
- Nem hiszem, de azért megpróbálom.-
nevetett.
Aznap este egyikük sem tudott nyugodtan aludni.
Együtt akartak lenni, de Kagome tudta, hogy most nem lehet,
mert holnap mind a kettejüknek szüksége
lesz a teljes erjére. Nehezen bár de Kagome
elaludt, Sesshomaru pedig csak pihent.
Másnap reggelre már mindenki tudta, hogy Kagome
úrnő visszatért.Ennek a férfiak
örültek a legjobban és
kíváncsiak voltak rá már
nagyon. Nők pedig majd kiugrottak a bőrükből, mert ott volt
Sesshomaru nagyúr. Több részről is
érdekes volt ez a nap. Egy részt mindenki
más ruhát hordott mint
általában szokott, kivéve Miroku
és Sango. Ők megmaradtak a régi
ruháiknál. Mayun egy piros- fehér,
Kikyoun egy zöld- fehér, Karenen pedig egy
sárga- fehér kimono volt. Valamint Inuyasha is
ruhát cserélt mégpedig egy
kék színű kimonora. Mikor mindenki
összegyűlt, megjelent Sesshomaru egy fekete színű
kimonoban kék fehér övvel, és
az elmaradhatatlan páncéllal. A prém
kivételesen nem volt rajta. A nők majdnem
elájultak, hát még amikor
rájuk mosolygott. Yaken
előkészítette Ahunt, Shippou pedig már
Kirarán volt. Már csak egy valaki
hiányzott. Vagyis kettő.
- Mostmár bemegyek érte és
kirángatom, esküszöm.- morgott Inuyasha,
és már éppen indult volna
befelé amikor megjelent Rin kis piros- fehér
papnői ruhában, és mögötte
Kagome kék- fehér kimonoban. Hosszú
haját most összefogta úgy ahogy a
többi jelen lévő papnő, de ő nem hagyott ki belőle
egy tincset sem, ráadásul a szája ki
volt festve, így az érett és zamatos
cseresznyére emlékesztette Sesshomarut, amit
nagyon szívesen megkóstolt volna. Olyan
varázslatosan festett, hogy Sesshomaru el is felejtette
megjátszani a sértődöttet.
Bár régen is mindig ilyen
látványt nyújtott, de a youkainak
mintha teljesen új lenne. Kagome is teljesen belefeletkezett
Sesshomaru látványába, és
közel volt a piruláshoz is.
- Jó reggelt.- köszönt Kagome mikor
leért, bár még mindig Sesshomarut
nézte.- Sajnálom, hogy késtem.
- Mostmár mindegy.- mondta Inuyasha és arca
megenyhült Kagome láttán.-
Menjünk.
- Jó de hova?- tette fel a nagy
kérdést Miroku.- Kagome úrnő ugye te
tudod, hogy hova megyünk?
- Jól sejted Miroku.- mondta sejtelmesen.- Inu no Taishou
és Izayoi síjához megyünk.
- Minek?- szólalt meg először Sesshomaru.
- Azért, édes mert lehet, hogy van egy
mód, hogy visszahozzuk őket az élők
közzé.- mondta és erre mindenki
megdöbbent.
- És akkor nekik is kellenek majd holt lelkek?-
kérdezte Sango megborzongva.
- Nem.- nevetett Kagome.- Nem úgy hozzuk őket vissza ahogy
Urashue Kikyout. De majd meglátjátok- mondta mire
a többiek bólintottak.
Elindultak volna, ha Kagome nem állítja meg őket.
- Mayu, Kikyou ti gyertek velem.- mondta mire a két papnő
bólintott.- Karen, Sango ti figyeljetek a fiúkra
nehogy hülyeséget csináljanak.-
Kacsintott rájuk mire ők is bólintottak.
- Kagome úrnő sietsz?- Rin
- Igen sietek.-mosolygott a kislányra.
- Hova akarsz még menni?- lépett mellé
Sesshomaru.- És én miért nem mehetek?
- Ne csináld Sesshomaru.- kezdte könyörgő
hangon a miko.- El kell intéznem egy dolgot, amit nem
halasztahtok el. Meg kell vívnom egy csatát,
és győztesen kell kikerülnöm belőle.-
mondta sejtelmesen.
- Rendben. Tiszteletben tartom a döntésed.-
szólt, majd közelebb ment és
átölelte a lányt.- De nagyon
vigyázz magadra kérlek. Még csak
tegnap kaptalak vissza, és nem szeretnélek
újra elveszíteni.- suttogta lágy
hangon a lány fülébe.
- Vigyázni fogok. Ígérem.-
mosolygott rá a miko, majd egy puszit nyomott a youkai
szájára, és már indulni
készült, de az visszarántotta,
és hosszan megcsókolta.
- Ajánlom.- mosolygott rá. - És siess.
- Rendben. - majd elindultak.- Kagome, Mayu és Kikyou
Nyugatra, a többiek pedig Északra.
Sesshomaruék több szellemmel is
összefutottak, de egyik sem jelentett számukra nagy
nehézséget. Ezzel szemben
Kagoméék egyetlen démonnal sem
találkoztak, ami nagyon is furcsa volt a három
papnőnek.
- Mond csak Kagome, hova megyünk?- kérdezte Mayu.-
És a többiek miért nem jöhettek?
- Meglátogatunk, valakit, aki olyan rangot kapott ami nem
illeti meg.- válazsolta Kagome rá sem
nézve, nagyon komor hangon.
- Kire gondolsz?- csatlakozott Kikyou.- Nem Mikoto kastélya
felé megyünk?- döbbent le.
- De igen.- szólalt meg gúnyosan Kagome, de
még mindig előre nézett.- Van egy kis
megbeszélni valóm a drága
nénikémmel és a kicsi
lányával.- mondta irrónikusan.
- Értem.- mondta Mayu.- Ugye köze van ehhez az
édesanyátoknak is?- tapintott a
lényegre.
- Igen.- mondta még mindig a távolba
révedve, és színtelen hangon a miko.-
Eljött az ideje, hogy rendet tegyek ezen a téren.
- Rendben. Akkor siessünk.- Kikyou.
Mikor megérkeztek Mikoto várához,
minden beszéd nélkül
beléptek, hisz tökéletesen
kiismerték magukat. Ám amikor beléptek
az előcsarnokba még Kagome is kénytelen volt
feloldani a felvett hűvösséget, annyira
megdöbbent. Ahogy beléptek egy rakás
démon volt bent. Ember és állat
alakban egyaránt. A három miko egyszerűen elhűlt,
hogy mért van itt ez a rengeteg démon, amikor
nagynénjük ki nem állhatja őket. Mikor a
bejárati ajtó bezáródott
mögöttük, a jelen lévő
démonok egyszerre fordultak feléjük,
és talán még jobban
elámultak mint a papnők.
Folytatása következik...
| |