|
Egyek vagyunk
Mesi 2007.04.24. 09:54
egyek12
Kagome és Karen elkezdték
sétájukat a palotában. Karen mindent
látni akart a kastélyban. A legalsó
szintről kezdték, és úgy haladtak
felfelé. Mivel az előcsarnokot és a
fegyvertárat már látta,
ezért az ebédlővel és a
könyvtárral folytatták. Út
közben csatlakozott hozzájuk Sango és
Miroku is. A szerzetes végig Kagomét
méregette és közben vagy
sóhajtozott, vagy kajánul elvigyorodott. A mikot
kezdte kicsit idegesíteni, de nem szólt.
Beléptek az ebédlőbe. Nagyon szép
volt. Fekete márvány padló, ahogy a
földszint többi részében is.
Hosszú barna asztal, elegáns
székekkel, és gyönyörű
mogyoró színű terítő. Nem volt
megterítve az asztal, de egy váza
virág volt rajta. Minden féle. Orgona,
akác, tulipán, harangvirág, lilom. De
a legkiemelkedőbb mégis az az egy szál
álomszép vörös rózsa
volt, ami kitűnt az összes többi
közzül. Utána átmentek a
könyvtárba. Hatalmas volt, tele
könyvekkel. Óriási polcok, barna
színűek. Valamint egy asztal volt bent, és
székek. Egy félre eső részben, pedig
ott volt egy nagyon kényelmes karamella színű
szófa. Átmentek a fogadóterembe. Nagy
helyiség volt bálok
rendezésére. Volt pár kisebb asztal,
és több szófa is. Majd
megkezték útjukat a szobák
felé. Az első emeleten három dolgozó
szoba volt. Egy Inutaishounak, egy Rionak, egy pedig Midorikonak volt.
Azokat nem nézték meg hanem mentek
tovább. A második emeleten Rio és
Karay, valamint Inutaishou és Izayoi szobája
volt. Kagome szüleinek a szobájában a
krém szín volt a döntő. A nagy
ágyon fehér lepedő és krém
színű selyem takaró volt. Az erkély az
ajtóval szemben volt, és hosszú
krémszínű függöny volt. Kagome
kivitte a kis csapatot az erkélyre. Amint
szétnéztek egy tucat lilomot
csodálhattak meg. Majd átmentek Inu no
Taishouék szobájába. Ott a
sötét kék szín
dominált. De az erkélyről orgonát
lehetett látni. Majd a következő emeleten volt
Kikyou és Mayu szobája. Kikyouéban a
halvány lila volt az ami beszőtte az egész
szobát. De nála harangvirágokat
lehetett látni. Mayu szobájában pedig
sárga színű volt szinte minden. És a
levendulákat lehetett látni. Még
feljebb mentek. Midoriko szobájában minden
zöld volt, és orchideákat lehetett
látni. Még fentebb pedig Inuyasha, Sango,Karen,
Miroku és Rin, valamint Shippou szobája volt aki
a kislánnyal aludt. Inuyasha
szobájában a halvány kék
szín dominált. és
tulipánokra nyílt az erkély. Karen
szobájaban barackvirág szín volt,
és cseresznye virágokat voltak
láthatók. Sango szobája alma
zöld volt, és akácok voltak. Miroku
szobája a nagyon sötét lila
árnyalatokat hordta. Virág pedig az ibolya volt.
Befejezték. A kastély többi
részét Kagome már nem mutatta meg,
mondván hogy azt majd egyedül felfedezik.
Szétváltak és mindenki
kiment a közeli kis rétre a gyerekekkel, Kagome
pedig Sesshomaru szobájába ment. Kopogott, de nem
válaszolt senki, így belépett. Ez a
szoba mint már annyiszor, újra
megdöbbentette. Sesshomaru szobájában az
ezüst és mélykék voltak a
döntő színek. Míg a nagy francia
ágyon a lepedő kék volt, addig a selyem
takaró ezüst. Minden ugyan olyan volt mint Kagome
szobájában, csak más
színekkel. Az erkély függönye
ezüst színű volt, és az ágy
mellett nem öltöző asztal hanem egy szófa
volt, ami mélykék színben
pompázott. Kagome tudta, hogy Sesshomaru fürdik,
ezért az erkélyajtóhoz
sétált és kitárta.
Arcát megcsapta a friss levegő és a
virágok bódító illata.
Ahogy kilépett, tekintete az előtte elterülő
virágokra esett. Egy tengernyi vörös
rózsa. Csak a kettejük
ablakából lehetett ezt a virágot
látni. Elmosolyodott és lehunyta a
szemét, hagyta hogy a szél lágyan
játszon éjfekete hajával,
és bordó- sárga
kimonojával. Sesshomaru kilépett a
fürdőből, egy szál nadrágban kicsit
még vizes testtel, és megdöbbenve
látta, hogy az erkélyajtó nyitva van.
Odalépett, és meglátta a neki
háttal álló mikot. Elmosolyodott majd
ő is kilépett. A lány mögé
állt, és lágyan
átölelte. Kagome még jobban
elmosolyodott, amikor érezte, hogy a youkai a
nyakába fúrja az arcát.
- Hmm.- sóhajtott fel a démon, és a
miko nagyon is tudta, hogy mire gondol.- Nocsak. Ez már nem
akác.- még közelebb bújt.
- Nem. Nem az.- nevetett fel a lány.- Te akartad, hogy
használjam megint ezt.
- Ah...- nyögött fel az említett.- Igen
tudom. De... eddig is kívántalak, hogy majd bele
haltam, de most ezzel az illattal még jobban.- majd puha
csókot nyomott a miko arcára.
- Miért, régen is ezt használtam.-
mondta majd a sértődöttet játszva
hozzá tette.- Régen nem voltam rád
ilyen hatással?
- Dehogynem.- mondta.- De akkor sem tudtam magam tűrtőztetni nem?- majd
pimaszul elvigyorodott.
- Jó elég.- mondta Kagome.- Mielőtt itt helyben
letepernél. Mondani akarok valamit, azért
jöttem.
- Itt helyben?- ízlelgette az ötletet a youkai.-
Nem is rossz.
- Sesshomaru!- mondta miko kicsit megemelve a hangját.-
Beszélni akarok veled.
- Jó rendben.- majd kicsit visszafogta magát, de
továbbra is ölelte a mikot.- Mond.
- Szeretném ha beszélnél az
öcséddel.- fordult a démon
felé.
- Miért is?- kérdezte és elindult
lefelé a a miko arcán, édes
csókokat hagyva.
- Ma reggel Karen bejött hozzám.- kezdett bele.-
És azt mondta le akar feküdni
Inuyashával, és szeretném ha erről
beszélnél vele.
- Miért én?- kérdezte
döbbenten.- Ez apa dolga. Mondd meg neki.
- Aha. És mit mondjak?- kérdezte
gúnyosan a miko.- Inutaishou beszélnél
Inuyshával, mert Karen le akar vele feküdni,
és szeretném ha a fiú
megfontolná minden lépését.
Na ez milyen?- kérdezte a lány szkeptikusan.-
Nem.- rázta a fejét.- Te beszélj vele.
Te vagy a tapasztaltabb és könnyebb is veled erről
beszélni. Bármit megteszek azért, hogy
segíts.
- Bármit?- kapta fej a fejét a youkai.- Remek.
Akkor majd beszélek vele, de először az
ígéret.- mondta ördögien
mosolyogva, de ahogy elkezdtek befele hátrálni,
az arca egyre lágyult, de szemében
továbbra is ott csillogott a mérhetetlen
vágy.
Sesshomaru puhán lefektette a mikot. Ő egy kicsit feljebb
hajolt és nézte Kagomét, ahogy az
lazán elnyúlt az ezüst színű
takarón. Elégedett volt, sőt büszke. Az
övé a legtökéletesebb
lány a világon. Leljebb hajolt és
megcsókolta.
- Mi van?- kérdezte incselkedve Kagome mikor a youkai nem
bírta tovább, és a csókot
megszakítva, szinte tépni kezdte a
mikoról a ruhát.
- Semmi.- majd megszabadult a lány kimono
felsőjétől.- Szirén.- húzta
végig a kezét a lány
arcán.- Azt hiszem nagyon belejöttél a
szerepedbe.- mondta rekedten.
- Még szép.- nevetett.
- Kis pimasz.- mondta mosolyogva Sesshomaru, miközben
végigcsókolta a lány felső
testét.
Több szó nem esett köztük, hanem
belemerültek egy álomba. A youkai végig
simított a lány mellein. Kagome nagyot
sóhajtott, amikor Sesshomaru rázárta
puha ajkát az egyik mellbimbójára,
és ő is simogatni kezdte a youkai nedves
hátát. A démon pedig
kikötötte Kagome nadrágjának
övét. De az álmok is
múlandóak, ez is az. Valaki kopogtatott, a szoba
ajtaján. Sesshomaru nyögött egy nagyot,
és ráesett a mikora. Kagome mosolyogva
ölelte át.
- Sesshomaru, Kagome!- szólt be Inuyasha.- Gyertek,
reggelizni.
- Már megint.- morogta a miko nyakába.- Nem
beszélni fogok vele, hanem megölni.
- Ugyan Sesshomaru.- mosolygott Kagome, majd
kikászálódott a youkai
alól.- Ne csináld. Tényleg
szeretném ha beszélnél vele.- mondta,
közben visszavette a kimono felsőt és
megkötötte a nadrágja
övét, valamint megigazította a
haját.- Öltözz fel és gyere.
- Nem akarok.- nyöszörgött a
párnába.- A jutalmamat akarom, téged
akarlak.- majd megfordult, és a hátára
feküdt. Így Kagome saját
szemével bizonyosodhatott meg róla, hogy a youkai
mennyire kívánja és milyen pokoli
kínokat élhet át.
- Bepótoljuk.- ült le az ágyra, a
démon mellé.- Ígérem.
És tudod, hogy én soha nem szegem meg a szavam.
De látom, tényleg nagyon nehéz
problémákkal kűzdesz.- mosolygott, majd
végig simított Sesshomaru
nadrágjának elég nagy
kidudorodásán.- Öltözz.- majd
megcsókolta, és kiment a
szobából.
- Öltözz.- utánozta kicsit
mérgesen Kagomét, majd elmosolyodott.- Azt hiszed
nem fogom behajtani?- indult el nevetve az öltöző
szobába.
Kagomét nagy meglepetés fogadta az előcsarnokban.
Amikor leért a földszintre még mindig
kicsit sokkolt volt, az előbbiek miatt, hisz ő is
kívánta Sesshomarut. De gondolatait egy
incselkedő, hang szakította félbe.
- Nocsak- nocsak. Kagome úrnő visszatért
közzénk.- mondta kicsit élcelődve.-
Meguntad a távollétet?
- Mondjuk úgy, hogy a szabadságom
lejárt.- mosolygott a miko az idegenre, majd annak karjaiba
rohant, és szorosan átölelte.-
Jó téged újra látni, te
bosszantó bolond.
- Aha!- kiáltott fel a férfi.- Tudtam, hogy
én hiányoztam neked a legjobban,
szépségem. Sesshomaru szívrohamot fog
kapni.- vigyorgott.
- Az biztos.- nevetett a lány és
elhúzódott, majd az étkező
irányába, ment.- Inuyashát is majdnem
megölte, hát akkor téged.
- Na ja.- követte a mikot.
- Anyád jön?- érdeklődött.
- Biztos jönni fog. Már ő is
kíváncsi rád.
A férfinak, rövid fehér haja volt,
és arany színű szemei. Kicsit
hasonlított Sesshomarura, de ne sem olyan
kábító, sem annyira
jóképű, sem pedig olyan férfias nem
volt. Elég jól nézett ki, sőt nagyon
jól nézett ki de nem közel sem volt
olyan őrjítő mint a youkai. Fekete kimonot viselt, egy
fekete- fehér övvel, és az
oldalán kardot hordott.
Mikor beértek az étkezőbe, mindenki
köszöntötte, az idegent, és
bemutatták az újaknak. Mikor mindenki
elhelyeszkedett, belépett Sesshomaru, egy
sötét zöld kimonoban, piros-
fehér övvel. Szemével Kagomét
kereste, de amikor megtalálta, mosolya azonnal lehervadt.
- Szia Sesshomaru!- állt fel az idegen.- Hogy vagy?
Úgy hiányoztál.- majd
kitárt karokkal a youkai felé vette az
irányt, és átölelte.
- Te jó isten.- nyögött fel az.- Ugye ez
nem igaz?- nézett apjára.- Ő nincs itt, igaz?-
majd öccsére.- Ugye csak álmodom?-
végül Kagomére nézett.
- Nem.- mosolygott a miko.
- Ez nem igaz.- majd az ég felé
nézett.- Miért büntetsz így
Istenem? A vágyaimról nem tehetek.
- Szóval nem is hiányoztam neked?-
kérdezte sírós hangon a
férfi.
- Szállj le rólam Sawada.- mondta
dühösen a youkai, majd lelökte
magáról.- Attól, hogy az
unokaöcsém vagy még nem szeretlek.
- Igen?- kérdezte tetetett
szomorúsággal, és dühvel.-
Hát tudd meg, hogy én se szeretlek
téged.- modta és eljátszotta a
mártirt.
- Hál' Istennek.- forgatta a szemét a youkai.
- Én Kagomét szeretem.- majd a lányhoz
ment, és felrántotta a székről,
szorosan átölelte.- Ő meg engem. Úgyhogy
rád nincs szükség.
- Vedd le róla a kezed, de gyorsan.- morogta egyre
dühösebben a démon.- Ne nyúlj
hozzá!- majd egy villámgyors mozdulattal, a
fiatalabb démon melett termett.- Engedd el!- majd szeme
összeszűkült, ami nem volt jó jel.
- Jézus!- majd elengedte a mikot.- Még mindig nem
szoktál le erről?- kérdezte vigyorogva Sawada,
tudván hogy unokatestvére úgysem
támad rá.
- Kihúzod a gyufát Sawada.- mondta
mély, komoly hangján Inutaishou, de
belül ő is jól mulatott.- Sesshomarut
mostmár egyikünk sem tudja visszafogni.
- Ugyan már.- mondta még mindig vigyorogva a
youkai.- Csak nem fog megtámadni.- majd
ránézett a démora, és
máris meggondolta magát, még a vigyor
is lefagyott az arcáról.- Ugye nem akarsz
megölni Sesshomaru?- kérdezte már-
már reszketve.
- De.- mosolyodott el a youkai gúnyosan.- Hozzá
értél ahhoz aki az enyém, mit gondolsz
ezt büntetlenül hagyom?
- Sesshomaru!- emelte meg a hangját Kagome.-
Elég. Üljetek le.
Sesshomaru morogott még egy kicsit, majd leült az
öccse mellé. A youkai helye Inuyasha és
Sawada között, valamint Kagoméval szemben
volt, aki Kikyou és Mayu között
ült. Az újonnan érkezők pedig a
többi helyet foglalták el, valamint Izayoi
és Inutaishou egymás mellett az asztalfőn, de
még ennyien sem töltötték meg
teljesen a hatalmas asztalt. Még nem fejezték be
a reggelit, amikor Nithara rontott be rémülten.
- Kagome úrnő!- szólította meg a
mikot, majd észbe kapva meghajolt.- Bocsánat.
- Semmi baj Nithara.- mondta kedvesen Kagome.- Mond, mi a baj?
- Úrnő! Egy démon közelít a
falu felé. Egy erős démon.- mondta kicsit
még lihegve.
- Ezt honnan tudjátok?- állt fel.
- Egy ember mondta, akit üldözött.- mondta a
lány.- Kérlek úrnő.
- Hozd az íjam. -mondta, mire a lány boldogan
elsietett.- Elnézést.- bólintott a
többiek felé, majd sietve távozott.
Nithara pár pec múlva meghozta a miko
íját. Ez nem olyan volt mint amilyet, eddig
használt. A kicsi piros. Ez nagy volt. Olyan mint a
Kikyoué és amilyet Mayu használ. Egy
pár centivel volt kisebb mint a miko maga. A
színe fekete volt, akárcsak a
Kikyouénak, de ez sokkal különlegesebb
volt. Kagome annyit használta ezt az íjat, hogy
egy kicsi van benne az ő erejéből is,
ráadásul így sokkal messzebbre tud
lőni. Felvette a hátára tegezt, az
íjat pedig kezébe fogta. Ahogy kiment a
bejárati ajtón, csatlakozott hozzá a
kis csapat is, akiket az étkezőben hátra hagyott.
- Hát ti?- kérdezte megdöbbenve a miko.-
Miért nem esztek? Szerintem ezt el tudom intézni
magam is.
- Tudom.- szólalt meg mellette Sesshomaru.- Csak a
többiek látni akartak harc közben.
És én sem akartam kimaradni.- mosolygott.
- Ah. Szóval nem akartál kimaradni?-
kérdezte gúnyosan Kagome.- Vagy inkább
azt nem akartad, hogy Sawada egyedül maradjon velem?-
incselkedett.
- Ch.- fordult el.- Ugyan, miért tenném?
Bízok benned.- mondta, és tényleg
így is volt.
- Aha. Bennem igen.- majd a youkai elé állt.- De
benne nem, igaz?- majd a youkai arckifejezésén
nevetni kezdett.- Ugyan Sesshomaru, ne csináld.- majd a falu
határához sétált.
Megállt az erdő felé nézett, kivett
egy nyílvesszőt, és felhúzta. Egy
pontra meredve várt. A többiek pedig pár
méterrel mögötte álltak
és nézték mit csinál a
miko. Egy idegig így voltak, majd egyszer csak nagy
dübörgést hallottak. Pár
pillanat múlva a dübörgés
még erősebb lett, hogy odacsődült az
egész falu, és azt várták,
hogy mit fog tenni a miko. Mikor a
dübörgés olyan erős lett, hogy
már érezni lehetett a föld
remegését, Kagome egy kecses mozdulattal
elengedte a nyilat. Többiek teljsen elámultak,
és nem csak a nyílvessző erejétől,
és az azt körülvevő hatalmas
fénytől, hanem a fény
színétől. Nem rózsaszín
vagy kék volt, hanem fehér. Akik
tudták, hogy a miko képes erre is azok nem
döbbentek, meg de a többiek nagyon. Már
látni lehetett a démon körvonalait. Egy
ló. Egy démonló. És nagy
ereje volt. A nyílvessző elsuhant a ló előtt
ezzel lelassítva azt. Még egy kicsit
ügetett előre, majd megállt
közvetlenül Kagome lőtt. Mindenki ledermedt,
hát még akkor, amikor a miko az íjat a
tegez mellé illesztette, a hátára,
és közeledni kezdett a lóhoz. Most, hogy
megállt és ilyen közel volt, mindenki
szemügyre vehette. A ló egyszerűen
káprázatos volt, a szeme zöld,
a szőre pedig selymes és fehér volt, mint a
hó, sörénye pedig akár a
napsugár. A ló még közelebb
ment Kagoméhez, majd amikor egy
karnyújtásnyi távolság volt
közöttük, megállt és
mélyen a miko szemébe nézett. Mindenki
lélegzet visszafojtva várt, Sesshomaru, Inuyasha
és Sawada pedig felkészült, hogy ha kell
közbe avatkoznak. Ekkor lépett oda
hozzájuk Inu no Taishou és Izayoi. A
ló megmozdult és Sesshomaru oda akart menni, de
apja visszafogta és intett, hogy várjon
és figyeljen. A miko még egy ideig farkas szemet
nézett a démonlóval, majd az
megmozdult, és meghajtotta fejét Kagome előtt. A
lány elmosolyodott és megsimogatta a
ló nyakát. Inutaishou büszkén
nézett Kagomére.
- Yume!- szólalt meg alig hallhatóan a
lány, majd egy érthetetlen nyelven
beszélni kezdett a lóhoz.
- Most miko nyelven beszél?- kérdezte Sango Mayut.
- Igen.- mondta az, mosolyogva homályos szemekkel.
- És mit mond neki?- szállt be a
beszélgetésbe Miroku is.
- Azt mondtam neki, hogy örülök hogy
újra látom.- mondta Kagome.- És
még azt kérdeztem, hogy azért
jött, mert megérezte a visszatértem.
- Aha.- nézte a szerzetes a miko arcát majd
pillantása végig pásztázta
a lány egész testét, míg az
a lovat ölelte.
- Óvatosan szerzetse.- lépett mellé
Sawada.- Nem csak Sesshomaru vigyáz rá.- intett
fejével Kagome felé.
- Bizony hogy nem.- lépett oda Inuyasha is.
- Hol van Karen?- kérdezte Sango.
- Hogy hogy hol?- értetlenkedett Inuyasha.- Nem itt volt?
- De az előbb még igen- mondt Sango.
- Egy démon közeledik.- jelentette ki Kagome.
- Kagura.- ismerte fel a szagot Sesshomaru.
- Kikyou!- jelent meg az említett.- Naraku azt
üzeni, ha vissza akarjátok kapni a lányt
kersd meg őt.- ezzel el is ment, de még vetett egy
pillantást Sesshomarura.
- Ez érdekes.- mondta Kagome, közben
végig a youkait nézte.
- Mi?- kérdezte az.
- Mindegy.- kapta el a miko a tekintetét.- Kikyou
érzed őt?- kérdezte.
- Igen érzem.- fordult húga felé.-
Gondolom azt akarod, hogy menjek. És te is jössz.
- Úgy valahogy.- bólintott.- Te mégy
előlről én hátulról.- majd mikor
nővére elment, Inutaishouhoz és Izayoihoz
fordult.- Ne engedjétek oda se Inuyashát se
Sesshomarut.- mondta mire azok bólintottak
Kagome elindult nyomában Yuméval. Amint
ellépett a falu határától,
Izayoi felhúzott egy védőpajzsot, mivel
Sesshomaru már indulni készült.
- Kagome!- kiabált a miko után
dühösen, és ostromolta a falat, de az nem
engedett.- Kagome! Miért nem mehetek? Kagome!-
ordítozott.
- Sajnálom. De nem lehet.- suttogta az és
lehunyta a szemét, folytatta útját
Naraku felé, és nem
tántorítahatta el senki.
Folytatása következik...
| |