|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.02.26. 13:08
egyek2
Valahol Japánban egy lány ébredt fel
hirelen. Idegesen felült és
körbenézett mint aki nem tudja hol van.
Szép arca verejtékben úszott. Mellette
még mindenki aludt hiszen még hajnal sem volt.
- Mi volt ez? Az a lány... Az a lány egyszerűen
káprázatos volt és
hihetetlenül erős. És meghalt.- gondolta
döbbenten- Meghalt amikor neki élni kellett volna.
És az az üvöltés tele volt
fájdalommal és bánattal. De a
fiú olyan ismerős volt nekem, mintha már
láttam volna. És hihetetlenül
jóképű volt.- egy kicsit elpirult, majd
gondolatmenetét egy álmos hang
szakította félbe.
- Kagome mit csinálsz te ilyen korán?
Még nem kelt fel a nap. Később szoktál
kelni. Valami baj van? Rosszul vagy?- kérdezte egyre jobban
aggódva és szinte már
rámászott a lányra.
- Nincs semmi bajom,Inuyasha. - nyögte Kagome és
megpróbálta lelökni
magáról a fiút- Csak
álmodtam valamit amit nem értek
- Ja, csak ennyi? Emiatt ne törd a fejed. Holnap
úgyis Kaede falujába megyünk
és majd megkérdezed tőle az álmod
jelentését.- mondta nem törődöm
stílusban, de közben majd szétvetette a
kíváncsiság.
- Igazad van.- mondta a lány, előkotort a
táskájából egy
törölközőt és indult volna.
- Hová mégy Kagome?- kérdezte morcosan
a hanyou
- Inuyasha! Ha nem látnád tiszta víz
vagyok és szeretnék megmosdani ha megengeded!-
válaszolt mérgesen a kérdezett
- Jól van nyugi! Nem kell mindjárt leharapni a
fejem.- mondta kicsit félve Inuyasha
- Inuyasha csak nem félsz tőlem?- kérdezte
nevetve a miko- Nincs okod rá tudod jól! - mondta
lágy hangon és elment
Inuyashának hirtelen egy arc villant be, majd megjelent az
egész alak, aki mosolyogva szintén ezt mondta
neki, miután talpra segítette.
- Ez nem lehet.- gondolkozott a hanyou- Annyi időnek kellett volna
eltelnie már, de az idő nem mozdul amióta ő
elment. Sok minden más lett mint amilyen akkor volt. Senki
nem tudja, hogy mért de érzik az idő nem
múlik, mert az egynesúly felborult az ő
távozásával. Itt van
például ez a féreg Naraku. Ha ő itt
lenne biztos, hogy nem menekülne el mindig, az ő
nyílvesszője mindenkit eltalál és az
ereje meg is semmisíti. Mért kellett elmenned?-
hirtelen a szél női kacagást sodort a hanyouhoz,
mire az elmosolyodott- Álomkép, egy
káprázat. Bár tudom, hogy te
csinálod nem dőlök be neked mint régen.-
nevetett mostmár, majd újra
elkomorodott.- Azon a napon sok mindent elvesztettem. A
szüleimet, a családomat, a barátaimat,
téged. És a bátyjámat is.
Azóta is haragba vagyunk. Nagyon hiányzol.
Bárcsak itt lennél.- majd szomorúan
visszament aludni.
Álmában egy lánnyal
sétált aki mindig mosolygott majd megjelent
bátyja is aki csatlakozott hozzájuk,
szintén mosolyogva. A lány nevetett és
Inuyasha boldog volt tőle.
Eközben egy kicsit távolabb Kagome gondolkozik
miközben lemossa arcát.Közben azon
gondolkodott amit látott. Különös
érzése volt. Egyszer csak egy
sikítást hallott és már meg
is látta kitől származott. Rin futott
felé és őt egy farkas démon
üldözte. Kagome döbbenten nézte a
jelenetet és azt, hogy a kislány beszaladt
mögé és a lábába
kapaszkodva nyöszörgött. A farkas
közben feléjük ment. Kagome is kezdett
félni, mivel az íját nem vitte
magával.
Úr isten, most mi lesz? - kérdezte
magától- Most mit csináljak
bárcsak segítene valaki!- fohászkodott.
Hirtelen felemelte a fejét és szeme valamivel
sötétebb színt öltött.
Gyönyörű volt. Benne elszántság
csillogott, semmi félelem. Felemelte a kezét
amiből rózsaszín fény
süvített elő és alig érte el
a démont az már porrá is
vált. Rin ezt döbbenten nézte,
emlékesztette ez a mozdulat valakire. Mikor Kagome
észbe kapott, letérdelt Rinhez.
- Jól vagy Rin?- kérdezte aggódva- Nem
esett bajod?
- Nem. De te ezt hogy csináltad?- kérdezte
még kicsit döbbenten a kislány.
- Hát igazából még
én sem tudom. De a lényeg az hogy
megúsztuk.- mondta mostmár mosolyogva. Ekkor
hirtelen egy mély, hideg hangot hallottak, mire Kagome
összerzzent de egy furcsa érzés is
hatalmába kerítette amit nem tudott
megmagyarázni. Megjelent Sesshomaru, és
rögtön Rinhez sétált. Mikor
végigmérte a kislányt,
Kagoméhoz fordult.
- Te mit keresel itt, halandó?- kérdezte hidegen,
mire Kagome akaratlanul is elmosolyodott.- Most meg mit mosolyogsz? -
Sesshomaru egyre dühösebb lett.
- Talán nem szabad? - kérdezte
ártatlanul- Attól, hogy te ilyen
savanyú vagy én még mosolyoghatok,
nem?- Kagome egyre sejtelmesebb hangon beszélt.
- Ide figyelj. Velem senki, érted? Senki nem
beszélhet így mert az biztos, hogy meghal!!-
kiabálta Sesshomaru. Egy ember mondta neki csak, hogy
savanyú, de ő meghalt. És Sesshomaru
utálta ha rá emlékesztetik.
- Ne bántsd nagyuram. Megmentette az életemet.-
kérte Rin könyörgő szemekkel.
- Tényleg?- kérdezte nem
törődöm hangon, mire a kicsi bólintott.-
Köszönöm- mondta ki nagy nehezen, majd
indult volna.
- Ezt nem sokszor mondod ugye?- kérdezte Kagome mosolyogva.
Mire Sesshomaru mérgesen hátra fordult.
- Ezt eddig csak egy embernek mondtam.- mondta idegesen- De neki
szívből mondtam.
- Óóó. Kíváncsi
vagyok arra a személyre akinek a nagy Sesshomaru ilyet
mond.- kezdte viccelődve Kagome, mikor Sesshomaru hirtelen előtte
termedt.
- Semmi közöd hozzá halandó!-
kiáltotta és neki akart támadni amikor
Rin elé állt.- Ne törődj vele kinek
mondtam ezt. Ő már meghalt.- mondta mostár
nyugodtabban, mikor Kagome hirtelen elkapta róla a
tekintetét és a sötét erdőbe
meredt egy pontra.
- Ez nem igaz. Hogy kerül ő ide?- kérdezte
miközben még mindig kitartóan
bámult az erdőbe.
- Mért ki jön szerinted?- kérdezte
Sesshomaru úgy mint aki nem érti miről
beszél a lány, közben nagyon is tudta. Ő
is érezte, de ő a szagát.De
kíváncsi volt, hogy a lány
tényleg képes arra, hogy ilyen
távolságról megérezze
valaki jelenlétét.
- Te nem érzed? Ezt nem hiszem el.- mondta a
lány, mint aki tudja, hogy csak
próbára akarják tenni.- De, hogy
válaszoljak, Kikyou jön.- mondta egy sejtelmes
mosoly kíséretében.
- Ez nem lehet igaz. Honnan tudta?- gondolkodott magában a
youkai. Teljesen ledöbbent, hisz erre csak egy valaki volt
képes.
Megjelent Kikyou elmaradhatatlan lélekgyüjői
körében. Ránézett
Kagomére majd a démonra és teljesen
ledöbbent, de gyorsan össze is szedte
magát.
- Üdvözöllek Sesshomaru! Mióta
állsz össze halandókkal?-
kérdezte gúnyosan
- Halgass Kikyou- szólt rá hidegen.
- Kikyo milyen jó téged látni.- mondta
szintén gúnyosan Kagome.- Rég
láttalak. Nagyon hiányoztál,
nővérem!- elmosolyodott
- Mióta vagyok én a te nővéred?-
kérdezte idegesen Kikyou
- Ugyan nyugi, csak vicceltem.- nevetett- Ha nővérem
lennél akkor nem harcolhatnék ellened.
Márpedig az nem lenne túl jó, igaz?
- Bolond!!- kiáltott rá- Ne merj
mégegyszer így szólítani.
Te nem vagy a hugom!- üvöltött.
- Mi van itt?- jelent meg Inuyasha mérgesen, majd amikor
meglátta kik vannak ott földbe gyökerezett.
- Semmi, mi lenne?- kérdezte Kagome ártatlanul.-
Csak annyi, hogy Rinék egy ideig velünk fognak
utazni.- jelentette ki Kagome
- Nem. Nem és nem.- Inuyasha egyre mérgesebb
lett.- Kikyou jöhet, de a bátyám Nem!
- Inuyasha, mi az hogy Kikyou jöhet? - Kagome is kezdett
ideges lenni.- Nem jöhet.
- De igen. Mostmár elég a ebből.- Inuyasha
- Azt csak hiszed.- majd nyugodtan odasétált
Sesshomaruhoz.- Sesshomaru! Ölj meg!
- Miiiii? - döbbent le mindenki. Majd Sesshomaru
meglátta a huncut csillogást Kagome
szemében, így bele ment a
játékba.
- Felőlem. Utólsó
kívánság? - kérdezte egy
ördögi mosoly
kíséretében- Nincs? Hát
akkor...
Folytatása következik
| |