|
A múlt titkai
Liriel 2007.03.22. 09:39
Végre megszületett ez a rész is. Légyszíves írjatok kritikát!
mult
8.rész:
Az áryharcosok területe
Sesshoumaru dühösen nézett a parton
állókra, miközben Kagome
óvatosan kikandikált a youkai háta
mögül. A csapat tagjai zavarban voltak
kivéve Inuyashát, aki
megpróbálta elrejteni
kárörvendő mosolyát. A hanyou
még emlékezett arra, mikor bátyja
meglepte őket Kiykouval s most nem tudta megállni
mosolygás nélkül. Kagome
eközben egyre kényelmetlenebbül
érezte magát a kíváncsi
tekintetek miatt, s alíg várta hogy
barátai elmenjenek legalább addig míg
felöltöznek.
-Na mi az bátyjó, csak nem zavarban
vagy?-kérdezte Inuyasha
-Fogd be öcsi!-morogta a youkai
-Keh, most legalább visszakapod azt amikor
megleptél minket Kikyouval.-mondta egy gúnyos
mosoly kíséretében
-Ne várd meg míg kimegyek.-morogta egyre
dühösebben Sesshoumaru
-Jobb lesz ha most elmegyünk.-mondta nyugodtan Takumi
Inuyasha még mindig vigyorogva követte kelet
urának tanácsát, s mindannyian
arréb sétáltak egy kicsit. Kagome
amint tiszta lett a levegő gyorsan kiúszott a partra
és felvette Sesshoumaru kimonó
felsőjét, majd berohant a kunyhóba
öltözködni. Amint beért a kimono
felsőre tévedt a tekintete, amibe beledugta Shun
ajándékát mielőtt
fürödni ment volna. Érdeklődve kezdte
bontogatni a csomagot, s hamarosan a szemei elé
került egy fekete színű ezüst
mintázatú anyag. A miko
kíváncsian emelte fel az anyagot, s ahogy az
elhagyta a csomagolást lágy esésben
himbálózott a lány kezében.
Kagomét elbűvölte a különleges
ruha darab, s
kíváncsiságból felvette
hogy hogy áll rajta. A fekete kimono kiemelte kecses
alkatát, míg az ezüst minták
feldobták a kimono fekete
egyhangúságát. Már
épp leakarta venni a különleges kimonot
mikor dühös morgásokat hallott kivűlről.
-Azonnal tűnj innen Inuyasha.-morogta dühösen
Sesshoumaru
-Nyugi bátyó csak ezt hoztam neked.-mondta a
hanyou miközben egy csomagot rakott bátyja
elé-Ja és még valami
bátyó enyelegni máskor is lesz
időd.-tette még hozzá gúnyosan
Inuyasha miután lerakta a tó partra a
bátyjának szánt csomagot
visszasétált apjáékhoz.
Sesshoumaru morogva úszott ki a tóbol, s a parton
álló csomagra nézett majd gyors
mozdulatokkal kibontotta azt. Meglepve nézett a csomagban
lévő fekete kimonóra, s egy könnyed
vállrándítás
után felvette azt. Bár jobban szerette a
világosabb színeket, most mégis
örült ennek a fekete kimonónak.
Épp hogy felöltözött mikor
apjáék visszaértek
hozzájuk, s a csapat elé
sétált Shun. Az árnyharcos
kutató tekintettel nézett körül
a mikot keresve.
-Hol van az unokahúgom?-kérdezte
feszülten Shun
-Itt.-jött a válasz a kunyhó felől, s
hamarosan kilépett rajta Kagome
A lányon az árnyharcostól kapott
fekete ezüst mintázatú kimono volt, s
szemei barnás-zöldről smaragd zöldre
váltottak. Míg haja néhány
centivel hosszabb lett, s arcan és testén lassan
halványan kezdtek megjelenni a zöld
méreg csíkok; de egyenlőre még nem
voltak feltünőek s csak akkor látta valaki ha a
lány közvetlen közelében volt.
Shun halványan elmosolyodott és már
épp megszólalt volna mikor egy fekete
fénygömb szerűség kezdett alakot
ölteni előttük. Az árnyharcos mosolya
egyből lehervadt, s gondterhelten nézett a
fénygömbből kilépő nőre.
-Mi az Reina? Talán nem bízol
bennem?-kérdezte gúnyosan Shun
-Maradj csendben kölyök. Attól hogy az
unoka öcsém vagy még nincs jogod
gúnyolódni velem.-mondta hidegen Reina
-Rendben nénikém.-hajolt meg gúnyosan
Shun
-Elég legyen!-kezdte
dühösen-Attól hogy te vagy az egyik
legjobb harcos még nem biztos hogy mindenki
díjazza a modorodat.
-Értettem Reina.-mondta kissé komolyabb hangon
Shun
-És most hol az utódom?-kérdezte Reina
Kagome időközben odaért
Sesshoumaruékhoz, s kíváncsian
figyelte amint unakatestvére egy nővel beszél.
Shun szemforgatva hallgatta Reina
mondókáját, s közben a csapat
felé fordult.
-Shun azt kérdeztem hol az utódom és
hagyd abba a bohóckodást
különben mész vissza a kiképző
táborba.-mondta szigorúan Reina
-Már megint? Hisz most fejeztem be mielőtt
visszajöttem volna.-motyogta csüggedten
-Ne vágjatok már ilyen savanyú
képet, hisz olyan szép napunk
van.-szólt közbe Reito
-Beszélj a saját nevedben.-mondta Shun, majd
Kagoméhoz lépett
-Tűnj a közeléből kölyök.-morogta
Sesshoumaru
-Nyugi nem bántom. Reina itt a lehendő
utódod.-mondta Shun, miközben előrébb
lépett Kagoméval
-Üdvözöllek kislány.
Én Reina vagyok az árnyharcosok jelenlegi
vezetője.-mondta a nő
-Örvendek.-mondta Kagome
-Tudod miért jöttem?-kérdezte Reina
-Nem engedem hogy nélkülem vidd el a
lányom.-szólt közbe Takumi
-Akkor van egy ajánlatom számotokra.-kezdte
Reina-Mindannyian velünk jöhettek, de nem
szólhattok bele a kiképzésbe.
-K-k-k-kiképzés?-kérdezte
döbbenten Kagome
-Igen, hogy idővel átvehesd a helyem át kell
essél az árnyharcosok
kiképzésén.-válaszolta Reina
-És ha nemet mondok?-kérdezte
kíváncsian a miko
-Neked nincs választásod. Shun nem lehet a
vezetőnk, s a húgom meg nem hajlandó
megcsinálni a kiképzést. A
lányom még nem elég érett
ahhoz hogy ekkora terhet viseljen, a fiam meg
túlságosan felelőtlen erre a posztra.-mondta
Reina, miközben lassan megidézett egy hatalmas
fekete fénygömböt
Kagome szóhoz se jutott a
megdöbbenéstől, s ezzel nem volt egyedül
mert a csapat többi tagja is némán
állt és várt. Shun Reina
mellé lépett és segített
neki a fénygömb
kinagyításában hogy mindannyiukat
ellepje, közben reménykedett hogy a
segítség nyújtással
megússza az ujjabb kiképző tábort.
Hamarosan mindannyian a fekete gömb belsejében
álltak, s néhány perc múlva
megérkeztek egy számukra ismeretlen helyre. Amint
eltűnt körülöttük a fekete
gömb meglátták a fogadó
bizotságot, akik lassan a közelükbe
sétáltak. Shun hidegen nézett a
felé közeledő lány barna szemeibe. A
lány amint a közelükbe ért az
árnyharcos nyakába ugrott és boldogan
átölelte, miközben Sango kissé
féltékeny tekintettel nézett
rájuk.
-Shun hát
visszajöttél?-kérdezte boldog hangon a
lány
-Kumiko kérlek szállj le rólam.-mondta
nem túl barátságosan Shun
-Mi történt veled? Ugye nem felejtetted el hogy
hamarosan egybe kelünk?-kérdezte boldogan
mosolyogva Kumiko
-Bárcsak elfelejthetném.-motyogta az orra alatt
Shun
Kumiko nem hallotta meg a fiú halk
megjegyzését és tovább
csacsogott a közeledő esküvőjükről, ami
egyre jobban idegesítette Shunt és
segélykérőn nézett
társaira. Szerencséjére hamarosan
megmentettték.
-Üdvözöllek újra itthon
anyám.-mondta egy feketés-lila hajú
fiú
-Takeda drágám, hát te is haza
jöttél?-kérdezte halvány
mosollyal Reina
-Szia anya. Kik vannak veled?-kérdezte egy barnás
fekete hajú lány, miközben
apró puszit lehelt anyja arcára
-Látom te is kijöttél elénk
Miya. Ők a leendő utódom és
barátai.-válaszolta még mindig
lány hangon a nő
Takeda egy fejbólintással
köszöntötte az anyjával
lévőket, majd lassan elfordult tőlük és
könnyed léptekkel elsétált.
Reinát kicsit meglepte fia viselkedése
és kérdőn nézett Miyára.
-Nem tudom mi van vele. Mióta visszajött alig
látom, mert szinte állandóan a
szobájában van.-válaszolta a
lány a fel nem tett kérdésre
-Értem és most had mutassam be nektek
Kagomét a húgom Kasuga
lányát és a
barátait.-mondta könnyedén Reina
Miya tisztelet tudóan köszöntötte
őket, de nehezen tudta palástolni dühét
hogy anyja nem őt akarja
örökösének.Takumi és
Inu no Taishou egyből észre vették a
lány ellenszenvét bármennyire is
palástolta, s lopva egymásra pillantottak.
Míg a háttérben Kagome Sesshoumaruhoz,
Kikyou Inuyashához és Mina Reitohoz
bújt, bár az utóbbi párost
nem mindenki nézte jó szemmel. Miután
lenyugodtak valamelyest a kedélyek lassan
besétáltak az árnyharcosok
palotájába, miközben Sango egyre jobban
irigyelte Kumikot aki végig Shun karjába
kapaszkodott és boldogan csacsogott a fiúnak.
Miya bár dühös és
csalódott volt mégsem akart
ellenszegülni anyjának, hisz tudta milyen
kemény büntetéseket képes
kiszabni amit már saját bőrén is
tapasztalt egyszer. Ahogy végig nézett a
társaságon szemei megakadtak Sesshoumarun, aki
védelmezőleg ölelte magához
Kagomét. Miya gondolatban már
elhatározta hogy megszerzi magának a youkait,
mégha csakegy éjszakára is.
Eközben Takeda már a szobája
ajtajában állt, s néhány
perce töprengés után belépett
majd kutatva körül nézett az üres
helyiségben.
-Manami, Mikoto hol vagytok?-kérdezte halkan, de
érthetően
Néhány perc feszült
várakozás után előlépett
két egy idős és egy forma kinézetű
lány. Mindkét lánynak
félhosszú világos barna haja
és szintén világos barna szeme volt.
Takeda megkönnyebült ahogy a két
lány előbújt a szobával
szomszédos öltözőből. Manami és
Mikoto amint meglátták a fiút
örömmel ugrottak annak nyakába. Takeda
örömmel és mosolyogva ölelte
magához a két lányt, de hamarosan
hangos kopogás zavarta meg őket.
-Ki az?-kérdezte hidegen Takeda
-Csak én vagyok az, Kasuga.-hallatszott egy lágy
női hang, mire Takeda megkönnyebült
-Gyere be nénikém.-kiálltotta ki, mire
belépett egy hosszú fekete hajú,
zöld szemű nő
-Szia Takeda! Rég láttalak és ki ez a
két hölgy a
társaságodban?-kérdezte
lágyan Kasuga, miközben megölelte a
fiút
-Ők a védenceim és jó lenne ha
anyám nem tudna róluk.
Egyébként Mikotonak és Manaminak
hívják őket.-mutatta be a két
lányt, miközben visszaölelte a nőt
-És hogy-hogy idehoztad őket? Hisz tudod még
engem se nagyon kedvelnek, pedig részben
árnyharcos is vagyok. De ez a két
lányka nagyobb veszélyben van ha nem vagy a
közelükben.-mondta bölcsen a nő
-Tudom, de remélem számíthatok a
segítségedre. Egyébként egy
szellemtől mentettem meg őket, s a családjukat nem sokkal
előttük végezték ki, amit mindketten
végignéztek.-mondta Takeda komoran,
miközben megnyugtatóan végig
simított a két lány fején
-Bízd csak rám őket nyugodtan. Attól
hogy nem vagyok tiszta vérű árnyharcos
még tisztelnek, s így nyugodtan kimozdulhatnak
velem.-mondta megtatóan a nő
-Köszönöm
nénikém.-mondta Takeda, mikor ismét
kopogtak az ajtón
Miya meg sem várta hogy bátyja beengedje a
szobájába, hanem kopogás
után egyből berontott. Amint körbe
nézett lába a földbe
gyökerezett a két halandó
lány láttán, s nem
túlzottan kedvelt nagynénje miatt. Kasuga
észre vette unokahúga ferde
pillantásait, s miután
elköszönt unokaöccsétől
kézen fogta a két riadt
lánykát és
kisétált velük a fiú
szobájából.
-Na mi az? Már halandókkal
szórakozol?-kérdezte gúnyosan Miya
-Mit akarsz tőlem Miya?-kérdezte hasonló
hangnemben Takeda
-Segíts nekem megszerezni valakit különben
beszámolok anyának a kis szeretőidről.-mondta
magabiztosan a lány
Takeda dühösen nézett
húgára, de egyenlőre nem tudott vele mint
kezdeni; pedig a legszívesebben kitekerte volna a
nyakát. Tudta ha nem segít
húgának azzal csak magának
árt, bár már egyszer végig
csinálta vele ezt a procedúrát s akkor
se lett jó vége. Nem igazán tudta most
kit akar elcsábítani és az ujja
köré csavarni, de abban biztos volt hogy most nem
fog neki teljes erejéből segíteni. "A
fenébe, már megint kit akar
kikészíteni? Az előző
áldozatát is szépen tönkre
tette, bár akkor segítettem neki s én
is hozzájárultam ahhoz hogy mindenkivel
gúnyosan viselkedjen."-gondolta, miközben
húga csacsogását hallgatta. Csak
kevesen ismerték Takeda igazi énjét, s
még az anyja se tudta hogy fia tuladonképpen
sokkal felelősség teljesebb mint ahogy mutatja.
Gondolataiból húga rántotta vissza,
miután kézen ragadta és maga
után húzta.
-Most hova viszel, Miya?-kérdezte Takeda nem túl
lelkesen
-Az ebédlőbe, mert ha jól sejtem
anyáék már ott
vannak.-magyarázta Miya
"Remek!"-gondolta Takeda, de ellenkezés
nélkül követte
húgát, s hamarosan a palota
ebédlőjében voltak. Ahogy beléptek
minden szem rájuk szegeződött.
-Örülök hogy végre
ideértetetek.-mondta Reina
-Elnézést a
késésért anya, de volt egy kis
megbeszélni valónk.-válaszolta
magabiztosan Miya
-Itt valami nem stimmel.-suttogta Inuyasha
bátyjának
-Ahogy mondod öcsi, de várjuk ki a
végét.-válaszolta szintén
halkan a youkai
-Terítve van.-hallatszott az egyik
szolgáló hangja
Lassan mindannyian helyet foglaltak az asztal körül,
s kezdetét vette az ebéd. Inuyasha igyekezett
úgy helyezkedni hogy Mina és Reito közt
legyen, de lehetőleg ne legyen túl messze
Kikyoutól se. Miya próbált
úgy helyezkedett el hogy Sesshoumaru
közelébe kerüljön, amit
bátyja nem nézett jó szemmel; de most
nem tehetett semmit míg nem beszélt
anyjával. "A fenébe már megint
olyannal akar kezdeni aki foglalt."-gondolta Takeda keserűen, s
őszintén sajnálta a youkait; mivel annak fogalma
sem volt arról hogy húga mire
készül. Egyenlőre nem tehetett semmit a
youkaiért csak annyit hogy megpróbálja
húgát megakadályozni
tervében, ami saját
belátása szerint is
öngyilkosságnak tűnt. De legalább Manami
és Mikoto már biztonságban van
nagynénje mellett, aki csak ritkán jelent meg a
közös étkezések alatt mint
ahogy most sem volt jelen. Mint befejezték az
ebédet Reina felállt és csendre
intette a mozgolódó
társaságot.
-Figyelem! Holnaptól elkezdjük Kagome
edzését.-kezdte Reina-Az edző partnere
először Takeda és Shun lesz, hogy
megtanítsák neki az alapokat.-fejezte be
mondandóját
-Elnézést Reina, de szeretném
én is és a társaim is edzeni a
lányom.-állt fel Takumi
-Rendben, hisz jobb ha minden
képességét rendesen megtanulja
uralni.-mondta beleegyezően Reina
Kagome dermedten ült Sesshoumaru mellett, s szóhoz
se jutott a hallottaktól; de ellenkezni nem volt ereje.
Így inkább lassan felállt s
nyomában a youkaijal kisétált az
ebédlőből, aminek következtében hamar
eltévedt a palota szövevényes
folyosóin. Ahogy Kagome távozott az
ebédlőből Sesshoumaruval nem sokkal később Takeda
is követte őket, de ő igyekezett hogy mihamarabb a
védencei mellett legyen. Bízott
Kasugában, de kezdtek hiányozni neki a
lányok hisz már közel egy éve
együtt voltak persze erről anyja mit sem tudott és
húga is csak ma jött rá a
titkára. Gondterhelten folytatta útját
nagynénjéhez, mikor belebotlott a
folyosón tanácstalanul
ácsorgó Kagoméba és
Sesshoumaruba.
-Eltévedtetek?-kérdezte semmit mondó
hangon Takeda
-Hát egy kicsit igen.-válaszolta zavarban Kagome
-Gyertek megmutatom a szobátokat, hisz holnap
nehéz napunk lesz.-mondta Takeda
Kagome és Sesshoumaru ellenkezés
nélkül követték az
árnyharcost, aki néhány
forduló után elvezette őket a
szobájukba; majd visszaindult Kasuga szobája
felé. "Úgy látszik anya nem csak engem
akar büntetni ezzel az egész
kiképzéssel, hanem Shunt is. Bár
megértem ha rám haragszik hisz majdnem
másfél éve hallott rólam
utoljára"-gondolta, miközben bekopogott Kasuga
szobájába. Amint bement örömmel
látta hogy Mikoto és Manami remekül
elvan Kasugával, aki különböző
történetekkel szórakoztatta a
lányokat s amint meglátta az őket figyelő
Takedád elmosolyodott és befejezte a
mesélést. A lányok
megértették a néma
kérést s mindhárman elindultak a
fiú szobájába, majd lepihentek hogy
másnap újra élvezzék Kasuga
társaságát.
Folytatás következik...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
