Miután Sesshomaru elengedte a lányt, mélyen a szemébe nézett, hogy kiolvassa belőle az érzéseket amik most  a lányban kavarognak. Sok mindent látott, fájdalmat, bosszúvágyat, gyűlöletet, és még ezen kívül sok mindent. De egy valamit nem. A félelmet. Félelmet nem látott a szemében, és ez nagyon nyugtalanította a démont, mert amikor Kagome szemében nem lát félelmet akkor ott baj lesz, mert ahányszor Kagome nem félt, annyiszor mindig megfontolás nélkül támadott. Általában mindig sikersen, de most az ellenfél nagyon erős.

- Már késő van. Itt az ideje, hogy bemenjünk.- mondta Relya.- Kagome a szobád készen áll. Ugye még emlékszel melyik az?- mosolyodott el Relya.
- Igen nénikém. Emlékszem.- modta kicsit gúnyosan Kagome.- Azért nem voltam olyan sokáig távol.
- Kagome úrnő!- kiáltotta valaki a lépcső tetejéről, és Rin kezdett el szaladni a miko felé.- Kagome úrnő! Visszajöttél?- a kicsi már sírt.
- Rin. - ölelte magához a láynt Kagome.- Mi van veled kislány?- mosolyodott el.
- Hiányoztál.- sírta.- Nagyon hiányoztál.
- Ugye akkor amikor mondtam elmentél onnan?- kérdezte aggódva és kicsit eltolta magától Rint, hogy a szemébe nézzen.- Elmentél, Rin?
- Nem.- mondta és közelebb húzódott az úrnőhöz.
- Ott maradtál?- döbbent meg.- Ott maradtál, és láttál mindent?- kérdezte aggódva.
- Igen. Mindent láttam.- sírt a kislány még jobban.- Azt amikor a támadás eltalált, és amikor a földre estél. Oda akartam menni, de már nem mozogtál és a szemed is csukva volt. Akkor elszaladtam. És egy másik faluban voltam sokáig. Aztán később találkoztam Sesshomaru nagyúrral, és vele maradtam, de már akkor nem volt olyan mint régen. Hideg lett. És már te sem voltál itt. De ő mindig megmentett és vigyázott rám.
- Jól van kislány.- mondta lágyan.- Ideje lefeküdnöd.
- Igen. De holnap ugye még itt lezsel?- kérdezte még mindig szipogva.
- Persze. Itt leszek.-majd felállt.- Rád bízhatom Karen?
- Persze.- bólintott.- Gyerünk gyerekek. Shippou, te is. Inuyasha elkísérsz?
- Aha. Menjünk.- majd Kagome felé fordult és megölelte.- Ajánlom is, hogy itt legyél holnap is.- súgta a fülébe.
- Jól van.- nevetett Kagome.- Jó éjt.
- Nektek is. - Inuyasha, mire Sesshomaru csak bólintott.
- Jössz?- kérdezte Kagome Sesshomarut.
- Igen.-és elindultak felfelé.

Sesshomaru és Kagome szobája egymás mellett volt, a legfelső emeleten. Így amikor itt voltak régebben, mindig nagyon könnyű volt átmenniük a másikhoz, észrevétlenül. Amikor felértek Sesshomaru nem a saját szobájába ment, hanem a lány után az ő szobájába. Bezárta maga mögött az ajtót és a lány felé fordult,aki érdeklődve nézet őt.
Egy gonosz mosoly jelent meg az arcán és elnindult a lány felé. Még mindig csak egy nadrág volt rajta, ami Kagomét igen csak zavarta, mert tudta, hogy nem fog tudni ellenállni. És sejtése beigazolódott. Mikor Sesshomaru a lány elé ért, magához rántotta és megcsókolta. A lány próbált ellenkezni, de hát ki tudna neki ellenállni. Próbálta eltolni magától, de ez sem sikerült.

- Miért ellenkezel, szépségem?- kérdezte fűtött hangon.- Hiszen te is akarod, érzem.- hajolt hozzá nagyon közel.
- Sesshomaru, gondolod, hogy ez a megfelelő idő erre?- kérdezte kicsit kapkodva a levegőt a lány.
- Olyan rég voltál velem, és annyira hiányoztál.- suttogta lágy hangon a démon.- Ki vagyok éhezve rád. Érzeni akarlak és ízlelni.
- Sesshomaru...- suttogta gyengén Kagome, mivel Sesshomaru újra elkezdte csókolni de, most haldt egyre leljebb.
- Kagome, szépségem.- mondta rekdten.- Tudod jól, hogy milyen hatással voltál rám régen. Még most is. Kívánlak, mint akkor, vagy még jobban. Te vagy a férfiak vágyálma, de nekem te vagy a valóság, és őrülten kívánlak. Bele fogok pusztulni a vágyba ha nem leszel az enyém most rögtön.
- Sesshomaru!- kezdte a lány.- Én is kívánlak nagyon. Hisz tudod, hogy most hány nő szeretne a helyemben lenni.- mosolyodott el.- De nem lehet. Most nem. Holnap lesz egy kis elintézni valónk, és tudom, hogy milyen vagy. Nem szeretném ha teljesen kimerülnél.- nevetett.- Holnap szükségem lesz rád, édes.- tette az ujját a youkai szájára, mielőtt az újra megcsókolta volna. - Megyek átöltözök, addig hűtsd le magad.- mosolygott majd eltűnt egy másik szobában, a youkai pedig az ágyra esett és addig ott maradt amíg Kagome vissza nem jött. Kagomén csak egy rövid selyem kimono volt és egy köntös. A kimono szabadom hagyta a vállait és a színe fehér volt, ahogy a köntös is. Haja ki volt engedve és egészen leért a feneke alá. Gyönyörű volt és ellenállhatatlan. Sesshomaru majdnem szívrohamot kapott, hogy a lány az előbb utasította vissza és most így mászkál előtte.
- Kagome kérlek.- nyögte és belefúrta arcát a párnába.- Miért kell ezt csinálnod ha?
- Sesshomaru! Én nem csinálok semmit.- nevetett Kagome.- Menj öltözz át és pihenj le.- ült le mellé.- Hoplnap hosszú napunk lesz.
- Jó megyek.- állt fel nagy nehezen.- De ezt nem fogod megúszni.- mondta és megcsókolta a lányt.
- Gondoltam.- nevetett az.- Jó éjt.
- Az már nem lesz.- mondta- De remélem te azért megtalálod a nyugalmadat azok után amit velem tettél.- majd sértődötten távozott.
- Nem hiszem, de azért megpróbálom.- nevetett.

Aznap este egyikük sem tudott nyugodtan aludni. Együtt akartak lenni, de Kagome tudta, hogy most nem lehet, mert holnap mind a kettejüknek szüksége lesz a teljes erjére. Nehezen bár de Kagome elaludt, Sesshomaru pedig csak pihent.
Másnap reggelre már mindenki tudta, hogy Kagome úrnő visszatért.Ennek a férfiak örültek a legjobban és kíváncsiak voltak rá már nagyon. Nők pedig majd kiugrottak a bőrükből, mert ott volt Sesshomaru nagyúr. Több részről is érdekes volt ez a nap. Egy részt mindenki más ruhát hordott mint általában szokott, kivéve Miroku és Sango. Ők megmaradtak a régi ruháiknál. Mayun egy piros- fehér, Kikyoun egy zöld- fehér, Karenen pedig egy sárga- fehér kimono volt. Valamint Inuyasha is ruhát cserélt mégpedig egy kék színű kimonora. Mikor mindenki összegyűlt, megjelent Sesshomaru egy fekete színű kimonoban kék fehér övvel, és az elmaradhatatlan páncéllal. A prém kivételesen nem volt rajta. A nők majdnem elájultak, hát még amikor rájuk mosolygott.  Yaken előkészítette Ahunt, Shippou pedig már Kirarán volt. Már csak egy valaki hiányzott. Vagyis kettő.

- Mostmár bemegyek érte és kirángatom, esküszöm.- morgott Inuyasha, és már éppen indult volna befelé amikor megjelent Rin kis piros- fehér papnői ruhában, és mögötte Kagome kék- fehér kimonoban. Hosszú haját most összefogta úgy ahogy a többi jelen lévő papnő, de ő nem hagyott ki belőle egy tincset sem, ráadásul a szája ki volt festve, így az érett és zamatos cseresznyére emlékesztette Sesshomarut, amit nagyon szívesen megkóstolt volna. Olyan varázslatosan festett, hogy Sesshomaru el is felejtette megjátszani a sértődöttet. Bár régen is mindig ilyen látványt nyújtott, de a youkainak mintha teljesen új lenne. Kagome is teljesen belefeletkezett Sesshomaru látványába, és közel volt a piruláshoz is.

- Jó reggelt.- köszönt Kagome mikor leért, bár még mindig Sesshomarut nézte.- Sajnálom, hogy késtem.
- Mostmár mindegy.- mondta Inuyasha és arca megenyhült Kagome láttán.- Menjünk.
- Jó de hova?- tette fel a nagy kérdést Miroku.- Kagome úrnő ugye te tudod, hogy hova megyünk?
- Jól sejted Miroku.- mondta sejtelmesen.- Inu no Taishou és Izayoi síjához megyünk.
- Minek?- szólalt meg először Sesshomaru.
- Azért, édes mert lehet, hogy van egy mód, hogy visszahozzuk őket az élők közzé.- mondta és erre mindenki megdöbbent.
- És akkor nekik is kellenek majd holt lelkek?- kérdezte Sango megborzongva.
- Nem.- nevetett Kagome.- Nem úgy hozzuk őket vissza ahogy Urashue Kikyout. De majd meglátjátok- mondta mire a többiek bólintottak.

Elindultak volna, ha Kagome nem állítja meg őket.

- Mayu, Kikyou ti gyertek velem.- mondta mire a két papnő bólintott.- Karen, Sango ti figyeljetek a fiúkra nehogy hülyeséget csináljanak.- Kacsintott rájuk mire ők is bólintottak.
- Kagome úrnő sietsz?- Rin
- Igen sietek.-mosolygott a kislányra.
- Hova akarsz még menni?- lépett mellé Sesshomaru.- És én miért nem mehetek?
- Ne csináld Sesshomaru.- kezdte könyörgő hangon a miko.- El kell intéznem egy dolgot, amit nem halasztahtok el. Meg kell vívnom egy csatát, és győztesen kell kikerülnöm belőle.- mondta sejtelmesen.
- Rendben. Tiszteletben tartom a döntésed.- szólt, majd közelebb ment és átölelte a lányt.- De nagyon vigyázz magadra kérlek. Még csak tegnap kaptalak vissza, és nem szeretnélek újra elveszíteni.- suttogta lágy hangon a lány fülébe.
-  Vigyázni fogok. Ígérem.- mosolygott rá a miko, majd egy puszit nyomott a youkai szájára, és már indulni készült, de az visszarántotta, és hosszan megcsókolta.
- Ajánlom.- mosolygott rá. - És siess.
- Rendben. - majd elindultak.- Kagome, Mayu és Kikyou Nyugatra, a többiek pedig Északra.

Sesshomaruék több szellemmel is összefutottak, de egyik sem jelentett számukra nagy nehézséget. Ezzel szemben Kagoméék egyetlen démonnal sem találkoztak, ami nagyon is furcsa volt a három papnőnek.

- Mond csak Kagome, hova megyünk?- kérdezte Mayu.- És a többiek miért nem jöhettek?
- Meglátogatunk, valakit, aki olyan rangot kapott ami nem illeti meg.- válazsolta Kagome rá sem nézve, nagyon komor hangon.
- Kire gondolsz?- csatlakozott Kikyou.- Nem Mikoto kastélya felé megyünk?- döbbent le.
- De igen.- szólalt meg gúnyosan Kagome, de még mindig előre nézett.- Van egy kis megbeszélni valóm a drága nénikémmel és a kicsi lányával.- mondta irrónikusan.
- Értem.- mondta Mayu.- Ugye köze van ehhez az édesanyátoknak is?- tapintott a lényegre.
- Igen.- mondta még mindig a távolba révedve, és színtelen hangon a miko.- Eljött az ideje, hogy rendet tegyek ezen a téren.
- Rendben. Akkor siessünk.- Kikyou.

Mikor megérkeztek Mikoto várához, minden beszéd nélkül beléptek, hisz tökéletesen kiismerték magukat. Ám amikor beléptek az előcsarnokba még Kagome is kénytelen volt feloldani a felvett hűvösséget, annyira megdöbbent. Ahogy beléptek egy rakás démon volt bent. Ember és állat alakban egyaránt. A három miko egyszerűen elhűlt, hogy mért van itt ez a rengeteg démon, amikor nagynénjük ki nem állhatja őket. Mikor a bejárati ajtó bezáródott mögöttük, a jelen lévő démonok egyszerre fordultak feléjük, és talán még jobban elámultak mint a papnők.

Folytatása következik...