A démonok mind egyszerre fordultak a papnők felé, és teljesen ledöbbentek. Ezek a démonok mind a palota úrnőjének lányához jöttek, mert az hívatta őket. De amikor meglátták Kagomét rögtön meggondolták magukat egytől egyig. Sokan amikor feleszméltek, rögtön olyan megjezgyzéseket kezdtek tenni, amit tisztességes nő meg sem hall.

- Nahát milyen gyönyörű nő.- kaján vigyor.- Nem szeretnél az asszonyom lenni?
- Na mi az kislány? Nem akarsz megszólalni?- simított végig egy másik Kagome csípőjén, mire a miko dühösen visszafordult és nagy erőt beleadva felpofozta a fogdosót úgy hogy az hátra is esett.
- Ne merj mégegyszer hozzám nyúlni.- mondta vészjósló hangon, majd tovább indult, keresztül vágva a démonok tömegén.

Kikyou és Mayu egy ideig döbbenten álltak, majd pár pillanat múlva követték a dühös Kagomét. A lány nem is figyelve merre tart, reflexből ment előre. Kicsivel később mikor átvágtak a démonokon, egy hatalmas ajtó előtt álltak meg, ahova Kagome gondolkodás és minden engedély nélkül belépett. Kikyou nyögött egyet és fejcsóválva figyelte húga felelőtlenségét, de azért vele ment. Mikor mind a hárman beléptek és becsapták maguk mögött az ajtót csak akkor vették észre őket, és a bent lévő másik két papnő teljesen ledöbbent Kagome láttán.

- Te élsz?-kérdezte a fiatalabb.- Nem lehet.- már az ájulás szélén volt.
- Nektek is jó reggelt, Mikoto, Norie.- mondta gúnyosan Kikyou.- Mond hugi miért van az, hogy ahova megyünk mindig ezt csinálják?
- Ne engem kérdezz, nővérem.- nevetett Kagome.- Jó újra látni titeket. Néném, unokanővérem.- hajolt meg Kagome de a fejét nem hajtotta le, hanem végig a rokonai szemébe nézett, ami azt jelentette, hogy gúnyolja őket.

Majd lassan és gúnyosan elmosolyodott. Elindult a két döbbent papnő felé. Addig Kikyou és Mayu megálltak és nézték mit akar csinálni a miko. Kagome lassan közelített, és kecsesen mozgott ezzel még nagyobb kínt és félelmet okozva rokonainak. Tudták eljött a vége az uralmuknak, mert az úrnő most igazságot fog tenni, és ha kell megöli őket.

- Miért jöttél vissza Kagome?- kérdezte a valamivel nyugodtabb Mikoto.- Nem voltál jó helyen ott ahol voltál?
- Jó helyen?- mondta irrónikusan a miko.- Ugyan nénikém. Tudod, hogy vissza kellett jönnöm, két dolog miatt. Az egyik mert tettem egy esküt. A másik, vigyáznom kell valakire aki nagyon fontos a számomra, és mellette kell lennem.- mondta nagyon komolyan.
- Igen?- szólalt meg Norie.- Semmi szükség nincs itt rád. Anyámmal remekül el tudjuk intézni a feladataidat. Egyáltalán semmi szükség nincs rád.- kiabált hisztérikusan, ahogy Kagome közeledett hozzá.
- Ugyan Norie.- nevetett .- Miért vagy ilyen ideges?
- Hagyj minket békén.- kiabált.- Minden ami a tiéd volt mostmár az enyém, fogd fel.- teljesen kikelt önmagából.
- Nos ebben az esetben, fogd fel a visszatérésemet, úgy hogy mindent vissza követelek.- mondta komolyan, de még mindig nem állt meg.Majd olyat mondott amit soha nem hitt senki, hogy valaha is kimondja. Mélyen Norie szemébe nézett majd lágy mégis komoly hangon elkezdte.- Mindent amit hátra hagytam, most visszaveszem!!- mondta és ezzel mindenkit teljesen megdöbbentett.
- Nem teheted. A mikok, a démonok és mindenki akinek beleszólása van elfogadta, hogy én később pedig a lányom kapja ezt a címet.- mondta Mikoto, bár őt is sokkolta a hír.
- Azt hiszem ezen változtatni fognak. Méghozzá hamar.- mondta Kagome megfordult és elindult kifelé.- Ja igen. Visszaköltözöm a nyugati kastélyba, úgyhogy ha akartok valamit, majd ott keressetek.- majd Kikyouval és Mayuval a nyomában távozott, magára hagyva a két sokkos mikot.
- Anya tennünk kell valamit.- mondta már szinte hisztérikusan Norie.- Ezt nem hagyhatjuk.
- Szerinted mit kellene tennünk?- kérdezte nyugodtan Mikoto.
- Nem tudom. Akármit. Nem engedem, hogy mégegyszer visszakapjon mindent. Főleg nem Sesshomarut. Nem, nem fogom engedni. Neeeeem!!- üvöltözött, mire az anyja pofon vágta.
- Fejezd be a hisztit.- mondta erélyesen.- Sesshomaru még nincs Kagoméval láthattad. Csak Kikyout és Mayut értesítette. Gyorsabbnak kell lennünk és ügyesebbnek mint Kagome.- és elkezdett járkálni.- Kagomét mindenki támogatni fogja kivéve az ellenségeit. Velük kell szövetséget kötnünk. Ha Sesshomaru találkozik Kagomével annak nagyon súlyos következményei lesznek számunkra. Ugye tudod, hogy mit jelent, hogy Kagome visszajött?- tette fel a kérdést majd meg is válaszolta.- Nagyon, de nagyon veszélyes. Kagomének meg van a hatalma, hogy végezzen mind a kettőnkel. És ha találkozik Sesshomaruval, akkor ő is vele lesz, hiszen tudod hogy mennyire szerette.- kezdett kicsit ideges lenni.- Ha újra elfoglaja Mikok úrnőjének járó helyet, nekünk végünk. Mit kellene hát tennünk szerinted?- fordult a lánya felé.
- Segítséget kérünk valaki olyantól, aki teljes szívéből gyűlöli Kagomét, és megvan a kellő hatalma is.- húzta gonosz mosolyra a száját, majd nevetni kezdett anyjával együtt.

Közben a három papnő már messze járt a kastélytól, de jól tudták, hogy készül valami. És az a valami számukra nem lesz kedvező. Már közel jártak a többiekhez ezt mind a hárman érezték, de hirtelen több ezer szellem auráját kezdték érezni, így gyorsabb iramot diktálak maguknak. Nem soká meg is látták a kis csapatot akit körbe vettek a démonok. Teljesen sarokba lettek szórítva, és ekkor hirtelen egy sárga és egy kék fénysugár vágott a szellemek közzé, ezzel elpusztítva pár százat. Kagome szemével a vezért kereste. Meg is találta. Egy magas, hosszú fekete hajú, izmos testalkatú férfi volt. Zöld kimonot viselt, olyat mint Inuyasha. Egyész jóképű volt. De most a vezér összecsapott Sesshomaruval. Erős támadásokat küldtek a másikra. Kagome már azon volt, hogy segít a többikenek, de ekkor hirtelen Sesshomaru a földre kerűlt. Kagome intett Kikyounak és Mayunak, hogy menjenek segíteni a többieknek és ő majd elintézi a vezért. Összeszűkítette a szemét a haragtól, felhúzta íját és egy jó adag erővel felruházva valamint átkozódva útnak indította. Sesshomaru már éppen fel akart kelni, de amikor megérezte azt a hatalmas erőt ami közeledett inkább a földön maradt. Még szerencse, mert pár pillanat múlva egy nyílvessző suhant el a feje felett, hatalmas kék fénybe burkolózva. Egyenesen a vezér felé tartott, aki döbbenten nézte a hatalmas erejű nyílvesszőt, majd meglátta a tőle 200 méterre lévő Kagomét. Még jobban megdöbbent, majd elmosolyodott és meg sem próbálta blokkolni a támadást. Csak por maradt belőle. Közben a többiek is elintézték a démonokat, és msolyogva nézték a közeledő mikot, aki megmentette az életüket. Sesshomaru felállt, leporolta fekete kimonoját, és köszönteni akarta kedvesét, de az amint odaért hozzá egy hatalmas pofont kevert le neki. Mindenki földbegyökerezett, amint meglátták és várták a folytatást, ami nem maradt el.

- Mi a fenét csináltál?- kérdezte Kagome kiabálva, a döbbent youkait.- Teljesen megőrültél Sesshomaru?
- Mi bajod van, Kagome?- kérdezte még mindig zavartan Sesshomaru.
- Hogy mi?- emelte fel még jobban a hangját.- Te idióta majdnem megölt.
- Ez azért túlzás.- mondta nyugodtan és sejtette mire fog majd kitérni a miko.- Légy szíves Kagome ne túlozz.
- Mi az, hogy ne túlozzak?- dühöngött tovább.- Mit csináltál magaddal?- ment oda hozzá, és tette a youkai arcára a kezét.
- Semmit nem csináltam.- mondta higadtan és még közelebb bújt a kezéhez.- Amikor elmentél akkor történt. Akkor lemondtam a hatalmamról, de mivel velem született és nem kaptam, nem lehetett megszabadulni tőle. De a napok teltek és már nem tudtam használni az igazi erőmet. Még a démoni erőmnek is csak a tördékét, de pont elég volt, hogy a szellemek féljenek tőlem, és hogy meg tudjam védeni magam. Semmi más nem változott. Sem a kűlsőm, sem más. Csak annyi hogy teljesen elhidegültem mindentől.- mondta egy keserű mosoly kíséretében, fájdalmas hangon.
- Ezt miért nem mondtad rögtön?- kérdezte lágyan- Talán meg tudjuk oldani, de ehhez meg kell tennünk azt amiért eljöttünk.- majd elindult előre.
- Nem vagyok már hozzád méltó.- szólalt meg halkan, szomorúan és lehajtott fejjel Sesshomaru, mire Kagome megtorpant és visszament hozzá.
- Mi az, hogy nem vagy méltó hozzám?-kérdzte mérgesen, majd tekintete ellágyult és végig simított a youkai arcán.- Nincs nálad hatalmasabb démon.- majd huncutul mosolyogva hozzátette.- Ráadásul ahogy te is mondtad a külsőd nem változott. Sőt még ellenállhatatlanabb lettél. Ami mellesleg már lehetetlen. És tudod, hogy ezeknek a feltételeknek kell igaznak lennie a Démonok urára. Szóval...- kacsintott, és hátátra vette íját majd elindult, most Sesshomaruval együtt.

Mentek egy ideig, de nagy csodálkozásukra nem találkoztak egy démonnal sem. Amikor kiértek egy nagyon szép rétre, ami tele volt mindenféle virággal, Kagome megtorpant, és körül nézett mintha keresne valamit. És egy idő után úgy tűnt, hogy meg is találta. Kagome a rét közepére sétált, és ott letérdelt. Sango és Karen nagyon megdöbbent azon, hogy Kagome abban a szép kimonoban letérdelt a fűbe, de egy idő után mellé sétáltak. Kagome egy kőtábla előtt térdelt amire idegen nyelven volt valami írva, amit senki nem értett meg.

- Te érted mi van rá írva, Kagome?- kérdezte Karen miközben merdten nézte a kőtáblát.
- Igen értem.- mondta a miko majd mosolyogva nézte, ahogy Karen és Sango próbálják megfejteni a tábla jelentését.- Majd én.- nevetett Kagome.- Látjátok,ez négy szó. Egy- egy egymással szemben, ez azt jelenti, hogy ellentétes párosok vannak. Démon és- Miko - simított végig először az egyik majd a másik szón is.- Isten- és Istennő.- fejtette meg.
- Ez mit jelent?- kérdezte Sango.
- Azt, hogy ezek az erők képesek kinyitni nekünk a kaput, Inu no taishou és Izayoi sírjához.- állt fel Kagome, majd hátra fordult.- Sesshomaru!- szólította meg a nézelődő youkait.- Seíts nekem.
- Miben?- lépett a lányok mellé Sesshomaru.
- Ugye el tudod olvasni?- kérdezte a miko, de közben csak próbára akarta tenni, mert ha tényleg elveszett az ereje akkor nem fogja tudni elolvasni.
- Aha.- majd a táblára fordította tekintetét.- Démon és- Miko, Isten- és Istennő.- majd ránézett a mosolygó mikora.- Mi az?- kérdezte kicsit zavartan ami aranyossá tette.
- Semmi.- majd közelebb hajolt a démonhoz, ezzel tűzbe hozva őt, annyira hogy az csak nehezen tudott magán uralkodni.- Hallottad amikor mondtam, vagy tényleg elolvastad?- suttogta a youkai fülébe.
- Nem hallottam. Tényleg elolvastam.- nézett még mindig zavartan, és feszülten a youkai, elég nehezen tudott beszélni, és megkönnyebűlve sóhajtott mikor Kagome arrébb állt látva a démon feszültségét.
- Helyes.- mondta majd a kőtábla egyik oldalára állt, és intett Sesshomarunak hogy álljon vele szembe.- Kész vagy? Ugye tudod mit kell tenned?- kérdezte komolyan Kagome.
- Tudom.- Sesshomaru is elhelyezkedett.- Kezdjük.- mondta majd lehunyta a szemét.
- Rendben.- Kagome is lehunyta a szemét, és mind a ketten erősen koncentrálni kezdtek.
- Most mit csinálnak?- kérdezte Karen Mayutól.
- Kinyitják a kaput.- mondta az le sem véve a szemét az unokatestvéréről és Sesshomaruról.
- Dehát az nem lehet...- Karen- Az jó hogy Kagome miko és Sesshomaru démon, de honnan szednek egy istent és egy istennőt?- kérdezte összezavarodva.
- Tudod, Kagomének és Sesshomarunak több féle ereje van.- kezdte Mayu.- Igaz a legnagyobb a miko és a démon erejük. Már azzal a leghatalmasabbak lehetnének, de a sors még nagyobb erőt adott nekik. Most nem mondom el mindet. A lényeg az, hogy a miko és a démon erő mellett rendelkeznek isteni és istennői erővel is. A négy isteni erő közzül a két leghatalmasabbal. És tudod az isteneket és az istennőket sem képzelték soha ilyen szépnek mint amilyenek ők.- majd a lány felé fordult és elmosolyodott.- Ugye érted miről beszélek?- majd mikor Karen bólintott, visszafordult a miko és a démon felé.- Tudod a külsőjük miatt kaptak egy afféle bece nevet. A lányok, beleértve a démonokat is, Sesshomarut ahogy egyre férfiasabb és őrjítőbb lett, elnevezték Démoni Istennek. És ez a mai napig így van. Ahogy mondják nincs nő aki ellenállni tudna neki. Ez így van. Kagomét pedig ahogy teltek az évek és egyre gyönyörűbb és kívánatosabb lett, elnevezték Halandó Istennőnek. És neki egy férfi sem ellenállni. - majd felnevetett. Még a démonok sem.- mondta sejtelmesen.

Közben Kagome és Sesshomaru még mindig erősen koncetrált. Mid a ketten tudták mit kell tenniük ahhoz, hogy a kapu kinyíljon, de azt csak a miko tudta hogy mit kell tenni a Inutaishou és Izayoi feltámasztásához. Már egy jó ideje így álltak és a többiek kezdték unni, nem is sejtve hogy micsoda erőfeszítéseket kell tennie a mikonak és a démonnak ahhoz, hogy sikerüljön egyáltalán bejutni a sírba. Mindenki megdöbbenésére Kagome és Sesshomaru egyszerre emelte fel a kezét. Kagome keze után rózsaszín, Sesshomaru keze után pedig sárga fény húzódott. Majd maguk elé emelték és egy- egy fénygömb keletkezett a kezükben. Ugyan ezt megtették a másik kezükkel is de most a fény teljesen más színű volt. Sesshomarunak kék, Kagoménak pedig vörös. Majd a kezükben tartott két gömböt összeolvasztották így,Kagoménél egy félig rózsaszín félig vörös energia gömb volt, Sesshomarunál pedig egy félig sárga félig kék. Majd közelítették egymáshoz a két energia gömböt és teljesen Eggyé olvasztották, ami ez után el is tűnt. Kagome és Sesshomaru kinyitotta a szemét és egymásra mosolyogtak. Tudták, hogy sikerült. Mind a kettejük arcán folyt a víz a nagy erőfeszítsektől amiket tettek. Sesshomaru magához húzta a mikot és szorosan átölelte, majd megcsókolta a homlokát. Kagome felemelte a fejét és meg akarta csókolni a démont akár milyen következménnyel is jár, de hirtelen a föld elkezdett remegni, annyira hogy a fiúknak meg kellett tartani a lányokat, pedig ők is mejdnem elestek. Kagome Sesshomaru szemébe nézett, aki még szorosabban ölelte,míg Rin a kettejük lábába kapaszkodott, Shippou pedig Inuyashába aki Karent tartotta. Yaken meg egy fába kapaszkodott meg és az életéért fohászkodott. Mikor abba maradt a rengés, megjelent egy nagy kapu. Kagome kibontakozott a youkai öleléséből és a kapu felé kezdett menni, Sesshomaru és a többiek pedig mentek utána. A kicsiknek pedig meghagyták, hogy maradjanak kint. Minden nyugodtnak tűnt,amíg be nem léptek a kapun át a sírba. Mert ott valami olyan várta őket ami igazán megdöbbentett mindenkit. De Kagomét inkább dühítette...

Folytatása következik...