Kagome reggel korán kelt. Még a nap sem kelt fel, és ő máris az öltöző szobában volt. Kivett egy fehér kimono felsőt, piros nadrággal. Amilyen a papnők egyenruhája volt. Mikor felöltözött, leült az öltöző asztala elé, és haját miko frizurába kötötte. Majd ránézett a még mindig alvó démonra, és észrevette, hogy ahogy kiszállt, teljesen kitakarta őt.  Kicsit elpirult mivel szeme azonnal a youkai ágyékára esett, és eszébe jutott a tegnap éjszaka. Még szerencse hogy senki nem látta most a miko arcát, mert az igen megdöbbent volna. Felállt, és betakarta Sesshomarut. Egy lágy csókot lehelt ajkaira majd kiment. Lefelé menet, az járt a fejében hogy ez volt az utolsó közös éjszakájuk amíg a youkai drága anyja ott lesz velük. Ráadásul jön az a kiállhatatlan lány is. Akit Seiya Sesshomaru jegyesének választott a fia tudta nélkül. Kagome gúnyosan felnevetett ezen. Mikor leért meglepetésére már Inutaishou és Izayoi lent voltak, talpig felöltözve.

- Hát ti?- állt meg előttük.
- Kénytelenek voltunk felkelni.- mondta Inutaishou.- Pár démon a falu felé tart.
- És elő kell készíteni mindent mire a drága Seiya és a kis védence, megjön.- mondta gúnyosan Izayoi ami tőle igen szokatlan volt.
- Úgy látom te is, nagyon örülsz nekik.- nevetett Kagome.
- Ugyan Kagome.- szólt még mindig gúnyosan.- Te akarod, hogy ide jöjjenek?
- Nem, de nem tehetek semmit.- sóhajtott.- Na mind egy. Megyek és elintézem azokat a démonokat.- indult a fegyvertár felé.
- Majd megyek én.- szólt utána Inutaishou.
- Nem. Úgy is csinálnom kell valamit.- majd pár perc múlva tegezzel a hátán és íjjal a kezében tért vissza.- Majd jövök.
- Vigyázz magadra.- mondta Izayoi féltőn.- Nem szeretnék egyedül megküzdeni azokkal a dögökkel.
- Na de Izayoi.- nyögött egyet Inutaishou.
- Jól van.- majd ismét Kagome felé fordult.- Vigyázz és siess. Meg ne fázz.
- Jó.- majd elindult kifelé.

Ahogy kinyitotta az ajtót, rögtön megcsapta a csípős hideg. Hisz még hajnal volt. Az eső ugyan úgy esett, mint az este, csak már nem zuhogott. A miko elindult a falu határához. Ahogy közeledett egyre inkább növekedett a démonok aurájának a száma. Mikor odaért már voltak egy pár százan. A miko rájuk nézett sóhajtott, majd elővett egy nyílvesszőt. Felhúzta és kilőtte. A vesszőt hatalmas kék fény vette körül, és minden démont elpusztított kivéve egyet. Az éppen támadni késült, de nem Kagoméra. A lány látta ezt és azt is tudta, hogy kire akar támadni a démon. Szívesen hagyta volna, de nem tehette ezért szabadjára engedett még egy nyílvesszőt. Az átszelte a levegőt és még el sem érte a youkait és az máris porrá lett. Kagome leeresztette az íját, bár szívesen megeresztett volna még egy vesszőt a drága látogatók felé.

- Nocsak.- szólalt meg az idősebb démon.- Micsoda fogadtatás. Maga a Miko úrnő jön ki elénk.- mondta gúnyolódva.
- Ezzel akartatok eltántorítani attól, hogy ide jöjjünk.- mutatott a fiatalabb a porrakásra ahol az előbb még a démon volt.- Csak szólok hogy nem sikerült.
- Igazán vicces vagy.- mondta szintén gúnyosan a miko.- Jó titeket újra látni. Seiya, Nehrena.- fordult az egyik majd a másik felé.- Mehetnénk? Mert már teljesen eláztam.- mutatott végig magán a lány.
- Óóó. Szegény kicsi Kagome meg fog fázni.- heccelte tovább a mikot Nehrena.
- Fogd be.- szólt higgadtan.- Menjünk.- majd megfordult és elindult a kastély felé, a két démon pedig követte.

Amíg mentek, egész idő alatt egy szó sem hangzott el közöttük. Kagome ment elől, utána Seiya és Nehrena. A fiatalabbik démon meg akart szólalni, de mivel látta, hogy a másik két fél nem igen akart beszélni, bölcsen csöndbe maradt. Mikor megérkeztek, már mind a hárman csurom vizesek voltak. Kagome habozás nélkül belépett a palotába, a másik kettő pedig követte. Az előcsarnokban rögtön Inutaishou és Izayoi várta őket.

-    Micsoda meglepetés.- szólalt meg először Izayoi.- Kagome menj, öltözz át.- fordult a lány felé.
-    Megyek.- bólintott, majd íját oda adta a felé siető Nitharának.
-    És szólj Sesshomarunak.- mondta Inutaishou és gúnyosan Seiyára mosolygott.

Kagome bólintott majd felsietett a lépcsőn. Magában átkozódva, hogy miért nem hagyta, hogy az a démon megtámadja Seiyát és Nehrenát. De tudta hogy Sesshomaru nem örült volna neki, és nem is tehette volna meg. Mikor felért a szobájába habozott hogy benyisson. Végül sóhajtott egy nagyot és bement. A youkai még mindig aludt. Kagome elmosolyodott, hogy így el tudta altatni a démont pedig az nem igen akarta. Odalépett az ágyhoz, és leült. Lágyan a démon fölé hajolt. Nem volt szíve felkelteni, ezért úgy döntött, hogy átöltözik, és majd utána felébreszti. Felvett egy fehér kimono felsőt, fehér nadrággal. Ugyan úgy miko kimono volt, csak teljesen fehér. Káprázatos volt benne. Szárazra törölte a haját, de csak két vastagabb tincset fogott össze, a többit pedig kiengedve hagyta. Leült Sesshomaru mellé, és az arcát kezdte simogatni, hátha felkel tőle. Igaza volt. Egy idő után a youkai mozgolódni kezdett. Pár pillanat múlva pedig kinyitotta szikrázó arany szemeit, hogy kedvese ragyogó gesztenyeszínű szemébe nézzen.

-    Jó reggelt nagyuram.- mosolygott rá a miko.- Ideje felkelni.
-    Na ne mond.- mondta álmos hangon a démon, majd az oldalára fordult és átölelte a miko derekát.
-    Úgy látom jól aludtál.- Simított végig a youkai hátán.
-    Mi, az hogy jól?- mosolygott.- Nagyon jól.- majd magához akarta húzni a lányt de az keserű tekintettel eltolta.- Mi a baj?- ült fel.
-    Semmi.- fordította el a tekintetét.
-    Kagome!- szólt, és gyengéden maga felé fordította a miko fejét, hogy a szeméből ki tudja olvasni mi történt.- Meg jöttek anyámék, ugye?- találta ki.
-    Igen.- bólintott a lány.- Mit teszel most?- tért a lényegre.
-    Hogy mit?- majd a youkai elfordult, tekintete megkeményedett, amitől Kagome megijedt.- Azt akarom hogy segíts nekem.- mondta hidegen, majd vissza fordult a miko felé, s tekintete újra ellágyult.- Azt szeretném ha együtt harcolnánk anyám ellen. Segíts nekem Kagome.
-    Rendben.- mosolyodott el a miko.- Gyere, öltözz fel. Már várnak.- majd fel akart állni, de Sesshomaru visszarántotta és hevesen megcsókolta.
-    Köszönöm. – suttogta a lány fülébe.
-    Ezt ne mond túl sokszor.- nevetett fel.
-    Jó.- majd kiszállt az ágyból, felvette a nadrágját és kifelé indult.

Még egyszer visszafordult az ajtóból és jól megnézte a szobát, mintha érezte volna, hogy mostanában nem lesz szerencséje élvezni. Sem a szobát, sem a szoba tulajdonosát. Tekintete Kagoméra siklott, aki az ágyat igazította meg. Hófehér kétrészes kimonojában mesésen festett. Hosszú fekete haja szép kontrasztot alkotott ruhájával. Sesshomaru kiment, magára hagyva a mikot. Átsétált a szobájába, ahol még mindig nyitva volt az erkélyajtó, ezért nagyon kihűlt. Kagome még az este bezárta a szobájában az ablakot, ezért isteni idő volt benn. Sóhajtott az anyjával és Nehrénával való találkozás miatt, de csak rászánta magát, hogy felöltözzön. Kagome vele lesz, és ez boldogsággal és nyugalommal töltötte el. Elment felöltözni. Pár perc múlva már fekete kimonojában feszített, amihez ezüst- fehér övet kötött. Istenien nézett ki. Átment a miko szobájába de ő már nem volt ott. Tudta hogy már lement. Ment hát utána. Nem akarta túl sokáig anyja és annak kiállhatatlan kis perszónának a táraságában egyedül hagyni. Mikor leért már szinte mindenki ott volt. Inuyasha egy sötétkék kimonoban volt és Karen derekát ölelte apja mellett. Karen szokásos papnői kimonot viselt, ahogy Kikyou is. Mayu egy zöld- fehéret. Sango egy ugyan olyan ruhát viselt, mint amilyet szokott csak a színe fekete- fehér volt. Mirokun a szokásos szerzetesi ruha volt, enyhe sárga színben. Izayoi szintén fekete- fehérben, csak papnői kimonot viselt. Inutaishou pedig büszkén veszített fehér öltözékében egy vörös- fekete övvel. És Kagome. Mayu mellett. Isteni volt. Gyönyörű szép. Pont az ő ellentéte volt ebben a pillanatban. Majd Sesshomaru tekintete tovább siklott az anyjára. Szokásos fehér kimoját viselte. Piros övvel. És ott volt Nehrena. Szép lány volt. Sőt nagyon szép. Akármelyik démon szívesen elvette volna, de ő nem. Különben sem ért fel Kagoméhez. Hosszú mély barna haja volt, és kék szeme. Egy olyan kimonot viselt, mint Kagome, csak ő kék- fehéret. Vonásai szépek voltak. De semmi nem volt a mikohoz képest, akinek meleg barna szeme, most fájdalmat tükrözött.

-    Sesshomaru!- ugrott a youkai nyakába Nehrena.- Úgy hiányoztál Sesshomaru.
-    Milyen aranyos nem?- kérdezte Sawada gúnyolódva.- Sesshomaru mond meg neki, hogy ne visítozzon, mert bántja a fülemet.- dörzsölgette a sértett részt.
-    Szia Nehrena.- köszönt hidegen a youkai majd eltolta a lányt magától.- Anyám.- fordult Seiya felé.
-    Szerbusz fiam.- nézett a démonnő hidegen.- Hogy vagy?- kérdezte, nem törődöm hanggal.
-    Köszönöm kérdésed, nagyon jól voltam.- majd Kagoméra nézett és elmosolyodott.- Istenien.
-    Sesshomaru.- emelte meg a hangját Seiya.- Ne légy szemtelen, és ha lehet, ne bámuld azt a lányt úgy, mintha itt helyben a magadévá akarnád tenni, amikor itt van melletted a jegyesed.- mondta dühösen.
-    Hagyd abba Seiya. – emelte meg a hangját Inutaishou.- Ne merd sértegetni.
-    Ugyan hisz csak egy halandó.- fakadt ki a nő.- Nem tudom, miért védelmezed ennyire. Talán megcsaltad ezt a halandó cafkát?- nézett Izayoira.- De akkor rosszabb, mint egy ember. Hisz akkor egy korcs.
-    Ne merészeld.- szűrte a foga közt a dai- youkai.- Egyikkőjüket se merd bántani. És válaszolva a kérdésedre.- mondta nyugodtabban.- Nem. Kagome nem a lányom. De szeretném, ha az lenne.- nézett büszkén a mikora, majd újra a nőre.- Nem vérszerint a lányom, de én annak tartom, ahogy Izayoi is.
-    Milyen aranyos.- gúnyolódott a démonnő.- Egy kis halandó iránt érez apai szeretet.- nevetett fel.
-    Most már elég.- kiáltott Inuyasha, mire a nő abba hagyta a nevetést.- Idefigyelj Seiya. – mondta még mindig kiabálva.- Te nem tudod kiről, beszélsz.
-    Dehogynem.- nézett megvetően a hanyoura.- Egy kis halandóval, aki el akarja csábítani a fiamat.
-    Hahahaha…- nevetett fel Kagome.- Én elcsábítani? Ez azért már túlzás.
-    Min nevetsz kislány?- kérdezte dühösen Seiya.
-    Hogy mit?- nevetett még mindig.- Először halandónak nevezel, aztán meg azt mondod, hogy el akarom csábítani a fiad.- mosolygott gúnyosan.- Ez már magában hülyeség. Nem tudod, hogy ki vagyok, addig ne kérdőjelezd meg se a hatalmamat, se a rangomat. És most elnézést.- majd sarkon fordult és el akart menni, de Neherna útját állta.
-    Minden, ami a tiéd hamarosan az enyém lesz.- suttogta a mikonak. Egészen közel álltak egymáshoz, így meglehetett állapítani a köztük lévő összes különbséget. Kivéve a magasságukat, mert kb. ugyan olyan magasak voltak.
-    Próbál meg.- suttogta vészjósló hangon, majd elment.

Folytatása következik…