18.rész:
Testvér harc és az igazság újabb darabja

Naraku halálát gyorsan elfelejtették mivel Shun pillanatok alatt bátyja előtt termet és teljes erejéből behúzott egyet neki. Sakio arca megrándult a rámért erős ütéstől s néhány lépést hátra tántorodott, de nem hibáztatta öccsét a tette miatt. A zöld szemű fiú ismét bátyja felé lépett mikor a fiú mellett lévő farkas közéjük állt s gazdáját védve elvicsorodott, de Sakio megállította és a messzebb várakozó lóhoz küldte a farkast. Shun tekintete összeszűkült s zöld szemei egyre sötétebb színben pompáztak, miközben démoni energiája körülötte örvénylett. Kagome ijedten nézte az eseményeket Sesshoumaru mellől s egyre jobban elhatalmasodott rajta a rossz érzés mi szerint az egyik fiú valószínűleg meg fog halni, amit egyáltalán nem akart. Zöld szemei kikerekedtek ijedtségében ahogy figyelte a fiúk körül örvénylő démoni aurák eltérő színét. Sakio még mindig nyugodt és higgadt volt, s csak azért engedte látni kék auráját hogy bizonyítson öccsének s a youkai miko még ilyen messziről is érezte az idősebb fiú nyugodt auráját. Ezzel ellentétben Shun zöld aurájának színe egyre sötétebbre váltott s aki nem látta volna a kezdeti zöld színt az megesküdött volna rá hogy a fiú körül fekete aura örvénylik. Még mielőtt bárki beleavatkozhatott volna a két fél összecsapott, s a társaság csak egy hangos csattanást hallott a felszálló porfelhőből. Takeda már készült közéjük ugrani hogy megállítsa őket, de helyette őt állították meg mire kétségbe esve nézett kelet urára, aki csak megrázta a fejét. A fivérek teljes erejüket beleadták az egymás elleni harcba, s már mindketten több sebből véreztek de még mindig nem akarták abbahagyni a csatát. Takeda félve ment Kagoméhez, s a lány szemében is látta a rettegést amit ő maga érzett.

-Nem tudnád megállítani őket?-kérdezte érdes hangon a fiú
-Nem tudom. Talán igen, de nem vagyok benne biztos.-felelte a lány
-Nem akarom hogy bármelyikük is meghaljon.-kezdte suttogva-Mindig is reménykedtem benne hogy Shun a testvérem és nem csak az unoka testvérem. Mindig is közelebb éreztem magam hozzá mint Miyahoz, s most hogy kiderült hogy testvérek vagyunk nem akarom elveszteni.-fejezte be szomorúan
-Ne aggódj valahogy majd csak megállítjuk őket.-mondta bíztatóan Kagome
-Mégis hogy? Mindketten erősek, s csak a csoda segíthet.-válaszolta szkeptikusan Takeda
-Megoldom. Sesshoumaru nem baj ha magadra hagylak egy kicsit?-kérdezte a lány
-Menj csak.-jött a nyugodt válasz a youkaitól

A miko egy csókot nyomot kedvese ajkaira, majd gyors iramban a csatázók közzé állt s kezeiben már ott villogott egy-egy árny kard, amit a két fiúra szegezett. Shun teljesen ledermedt a lány felbukkanásától, s nem volt ezzel másképp Sakio sem.

-Elég legyen! Nem gondoljátok hogy ezzel másnak is fájdalmat okoztok nem csak magatoknak?-kérdezte a lány hideg és dühös hangon
-Jobb ha nem avatkozol bele húgi.-válaszolta dühösen Shun
-Igazán?-kérdezte Kagome, miközben tekintetét a fiú zöld szemébe fúrta-Én úgy látom, hogy nincs más választásom ha mindent megakarunk tudni. Mivel te drága Shun jelenleg nem tudsz nyugodtan és megfontoltan gondolkodni így muszáj valakinek közbe lépni.-tette hozzá a miko, s leeresztette kardjait
-Ch akkor meg jobb lenne ha Sakio kinyögné amit tud és nem csak ködösen válaszolgatna.-felelte idegesen a zöld szemű fiú
-Hát legyen.-sóhajtotta Sakio-Biztos tudni akarod az igazat öcsém?-kérdezte
-Igen.-felelte nyugodtabban Shun
-Akkor legyen. Mint említettem Reina csak kihasznált téged és Takedát is hogy minél nagyobb hatalomra tegyen szert, amit azzal ért volna el ha valamelyikőtöknek sikerül visszavinnie Kasugát vagy a lányát.-kezdte, mire mindenkinek kikerekedett a szeme döbbenetében-Ha nem figyelmeztetem a nénikénket, akkor már rég nem léteznének halandók sőt még talán a démonoknak is annyi lenne.-tartott szünetet
-E-ez most ugye csak egy rossz vicc?-kérdezte dermedten Shun
-Egyáltalán nem öcsém. Azért jöttem el hogy kiderítsem mire is készül Reina, s mikor a fülembe jutott a hír hogy azt akarja hogy Kagomét az egyik védence vegye el még gyerek fejjel igyekeztem értesíteni róla Kasugát. Szerencsém volt, mert a nénikénk hajlandó volt végig hallgatni bár nem igen hitt nekem míg pár nappal később valaki be nem tört a keleti palotába.-mondta és egy pillantást vetett Kasugára-Mikor megtudtam a hírt igyekeztem felkeresni őket, de akkorra már Takumi nagy úr és lánya úton voltak a nyugati területek felé. El kell ismernem nagyon jó húzás volt ez a nénikémtől, mivel mindenki a keleti palotában kereste a hercegnőt aki időközben úton volt nyugat biztonsága felé. Sajnos vagy talán inkább szerencsére akaratlanul is meghiúsítottad Reina tervét mikor feltűntél a nyugati palota udvarán és halálra rémítetted Kagomét.-tette hozzá egy elismerő mosoly kíséretében Sakio
-Uh azt hiszem egy összeesküvésbe keveredtünk bele.-motyogta halkan Kagome, de nem volt elég halk
-Így is mondhatjuk. De szerencsétek hogy nem sikerült Reina terve. Na jó ez minden amit megtudtam. Most nekem lenne egy kérdésem Takeda. Ki ez a két ifjú hölgy akik veled vannak?-kérdezte érdeklődve Sakio, bár ő már tudta hogy kik
-Manamira és Mikotora gondolsz?-kérdezte a fiú, mire egy bólintás volt a válsz-Körülbelül másfél éve találkoztunk, amikor egy démon rájuk támadt és a szemük láttára mészárolta le a szüleiket s azóta együtt utazunk.-tette hozzá nyugodtan
-Igazán? Nem tudod véletlenül kik voltak a szüleik?-kérdezte Sakio
-Nem.-felelte Takeda
-Értem, de gondolkodtál már azon hogy miért támadták meg őket?-kérdezte ismét a kék szemű férfi
-Igen, de nem tudtam rájönni az indítékra hisz a lányoknak semmi köze hozzánk démonokhoz.-sóhajtotta letörten Takeda
-Ebben tévedsz nagyon is sok közük van a démonokhoz, bár nem teljesen azok.-kezdte nyugodtan Sakio-Ők két világ úrnői lesznek, de csak akkor ha hatalmuk kiteljesedik.-tette hozzá
-Most csak viccelsz ugye?-kérdezte reménykedve Takeda
-Egyáltalán nincs vicces kedvem. Ha jól emlékszem akkor Manami és Mikoto a világot fogják uralni és elhozzák a várva várt egyensúlyt.-felelte elgondolkodva a kék szemű férfi

A társaság döbbenten nézett hol Sakiora hol pedig Takeda védenceire, de még így is nehezen akarták elhinni amit az árnyharcos mondott. A hirtelen beálló csendet senki nem törte meg, s a némaság kezdett rájuk telepedni. Senkinek nem volt kedve megszólalni még Shunnak sem, akinek pedig még nagyon sok kérdése lett volna bátyjához, de az előbbi hírek őt is sokkolták. Nem volt elég hogy „szeretett” Reina nénikéje jól átverte még rátett egy lapáttal az is hogy Takeda védencei egyszer a világot fogják uralni. A döbbent csend lassan kezdett kínossá válni, amint a félénken Shun felé araszoló Nimiko tört csak meg mozgásával.

-Apa, mi a baj?-kérdezte félénken apját
-Semmi kicsim.-sóhajtotta, majd magához ölelte a lányt
-Hm nem is mondtad hogy apa vagy öcsém.-mondta meglepetten Sakio
-Ha néha felém néztél volna akkor tudnál róla, de hogy megnyugtassalak én is csak nem rég tudtam meg Takedától.-felelte enyhe keserűséggel a hangjában
-Ha feléd néztem volna már egyikőtök sem élne ebben biztos lehetsz.-válaszolta kíméletlenül Sakio
-Mégis miért? Talán végeztél volna velünk?-kérdezte gúnyosan Shun
-Én? Ugyan azért ennyire nem vagyok hülye. De ha megjelentem volna az árnyharcosok területén biztos lehetsz benne hogy nem csak engem végeztek volna ki, hanem a rokonaimat is.-mondta a férfi
-Mégis ki?-kérdezte értetlenül Takeda
-Ó tényleg elfejetettem beszámolni arról hogy a mi szeretett Reinánk megfenyegetett hogy ha vissza merek menni vagy ha csak felbukkanok valamelyikőtök közelében végez az egész családdal. Mivel nem tudtalak másképp megvédeni így kénytelen voltam távol tartani magam tőletek, de hála Kasugának mindig tudtam mi van veletek.-mondta egy hálás mosoly kíséretében, amit nagynénjének szánt

Még jó darabig beszélgettek, s közben elindultak a nyugati tartományok felé. Út közben nem érte támadás őket, bár nem ment teljesen zökkenő mentesen az út. Ugyanis Kirara véletlenül ebédnek nézte Yumét, aki őrült tempóban kezdett el repkedni a társaság körül ezzel felingerelve a Sakio mellett haladó farkast.

-Nyugalom Akela.-mondta Sakio a farkasnak, mire az morgott egyet

Miután Akela valamelyest megnyugodott a férfi lova kezdett el idegesen toporzékolni a lángba borult Yume láttán. Sakio sóhajtva lépett oda hozzá, s óvatosan végig simított az állat nyakán.

-Semmi baj Hanshou. Nem esik bajod.-suttogta az állat fülébe nyugodtan
-Bocs Sakio mindjárt elkapom a drága Yumét.-mondta bocsánat kérően Kagome, majd a felé száguldó főnix után kapott

Néhány perc múlva elült a felfordulás és nyugodtan folytatták útjukat nyugat felé. Még Inuyasha sem raplizott Reito és Mina láttán, mivel teljesen lekötötte hogy Kikyout és születendő gyermeküket biztonságban tudja. Végre mindenki megnyugodhatott hisz legfőbb ellenségük már halott volt, s a kisebb szellemekkel és démonokkal könnyedén eltudtak bánni. S a csapat élete is egyre jobban megkönnyebbült minél több időt töltöttek együtt, s már csak a szent ékkövet kellett biztonságba helyezni. Nem is sejtették hogy Reina háborút akar indítani ellenük mivel tisztában volt azzal hogy Sakio túl sokat tud róla, s ezért a férfira küldte legjobb katonáit hogy tegyék el az útból a kellemetlenkedőket.

Folytatás következik....