Eső novemberben
Eszti 2007.02.07. 11:08
eso
-Valóban
az. Nos, milyen virágot
szeretnél szedni?
-Nem
tudom, inkább csak nézzük
őket, így, hogy virágoznak sokkal szebbek, mintha
letépnénk.
-Ebben
teljesen igazad van! -mondta
Kagome mosolyogva.
"Nagyon
okos." -gondolta.
-
Nézd! -mutatott egy kis
virágra - Ez a virág olyan, mint te - most
még
kicsi, de hamarosan nagyra fog nőni, de csak ha nem
szakítjuk
le. Majd tavasszal megint visszajövünk ide,
és akkor
majd megnézzük, hogy mekkorát n"ott.
Rendben?
-Hát
persze -mondta vidáman
Rin. - Ígéred?
-Naná
-mosolyogott Kagome. -
Gyere, nézzünk el arra is.
Az
egész barlangot végig
járták.
-Kagome,
-szólt a kis Rin egy
piros virágú bokorra mutatva -Ez milyen
növény?
-Ezt
úgy hívják
kígyófogó. De nem azért,
mert kígyót
fog, hanem azért, mert többek közt nagyon
sok
marásra gyógyír.
-Ez
tök jó! - mondta- Én
is szeretnék ilyeneket tudni, megtanítasz ezekre?
-Persze
-mondta boldogan a lány
-De most már el kellene indulnunk, biztos
aggódnak már
érted.
-Mehetünk!-
mondta, s ismét
kézen fogta a lányt. Kagome ismét
megpróbálkozott a vizes trükkel, de most
gyorsan
átfutottak alatta. Szerencsére nem kaptak
több
hideg zuhanyt.
Kaede
anyónál:
-Hol
van már ez a lány?
-kérdezte idegesen Inuyasha.
-Csak
elment sétálni, ki
kell ürítenie a fejét -mondta
mérgesen
Sango - Szüksége van egy kis
kikapcsolódásra.
Nem kell, hogy mindig körülötted,
sürögjön-forogjon.
Nem volt még elég? Tegnap egész nap
ezt tette!
Úgy hogy most már fejezd be! El sem tudod
képzelni,
hogy mennyire aggódott érted.
-üvöltötte
le a fiút.
-Nyugi
Sango -mondta a szerzetes.
-Te
csak fogd be -mondta Sango kikelve
magából.
"-Nyugi
Sango, ne húzd fel
magadat, ezen a két hülyén. Az egyik
perverz a
másik hisztizik!" -gondolta Sango nyugtatva magát.
-Nyugodjatok
meg gyerekek, nem sokára
jön. Sangonak igaza van. Sok minden
történt vele
tegnap, ezt meg kell értened.- Inuyasha duzzogva
ült le a
helyére, többet nem ugrált.
Sesshoumaru
táborában:
-Hol
van ez a lány? Yaken, hova
ment Rin? -kérdezte ingerülten a nagyúr.
-Nem
tudom, Nagyuram- válaszolt
a kis gnóm.
-Tegnap
is elvesztetted, ezt hogy
csinálod? Nem tudsz egy kislányra figyelni?
-kérdezte
aggodalommal a szívében, de ezt sose vallotta
volna be.
(Hogy egy emberért aggódjon, na ne! Annyi lenne a
büszkeségének!) Így
inkább üvöltött.
"-
Ez így nem jó,
nem érzem a szagát. -gondolta -Ez, hogy
lehetséges?"
Ekkor
léptek zaját
hallotta Sesshoumaru és Rin, meg egy másik
lány
nevetését.
-Na
végre! -mondta hidegen
Sesshoumaru.
-Szia
-szaladt oda hozzá Rin és
megölelte.
-Figyelj
Sesshoumaru, Rinnel nagyon
összebarátkoztunk és megkért,
hogy tanítsam
meg néhány dologra, remélem ez
téged nem
zavar.
-Azt
tesz, amit akar. -mondta flegmán.
-Rendben,
akkor holnap ismét
érte jövök. Szia Rin. És
viszlát
Sesshoumaru.- majd hátat fordított és
elsétált.
Szép
lassan ment Kaede anyó
viskója felé.
"-Nagyon
aranyos ez a kislány,
nagyon megkedveltem." Észre se vette, de már ott
volt. Benyitott. Hirtelen egy ideges alakkal találta
magát
szembe. Kagoméra rájött a
frász. Egy
hatalmas vicsorgó arccal állt szembe, nem csoda
hát,
hogy megijedt.
-Hol
voltál? -kérdezte
majd megpukkadva Inuyasha.
-Először
is nyugodj meg,
másodszor sétáltam, harmadszor, pedig
nincs
hozzá semmi közöd.- mondta Kagome.
-És nincs
kedvem veled veszekedni. Most haza megyek, nem sokára
jövök.
Inuyasha
megsemmisülten állt
az ajtóba.
Gyorsan
beköszönt a viskóba,
s már indult is. Inuyasha még mindig
ledöbbenve
ámult. Kagome gyors léptekkel indult meg a
csontok
kútja felé. Még 1x visszafordult,
intett egyet,
s már el is t"unt a szemük elöl.
Sesshoumaruéknál:
"-Furcsa
ez az ember. Nem olyan,
mint az öcsém. Az egyik percben még egy
ember,
másikban meg valami furcsa lény. Bár
emberként
se volt gyenge. Hatalmas akarat ereje van. -gondolkodott Sesshoumaru
- Rinnel is jól kijön. Sokkal boldogabb ma, mint
tegnap
volt."
-Sesshoumaru
nagyúr! -szólt
Yaken - Mikor indulunk tovább?
-Sesshoumaru
nagyúr! -kezdte
Rin.
-Mondjad
- szólt kedves hangon a
Nagyúr.
-Itt
maradhatnánk egy darabig?
-kérdezte.
Sesshoumaru
elgondolkodott.
-Rendben
-mondta. Rin úgy
megörült ennek, hogy a férfi
nyakába ugrott
és meg puszilta. Sesshoumarut furcsa
érzések
kezdték ostromolni.
Yaken
megsemmisülten bámulta
urát.
"Rinnek
válaszolt, de nekem
nem? Ez felháborító, hát
mire tart engem
Sesshoumaru nagyúr." -gondolkodott a gnóm.
-"Mi
ez? Áh, nem érdekes!"-
gondolta.
Kagome
világában:
-Szia
anyu megjöttem! -kiáltotta
el magát Kagome
-Szia
kislányom! Kérsz
valamit enni? -érdeklődött édes anyja.
-Nem
köszönöm, csak egy
forró fürdőt, teljesen átfagytam -mondta.
-Kagome,
milyen ruha van rajtad?
-nézett furcsán anyja.
-Tudod
anyu, -kezdte - kiderült,
hogy mi egy vizitündér leszármazottai
vagyunk és
feléledt bennem ez az erő.
-Értem
-ámuldozott
édesanyja -na gyerünk, akkor menny
fürdeni! -mondta
vidáman.
Bele
nézett a tükörbe.
"-Szörnyen
csapzott vagyok"-
gondolta elszörnyülködve a saját
képmásától.
Kagome megeresztette a vizet. Rakott bele egy kis
fürdősót,
és már el is merült a habokban.
-De
jól esik ez a kis meleg.
-mondta.
"-Mióta
nem voltam már
itthon. Folyton a középkorban lógok.
Már
lassan 1 éve. Tavasszal lesz a
születésnapom, azon
a napon kezdődött minden. Vajon, ha akkor nem megyek a
kúthoz,
akkor talán sose ismertem volna meg Inuyashát. Se
a
többieket. Akkor egy sima tinédzser
lennék,
álmokkal. Azt hiszem az a legjobb, hogy így
történtek
a dolgok. Viszont be kellene fejeznem az iskolát. De előbb
még össze kellene gyűjteni a Shikon
szilánkokat
és legyőzni Narakut, akkor már nem kellene
többet
a múltba járnom. Viszont akkor nem
látnám
többé a barátaimat és erre az
erőre itt
nincs szükség, ott viszont
élhetnék és
használhatnám is. Mi legyen?"
-gyötörték
a gondok Kagomét.
-Na
jó, elég a
lustulásból! -vett magán erőt.
Kimászott
a kádból
és a szobájába csoszogott. Kinyitotta
a
szerkényét, tele volt kék
kimonókkal. De
azért volt néhány régi
egyen ruha és
más holmik is.
Na,
ne-álmélkodott.
Kivett
egyet. Ez is kék volt, de
ezt arannyal sz"ott hegyek díszítették.
-Ó,
csak nem divat diktátorok
a vizitündérek? -nevetett egy jót.
Felvette,
nagyon jó meleg volt,
de nem volt nehéz, mint a bundák.
-Így
aztán nem fogok
fázni. Most pedig irány vissza.- mondta, s
már
indult is. Elbúcsúzott
édesanyjától
és a kút felé vette
útját.
Hamar
a másik oldalon lett, s
mikor kimászott a kútból
Inuyashát
találta a kút mellett
ücsörögni.
-Gondoltam
nem megyek utánad,
magadtól is át tudsz jönni. -mondta
leverten.
-Jaj,
Inuyasha, hiszen rád
mindig szükségem lesz. -mondta mosolyogva -most
legalább
meg tudom magamat védeni, és nem kell majd velem
foglalkoznod. Na mikor indulunk vissza a faluba?
Mikor
visszaértek egy nőt
láttak kijönni Kaede
viskójából.
Kikyó volt az.
-Kikyó
-mondta Inuyasha, s csak
nézte szerelmét.
-Jöttem,
hogy magammal vigyem
Inuyashát, mert engem szeret.
-De
minek viszed magaddal, ha úgy
is szeret? -kérdezte Kagome.
-Mert
félek, hogy beléd
szeret. -mondta féltékenyen a mikó.
-Ne,
csináld már! Hiszen
csak téged szeret! -mondta Kagome szomorúan.
-Ez
így igaz! Én csak
téged szeretlek- szólt közbe Inuyasha.
Kagome
szíve majd nem darabokra
tört, mikor ezt mondta Inuyasha.
-És
mi lesz ezzel a lánnyal?-
kérdezte Kikyó.
-"O
csak a barátom, semmi
több.
Kagome
szemeibe könnyek gyűltek,
de nem akarta, hogy bárki is lássa a
fájdalmát.
"-"O
tényleg Kikyót
szereti, nem szakíthatom el őket
egymástól"
-gondolta Kagome.
-Miért
kell elvinned magaddal?
Miért nem maradsz te velünk?
-De
hiszen te is szereted őt!
-Ez
igaz, de "o akkor a
legboldogabb, hogy ha veled van és ezt nekem akár
mennyire is fáj, el kell fogadnom! Te, pedig azt fogadd el,
hogy Inuyasha a barátunk és nem hagyjuk, hogy
veled
mennyen a más világra. Mert mi is ép
annyira
szeretjük, mint te! Neki még nem járt le
az ideje
és úgy hiszem neked se. Ha
összegyűjtjük a
Shikon szilánkokat, akkor vissza tudunk hozni az
életbe.
Addig, pedig maradj velünk. Rendben? -ment oda a
lányhoz
mosolyogva.
Kikyó
elmosolyodott, s olyat
tett, ami tőle teljesen szokatlan. Kikyó hirtelen a
nyakába
ugrott.
-Köszönöm
-mondta. S
szemeiből könnyek csurogtak, melyet a föld
édes
nektárként szívott magába.
(Néha
azzal teszünk a
legtöbbet, ha elengedünk valakit, akit nagyon
szeretünk.
Akár mennyire is szeretünk valakit nem szabad
kisajátítanunk.
Kagome
azzal tette a legtöbbet
szerelméért, hogy hagyta elmenni. Hiszen ha nem
ezt
tette volna, akkor nem lenne Inuyasha se boldog, se Kikyó,
így
viszont csak "o szenved. Lehet, hogy nagyon nehéz, de ez
a helyes. Nem láncolhatunk valakit magunkhoz csak
azért,
mert szeretjük. Ha nem így teszünk, akkor
lehet,
hogy megutáltatjuk vele magunkat és akkor
még
barátként, se gondol ránk.
Én úgy
gondolom, a barátok és a család a
legfontosabb
számunkra. Hiszen "ok azok, akikre mindig
számíthatsz.
Akikre bármikor támaszkodhatsz. Viszont
vigyázz,
hogy mikor adod ki magadból a bánatot, mert
lehet, hogy
ezzel valakit nagyon elszomorítasz.)
Inuyasha
oda ment Kagoméhoz.
-Köszönöm
-mondta, s "o
is megölelte.
Majd
oda ment Kikyóhoz és
egy forró csókot lehelt ajkaira. Kikyó
Inuyasha
karjaiba borult, s élvezték a csókot,
melyre már
mind a ketten 50 éve vártak. Kikyó
szíve
újra megtelt szeretettel, mely kiűzte a magányt
és
a gonoszságot szívéből. Ett"ol kezdve
"o
is velük tartott minden hova.
Kagome
csak állt és
nézett maga elé.
"-Így
a legjobb"
-hitegette magát.
Sango
odafutott a lányhoz.
-Minden
rendben? - kérdezte.
Kagome
egy vidám mosolyt
erőltetett az arcára.
-Persze
-mondta.
De
szívébe egy tüske
szúródott, fojtogatta ez az
érzés.
Miroku
oda somfordált Sangohoz.
-Nos
mit gondolsz, mi is kövessük
a példájukat? -kérdezte egy huncut
vigyorral a
szerzetes és kacsintott.
Sango
már emelte a kezét.
-Csak
vicceltem-mondta gyorsan, még
mielőtt kapott volna egy hatalmas pofont.
-Ajánlom
is! -mondta mérgesen.
De belül azt kívánta, bár
csak meg csókolná
Miroku.
Inuyasha
és Kikyó
elmentek sétálni, hogy kicsit kettesben legyenek.
Kagome csak nézte a távolodó alakokat.
"-Nem
szabad sírnom, most
nem!" -gondolta, majd bement a kunyhóba.
Már
sötétedett,
mikor a két szerelmes visszatért.
Csöndben
ropogott a t"uz. Kikyón hatalmas
változás
történt. Szemei megteltek élettel, arca
kedvességet sugárzott. Ez volt az a
lány, akibe
Inuyasha beleszeretett 50 éve.
-Mondd
Kagome -kezdte Kikyó - Mi
történt veled?
-Tényleg
én is kíváncsi
vagyok, még nem mondtad el. -helyeselt Inuyasha.
-Nos,-
kezdte- én egy
vizitündérnek vagyok a leszármazottja.
És
tegnap feléledt bennem ez az erő.
-Akkor
neked hatalmas erőd van -mondta
Kikyó -és tudod is őket használni?
-Egyenlőre
nem nagyon.
-Értem.
Ebben segíthetek.
Esetleg gyakorolhatnánk. Benne vagy? -kérdezte
jó
szándékkal a miko.
-Igen,
köszönöm!
-mondta, s szemébe újra visszatért a
csillogás.
"-Kikyóval
nagyon
hasonlítunk, így nagyon jó
barátok
lehetünk!"
"Nem
leszek magányos,
hiszen nagyon sok barátom van!" -gondolta, s most
már
nem kellett erőltetnie a mosolyt, újra képes volt
örülni. Szívében
melegséggel tértek
nyugovóra.
Másnap:
Kagome
és Inuyasha kelt fel
először. Most is szörny"u volt az idő a nap
még
mindig nem volt hajlandó előjönni felhős
rejtekéből.
Kagome indulni akart Rinért, de Inuyasha
megállította.
-Várj,
hova mész?
-kérdezte.
-Megyek
Rinért, majd valamikor
délben jövök-válaszolt Kagome.
-Az
nem az a kislány, aki a
bátyámmal utazik? -kérdezte
mérgesen.
Kagome
visszafordult.
-De.
-mondta, majd ment tovább.
-De
hiszen ő a bátyámmal
utazik. Ezt nem teheted, hiszen ő az ellenségünk.
-De,
hogy is nem! Azt teszek, amit
akarok, és te ebbe nem szólhatsz bele!
-Pedig
én most azt fogom tenni!
Meg tiltom, hogy oda menny!
-Te
azt csak hiszed!
-Ilyenkor
UTÁLLAK!!! -mondta ki
az utolsó szót Inuyasha, de nem gondolt bele,
hogy mit
mond.
Kagome
megfordult, visszament a
kunyhóhoz. Mélyen Inuyasha szemeibe
nézet.
-Délben
jövök -mondta
nyugodtan. Inuyasha meglepődött, de nem szólt
többet
hozzá. Csak nézte az egyre
távolodó
lányt. Majd visszament a kunyhóba.
-Nem
gondolod, hogy már így
is elég fájdalmat okoztál? -mondta
Kagome halkan
szinte csak úgy magának.
Hamar
oda ért. De nem talált
ott senkit.
"-Vajon
mi történhetett?
Azt mondta Rin, hogy még biztosan maradnak
néhány
napot."
Elment
a barlangba, de ott sem voltak.
Miután mindenhol megnézte őket úgy
döntött,
hogy visszamegy a faluba.
Mikor
odaért nem talált
semmit, csak a kunyhó maradványait. A falu
összes
háza fel volt égetve. Mindenhol égett
fa és
hús szaga terjengett. Néhány helyen
még
mindig füstölt valami.
-Hol
lehetnek? -kérdezte
hangosan, de nem várt rá válasz.
|