Kagome hátra fordult, hogy megcsókolja Sesshomarut, amikor egy már igen ismerős forgószél jelent meg. A tölcsér Karen előtt állt meg, és lassan kibontakozott belőle egy sokak számára már jól ismert alak, és egyesek által nagyon utált személy.

- Kagome, kedvesem.- fogta meg a lány kezét az idegen.- Nagyon hiányoztál. Remélem a pincsi, vigyáz rád rendesen.
- Kit neveztél pincsinek?- vágott közzéjük Inuyasha.
- Téged, korcs.- mondta a másik.
- Inuyasha, Kouga! Elég legyen.- próbálta túl kiabálni a két fiút Karen.
- Igazad van drágám, nem érdemes rá fecsérelni az időt.- majd a lányra nézett.- Kedvesem nagyon megváltoztál. Mi történt veled, Kagome?- járta körbe Kouga.
- Kagome?- nevetett Inuyasha gúnyosan.- Ő nem Kagome.
- Te megvesztél pincsi.- mondta oda lenézően a farkas.
- Mi van, bolhazsák?- majd újra egymásnak estek.

Közben távolabb Sesshomaru és Kagome kicsit értetlenkedett.

- Ez ki?- nézett az idegen démonra Kagome.
- Egy farkas démon.- jelentette ki Sesshomaru.- De hol is hagytuk abba?- majd elmosolyodott.- Éppen meg akartál csókolni.
- Sesshomaru.- nevetett a miko, mikor a youkai lehajolt hozzá.- Nem igaz, hogy még idegenek előtt is ezt csinálod.- mondta kicsit gúnyosan.
- Miért?- nézett rá.- Az öcsém elintézi hát akkor?- majd visszahajolt volna a miko nyakára.
- Ne már.- majd hirtelen felállt.- Nézd! Ezek mindjárt szétszedik egymást, gyere már.- sürgette a démont.
- Ah... Mindig én mi?- majd morogva megfogta a miko kezét, amit felé nyújtott, és felállt.- Megölöm mind a kettőt, hogy még ilyenkor sem hagynak.- és kézen fogva odasétáltak a még mindig veszekedő farkashoz és kutyához.- Inuyasha!- szólt erélyesen.- Lesüllyedsz ennek a szintjére?- nézett lenézően Kougára.
- Mi, az hogy ennek a szintjére?- kérdezett vissza a farkas ugyan olyan hangnemben.- Egyébként ki vagy te?- nézett végig a még mindig, félig meztelen, youkain.
- A nevem, Sesshomaru, és Inuyasha bátyja vagyok.- mondta hidegen.
- Aha. Hallottam már rólad Sesshomaru.- mondta, majd gúnyosan elmosolyodott.- Eddig gyűlölted az öcsédet, és megtagadtad, most mégis a védelmére kelsz. Miért?
- Na állj.- kezdte felháborodva a démon.- Soha nem tagadtam meg őt. A többihez pedig nincs közöd.- mondta az utolsó mondatát hidegen.
- Elég fiúk.- szólalt meg Kagome és kilépett Sesshomaru mögül.- Szerintem ennek már semmi értelme.
- Te ki vagy?- kérdezte döbbenten Kouga.
- Kagome.- mondta nemes egyszerűséggel.- És te pedig Kouga ugye?
- Így van, szépség.- jelent meg egy önelégült mosoly a démon arcán.
- Na állj meg ordas.- Inuyasha kezdett kijönni a sodrából.
- Ne merd így szólítani még egyszer.- kezdett vörösödni az inu- youkai szeme.
- Mert mi lesz?- kérdezte, nem ismerve fel a veszélyt.- Ez a lány bámulatos. Hol voltál eddig, gyönyörűségem?- mondta mézes- mázosan a farkas, de közben a szeme kajánul csillogott.
- Kouga! Azt hiszem, megástad a saját sírodat.- mondta gúnyos mosollyal Inuyasha.
- Miért is?- nézett rá értetlenül.
- Ezért.- mutatott a bátyjára a hanyou, akinek szemei már vörös színt öltöttek.
- Mi van vele?- nézett döbbenten, de egy kicsit rémülten Kouga.
- Megmondtam, hogy fejezd be farkas kölyök.- szólalt meg a youkai mély, vészjósló hangon.- Nem nyúlhatsz ahhoz aki az enyém, ezt jól jegyezd meg!- majd Sesshomaru hirtelen eltűnt egy sokak által jól ismert füstben, de néhányuk megdöbbenésére az nem rózsaszín volt, hanem sárga. Majd felemelkedett a levegőbe, és mikor újra földet ért, már egy hatalmas nagy inu- youkai állt előttük.

Mindenki hátrálni kezdett a hatalmas démon elől, kivéve Kagome, aki eléállt. Sesshomaru még morgott egy ideig, de utána szelíden nézett le az előtte álló mikora.

- Mi az eget csinálsz, Sesshomaru?- kiabált Kagome.
- Menj innen Kagome.- mondta a youkai, majd mikor a miko boldog mosolyára nézett rádöbbent, hogy mit csinált.- Ez…
- Sesshomaru!- kiáltott a lány boldogan.- Újra sikerült.
-  Ez, hogy lehet?- vette vissza a youkai az emberi formáját, de nem nagyon tudott gondolkozni, mert Kagome azonnal a karjaiba rohant és szorosan átölelte.- Ez mit jelent?- nézett a mikora.
- Ez azt jelenti, hogy újra birtokában vagy az összes erődnek.- nevetett a lány boldogan.
- Mi?- döbbent meg Sesshomaru.- Újra? Az összesnek?- majd a döbbenet helyét átvette a boldogság. A levegőbe emelte Kagomét és megpörgette, a miko pedig nevetett. A többiek csak nézték, hogy mi van velük, de ők is örültek, viszont kicsit meg voltak lepődve, hogy Sesshomaru ennyire közvetlen tud lenni itt mindenki előtt.
- Szóval akkor, ha vége a nagy öröm áradatnak, akkor végre elmondhatná valaki, hogy mi folyik itt.- értetlenkedett a farkas.
- Mit nem értesz, Kouga?- kérdezte Karen, miközben mosolyogva a nézte Sesshomarut és Kagomét.
- Hogy mit, édes?- kezdte a youkai.- Azt, hogy a pincsi miért mondta azt, hogy te nem vagy Kagome? Valamint, honnan került ide ez az átkozottul szép nő?- mutatott a miko irányába.- És, hogy kerültetek ide, a nyugati kastélyba? És hogy kerül ide Inuyasha bátyja.
- Rendben. Kezdjük az elején.- majd leült, és mikor a démon is leült vele szemben elkezdett mesélni.- Nos. Inuyasha azért mondta azt, hogy nem vagyok Kagome, mert tényleg nem vagyok. A nevem Karen. Az az átkozottul szép nő, pedig Kagome. Kagome úrnő.- majd megvárta a hatást, ami nem maradt el. A youkai majdnem szívrohamot kapott.- Ide azért jöttünk, mert ez Kagome, Sesshomaru és Inuyasha otthona .-  mondta nagy nyugodtan.-  Inuyasha és a bátyja pedig kibékült. Ennyi.
- Aha.- mondta, majd édes, már- már kisfiús mosollyal Karen felé fordult.- Mi lenne, ha békén hagynálak, a pincsivel, és megpróbálnám elcsábítani az úrnőt?
- Akkor barátom nem lennék a helyedben.- ült le Miroku is.
- Miért?- értetlenkedett.
- Azért, mert én is megpróbáltam, és nem igazán engedtek a közelébe.- sóhajtott.- Ráadásul egyszerre négyen is figyelnek rá, és ebből mind képes lenne megölni, ha hozzá érnél. Kivéve egyet. Sesshomaru nem csak megölne hanem…
- Darabokra szedne, felnégyelne, felkötne, és alaposan megkínozna, mielőtt hagyna meghalni.- jelent meg Sawada egy gúnyos mosollyal az arcán.- Hidd el tapasztalat.
- És ez rád is vonatkozik, farkas fiú.- vetette oda gúnyosan Sesshomaru, miközben egyik kezével védelmezően átölelte a mellette álló mikot.- Nem ajánlom, hogy még egyszer ilyet csinálj, mert akkor nem lesz, aki megállítson, azt garantálom.- majd nyomatékosítás képen megcsókolta Kagomét.
- Sesshomaru.- nyögött fel a lány.- Ne itt.
- Dehogynem.- majd megfogta a lány kezét, és visszamentek a tó partjára.
- Hát akkor nem váltok.- fordult Kouga mosolyogva Karenhez.- Te vagy az én asszonyom.- majd megfogta a lány kezét.- Csak te.
- Az hogy Sesshomaru nem aprított fel az nem jelenti azt, hogy én nem teszem meg.- morgott Inuyasha, és előrántotta a Tessaigát
- Fekszik…- szólalt meg Karen.
- Ah… Te jó ég.- nyögött egyet Kagome.- Erről nem is tudtam.- majd ördögien elmosolyodva a youkaira nézett.- Lehet, hogy nekem is kell majd egy ilyen lefegyverző szó.
- Minek?- nézett rá a démon megütközve.- Elég, ha megcsókolsz, és máris le vagyok fegyverezve.- majd közelebb hajolt a mikohoz.- Valahogy így.- és szenvedélyesen megcsókolta.

Az egész tikkasztó délutánt a tó partján töltötték. Csak akkor indultak vissza, amikor a nap már lement, mivel Sesshomaru ragaszkodott hozzá, hogy megnézzék a naplementét. Ráadásul Kagomét odaállította a lemenő nap fényébe, úgyhogy inkább a lány mámorító alakjában gyönyörködött, mint a napban. Természetesen ez egyik jelen lévő férfinak sem volt ellenére. Csak Inuyasha ölelte magához Karent, és úgy nézte mosolyogva a gyönyörű Istennőt. Kouga később elbúcsúzott, aminek Inuyasha nagyon örült, majd a többiek visszaindultak a kastélyba. Éppen vacsorára érkeztek meg. Kagome úgy döntött, hogy most nem eszik, ezért rögtön a szobájába indult. Sesshomaru követni akarta de Inutaishou nem engedte.

-    Sesshomaru!- mondta.- Most gyere enni, majd utána beszéltek.
-    - De…- kezdte volna az ellenkezést a youkai, de apja nem hagyta.
-    - Semmi de.- szólt szigorúan.- Gyere.- majd elindult az étkező felé.
-    Jó.- törődött bele a fiatalabb démon, és követte apját.

Kagome nem aludt, éppen fürdéshez készült, és már csak a rövid selyem köntöse volt rajta, amikor betoppant egy váratlan vendég. A miko döbbenten fordult hátra amikor egy erős ajtócsapódást hallott.

-    Mit csinálsz itt?- kérdezte.
-    - Szerinted mit?- közeledett a miko felé.- Téged.- majd hevesen magához ölelte a lányt.
-    Sesshomaru.- gyorsult fel Kagome légzése.- megint kezded?
-    Valahogy úgy.- majd lehajolt és szenvedélyesen megcsókolta.- Fürdeni készültél?- kérdezte végig simítva Kagome hátán.
-    Nem. Épp sétálni indultam, egy szál köntösben.- mondta gúnyosan a lány miközben egyik kezével átölelte a youkai nyakát.
-    Aha. Veled tartok.- mondta ugyan olyan hangnemben, miközben befelé kezdett hátrálni a mikoval a fürdőbe. Nem jutottak el még az ajtóig, amikor valaki kopogott.- Most megölöm akár ki az.- majd dühösen az ajtó felé ment és szinte feltépte az ajtót, de ekkor megtorppant.- Apa.- nyelt egyet
-    Mit csinálsz itt, fiam?- kérdezte a dai- youkai.- majd beljebb lépett.
-    - Szerinted mit?- lépett arra a youkai is.- Éppen beszélgettünk.
-    Aha.- nézett Kagomére, akin kicsit szét volt nyitva a köntös, majd a lány elnevette magát.- Mi az Kagome?
-    Semmi.- hagyta abba a lány.- Csak mielőtt bejöttél Sesshomaru azt mondta, hogy megöli bárki az.- nevetett újra.
-    Érdekes.- majd a dai- youkai mosolyra húzta a száját.- Mintha még egyben lennék.
-    Hát… öööö…- kezdte Sesshomaru, és kicsit zavarba is jött.
-    Hát igen fiam.- tört ki harsány nevetésben Inutasihou, majd kicsit megnyugodott.- Szeretnék beszélni Kagoméval.
-    Jó megyek.- hátrált kifelé.- Majd még befejezzük.- vetett egy jelentőségteljes pillantást a mikora és kiment.
-    Miről akartál velem beszélni Inutaishou?- kérdezte a lány, miután mind a ketten leültek.

Folytatása következik…