Sesshomaru hajnalban ébredt, amikor a nap arany derengésbe vonta az egész szobát. Maga mellé nézett, ahol Kagome aludt, neki háttal. Mindig élvezte azt amikor a lány mellett köszöntötte a reggel. Imádta látni, ahogy a mikot a nap arany fényei körül ragyogják. Eszébe jutott az éjszaka, és elmosolyodott. Maga előtt látta azt a képet amikor a lány ezüst színekkel volt körülvéve. Egyszerűen bámulatos volt. Ellenállhatatlan, és borzasztóan kívánatos. És most mikor nem a hold földöntúli fénye ragyogta be, hanem a nap boldog csillogása, még mindig őrülten kívánta a lányt. Érezte, hogy még egy ilyen éjszaka után sem tud betelni vele. Puhán végig simított a miko derekának és csípőjének lágy ívén, majd gyengéden felemelte Kagome lábát. Sesshomaru egy erős lökéssel már ismét a lány forróságában járt.

- Mit csinálsz már korán reggel?- nyögött fel álmos hangon Kagome.
- Szerinted mit, angyal?- mondta lágyan Sesshomaru, mert ezt a jelzőt már rég nem használta.
- Angyal?- a miko hangja érdes lett.- Rég hallottam ezt.
- Igen tudom.- csókolta meg a nyakát a démon. - De itt volt az ideje hogy újra használjam.

Kagome nem válaszolt, csak kicsit hátra fordult és megcsókolta Sesshomarut. A youkai továbbra is benne volt, majd a csók közben mozgatni kezdte csípőjét, miközben még mindig oldalt voltak. Kagome Sesshomaruval együtt kezdett el mozogni, miközben a démon a melleit simogatta. Majd a youkai elvette száját Kagoméétól és a lány nyakára tapasztotta. A ritmus egyre vadabb lett. A szobában nyögések és zihálás hangját lehetett hallani, valamint a két egymásnak csapódó test hangját. Mikor érezték, hogy közel a csúcs, Sesshomaru lecsúsztatta a kezét a miko csípőjére és azt szorította erősen. A démon lassítani kezdett, és kör- körös mozdulatokkal vitte mind kettejüket a csúcs felé. Kagome a démon hajába túrt, miközben édes nyögéseket hallatott. Először a miko élvezett el, s közben felkiáltott. A youkai még lökött egy párat, majd ő is eljutott a felhők közzé, és ordítását a lány nyakába fojtotta. Kagome érzete ahogy Sesshomaru nedvei belülről égetik, és a démon is érezte azt ahogyan a miko teste élvezése pillanatában ha lehet még forróbb lett. Majd a miko fordult egyet, úgy hogy a youkai fölé kerüljön, és fejét rátette annak mellkasára, és simogatni kezdte, míg Sesshomaru a miko hátát és csípőjét kényesztette. Közben a démon végig a lányban maradt.

- Szóval az este megláttak?- kérdezte egy idő után a miko.
- Meg.- mondta nagyot sóhajtva a youkai.- De nagyon meg fogják bánni mind a ketten.
- Ugyan mit?- kérdezte a lány.- Azt hogy este megvártak? Vagy azt Miroku azokat mondta?
- Mind a kettőt.- morogta Sesshomaru.
- Na jó megyek lefürdök.- azzal a miko fel akart állni de a démon visszarántotta.
- Fürdeni mi?- kérdezte egy gúnyos mosoly kíséretében.- Jó ötlet.
- Egyedül megyek.- jelentette ki a lány.- Ha fürdeni akarsz, menj a saját szobádba.
- Ugya szépség.- mondta, majd érezte ahogy Kagome megmerevedik.
- Neked soha nem elég?- kérdezte döbbenten, amikor érezte, hogy a youkai újra kemény lesz benne.
- Nem hát.- mondta egy pimasz mosollyal.
- Megyek fürdeni.- mondta és leszállt Sesshomaruról.- Te pedig öltözz fel.- majd megfogta a takarót, maga köré csavarta és bement a fürdőbe.

Sesshomaru nevetve kászálódott le az ágyról, majd felvette a nadrágját és átment a saját szobájába. Néhány perc múlva kopogtattak Kagome ajtaján, de mivel a lány fürdött és nem hallott semmit, belépett. Mikor beljebb merészkedett teljesen elámult. A miko szobája egyszerűen káprázatos volt. Hatalmas volt. A bórdó és a fehér volt a döntő szín a szobába. Az ajóval szemben helyeszkedett el egy nagy üveg erkély ajtó, és szép hosszú fehér függönyök voltak, amik egészen a földik értek. Az ágyon fehér lepedő volt és bordó színű selyem takaró. A párnák pedig vagy fehérek vagy bordóak voltak. Hirtelen kinyílt az egyik ajtó, és kilépett rajta Kagome törölközőbe, és a haja is törölközőbe volt csavarva. Megtorpant, majd utána mosolyogva nézett a lányra.

- Szia, Karen.- köszönt Kagome, majd közelebb ment a lányhoz.- Baj van?
- Nem. Nincs, csak azt modtad, hogy majd megmutatod a kastélyt, és szeretnék kérdezni is valamit.- mondta.
- Rendben, de ha megengeded előbb feöltözöm, mert nem lenne túl jó így mászkálni a kastélyben.- mosolyodott el.
- Na igen. Miroku.- sóhajtott Karen.
- Nem csak rá gondolok. De mindegy. Gyere.- s elindult egy másik ajtó felé ami, a fürdő mellett volt. Karen megfigyelt egy nagy tükröt mielőtt beléptek volna az ajtón. Ebben a helyiségben egy nagy szekrény volt.
- Mennyi ruha van ebben a szekrényben?- kérdezte döbbenten a lány, majd még jobban megdöbbent amikor Kagome kinyitotta az ajtaját.- Öh...- nyögött egyet.

A szekrény tele volt különböző és szebbnél szebb ruhákkal. A miko kimonotól, a papnők hordta ruhákon át az estélyi és báli ruhákig minden volt. Gyönyörűen meg volt válogatva az anyaga és a színe is mindegyiknek. Kagome kivett egy sötét bórdó nadrágot, ami már majdnem fekete volt, és egy halvány sárga kimono felsőt. Papnői kimono volt, de nem a mikok szokásos egyenruhája. Minden megegyezett az egyenruha és a Kagome hordta kimonok között, kivéve az anyagát, és az eleganciáját. Mert ez sokkal elegánsabb volt, de különben teljesen megegyezett a szabása. Karen elbűvölten nézte a gyönyörű ruhát és nem tudta megállni, hogy ne simítson végig rajta. Kagome elmosolyodott a lány arca láttán, majd kiment az öltöző szobából.

- Nyugodtan nézd meg őket.- mondta kedvesen a miko.
- Gyönyörűek.- mondta ámulva Karen, és végignézte az összes ruhát.- Olyanok mint a panői kimonok, de sokkal finomabb az anyaga és elegánsabb is. Sokkal szebbek mint azok. Ez mi?- vett ki egy könnyű világos kék ruhát, ami hosszú volt, és tölcsér alakban szélesedett egészen a földig, de lágyan terült el a viselő lábain, hogy kényelmesen tudjon mozogni.
- Oh... Hát ilyeneket szoktak hordani a papnők, amikor nem harcolnak.- mondta egyszerűen Kagome.- Én is sokszor hordtam, ahogy Kikyou és Mayu is.
- Ez is olyan szép. És olyan sok színbe is van mint a kimono?- kérdezte kíváncsian.
- Igen.- nevetett Kagome.
- És ezek?- rakta vissza és nézett a báli ruhákra.- Ezeket is szoktad hordani?- vett ki egy karamella színűt. Az anyaga lágy volt, mint az összes többinek, de ez káprázatosabb volt mint a többi, pedig azt hitte ez már nem lehtséges. A ruhának vékony pátjai voltak, feszes felső résszel, ami lefele szélesedett. Nem úgy mint a másik, mert az csak azért volt lent bővebb hogy kényelmes legyen. Ez valamivel szélesebb volt a szoknya résznél, és nem omlott úgy rá a lábára a viselőnek, mint az előző, hanem megtartotta a kupola formáját. De nem volt túl habos, hanem egyszerű de fantasztikusan szép. És szintén a földig ért.
- Szoktam, de csak bálokon.- mondta a miko.
- Értem.- tette vissza Karen, majd ő is kisétált. Kagome az ágy mellett lévő fésülködő asztalnál ült, és a haját fogta össze a szokásos miko frizurába.- Miért nem hagyod kiengedve? Olyan szép úgy.- kérdezte miközben leült az ágyra.
- Tudod, van egy szabály.- fordult meg a miko miután összefogta a haját.- A papnőknek össze kell fogniuk a hajukat, és nem lehet kiengedve, mert az öregebb papnők, nem bírják elviselni amikor egy miko mutogatja magát.- mondta gúnyosan a szemét forgatva Kagome.
- Hát ez jó.- morogta a lány.
- Sesshomaru is mindig ezt mondja.- nevetett a miko.- De valamit kérdezni akartál nem?- hajolt kicsit előrébb.
- De, igen.- mondta kicsit feszülten Karen.- Csak kicsit kényes.
- Aha. Mond nyugodtan, bennem megbízhatsz.- mosolygott rá.
- Hát... szóval... én... le akarok feküdni... Inuyashával.- nehezen kinyögte, de a végére rák vörös lett.
- Ah... hát... igen.- Kagome teljesen megdöbbent.- És mit szeretnél kérdezni?- nyugodott meg egy kicsit.
- Hát azt, hogy te mikor voltál először férfival, és mit tettél, milyen volt?- tette fel sorra kérdéseit kíváncsian.
- Hát, 15 voltam.- kezdte a miko.- Hogy mit tettem?- gondolkozott.- Én igazából semmit.- majd elnevette magát. Kagome fejébe emlékek villantak be.

Egy bálon voltak Natsume várában. Akkor már egy éve nem látta Sesshomarut, de ő is megjelent a bálon. Fantasztikusan nézett ki. A legjóképűbb démon volt. A nők elolvadtak tőle. Egyszerűen őrjítő volt. Anyjával volt ott, és még valakivel. Egy démon lánnyal. A lány nagyon szép volt. A férfiak körültötte voltak, de nem mindegyik. Ez Sesshomarut egyáltalán nem tudta érdekelni. Elege volt az egész bálból, csak Natsume kedvéért volt itt. Ráadásul a vele lévő démon lány is nagyon untatta. Már épp el akart menni, amikor kinyílt a terem ajtaja, és mindenki arra fordult, a youkai orrát pedig egy ismerős illat csapta meg. Hátra fordult és meglátta őt. Kagome egy gyönyörű fehér ruhát viselt, aminek nem voltak pátjai. Szűk felső része volt, és a soknya része bő volt. Egyszerűen káprázatos volt. Nem volt a teremben, sem máshol olyan nő aki felvehette Kagomével a versenyt. A miko haja fel volt tűzve kontyba, és oldal egy- egy tincs ki volt hagyva, ami most göndör volt. Sesshomaru felé fordult és majdnem elájult a lány keltette bódulattól, és örömtől hogy újra láthatja. Mayu volt vele valamint Inutaishou és Rio. Kagome is ugyan úgy érzett mint Sesshomaru mikor meglátta a youkait. Büszkén feszített fehér színű kimonojában amihez egy vörös-sárga övet kötött. Fantasztikus látványt nyújtott. Már egy ideje egymást nézték de ez nem tűnt fel egyikőjüknek sem. Seiya egy ideig nem is foglalkozott vele, de aztán egy idő után Sesshomaru elmosolyodott. Ezen teljesen kiakadt.

- Sesshomaru!- szólt keményen.- Elfelejted ki van melletted fiam.- majd gúnyosan Kagomére mosolygott.- A jegyesed.
- Mi?- a miko majdnem sokkot kapott, de hála a mellé álló Inutaishounak meg tudta őrízni a nyuodtságát. Csak a szíve fájt, de az nagyon.
- Jól hallottad kislány.- nevetett fel gonoszan Seiya.- Felejtsd el Sesshomarut. Ő nem egy ilyen kis senkit érdemel.- mondta közben közelebb lépve a mikohoz.- Hiába vagy olyan legendás szépség akibe az emberek és a démonok egyaránt belebolondulnak, akkor is csak egy szánalmas ember vagy Inutaishou és Rio oltalma alatt.- erre mindenki megdöbbent és Sesshomaru már mondani akart valamit, de Kagome megelőzte.
- Ember?- mondta keserűen.- Lehet. - majd felemelte a szemét és kihívóan, büszkén nézett a démonnő szemébe.- De ez az ember többre becsüli a fiad mint te magad. Mond csak mit tudsz te róla?- kérdezte, majd Seiya felé kezdett közeledni.- Tudod, hogy hányszor sérült meg? Láttad amikor fájdalmai voltak? Izayoi volt vele ilyenkor nem te!- mondta ki keményen az iagzságot.- Különb anyja volt, mint te valaha is lehettél volna. És olyan családja hol szeretik. Mindenki szereti.- majd megállt és lehajtotta a fejét.- De igazad van. A jegyesével kell maradnia.- majd megfordult és arrébb akart menni.
- Végre egyet értünk, kislány.- nevetett.

A továbbiakban Sesshomaru csak azt nézte, hogy ki megy Kagome közelébe, és bosszantotta, lánynak minden mosolya ami nem felé irányult. Egy idő után már annyira féltékeny volt azokra a démonokra akik oda mentek a lányhoz, de még azokra is akik csak ránéztek, hogy fogta magát és oda ment a mikohoz. Karon ragadta és kivitte a teremből. Majd odakint neki szorította a falnak és mohó szája  máris a mikoét csókolta. Egy ideig a miko ellenkezett, de utána átkarolta a youkai nyakát és elmerült a csókban.

- Kagome...- nyögte a youkai miután elvette a száját a lány ajkaitól.- Hiányoztál, angyal.- hangja lágy volt és édes.
- Nekem nem úgy tűnik.- mondta lehajtott fejjel, szomorúan.
- Ne legyél ilyen.- emelte fel a miko fejét gyengéden.- Amit anyám mondott az nem igaz.- majd újra megcsókolta, de ekkor kinyílt az ajtó és kilépett Seiya.
- Sesshomaru!- kiáltott a nő.- Fejezd be ez csak egy halandó. Nem igaz hogy nem tudsz neki ellenállni.
- Jól mondod anyám.- állt a miko elé a youkai és felszegett fejjel, büszkén szállt szembe anyjával.- Nem tudok neki ellenállni. És tudod mit? Nem is akarok.- mondta elmosolyodva. Seiya épp neki akart esni a párnak amikor kilépett Inutaishou.
- Meg ne próbáld.- mondta a dai- youkai mély zengő hangján.- Hagyd őket békén.- majd intett a fiataloknak hogy menjenek. Sesshomaru megfogta Kagome kezét, és szaladni kezdtek felfelé.

Kagomének meg kellett fognia a ruháját, hogy ne essen el benne. Majd Sesshomaru hirtelen behúzta őt a szobájába, és abban a pillanatban a falnak nyomta és újra csókolni kezdte.

- Nem bírom elviselni.- mondta két csók között, vágytól fűtött hangon.- Nem akarom még egyszer ezt átélni.
- Mit?- kérdezte a levegőt kapkodva a miko.
- Azt, hogy minden férfi ott volt körülötted. És én nem érhettem hozzád.- mondta, majd Kagome nyakát kezdte csókolgatni.
- Sesshomaru ezt nem...- de hangja nyögésbe fulladt, amikor a youkai, megcsókolta, de olyan mélyen olyan mohón ahogy még soha, pedig már volt része a démon szenvedélyes csókjában.

A youkai hátrálni kezdett a mikoval, és gyengéden lefektette az ágyra. Úgy nézett rá, mint még soha. Sesshomaru őrülten vágyott már a lányra, de fékezte magát hisz tudta, hogy Kagomének ez lesz az első, és az is akarat erőt adott neki, hogy Kagome vele lesz először. És utóljára is döntötte el magában. Senki mással nem lesz többé. Ahogy ő sem. Voltak Kagomén kívül de az azért volt mert az anyja kényszerítette 15 éves korában, hogy egy démonnal legyen először. De nem is kívánta azokat akiket az anyja odavitt neki. Az összes együttlét alatt egy lány járt a fejében. Őt látta. A világon a legszebb, akit kívánt. De most az övé lesz, és nem egy álomkép. Lassan vette le a mikoról a ruhát, aki kicsit szégyenlős volt. De a youkai hamar eltűntette belőle ezt az érzést, a tekintével amiben a lány olyat látott ami teljesen feloldotta. Miközben a ruha egyre többet mutatott meg a lányból, a férfi egyre inkább várta már a beteljesedést. Amikor lekerült a ruha, teljes egészében csodálta meg az angyalt aki előtte feküdt. Puha csókokat lehellt a nyakára, majd indult lefelé. A lány melleit kezdte kényesztetni. Először csak édes csókokat hintett rá, majd nyelvével kezdett táncolni rajta. Gyengéden szívogatta, és harapdálta a miko mellbimbóját, míg a kezével a másikat ingerelte. Majd a keze elkezdett lefelé csúszni, végig a lány hasán, egészen az ágyékáig, és a démon ott kezdte el izgatni, hogy valamelyest tompítson majd a behatolást követő fájdalmon. Örömmel fogadta, hogy a miko teljesen ellazította magát, és átengedte egész lényét neki. Érezte, ahogy Kagome nedvesedik, így két ujjal behatolt a lány szűk üregébe, amitől a lány nyögött egyet. Sesshomaru megijedt, hogy fájdalmat okozott, de amint egy pillantást vetett a lány arcára, már tudta hogy éleveztében nyögött fel. A miko szeme csukva volt, de ajkain ott volt az a feledhetetlen mosoly ami a youkait mindig elbűvölte. Lágyan kezdte mozgatni az ujjait Kagoméban, miközben szája és nyelve továbbra is a miko mellét kényesztette. Először az egyiket, majd a másikat. De az még nyugtalanította a démont, hogy a lány még nem csinált semmit, de ebben a pillanatban Kagome felemelte a kezét és átölelte Sesshomarut, simogatni kezdte a hátát. Kagome ahogy az élvezethez közeledett egyre nagyobbakat és hangosabbakat nyögött. Később mikor elélvezett megfeszült majd elernyedt. Sesshomaru mosolyogva húzta ki az ujjait a lány immár nagyon nedves üregéből. Leöltözött míg a lány pihent egy kicsit, de sietett hogy ne múljon el az előző élvezet hatása és minnél kisebb fájdalmat okozzon. Na meg hogy minél előbb bent legyen. Mikor kész volt, gyengéden megcsókolta Kagomét és ránehezdett. Elhelyeszkedett a lány combjai között. Mélyen a miko szemébe nézett, majd előre hajolt és megcsókolta a lányt. Kagome átölelte a youkai nyakát, aki egy gyengéd lökéssel behatolt a lányba. Kagome érezte a kicsi fájdalmat, de hála Sesshomarunak szinte meg sem lehetett érezni. A youkai felnézett, és látta Kagome szemében hogy minden rendben, valamint ő is érezte. Lassan mozogni kezdett benne. Csak gyengéden és óvatosan nehogy fájdalmat okozzon a mikonak. Halántékán izzadságcseppek gördültek le az összpontosítástól. Közben a miko nyakát kényesztette, amíg az a démon hátát simogatta, egy- egy lökésnél pedig belevájta körmét partnere hátába. Szeretkezésük egy lágy szinfóniához hasonlított, de Sesshomaru élvezte. Bár vissza kellett fognia magát, de élvezte, nagyon is. Később mikor eljött a csúcs, a youkai mélyen bent maradt a lányban és egyszerre élveztek el. Kagome felkiáltott, míg a youkai mélyen felhördült. Majd egymás karjaiban pihentek.

- Csalódtál?- kérdezte Kagome kicsit szomorúan, mikor már légzésük kicsit csillapodott.
- Mi?- döbbent meg Sesshomaru.- Hogy csalódtam- e?- kérdezte majd elmosolyodott és megcsókolta a lány homlokát.- Nem. Nem csalódtam. Sokkal jobb volt mint ahogy vártam.
- Azt nem hiszem.- mondta csalódottan a miko.- Én nem vagyok olyan tapasztalt, mint azok akikkel eddig voltál.
- Nem hát. Az kellett volna.- háborodott fel.- Sokkal de sokkal jobb voltál mint az összes együtt véve.- majd kicsit keserű hangon folytatta.- Azok akikről pedig beszélsz, 15 éves koromban voltak, és akkor is csak azért mert anyám kényszerített. Egyáltalán nem volt jó.
- De elélveztél bennük.- majd felnézett a démon arany szemeibe ami kicsit szomorú volt.
- Ha azt élvezésnek lehet mondani, akkor én nő vagyok.- nevetett keserűen, majd szeme hirtelen felcsillant.- De amit benned éltem át, az felér a mennyországgal és a pokollal egyszerre.- majd megcsókolta a lányt.- És ezt csak veled tudom átélni, senki mással. És tudod mit?
- Hm?- a miko végre felnézett.
- Nem is kell nekem senki más. Te csak az enyém vagy, angyal.- mondta lágyan.- Az én angyalom.- majd sznevedélyesen megcsókolta a lányt.

- Kagome?- hozta vissza a valóságba Karen.- Minden rendben?
- Igen.- majd elmosolyodott.- Szólok Sesshomarunak, hogy majd beszéljen Inuyashával erről.
- Tényleg?- élénkült fel Karen.
- Igen.- nevetett a miko.- De most gyere megmutatom a kastélyt.- állt fel, majd elindult kifelé, Karen pedig követte.

Folytatása következik...