Kagome a szobájába ment. Elég felkavaró volt ez a találkozás, és tudta, amíg Seiya és Nehrena itt lesz addig Sesshomaru nem, tud majd önállóan gondolkodni, cselekedni. Az anyja mindig nagy befolyással volt rá. Hiába bánt olyan rosszul vele, a youkai mégis csak szereti. A miko az ágyán feküdt és a plafont nézte. Teljesen elmerült a gondolataiban.  Arra eszmélt fel, hogy kopognak.

- Gyere be, Mayu.- mondta, mert pontosan tudta, hogy unokanővére van ott.
- Még mindig meg tudsz ezzel lepni.- lépett be mosolyogva az említett.- Hogy vagy?- ült le mellé.
- Hogy kellene lennem?- kérdezte keserűen.
- Miért nem mondod már meg nekik?- kérdezte kicsit dühösen Mayu.
- Még nincs itt az ideje.- mondta teljesen nyugodtan a miko.
- Aha. És mikor lesz?
- Nem soká.- nézett a nap felé, ami most bújt elő a felhők mögül.
- Mit akarsz ezzel elérni?- kérdezte.
- Idő. Várnunk kell.- majd Mayura nézett.- Sesshomaru azt kérte segítsek. Segítsek neki harcolni az anyja ellen.- keserűen elmosolyodott.- Ezt a harcot egyedül kell megvívnia.
- És Kikyounak mikor mondod meg?- kérdeztett még minidg.
- Annak is eljön az ideje.- mondta komoran.- Nagyon dühös lesz rám.
- Vigyázz Nehrenával, mert szerintem beváltja az ígéretét.
- Tudom.- sóhajtott.
- Kagome úrnő.- robbant be Rin.- Kagome úrnő gyere elállt az eső. Menjünk ki.
- Jó.- állt fel, majd egy mosolyt erőltetett az arcára.

Kagome Mayu és Rin a tó felé mentek, hogy ott majd kicsit pihennek. Kagome ment hátul gondolataiba merülve, mikor rossz előérzete támadt. Érezte hogy valaki áll a háta mögött nem éppen barátságos szándékkal. Hirtelen hallotta, ahogy az emberek döbbenten felsikoltanak. Már azt is tudta miért. Hallotta, amikor egy energiaostor csapódott ki valakinek a kezéből, és az ostor most felé tartott. Nem volt ideje kitérni. Hárítania kellett. Megfordult suhintott egyet a kezével, mire a keze után egy rózsaszín energiaostor húzódott, és a következő pillanatban összetalálkozott a másikkal, egy sárga színűvel, és hárította azt. A támadót kereste, és meg is pillantotta. Nehrena állt vele szemben, mellette pedig Seiya. Mind a ketten döbbenten álltak. Kagome rájött mit is tett. Megkövülten állt a két démonnal szemben. Érezte hogy Mayu mellé lép, majd megjelent mellette Kikyou is.

-    Ez mi volt? – kérdezte még mindig döbbenten Seiya.- Erre csak démonok képesek. A nagy hatalommal bíró démonok. És te nem vagy az.
-    Hát…- kezdte Kagome de ekkor megérkezett Inutaishou és Izayoi is.
-    Itt az ideje, hogy mindenki meg tudja ki vagy Kagome.- mondta a dai- youkai.- Seiya mit gondolsz kicsoda Kagome?
-    Nos a lány a Mikok úrnője.- kezdte.- Bár nem tudom miért őt választották, hisz csak egy egyszerű halandó.
-    Na igen.- majd a youkai gúnyosan elmosolyodott.- Most megmondom hogy miért ő az. Kagome Rio és Karay lánya.- mondta s közben végig a démonnő reakcióját, nézte.- Bizony Seiya. Kagome a legendás úrnő. Az előző Miko úrnő és a Démon nagyúr lánya.
-    Nem lehet.- nyögte a nő döbbeneten.
-    De bizony.- mosolygott diadalmasan Inutaishou.- Tudod, van egy olyan jóslat, hogy a Démon nagyúr és a Miko úrnő fia, egy hatalmas démon lesz, viszont a lányuk egy nagy hatalmú papnő. De emellett a fiúnak vannak miko képességei, és a lánynak vannak démoni képességei. Viszont Kagome lett az, akiről a jóslatok és a legendák szólnak. És Sesshomaru a másik.- mondta teljesen nyugodtan és szórakoztatta Seiya reakciója.- Sesshomaru részben miattam részben Rio miatt, és részben Kagome miatt lett az aki.- majd keményen a démonnő szemébe mondta az igazságot.- Neked semmi közöd nincs, ahhoz hogy Sesshomaru lett a Démonok ura. Csak annyi hogy te is egy hatalmas kutya démon vagy így még inkább fokozva a fiú amúgy is mérhetetlen hatalmát.- majd látta hogy a nő közbe akar vágni.- Nem. Nem az én erőm van benne. Annál jóval több. Mivel Rionak nem lett fia, hanem lánya, ezért az én fiamnak kellett lenni az utódunknak. És csak mondom, hogy meg ne lepődj. Sesshomarunak is vannak miko képességei. Nem tőled, nem tőlem. A saját ereje.
-    Szóval ez idáig hazudtatok nekem.- vicsorogta Seiya.- A lány mégis csak démon.
-    Nem. Nem démon. Már megmondtam.- mondta türelmetlenül.- Viszont az ereje akármelyik démonéhoz felér.
-    Elég lesz.- vágott közbe Kagome.- Ne az én jelenlétemben vitatkozzatok, azon hogy ki vagyok.- mondta mérgesen.- Rio nagyúr és Karay úrnő lánya vagyok. Midoriko unokahúga, ahogy Kikyou is.- nézett nővérére.- Ennyi és kész.- majd sarkon fordult és nyomában Rinnel, Kikyouval és Mayuval elment.
-    Szóval ez volt az a nagy titok.- nézett Inutaishoura.
-    Nem volt titok. Csak te soha nem jöttél rá.
-    Szóval megtudtad, Seiya?- hallatszott egy mély női hang.
-    Üdvözöllek Natsume.- mondta Inutaishou.- Örülök, hogy te is megérkeztél.
-    Láttam az előbbi jelenetet.- mondta komolyan, majd elmosolyodott.- Kagome nagyszerű harcos lett. A reflexi pedig tökéletesek.- Natsume valamivel idősebb volt, mint Seiya. Hosszú fehér haja volt, és arany szemei. Fekete- fehér kimonot viselt, olyat amilyet Inutaishou.
-    Jaj ne dicsérjétek már ennyire azt a kis halandót.- gúnyolódott.- Te meg hová mégy Nehrena?- fordult a lány felé.
-    Sesshomaru jön.- mondta az, s vissza sem nézve elindult arra amerre érezte a youkait.

Út közben végig azon gondolkodott, hogy megszerzi magának a youkait és nem érdekli mit kell érte megtennie. Ráadásul eltervezte, hogy teljesen tönkre teszi Kagome életét. Elvesz tőle mindent, ami fontos a számára. Kezdve Sesshomaruval. Gonoszan elmosolyodott és már meg is látta a közeledő démont. Érezte, hogy Kagome is arra tart és elérkezettnek látta az időt, hogy megkezdje terve megvalósítását. Lassan odasétált Sesshomaruhoz aki megállt. Kihasználva a démon döbbenetét, Nehrena elé állt és megcsókolta a youkait. Kagome pont akkor érkezett meg mikor már megcsókolta így szemtanúja volt ennek. Nem sokkal később a többiek is megérkeztek és döbbenten kapkodták a fejüket a csókolózó pár és Kagome között. A miko lába megroggyant a látottaktól és nem akart engedelmeskedni. Sesshomaru hirtelen megérezte a lány jelen létét, és azonnal elkapta a fejét. Farkas szemet nézett a miko fájdalmas tekintetével, majd az pár pillanat múlva olyan kemény lett, mint a jég. Melegen csillogó gesztenye szemei hidegek lettek. Sesshomaru tudta hogy ez miatta van. A szíve fájt, mert még mindig látta a lány fájdalommal teli szemét, és most ez a hideg, kemény tekintet megrémítette.

-    Kagome én…- nem tudta befejezni, mert a lány közbe vágott.
-    Ne magyarászkodj.- szólt fagyosan.- Nem tartozol nekem semmivel. Nincs semmi közöm a magánéletedhez, hisz nincs semmi közöttünk.- ezeket, a szavakat látszólag könnyen mondta ki de belül égette a szívét és a lelkét.
-    Így van.- mondta Sesshomaru is hidegen, amit már régen nem hallottak tőle.- Semmi közünk a másik magánéletéhez.

Kagome szeme kicsit megrebbent, de gyorsan vissza is nyerte higgadságát, majd elindult Sesshomaru irányába. Mikor a youkai mellé ért, felemelte a fejét és elment mellette. A miko lehunyta a szemét és elfojtotta a szemében csillogó könnycseppeket. Büszkén és nyugodtan fojtatta útját, mint egy hatalmas démon. Egy hatalmas démon, akit belülről égetett a fájdalom. Sesshomaru megfordult és a lány távolodó alakját nézte. Szemében szomorúság csillogott. Félt. Félt elveszíteni a lányt, hisz mindennél többet jelentett neki. De ha Kagome így akarja, akkor legyen így. Majd a démon a mikoval ellentétes irányba indult el, nyomában Neherenával. Bár külön úton jártak, szívük még mindig egyszerre dobbant. Lelkük a másikért kiáltott, de mind a ketten túl büszkék voltak ahhoz, hogy kimondják azt a szót, amire mind ketten olya nagyon vágytak. Bár Kagome már kétszer kimondta ezt a szót, megígérte hogy legközelebb majd csak akkor fogja mondani, amikor a youkai is képes lesz rá. Nem tudták hogy képesek lesznek valaha kimondani ezt az egyszerű kis szót, mi a boldogságot jelentené mindkettejük számára. Túl nagy volt a fájdalmuk ahhoz, hogy most megtegyék. Abban sem voltak már biztosak, hogy együtt lesznek még valamikor. Még most is ugyan azt érezték. A fájdalmat. A keserűséget. A másik hiányát. Túl gyengék, ahhoz hogy le tudják kűzdeni a gondokat mik eléjük, hárultak. Az útjaik külön váltak.

Folytatása következik…