|
A múlt titkai
Liriel 2007.05.21. 10:07
13.rész
Naraku balul sikerült terve
Naraku lassan hátra fordult és a
mögötte lévő asztalról elvette
kellékeit, s gúnyos mosollyal fordult vissza a
megbénított Sesshoumaru és Shun
felé. Miközben Kagura a szoba egyik
távolabbi sarkába sétált, s
ezzel könnyű célpontot nyújtott a
megbúvó Takedának. Közben
Naraku egyre közelebb sétált a youkaihoz
és az árnyharcoshoz, majd visszament a mikohoz
és lassan lehúzta róla a
vékony köntöst így
szabaddá téve a lány
vállát és hátát
s egy apró csókot lehelt a lány
lemeztelenített nyakára, majd pár
lépést tett a megbénítottak
felé és önelégülten
mosolygott tovább. Sesshoumaru szemei
vörösen villantak fel, mikor meglátta hogy
Naraku a mikohoz ért erőteljesen morogni kezdett,
miközben démon aurája egyre jobban
örvénylett körülötte.
Naraku egy gúnyos kacaj
kíséretében Kagome
hátához sétált, majd a
kezében lévő tőr szerű tárggyal
felhasította a lány vállát
és belerakta a másik kezében
lévő nagy darab szennyezett ékkő
szilánkot majd hátra lépett. A
lányt fekete aura vette körül, ami vadul
örvényleni kezdett
körülötte. Shun nyugodtan figyelte az
eseményeket, míg Sesshoumaru tovább
morogva próbált megmozdulni.
-Erre nem számítottál igaz
Naraku?-kérdezte Shun gúnyosan
-Miről beszélsz
kölyök?-kérdezte hasonlóan a
gonosz hanyou
-Arról hogy megástad a saját
sírod azzal hogy az
irányításod alá akartad
vonni Kagomét.-felelte nyugodt hangon az
árnyharcos, mire a mellette lévő démon
lenyugodott
-Ugyan miért ástam volna meg, hisz most
már hozzám tartozik.-mondta nevetve és
a lány mellé sétált, majd
egy csókot nyomott a miko szájára
Kagome hangosan morogni kezdett, miközben a fekete aura egyre
jobban örvénylett
körülötte. Shun csak mosolygott
és végtelen nyugalommal figyelte amint Naraku
besétál a saját
csapdájába, hisz a miko most nem volt
önmaga és még Naraku sem volt
képes irányítani. A hanyou ijedten
oldotta fel a bénítást, s
elsőként menekült ki a palotája
udvarára nyomában a többiekkel. A
palotából nem sokkal később hangos
recsegést-ropogást lehetett hallani, amint az
épület fa szerkezete megadta magát a
belülről rámért nyomás alatt.
Néhány pillanattal később egy fekete
fej bukkant elő a palota lyukas tetején, amely lassan
felemelkedett és láthatóvá
vált a feje tetején néhány
tűz piros szőr. Naraku döbbenten hátrált
a palota külső falához, amikor a fekete
és tűz piros sávokkal tarkított kutya
elé sétált majd lehajolt
hozzá. A gonosz hanyou szinte teljesen a falhoz lapult,
miközben vicsorgó fogakkal nézett farkas
szemet. A youkai alakban lévő Kagome egyre közelebb
hajolt Narakuhoz, miközben vicsorgott és
hátborzongatóan morgott hozzá. Shun
még időben felszállt s magával
rántotta az enyhén döbbent Sesshoumarut
is, miközben egyre feljebb emelkedett vele.
Néhány perc múlva már
meglátták a nem messze tőlük
lévő Takedát is, aki épp
Kagurát tartotta fogva maga előtt. Shun elvigyorodott
barátja láttán, aki a döbbent
és mérgesen tiltakozó
szélboszorkányt tartotta maga előtt. Lassan
Sesshoumaru is megnyugodott, s ő is megengedett magának egy
halvány mosolyt a velük szemben lévő
jelenet láttán. Eközben a kutya alakban
lévő miko sikeresen elkapta Naraku bal karját, s
annál fogva felemelte a döbbent hanyout. Kagome a
fogai közt tartotta Naraku bal karját, majd nemes
egyszerűséggel leejtette a földre, ahova hatalmas
puffanással csapódott be. A gonosz hanyou szemei
elkerekedtek a döbbenettől, mikor megérezte hogy
egy nagy fekete mancs nehezedik a mellkasára.
Végső elkeseredésében
mérges gőzt engedett a kutya közeledő
pofájába, majd mindent hátra hagyva
elmenekült. Naraku menekülés
közben elhagyta a nála lévő
ékkő darabot és a
szélboszorkány szívét is
csak hogy mentse az életét. A
faképnél hagyott dühös kutya
most másik ellenfél után
nézett, majd a nem messze felette lebegő Shunra
és Sesshoumarura támadt, mire a youkai
kiszabadította magát az árnyharcos
kezéből, s ereszkedés közben felvette
kutya alakját. Hamarosan a miko előtt egy nagy
fehér kutya állt, aki nyugodtan nézett
a vele szemben álló fekete és tűz
piros szőrű kutyára. A két kutya egy ideig csak
morgott egymásra, majd Sesshoumaru közelebb
óvakodott a mikohoz és óvatosan a
lány orrához érintette a
sajátját. A kutya alakban lévő Kagome
erőteljesen morgott Sesshoumarura, aki hátrált
egy kicsit így nagyobb teret engedve a lánynak. A
feketés színű kutya továbbra is
morgott, míg a fehér csak állt
és várt. Hirtelen a kutya alakban lévő
Kagome megindult és teljes erejéből a
szintén kutya alakban lévő Sesshoumarura
támadt, aki épp hogy ki tudott térni
az első támadás elől, amit több is
követett. A felettük lebegő árnyharcosok
és a szélboszorkány elhűlve
nézte a két kutya csatáját,
ami egyre jobban eldurvult. Kagura kissé
félénken megszólalt Takeda karjai
közt.
-Miért nem avatkoztok közbe?-kérdezte
bizonytalanul a szélboszorka
-Hát tudod kedves Kagura nem ment el teljesen az eszem, hogy
közzéjük
álljak.-válaszolta Shun
-Nyugi Shun. Reméljük hogy hamarosan Kagome a
régi lesz és észhez
tér.-tette hozzá Takeda
-Hát arra várhatunk még
tesó, de el kell ismernem hogy tetszik a
látvány.-mondta vigyorogva a zöld szemű
srác
-Te ezt most komolyan gondoltad?-kérdezte elhűlve Kagura
-Igen. De neked meg mi bajod? Úgy nézel ki mint
aki szellemet látott.-mondta viccelődve Shun
-Idióta vagy tesó.-mondta vigyorogva Takeda
Shun már épp visszaakart vágni neki
mikor meglátta a felszálló Saekot
és a feléjük közeledő csapat
társaikat. A zöld szemű harcos
teketóriázás
nélkül Saeko után eredt, s egy kis
kergetőzés után sikeresen elfogta a
tiltakozó lányt. Mire visszaért
foglyával addigra már Takumiék is
odaértek, s kelet ura dühösen
nézett lányára, aki nem volt
ön maga. Kelet ura nyugodtan lépett előre, majd a
válla felett hátra szólt
barátjának.
-Vidd innen őket.-bökött fejével a
fiatalok felé a dai-youkai
-Rendben. Neked nem lesz bajod barátom?-kérdezte
enyhe aggódással a hangjában Inu no
Taishou
-Nem, majd a táborban találkozunk.-mondta egy
fél mosoly kíséretében
Takumi
Nyugat ura bólintott, s a fiatalokat maga előtt terelve
elindult Mináék felé. A két
árnyharcos kissé vonakodva követte a
levegőben az alattuk haladókat; de nem ellenkezdtek az
idősekkel. Közben Sesshoumaru még mindig
Kagoméval szemben állt, mikor
közéjük állt Takumi kutya
alakjában. A miko a hirtelen feltűnt új
ellenfélre fordította figyelmét, s
néhány pillanatnyi habozás
után neki támadt a kutya alakban lévő
apjának. Kelet ura jóval a két fiatal
felé tornyosult, s fehér
bundáját lágyan fújta a
szél miközben pofáján
két igen halvány zöld
méregcsík volt látható, ami
szinte beleolvadt fehér bundájába. A
fiatal youkai nehezen adta át helyét idősebb
társának, s a háttérből
figyelte annak nyugodt és kiegyensúlyozott
mozgását, amivel a vele szemben lévő
feketés színű kutyát is valamelyest
megnyugtatta. Takumi egyre közelebb
sétált Kagoméhoz, aki végig
morgott, de egyenlőre még nem támadt
apjára. Kelet ura mindenre felkészült,
még arra is hogy ha kell bántsa
lányát, bár ezt nem
szívesen tette volna meg. A feszült
légkört a lányt aura
törte meg ami örvényleni kezdett
körülötte, majd egyre jobban kezdte
elveszteni fekete színét és
először szürkébe, majd fokozatosan
fehérbe és rózsaszínbe ment
át. A folyamat néhány perc alatt ment
végbe, s lassan a fekete tűz vörös szőrű
kutya átalakult egy először
szürkés, majd lassan fehérre
vált szőrű kutyává. Takumi nyugodtan
közelebb sétált a
tántorgó lányához, aki
lassan elvesztette egyensúlyát és
összeesett. Amint földet ért a
lány ismét emberi alakjában
tündökölt, de fekete haja fehérre
váltott s csak egy-két tincs maradt fekete.
Időközben Sesshoumaru is visszavette emberi
alakját, s kissé nehézkesen
sétált a mikohoz, aki ájultan
feküdt apja előtt. A dai-youkai szinte egyidőben vette fel
emberi alakját lánya
összeesésével, s miután a
miko visszaváltozott ölbe vette és a
fiatalabb youkaihoz sétált.
-Minden rendben Sesshoumaru?-kérdezte Takumi
-Igen.-felelte a fiatal youkai
-Ideje visszamenni a többiekhez, s neked is el kell
látni a sebeid, mert elég
csúnyák.-mondta a dai-youkai
-Elismerem jól helyben hagyott Kagome, de nem akartam
bántani.-válaszolta egy fájdalmas
grimasz kíséretében Sesshoumaru
-Elég erős vagy ahhoz hogy
fénygömbként menjünk vissza a
többiekhez?-kérdezte még Takumi
-Persze. Induljunk.-felelte Sesshoumaru
Mindketten fénygömbbé alakultak, majd
gyors iramban közeledtek Mináékhoz, ahol
Inuyasha ismét dührohamot kapott Reito
és a nővére miatt.
-Te féreg azonnal vedd le a kezed
Mináról.-hallatszott már messziről a
hanyou hangja
-Inuyasha kérlek nyugodj meg.-kérlelte Kikyou
kedvesét mind hiába
-Még hogy nyugodjak meg? Hogy nyugodjak meg mikor a
nővérem egy
csúszó-mászót
ölelget?-kérdezte dühösen
Inuyasha, miközben Takumiék alakot
öltöttek
-Már megint mi bajod van
öcsém?-hallották meg Sesshoumaru komor
hangját
-Mi bajom van!? Ez a féreg már megint
Minát taperolja.-morogta Reito felé a hanyou
Sesshoumaru lemondóan megcsóválta a
fejét, majd arrébb sétált
és leült egy közeli fa
tövébe. Takumi a pihenő youkaihoz
sétált és lefektette mellé
lányát, majd kedveséhez fordult
és kérőn nézett rá. Kasuga
szavak nélkül is megértette
párja kérését, s minden
teketória nélkül elkezdte
ellátni Sesshoumaru és lánya sebeit,
miközben Sango végig segítkezett
mellette. Shun és Takeda közelebb
óvakodott a tüsténkedő nőkhöz,
miközben "foglyaikat" magukkal húzták.
-Shun ne álljatok már itt mint két
idióta.-morrant rájuk Kasuga
-O rendben nénikém. Tudunk valamiben
segíteni?-kérdezte kicsit félve Takeda
-Igen próbáljátok
lecsendesíteni Inuyashát és hozzatok
egy kis vizet.-adta ki a parancsot a nő
-Rendben.-válaszolt egyszerre a két
árnyharcos
Folytatás következik...
| |